Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-07 / 1. szám
\y Tizennegyedik évfolyam Ara 3000 kor. Budapest, 1925 január 7. 1. szám. Z ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 150.000 korona. Félévre 75.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ VÁROSI, POLITIK A! ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhiva tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz Telefon: 137—15. szám Fordul az esztendő es mi valamennyien, sorsunk fordulását várjuk tőle. Az évek egészi sorozata vágtfaltott el immár fejünk fölött éveké, amelyek csak romlást, veszedelmét, átkot hoztak ennek a szerencsétlen, jobbsorsiria érdemes városnak. Ha hinni szabad a jeleknek, amelyek most igen komolyan mutatkoznak. az> 1925-ik esztendő végre talán visszh tudja terelni sorsunk megbomlott szekerét az egyenes!, ai járható, a sima útra: a polgári munka, a kiengesztelődés. ai társadalmi béke, a józan törekvések, ai sikeres alkotások, a tisztességes megélhetés egyszerű, megszokott, könnyen járható útjára. A háborús esztendők szenvedéséi, a kommunizmus hónapjainak rablásai, az ellenforradalom, kurzus és reakció immár végeszakadatlannak teítszö esz- téndő-sorozátlai talán mind lezajlott már, hogy teret engedjen a polgári munkának, a polgári hegemóniának, amelyet jogtalanul és ok nélkül, aiz ország kárára fosztottak meg hatalmától. A háború alatt aiz állam ragadott magához minden haltaimat, a kommiin alatt a csőcselék szorította le a polgárságot a fó- i umról és egyiigyii tenne az az ember, aki a kurzust polgár-uralomnak merné nevezni. Amiu napok hangulati. amelyben ezeket a. sorokat írjuk, felidézi emlékezetünkben a múltat és fölébred lelkűnkben, az önvád, hogy igenis mi, a polgárság adtuk ki minden alkalommal a hatjaimat a kezünkből. A kommiin időién gyávaságból, a kurzus eljöttlével iái jelszavak má- moritó, ostoba részegségében. Ennek kell lenni a mi újévi konfiteorimknak. A legsúlyosabb feladat azokra ai férfiaknál hárul, akik. a budapesti polgárság hivatott vezérei. A többsége eme férfiaknak már tisztában vian hivatásával, a másik rész számára pedi® reméljük, ez az e«z!tendö nreg fogja hozni a tisztánlátást, amely parancsoló szükségességként írja eléjük, hogy Budapest érdekében ma már csak színtiszta liberális és demokratikus) polgári politikát lehelt csinálni. Mérhetetlen kártevések között, fájdalmas és nehezen föléDithető romokat hátrahagyva, bukott meg a buidjapeisti városházán minden uralom, amely nemi a józan liberalizmust. az érett demokráciát vallotta vezérelvének. A vert hadak, amelyek kikoptak as hatalomból, kísérleteket tesznek még annak visszaszerzésére. de minden hiába: uj ura lommaik kell elkövetkeznie1. Milyennek kell lennie az uj rezsimnek? A felelet nem nehéz, hiszen csak a szabadelvüiség éls polgári demokrácia zászlaja mairiadt mocsoktalan a •nagy küzdelmek során. Pedilgi mennyi sarat igyekeztek rádobálni! A reakció lovagjai saját tehetetlenségüket. saját rombolásukat mindig az.zail igyekeztek leplezni, hogy a főváros háború előtti rézsűmét vádolták meg olyan bűnökkel, amelyekről a vak is láthiatta. hogy azok éppen legszebb erényei voltaic annak a. korszaknak. Ennek a rezsimnek a tevékenysége, sáfárkodásn tehát szeplőtlen ül áll előttünk éls ennek a rezsimnek vezető elméi ismét hajlandók odaállani az élre, s velük együtt odai fog állani mindenki, akiket a háborgó idők mint a szabadelvűsig méltó, uj képviselőit termelték ki marjukból. Természetesen amig a csőcselék tombolt, meg a reakció garázdálkodott, g,z idők haladása azért egy pillanatra sem állott meg. Ahol a háború előtt abbahagytuk. _ ott nem folytiathlaltjuk tovább. Ha a förge- teges idők másít nem is. de a tapasztalatok, tanulságok özönét hozták nekünk, amelyeket az uj rezsimnek minid' fel kell használnia a főváros iidvére. Ezekért a; tapasztalatokért rettenetesen