Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-10-22 / 39. szám
Budapest, 1924 október 22. 5 Lázongás a fagyasztott hús ellen A drágaság letörését elgáncsolja a politika Az ausztráliai fagyasztott húsból még jól se lakott Budapest lakossága és a kisgazdák máris felhördültek a husbehozatal miatt. Az egységes párt konferenciáján Erdélyi Aladár nemzetgyűlési képviselő hozta szóba ezt a hallatlan skandalumot, hogy Kánaán fővárosában 20—25.000 koronás húst mernek enni az emberek, holott 40—50.Ü0Ü koronás húst kellene fogyasztanak — hazafiság- b ó 1. A miniszterelnök megértéssel fogadta a megbotránkozást és megígérte, hogy ez a hallatlan eset nem fog többé megismétlődni. Budán nem lesz másodszor kutyavásár. Talán mondanunk sem kell. hogy a panasz a kisgazdák részéről igen elhibázott lépés volt. mert az önzésnek ez a megnyilatkozása csak fokozza a fő váró s közönségének azt az elkeseredettségét. amely az önző és szívtelen osztály politika miatt már régen lappang a sanyargatott lelkekben. Békében egy korona volt a legpompásabb marhahús kilójának az ára. Ma 40—50.000 korona, a békebeli árnak tehát a háromszorosa. Van-e ipari cikk, amely ennyire drágult volna? Pedig az iparnak és kereskedelemnek üzemi és termelési költségei jóval magasabbak. A mezőgazdának nincs arany paritásos bolt- és lakbére, a 21 adókivető-bizott- ságok sem oly kíméletlenek vele szemben, a jövedelem- és vagyonadóját is egészen más jóakarattal állapítják meg és a kényszerkölcsön kivetésénél is sokkal elnézőbben bántak el vele. És mégis az iparost meg a kereskedőt zaklatták a legemberteleneb- bül az árdrágítások miatt, holott bizonyos, hogy minden költségét figyelembe véve. ezredrészét sem nyerte annak, amit a mezőgazdák nyernek termékeiken. Mindezt láttuk és tudtuk, s ha néha hangzott is panasz az ellen, a panasz hangja korántsem volt oly erős. amilyet ez a kiéhczitetési politika megérdemelt volna. Most azonban kinyíltak a szemek. A kisgazdák önzése oly brutális erővel jelentkezik, amilyenre nincs példa Európa egyetlen országában sem. Hál Budapest népének csakugyan fel kell magát áldozni azért hogy a kisgazdák pénzesládái megteljenek arannyal? Budapest népe mindenét adja oda a kisgazdának. hogy hetenkint kétszer húst ehessek? Budapest népét ennyire kiszolgáltatni az osztályönzés- nek és pártérdeknek nem szabad, mert az ilyen politikának következményei b e 1 á <t ha- tailanok. úgy politikai, mint gazdasági szempontból. Budapest népe enni akar. Enni és jóllakni. Es ha a szerencsétlen szanálási politika nem tudott odáig felemelkedni, hogy a munkaalkalmak gyarapításával és a kereseti lehetőségek megjavításával kedvezőbb megélhetési viszonyokat teremtsen, az e z e r oldalról megsarcolt polgárnak legalább azt a lehetőséget kell megadni, hogy ott szerezze be közszükségleti cikkeit. ahol olcsóbban kapja azokat. A polgártól mindent elvenni és cserébe semmit sem adni, katasztrofális gazdasági politika, mert az állam pusztulásba sodorja adóalanyait. A magyar kisgazdáknak elég idejük és alkalmuk volt a meggazdagodásra. A főváros polgársága csak annyit követel, hogy adassák neki mód a j óllá k á s r a. Ezzel még nem is követel sokat, legalább annyit nem. hogy a kisgazdáknak ne maradna még mindig annyi, amennyivel önzésüket kielégíthetik. Ha az Ausztráliából hozott hús kilója húszezer koronáért jut el a fogyasztó kezébe, a magyar kisgazda is beérheti azzal, ha annyi hasznot vág zsebre, mint a 0 ausztráliai állattenyésztő. Nem tudjuk, mennyi Ausztráliában az élő súly ára. de hogyha Magyar- országon az ausztráliai hús 20—25.000 koronáért kapható, úgy egészen bizonyos, hogy a magyar gazda még mindig igen tekintélyes hasznot vágna