Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-18 / 16-17. szám
Dudapest, 1924 április 18. 5 A kormány által kinevezendő pénzügyi diktátort egyébként igen szívesen szokták összetéveszteni azzal a pénzügyi szakemberrel, akinek kirendelését Ter&tyánszky Kálmán kormánybiztos kérte, bogy a főváros gazdasági kérdéseiben 'tanácsadója legyen. Ez a szakférfiú nem lesz azonos a diktátorral, aki csak akkor foglalja el a törvényjvaslat értelmében helyét a városházán, ha az uj közgyűlés összeült és a kormánybiztos ellenőrzése megszűnik. Wo-lffék köréből egyébként most azt a hint lanszirozzák, hogy nem is pénzügyi tanácsadót fognak kinevezni 1 ers- tyánsky mellé, hanem egyszerűen újra életre keltik azt a bizottságot, amely annak idején a fővárosi tartozások idejében a külföldi hitelezőkkel tárgyalt és megszülte a, híres bázeli egyezményt. Ennek a bizottságnak tagjai voltak a főváros részéről Sipőcz Jenő dr. polgármester elnöklésével: Wolff Károly, C s i 11 é r y András, Joanovich Pál, Ernst Sándor és Platty György, az állam részéről ped;g: Te 1 e s;z k y János, Sch o bér Béla. Wälder Gyula és Ernyei Béla. Ha ez a hir igaz, az annyit jelent, hogy Wolffékat újabb erőteljes lökéssel igyekszik a konmány vissza- segiteni abba a nyeregbe, amelyből kiesőfélben vannak. AmikoT a főváros közgyűlésének mandátuma megszűnt, a kormány nem vette ki a hatalmat Wolffék kezéből, hanem beültette őket a közigazgatási bizottságba és meghagyta őket a központi választmányban, hogy a választások körül a maguk gusztusa és lelki- ismerete szerint intézkedhessenek. Ezt a minden törvényes alapot nélkülöző hatalmat most kiakarja a kormány szélesíteni, azzal, hogy Wolfféknak újból beleszólást enged a főváros gazdasági ügyeibe, amelyekét ők tettek tönkre Ez ellen azután az ellenzéknek a leghatározottabban tiltakoznia kell, meirt mindez nem lehet egyéb, mint erőszakos és j o g t a 1 a- n törekvés arra. hogy a polgárság akaratát meghamisítva, egy bukott1 párltot megtartsanak a hatalomban. Zilahi Kiss Jenő mégis nyugdíjba megy A szanálás és a városházi létszámcsökkentés — Megszüntetnek két-három tanácsnoki állást is A Fővárosi Hirlap annak idején mcg- irta, hogy a; kormány megelégelte Z i 1 a h i - K i s s Jenő alpolgármester kiváló szolgálatait és meglehetősen hálátlanul eltökélte, hogy a harmadik alpolgármesteri állást megszünteti. Kétségtelen, hogy a mai kormány még mindig a kurzus folytatását jelenti és ilyenformán akkor, amikor a harmadik alpolgármesteri állást megszüntetve, Zilahi-Kiss Jenő alatt megindítja a földet, tulajdonképen saját gyermekét falja fel. Az első terv, amelyet a Fővárosi Hirlap is ismertetett, az volt, hogy a harmadik alpolgármesteri állás megszüntetése az u] fővárosi törvényjavaslat révén történik meg. Ettől a szándéktól azonban a kormány annak idején ciéllott, anélkül azonban, hogy Zilahi-Kiss Jenő elejtéséről letett volna. Valószínűleg 'aiz.ért történt ez, mert az állások megszüntetése sokkal simábban beleillik a szanálási törvény keretébe. amelyet most tárgyai a nemzetgyűlés A szanálási törvényjavaslat — mint azt már ismertettük — tényleg határozottan előírja a városházán megejtendő létszámcsökkentést. Egészen bizonyos, hogy ez a városházi létszámcsökkentés nem teljesen megokolt. Hiszen, ha az ország rendkívüli módon megcsonkult és megkisebbedett is, íz állami hivatalnokok száma túlságosan nagynak bizonyult is; ugyanezt nem lehet elmondani ság, köztük :Muchanou grófnő. Schubert, Kohnt. Nohl, Metzdorf Brahsm, Bösendorfer. A pestiek közül: Bu- lyovszkyné, Ráth Károly, Wahrmann Mór. Este a Hungáriában a főváros hideg vacsorát ad. amelyen Liszt, Ferencet Királyi Pál köszönti fel. Másnap a re- doutban azzal ünnepük Lisztet, hogy Krisztus oratóriumát adják elő. As öreg úr Budapest ki vált képen a politika városa a hetvenes évekbem Színház, ünnepség, lóverseny, rókavadászat. amelyen a királyi pár is rész tv esz: mind nem érdekes. De ha megérkezik az „öreg ur“, ha megnyílik az országgyűlés, ha Andrássy Pesten van, akkor a lankadt hangulat egyszerre feléled. Az első kérdés: hogy van az öreg ur? És megindul a zarándoklás az Angol királynő II. emelet 56. számú szobába. Reggel héttől este1 kilencig tárva az ajtó mindenki számára. Beteges már, de a tavaszi napfényt szereti még. Ott döcög az omnibusz, az öreg ur kedvenc közlekedési eszköze. Az asztma erősen szorongatja a tüdejét, de az omnibusz rázása nem kellemetlen neki. Megy a liget felé. Az egykorú krónikás azt mondja az öreg urnák erről az omnibuszon való