megfizettünk. gy ö tört ettünk és sanyargathattunk: nincs és . iGiet 'tehát kétség .benne, hogy a főváros polgárságig észire fog térni és nem ad lovat többé bolond emberek alá, nem ültet íöl dühöngj őrülteket a száguldó lokomoltiivra. Ez az uj esztendő iái községi választásokat hozza. Ezzel a gondolattal indulunk neki laz uj kilátásoknak, az uj reményeknek. Budapest polgársága túlontúl sokat állott ki. semhogy még egyszer meg lehessen részegíteni ,a csábító Ígéretekkel, ,ai szegények és szenvedők utópiáival, de még kevésbbé a gyűlölködés, a hipokritaság alantas, részeg jelszavaival. Úgy indul ez az esztendő, hogy hinnünk kell ai józanság, a becsületesség, a szorgalom diadalában, hinni kell, hogy ebben az esztendőben feltámad halottaiból a Polgárság uralma, amely megváltója lesz ennek a városnak A liberális városi párt zászlóbontása Bárczy István, Ugrón Gábor, Rassay Károly, Éber Antal és Márkus Jenő nagy beszédei Budapest polgársága szempontjából igen nagy jelentőségű volt az Erzsébetvárosi Körben vasárnap lezajlott zászlóbontás, amely első, nagyszabású demonstrálás volt a liberális polgári politika mellett és komoly hadüzenet a mindkétoldali szélsőségnek. Az újonnan alakult Fővárosi Szabadelvű P állít1 vezérek Bárczy István, Ugrón Gábor és Ra.sssay Károly jelentek • meg a hetedik kerületi választók előtt, kifejtették városi programm- jukalt, megjelölték ia városvezetés jövendő útját és egyben minden szónok annak a kívánságnak adott kifejezést, hölgy aminit a liberális politikának diadalra kell jutnia a főváros kormáyzásábam, azbnképen meg kell alapítani az országos liberális pártot is és az ország vezetésében is győznie1 kell a szabadelvű gondolatnak. Bárczy István bölcs, higgadt szavakkal okolta meg a liberális páttalakulás szükségességét, Ugrón Gábor pedig hatjaim as szónoki lejndüléttel óvott a végletekbe eséstől, ami csak a reakció alá adhat lovat, egyben pedig éles bírálat tárgyává tette a kormányzat mai közgazdasági politikáját. De nem volt hijján a gyűlés a polémiának sem, mert Rassay Károly mesteri módon bánt el azokK.ai, akik ői taiíiaujaA. t» abt ..ninoi, .n. hoj kemény szatírával csipdeste' meg azokat, akik a Polgári frontnak hátat fordítottak és akik a liberalizmust meg a demokráciát a maguk monopóliumának szeretnék tekinteni. Nagy érdekessége volt a meetingnek Éber Antal felszólalása, laki nem volt hivatalos szónok, de a közönség kívánságára beugrott egy beszédbe, amelyben kegyetlen ostorcsapások,a,t mért Wolffék gazdálkodási módjára és pénziigjú analfabétaságará, amellyel lelkiismeretlenül vállalkoztak egy világváros kormányzására. Bárczy a régi útról... A terem, amely szorongásig megtelt, minden belépőben fájdalmas emlékeket ébresztett. Abban a teremben történt a zászlóbontás, amelyben Mai- ffyék bombája tiz vértanút szerzett a szabadelvüiség diadalmas gondolatának. Egyetlen lélek sem lépett be ebbe a terembe megilletődés nélkül, minden szem a hatalmas álló tükröt kereste, ahol a gyilkos bomba robbant. A hallgatóság sorában tömegesen vannak, akik résztvevői voltak a borzalmak estéjének. Eljött az öreg Marosi Mór dr. is. aki meg- sántult és hallását vesztette a merénylet alkalmával. De eljöttek a szomszéd Vili. kerület liberális polgárai is Wiese lm amn Rezső és dr. Ország h Nándor vezetésével. Tizenegy órakor lép a terembe Bárczy István, Rassay Károly, akiknek tulajdonképen a bombát szánták, majd utánuk jön Ugró n Gábor elegáns, karcsú alakja. Márkus Jenő miniszteri tanácsos, Éber Antal, a Magyar-Olasz Bank vezérigazgatója. volt törvényhatósági bizottsági tag. A vendégek láttán felharsan az éljen, amelynek elükével pár keresetlen szóval a köztiszteletben álló Ehrlich G. Gusztáv nyitotta meg az ülést és átadta a szót Bárczy Istvánnak. Áhitatos csendben kezd beszélni Bárczy István. akinek kellemes csengésű hangja az embereket szinte