Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-03-05 / 10. szám

Budapest, 1914 március 5. *jy*T3 r—»r; yomnmiiímMP TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hirlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek „ « «• * Életünket és vérünket, de zabot nem! — írja: Marcial. — Én nem szeretem az izmusokat, nem szeretem a történelmi materializmusnak nevezeti kaptaiát sem, mert jól tudom, hogy az emberek cselekedeteit és az ezek összességéből alakuló történelmet nem lehet kaptafára huzni ós hogy a cselekedetek rugói nem csupán materiálisak, hanem ezermillióiélék. mely millióféle rugó között talán még sokkal több az im­material is, mint a materiális. Minden száz ember közül csak egy-kettő van olyan, aki megfontolt érde­kei szerint intézi a dolgait, a többi csak úgy talá­lomra cselekszik, másokat majmolt, vagy pláne az anyagi érdekeivel homlokegyenest ellenkező dolgo­kat csinál. Ha nem igy volna, nem volna olyan sok a tönkrement és olyan kevés a jól boldoguló ember, nem volnának úgy tele a korcsmák és pálinkás- butikok és oly üresek a szabad lyceumok, nem volna annyi rendőr, ügyész, bíró és fogházőr és oly kevés vándortanitó az országban. A történelmi materializmus csak egy kis rész­letigazság, hanem ezt a kis részletet átkozottul iga­zolják most azok a piros pozsgás, élettől cs jóléttől duzzadó polgártársak, akik mindenképen ki akarnak bújni a kényiszerkölcsönben való egyforma részvétel alól. Mindemkor, ha az ember a szavalásaikat cs nagyhangú fogadkozásaikat hallgatta, amelyekben a haza fémjelzett oszlopainak tüntették föl magukat, akiknek a váliain, mint Anteuscn a magyar glóbus nyugszik, azt kellett hinni, hogy ezeknek az uraknak semmi áldozat nem sok, ha arról van szó, hogy a megszorult hazának segítségére kell sietni. Azt kel­lett hinni, hogy vetélkedve fognak tülekedni és min­denki mást túl fognak licitálni az áldozatok hozá­sában és be sem várva kivetést és felszólítást, min­denüket lé fogják tenni annak a hazának az oltárára, amelynek magukat oszlopjaiul hirdették. Naiv lelkek meg lehettek győződve, hogy azok, akik a falu és a város versenyében mindig a falu homlokára illesz­tik a babérkoszorút, felháborodva fognak tiltakozni, hogy holmi kákabélű városi uracsok őnáluk nagyobb porciót viseljenek abból a teherből, amelyet az or­szág megmentése érdekében kell a polgárok válaira rakni és tüzes haraggal fognak protestálni az ellen, hogy börzezsidók, rőföskereskedők, tintanyalók és vigécek merészkedjenek oroszlánrészt lefoglalni a honmentésből és csak alamizsnapcwciókat engedjenek át ebből az áldozatból nekik, akik a haza fenntar­tóinak címét és jellegét arénádban tartják örök időkre. Tévedés, naiv barátom! Zajos tévedés! A kitűnő egészségnek és boldog jólétnek örvendő polgártár­saink nem győznek elég szaporán, elég hangosan és elég nyomatékosan tiltakozni az ellen, hogy reájuk nagyobb és ne kisebb teher háruljon a haza (megmen­téséhez szükséges kényszerkölcsönből. Ellenkezőleg, uj tizenkét pontot szerkesztettek a történelem szá­mára, amelyek mindegyikének az a többé, vagy ke- vésbbé világosan érthető érteftne van, hogy a kény­szerkölcsönből minél kevesebb jusson órájuk és mi­nél több másokra. „Menjen a tatárok ellen a király az ő kedves kunjaival!“ — mondották nyolcszáz év­vel ezelőtt, most meg azt mondják, hogy csak fi­zessék a kényszerkölcsönt a tőzsde- bizományosok és azok, akik tiz év óta szereztek ingatlant. Mintha az előbbi évtizedekben nem szereztek volna az emberek ingat­lanokat, mintha ez csakis a háborús tiz esztendő spe­ciális ellensége volna. Holott gyerekjáték volna kimu­tatni, hogy minden előbbi tiz esztendőben több ingat­lan cserélt gazdát, mint éppen ebben az utolsó tiz esztendőben és mintha az előbbi évtizedekben és év­századokban aki ingatlant szerzett, az mind napszá- tmosmunkával keresett garasok élérerakásával jutott volna a vagyonához, nem pedig munka és szerencse, szolgalom és huncutság, érdem és harácsolás utján, éppen uigy, mint az utolsó tiz esztendőben. És mintha az általános leromlás és elszegényedés közepette, aranyértékben