zsebre, ha az; élősúlyt annyiért adná, hogy a pesti mészáros a magyar húst 20—25.000 koronáért mérhetné. Tekintettel arra, hogy a szállítási költségek, fagyasztás, különös gonddal való preparálás, legalább ötvenszázalékkal drágítják meg az idegenből hozott húst. kézenfekvő dolog, hogy Ausztráliában az élősúly ára nem lehet több, mint 10—12.000 korona. De kérdjük, kapható-e ma Magyarországon elsőrendű élő marhának kilója 10—12.000 koronáért? Nem csodálkozunk rajta, hogy a magyar kisgazdák idegeskednek és kormánybeavatkozást sürgetnek az olcsó husakció megszüntetésére. Ez a hu fiák c i ő nyilvánvalóvá tette, hogy mi a husdrágaság igazi oka. Jól tudjuk, hogy a vasúti tarifák és különféle illetékek megdrágítják a húst, de az ausztráliai húsárak láttára nem tagadható le. hogy a magyar húsárakat a magyar gazdák szöktetik a magasba. A husuzsora vádjával csak őket lehet illetni, mert az állatkor esik edők és mészárosok haszna igazán elenyészően csekély ahozi képest, amit egy-egy gazda vág zsebre az eladott marha után. És ha ezután felhangzik az alsó néprétegekben a harag és gyűlölet szava a gazdatársadalommal szemben, ne méltóztassanak arról beszélni, hogy izgatok járnak az országban, akik a népet a gazdák ellen ingerük Az ingerlést elvégzi maga a gazda és elvégzi az Ausztráliából hozott fagyasztott hús, mely megdöbbentő adatokkal bizonyítja, hogy a magyar gazdák mily haszonnal tudják értékesíteni azt a kiváltságos helyzetet, hogy ők az ország gerince és nemzetfenntantó eleme. Ebből a hitükből senki sem akarja kiábrándítani őket. de ezzel szemben értésükre kell adni, hogy nemcsak az ország gerincének és nemzetfenntartó elemének van joga az élethez. Budapest népe is élni akar és semmi kedve, hogy áldozatul odaadja magát annak a rögeszmének, amely azt tartja, hogy az országban felborul minden, ha a kisgazdák telhetet- lenségét nem elégíti ki a kormánypolitika. Volt itt már politika kisgazdatámogatás nélkül is és az ország történelme bizonyltja, hogy az a kisgazdamentes politika legalább is oly áldáshozó volt. mint a mai. Lehetséges, hogy az egységes párt felbomlik, ha a kisgazdák éhségét nem sikerül lecsillapítani, de az egységes párt felbomlása nem jelenti az ország felbomlását i s. Ilyesmivel ne fenyegessék az országot, ment ennek a fenyegetésnek senkisem dől be. Budapest az ország össznépességének egy hatodát teszi és Budapest ipara, kereskedelme legalább annyival járul hozzá az állami szükségletek fedezéséhez. mint az egész gazdatársadalom. Az ország gerincét tehát Budapest alkotja és éppen ezért lenne végzetes, ha ennek a gerincnek minden velejét kiszívnák. Ezt a gerincet táplálni, erősíteni kell. És ha a magyar gazdatársadalom nem győzhető meg arról, hogy Budapest olcsó húsellátása legalább is akkora nemzeti érdek, mint a marhának olcsó marhasóval és a szöllőnek olcsó rézgáüccal való ellátása; akkor nem marad más hátra, mint az ausztráliai hús akciót addig folytatni, míg a magyar gazdatársadalom rákényszerül ennek a nemzeti érdeknek felismerésére és respektálására. _______ _______ Szo pogasson köhögés ellen Szent István gyógymaláta CUKORKÁT, mert a tiszta Szent István malátakivonatból készült kiváló nyálkaoldószer enyhiti a légzőszerveklobosbántalmait. ALAPITTATOTT: 1872-BEN. STADLER MIHÁLY sodronyszövet, fonat- is vasárngyár részvénytársaság BUDAPEST. KSzpontl Iroda: V., Teréz-könit 41. ss. Telefon: 3-71, 147-79. Városi raktár: VL, Vilmoscsászár-út 39. sz. Telefon : 119-49. Gyártelep: VL, Szt. László át 60. szám. Telefon: 138-81. ŐRI ZOLIÉN RESZELŐ- ÉS CSAVARÁRU NAGYKERESKEDŐ Budapest,Népszínház u.40 TELEFONSZÁMOK: József 56-46, József 138-09, József 62-84. És ma olyan fényesek