visszaringatn? látszik a múltba, amely szép volt, amelynél kívánatosabbat a ma nem tudott hozni és amelynek legméltóbb személyesitőjét mindenki Bárczy Istvánban látja. Bárczy most is. mint mindig, finom és előkelő. Nem támad, nincsenek kemény szavai, de a hangja tele van mély érzelemmel. Amikor a régi Budapest hagyományainak tiszteletben) tartásáról beszél, megzendül a taps és kórusban kiálltja a terem: — Éljen Bárczy! Mohón kapnak minden szaván, amint egyszerűen. logikusan, minden cikornya nélkül magyarázza a liberális törekvések célját. A múltról, amelynek minden dicsősége az ő nevéhez fűződik, oly szerényen szól, hogy a hallgatók szinte megmosolyogják: — Hiszen mi ,m dent ö csinált... — Elsősorban e|z a pánt hivatott — mondja —• a .város vezetésére, mert vissza kell vezetni ja város- igazgatást a régi útra, abba a. medetrbe, amely megszakadt a háború, a forradalmak következtében. Régi ut . . . régi meder . . . milyen egyszerű, semmitmondó száraz szavak, de még sincs egy lélek .se itt. aki ne erezné azt a dicsőséges, szép időt. az •,aikotásoknak azt a halmazát, amelyeft Bárczy a „régi nt“, a ,,régi meder“ szürke leplével akar lebo- r Miami. Nekünk múltúnk van ... Aztán* amikor a Fővárosi Szabadelvű Pártról bejszél úrrá lesz fölötte az őszinte bizakodás: — A város igazgatásának irányát — mondja —- •minden körülmények között ez a párt fogjai megszabni. Ismerem a múlt választások statisztikáját és ismerem a imái hangulatot. Mi a középein elhelyezkedve fogjuk eldönteni, milyen legyein a város igazgatása. De meriteyn ezt a hitet a mi személyünkből ás, akik nem teoretikus programmal j ö- v ii n ki,- h a n emu mi ma g u m k v a g y u n k m g y a- k o r 1 a t i projramm . . , Nekünk múltúnk van, mi mindenkor becsületesen megáll o 11 u n k a polgárság m e 1 I e) 11. Ez az oka, hogy döntő és elhatározó szerep 'jut majd osztályúé s z ii m k ü I. Aztán frenetikus taps közben fejelte be beszédét: — Mi nem 1 e h e t ü m k elég k e| v e s e n ahhoz, hogy ez ne így legye ni. A szervezkedésre pedig nemi nekiinkl, hanelm önöknek van szükségük. igen tisztelt polgártársaim . . . Ugrón: „A szabadelvű gondolatnak az ország vezetésében is érvényesülnie kell“ Most a határozati javaslat előterjesztésére! és megszavazására került a sor. A határozati javaslatot Katona Béla szerkesztő ismertette! hosszabb beszéd kíséretében. Katona Béla nagyon népszierii ember az Erzsébetvárosban, teljes odaadó figyelemmel kísérték okos1, színes fejtegetéseit, s amikor Cser- noch János hercegprímás isiment íajvédő-elletnes nyilatkozatát citálta, az erzsébetvárosi közönség tüntető éljenzéssel hódolt a bíboros főpapnak. Dr. K o 11 m a n n Márton és N e u f e 1 d Miklós rövid, dd lelkes felszólalása utáni hatalmas tüntetés között fogadta el a nagygyűlés a határozati javaslatot. Még el sem ült a tüntetés, amikor uj vihar zúgott végig a -tömegen: — Halljuk Ugrón t! — kiáltotta egyszerre sok száz torok. Ugrón Gábor meleg szavakkal emlékezett meg a jó Erzsébetvárosiakról, akik a legsúlyosabb időkben küldték be őt és Bárczy Istvánt a nemzetgyűlésbe. Majd a múlt után a jövőre tért át, amelynek ímeg kell hoznia a napot, amikor a szabadelvű gondolatnak nemcsak a város, de az ország vezetésében is érvényesülnie kell. Az első kirobbanó tetszést az hozta rnefg a szónoknak, amikor kijelentette: — Nem mehetünk jobbfellé, nem baladhátunk 'azokkal, akik a négy eztendőw át lefolyt eseményekbe,n bűnösek; de nem mehetünk balra sem azokkal, akik a kommun által ezeknek az eseményeknek felidézői voltak. Akik öt év alatt tönkretették a várost „Vészes-veszedelmes ut“-nak minősítette Ug- r o n azoknak az útját, akik a szocialistákkal összefogva akarják hatalmukba keríteni a városháza kormányzását. — Ezzel a cselekedetükkel — mondotta — kiváltják a legszörnyiibib reakciót s veszélyeztetik a mi öt esztendős munkánkat.