konzerválni a régi vagyont és arany- étékii jövedelmet élvezni belőle: ez nem éppen olyan, vagy még sokkal kifejezettebben konjunkturális va­gyoni előny volna, mint a tőzsdebizomá­nyos h i r t e 1 e n ü 1 szerzett és holnap ra épp oly h i r t e 1 e n ü 1 elolvadó jöve­delme és vagyona. De hiszen kár vitatkozni e derék urakkal. Őket a világ minden Dcmosthenese se tudná rábeszélni, hogy vetélkedjenek az áldozatkészségben és senki mással non törődve, siessenek mindenüket felajánlani, amikor a haza veszélyben van. Nagyszerűen szavalni, mellett verni, kérkedni, markot köpni, kutyát a karó­hoz kötni: ezt 'mindenki érti, de mikor a zsebbe kell nyúlni az imádott haza érdekében, akkor egyszerre hatalmas lobot vet a történelmi materializmus és min­denki a másikra akarja tolni a haza megmentésének ragyogó dicsőségét. Dréhr Imre. Az enyingi kerületben két ellenfelét gyűrte maga alá nagyszentmiklósi Dréhr Imre, mikor a nemzetgyűlésbe bekerült. Azt mondták, akik még nem ismerték, könnyű ilyen fizikummal győzne Mintha bizony az istenek táplálékán felnőtt wellsi óriások volnának a predesztiuáltan nagy emberek (mert akkor Csizmadia Endre bátyánknak régen miniszterelnöknek kéne lennie), s például Pcidl Gyulától a gondviselés minden tehetséget megtagadott volna... De félre a tréfával! Dréhr Imre a parla­mentben is hamar megmutatta oroszlánkörmeit: első nagy beszéde után saját pártja briliiáns és a pénz­ügyi kormányzat kérdéseiben fölényes debattiert ismert meg benne. Akik Dréhr Imrét régebbről is­merték, azok csak mosolyoglak: ennek a fiatal­embernek példátlan munkabírása,' erőteljes koncep­ciója, pillanatok alatt kiérleiődő gyors és biztos el­határozása, csupa olyan egyéni vonás, amely a bank­vezér természetes velejárója, — még különb dol­gokra hívja, el Dréhr Imiiét. Mikor kincstári főta­nácsos lelt, barátai mosolyogva mondogatták: ,,Végre egy kincstári főtanácsos, akitől a kincstár tanácsot is kér“. Most, amikor Dréhr Imre pénzügyi állam­titkársága fait accompli, ezi a prófécia be is telje­sedett s a Lloyd banknak volt miniszterén kivül, mi- iriszteriabilLS vezére is van. Dréhr Imre rövid poli­tikai múltjából csak egy momentumot akarunk fel­idézni. Talán el is felejtették, de a. ma aktualitást ad neki. Dréhr Imre konkrét javaslat formájában vetette föl azt a tervet, hogy a külföld s elsősorban Amerika magyarságával konferenciára kell össze­ülnünk, hogy a ságit és módozatait megbeszéljük. Akkor is voltak szkeptikusok, tamáskodók, közömbösek, — akik most elhallgattak. Égy héttel előbb, hogy Dréhr Imre propozicióját megtette, Krausz Simon Cher- bourgban hajóra szállt, Amerikába vitorlázott s most másodszor tért vissza onnan a legszebb és legbáto- ritóbb reménységekkel. Dréhr Imre is a reménység duzzasztó vitorlájával röpült a külföld magyarsága felé. Igaza volt. Az az amerikai stilus, amely ennek az acélos idegü fiatalembernek minden gesztusát jellemzi, csak Amerika felé vihette egész koncep­cióját. Az események őt igazolják eddig — hisszük, a jövőben is. Dréhr Imrében nem a Messiást látjuk, de látunk benne egy fiatal, erőteljes, elhasznilatte.n és az alkotás vágyában emésztődő tehetséget. Aki azonfelül a mai politika dühödt harcaiban is úgy áll a helyén, hogy ellenfelei sohasem lettek ellenségeivé, az külön erkölcsi kapitálist szerzett neki arra, hogy az „integer vir“ legszebb titulusát is meg­szerezze magának. Ami a kincstári íötanácsossiágá- nál, államtitkárságnál is szebb, mert ritkább díszítő jelzője a mai politikusoknak. Készülődés az alkotmányozó közgyűlésre. A tőz-de alkotmányozó közgyűlése, előreláthatóan e hó végén lesz. Ezúttal tiz uj tanácsos választásáról dön­tenek és a múltban, boldog emlékezetű Gál Károly idejében, az ő elnöklete alatt- a tőzsdetagokból vá­lasztott száztagú bizottság állította össze a hivatalos jelöltek névsorát, amely kandidálást a közgyűlés rendesen respektálni szokta. Ezúttal ilyen kandidáló­bizottság nem működik, de Vég h Károly elnöklete alatt mégis, össze fog ülni egy sziikebb bizottság, amely ugyan nem hivatalos jelleggel, de a kiválasz­tottak névsorát