esténkint a pesti utcák, mint az én agyvelőm. Következett a köztisztaság: — Mit akarsz1 te piszkos fráter? — mondom neki. Azóta olyan tiszta lett ez a város, mint a tulajdon lelkiismeretem. Végül a közegészségügy: — Mit akarsz te göthös legény? Azóta olyan deli legény lett belőle, mint Francia Kiss Mihály. Csoda-e ezek után, ha nemcsak a fajvédők, de az egységes párt egy része is véresre tapsolta a tenyerét? * Egészen természetes, hogy a hatalmas siker után hazasiettem és egy destruktiv, zsidó költő, bizonyos Mein e, könyvei közt kezdtem babrálni. Szinte egész véletlenül az Itallá került a kezembe. Kiszakított mondatokat olvastam belőle: — Hát ez az uj Athén demagógja? — kérdezte gúnyos mosollyal a berlini — Uram, Isten, hisz ez f ö 1 d i m. — Igen, ti elvakult berliniek — feleltem nem minden tűz nélkül — ti félreismeritek hazai lángelméiteket és megkövezitek a prófétáitokat. Nekünk azonban mindenki jó. — És mire jó önöknek ez a szerencsétlen flótás? — Mindenre jó. Képviseli a hazaszeretetei anélkül, hogy a legkevésbbé is veszedelmes volna. Mert mindönki tudja, hogy az ó-német Hallottam Woiffot... Szakértők lettek tehát Wolff uraimék a város ügyeiben. Enyhe pocakján nyugvó aranyláncán babrálva, úgy állította be ezt az optikai csalódást a városházi kurzus vezér-demagógja, mintha az ő szakértelmük mától kezdve nélkülözhetetlen lenne a városházán. Ha be nem tévedtek volna valahogyan a Károly-kaszárnya kapuján, most kellene őket oda becsalogatni. így véli ezt Wolff Károly és ráijesztett a polgárságra, hogy a szocialistáknak évekig kell majd tanulniok a kommunális tudományokat. Elfelejtette nyilván, hogy a szocialisták mellett ott lesznek a polgárság egynémely képviselői is, akik többet értenek a városigazgatáshoz, mint Wolffék értenének, ha százesztendeig hatalmon maradnának. Aztán odavágta keményen: — A tanulópénzt pedig a polgárság fizeti meg... Szinte szerencse, hogy akadt slagfertig ember, aki rögtön kikorrigálta: — Megfizette azt már a polgárság — az önök révén. Bizony, négy esztendő előtt isokat mondogattuk, hogy nem lehet csak úgy Hiibele Balázs módjára beülni a városi hatalomba. Sok mindent kell tudni annak, aki Budapestet kormányozni akarja. Ott voltak a kommunisták, nem tudtak nagyszámú polgár- mestereik mást kieszelni, minthogy forradalmi nevekkel látják el az utcákat és hogy önállósítják az egyes kerületeket. No, mert hogy elég gondjuk volt. amig kieszelték, hogy estére melyik színházba menjenek. A kurzus is úgy .rontott be a városházára, mintha ott csak le kellene ülni a bankettasztal mellé. Ki is szórtak mindenkit, hogy maguk maradjanak zártkörű társaságban. Aztán „tanulmányoztak“ négy esztendeig. De bizony ma is csak olyan szakértőknek tartjuk őket a városi dolgokban, mint volt az a Debrecenbe tévedt dalián kőfaragó, akinek véleményét kikérték a Csokonai-szoborról: — Nem volt szerencsém ismerni ezt az urat, — mondotta — de ha hasonlít, akkor jó a szobor, ha nem hasonlít, akkor nem jó a szobor... * Wolff beszédéből különben egyes részeket a folyosón lefordítottak hétköznapi nyelvre. Körülbelül igy hangzott: Amikor mi bejöttünk a városházára, elém állott a pénzügy: — Mit akarsz te koldus? — kérdeztem tőle. Azóta Krözust csináltam belőle, aki gazdagabb, mint az összes Rothschildok, úgy, hogy ma boldog az állam, ha előleget kér tőle, vagy akár a pesti zsidók is, akiktől imitt-amott szintén szokott egy kis- íorgalmiadó-elöleget felvenni. Jött a közélelmezés: — Mit akarsz te éhenkórász? — szólok hozzá. Az éhségtől összeesett a lábam előtt és ma olyan kövér, hogy a százhúsz kilós Bedő Móric is megirigyelhetné. Jelentkezett a világítás is: — Mit akarsz te sötét alak? — faggatom.