mégis közölni fogja a tagokkal. Ez a lista tehát a választási mozgalom irányítására fog szolgálni, de semmiképen sem akarja a tagok elha­tározását befolyásolni. A legsűrűbben említett nevek között eddig a következőket sikerült feljesrveznl: Horváth Lipót, Krausz Pál, Grossman n Adolf, Wertheimer Adolf, Kreutzer Jenő. Verő Arnold. Miklós László, Schönberger Ármin, dr. Bányai Sándor. Sacelláry György, Stern Kornél, Szász Dezső, Halász Lajos. Ezeken kiviil van néhány tucat önjelölt is, akik azok­ban csak kevés vizet zavarnak. így például sajtóbeli összeköttetései révén sűrűn szerepel a lapokban dr. S zalai Géza neve. aki alig 1—2 éve tőzsdetag és a tanácsosi választásra nem több eséllyel indul, mint mondjuk — Flein er Jenő. De komolytalannak tartják Stux Sándor ma'.omigazgató és Wlld- mann Lipót szerepeltetését is. Ezek az urak csak az önjelöltek diszes galleriáját gyarapítják. A Pénzvilág, a magyar közgazdasági életnek ki­válóan szerkesztett, mindig jól értesült és elismert tekintélyű lapja az utóbbi hetekben jelentős változá­son ment keresztül; terjedelme erőteljesen megduz­zadt. tartalma szenzációsan érdekes. A lap előnyös átalakulása magán viseli főszerkesztőjének. Róna Lajos kollégánknak koncepciózus munkakészségéí, briliiáns zsurnalisztikái kvalitását, amely kiváló ké­pességeit a lap, Róna másoldaiu elfoglaltsága miatt, hosszú időn keresztül nélkülözni volt kénytelen. Róna Lajos most újra minden tudásával A Pénz- v i 1 á g-nak üzentek munkáját, amelyben a magyar újságírás frontjának első sorában álló munkatársai: Pogány Béla, Wall esz Jenő. Weigl Géza és mások segédkeznek. A munka eredménye: változa­tos, tartalmas, magas irodalmi színvonalon álló. min­denről tájékoztató, objektiv közgazdasági újság. Rácz Géza felolvasása. Kiváló kollégánk. Rá ez Géza. a „Tőzsdei Hírlap“ fömumikatársa. márczius 9-én este fél 9 órakor, a „Magyarországi Kereske­delmi Utazók Egyesültéiben. „Intimitások a tőzs­déről“ címen felolvasást tart. Szakkörökben az elő­adást nagy érdeklődéssel várják, mert közismert do­log. hogy a pesti tőzsde furfangos mechanikáját Rácz Gézánál senki jobban nem ismeri. A Magyar-Cseh Iparbank uj alelnöke. A Magyar­Cseh Iparbank igazgatósága a Kohol Albert Bódog elhunytával megüresedett alelnöki állást F o r b á t h frigyes dr. ügyvéddel, az intézet jogtanácsosával töl­tötte be. Forbátli dr. annakidején a bank megalapítá­sában tevékenyen részt vett. igazgatóvá nevezték ki, majd igazgatósági taggá választották és ebben a mű­ködési körben egyik vezetője lett az intézetnek. Az Amerikai Bank köréből. A Magyar-Ame­rikai Bank berlini-téri monumentális székháza elkészült és annak második emeleti helyiségeibe az intézet deviza-osztálya már beköltözött. Rövidesen, még e hó folyamán, a többi ügyosztályok is áthelye­zik működési területüket. A bank tőzsde-osztálya tovlább is jelenlegi helyén, a Tőzsdepalotában marad. Dr. Bányai Sándor, az Amerikai Bank ügyvezető igazgatója 3 heti távoliét után. hétfőn este hazaérkc­í ACZÉL PÁL és TÁRIA~j j BANKÜZLETE ! BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÜY 29. ! \ TELEFON 99-27 és 190-05. f Mapr-iMtai Bank Rt, Fiókok: V., Szabadság-tér 17. szám (Tőzsdepalota). Telefon: 4-81, 71-79. VI., Teréz-körút 47 (Nyugoti pálya­udvar). VII., Rombach-utca 16. szám Budapest, IV., Semme’weis-u. 2. Telefon: 9-54. Affiliált fiók : Erzsébetfalvai Takarékpénztár és Kereskedelmi Részvény-Társaság, Erzsébetfalva „PYRAMIS“ Magyar Földbirtokosok és FSidbórlök Kerasksdslml Részvénytársasága BUSAPEST, VI., TERÉ2-K3RUT 26. Bank-, gabona-, liszt-, crőtakarmány-, mű­trágya-, mezőgazd. gép- és műszaki osztály. A Magya? Kästiszivisslak és állami AfikaSmasEoSSak Takarékpénztára R.-T. Budapest, VTL, Rákóczi-üt 78. Telefon : József fVMO, József 135-32. újonnan létesített Ingatlanforgalmi főosztálya a legelőnyösebb Teltételek mellett ház és birtok eladását váiiaija és vételét közvetíti Legjobb összeköttetések a megszállt területen. L Telefon: 48-21,191-46 Sürgönyeim: Luxauté Merkur bérautóüzem e&sdapssft, VI. ksrüíet dróf Zichy Jenő-u n.

Next

/
Oldalképek
Tartalom