utazásáról, hogy ez a „demokrácia diadala“. Almikor az omnibuszról leszállt, határozott léptekkel indult meg egy nyirfavesszőből font szék felé. amelyben elhelyezkedve, első dolga volt napi tíz krajcár adományát átnyújtani a félkarú honvédnek, aki — mi tűrés-tagadás benne — bizony történetesen zsidó volt, A nyiirfa- "vessző-széket is a csonka honvéd fonta. Weisz Móricnak^ hívták. Órák hosszat ült a Weisz Móric szélkében a haza bölcse és körülötte hatalmas élet fejlődött ki. A politikusok harsányakat1 kacagnak anekdotáin. De az egész liget csak iránta érdeklődik!. Nem hiába jegyezték föl, hogy Batthyány püspök után, aki megteremtette. az öreg urnák köszönhet a legtöbbet a liget, mert ő tette népszerűvé, hiszen „még a ringel- spielek is fényes napokat köszönnek neki.’1 Ki emlékszik még rá ? Öreg szinlapok Iközött kutatok, ürek újságok mulatókról, cirkuszról szóló beszámolóit olvasom. Vájjon ki emlékszik még rájuk? , a főváros- alkalmazottairól, mert Budapest nagyobb lett, lakossága megszaparodott, a városi adminisztráció működése lényegesen több munkaerőt követel. mint a háború előtt. A kormány azonban ezt az airgumen,tálást nem íoaadja el és ragaszkodik a létszámcsökkentéshez, amelynek elejtését a főváros tanlácsa most újabb memorandumban, kéri. Nem igen) valószínű, hogy a kormány ez:en a téren engedékenységet mutatna-, ellenkezőleg, ragaszkodni fog ahhoz, hogy a fővárosi tisztviselők újabb tizenöli százalékát bocsássák el. Illetve nyugdíjazzák. Úgy értesülünk, hogy ezt a tizenöt százalékot a !tanác9 nem .teljesen tetszése szerint válogathatja, ki, hanem a kormány azt is elöirja, majd, hogy milyen arányban kell ezt a tizenöt százalékot a legmagasabb rangú tisztviselőktől, a legalacsonyabbakig kijelölni. El kell törölni tehát a legmagasabb állások közül is többet s így elsősorban az alpolgármesteri címmel és Jelleggel felruházott tanácsnoki állás szűnik meg. aminek következtében nyugdíjazni kell majd Zilahi Kiss Jenő alpolgármestert. Kilátás van arra is, hogy két-három tanácsnoki állást is megszüntetnek és vezető nélkül mar a-dó ügyosztályaikat más megmar a. d-ó ügyosztályokba olvasztják bele. Ki emlékszik rá. amikor a Népszínházban az Utazás a föld k ö r ti 1-t adták, amelyben Kennedy, a páratlanul népszerű elefánt vendégszerepelt? Ki emlékszik1 Tóth Ede K i ni torn ás család- j á-nak sikerére. Jókai M i 11 o n-jára, amelynek címszerepét Újházi játszatta. Offenbach T a 1- léros párn á-jára, Björnson Cső d-jére, Patti vendégfelléptére, amikor egy páholy 50—60 forintba, egy földszinti hely pedig 10 forintba került? Ki emlékszik a Népszínház újdonságára, Tóth Kálmán Ördög párnái á-ra, amelyben S o 1 d o s- né mutatkozott be nagy sikerrel, bár a darab csaliul megbukott. Soldosné? Igen, egy Jréttel a premier előtt volt Blaháné esküvője Soldos Sándlorral. A völtélyek gróf Keglevich Tibor és Újházi Ede, a násznagyok pedig gróf Péchy Manó és báró Baldácsv Antal voltlak. Ki emlékszik az Angot asszony lányára, Rákosi Jenő R i p a c s P i s it a d; o 1 m á n y á-ra, E j s z a k i Károly Lengyel követ B u dán cimü bohózatára, Szigligeti IV. B é í á-járiai, Jókai Szép Mik hál -jára, C s i k y Gergely J á n u s-ára. Szigligeti Kenyeres' H.e’ir t ó k-járai, Csep- reghy Sárga esik ó-járat? Ki emlékszik a Rienzi, az utolsó tribün cimü Wagner-opera bemutatójára, amelyben Ellinger, Benze Ida, Tannerné és Odry énekeltek és Rotter Irma volt a Primaballerina? Tizenkétezer forint haj került a diarab kiállítása. Ki emlékszik Neville Mór „hazánkfiádnak a Gyapju-utcai Stampfer-Szinházbaji való nagysikerű vendégszereplésére? A sajtó nagy elismeréssel irt róla és nemzeti szinü szalagcsokrot is kapott az Othelló előadásán. Ki emlékszik még a boldog időkre, almikor a cirkuszban „Renz lovastársulata“ játszott és -rövid idő alatt százezer forintnál többéit keresett? Ki emlékszik a Renz cirkusz „látványosság‘’-ára, a Forradalom U k ra i n e-b a n-rai. amelyebn 150 gyermek és harminc ponny lépett fel? • • • Újság nélkül állottunk csaknem tiz napig és valamicskét késett a nyomdák és munkások kontrover- zicija miatt a Fővárosi Hírlap is. Kinos és kellemetlen napok voltak ezek, amelyekben szinte süketen és vakon tapogatóüzott mindenki. Megbénult a politika, a kultúra és talán legíőképen a gazdasági élet. Soha nem tapasztaltuk, soha nem láttuk olyan élesen, olyan világosan a sajtó szükségességét, mint azokban a nehéz órákban, amikor nem volt. Valami kínos sötétség terpeszkedett a magyar glóbuson ezekben a napokban és szinte csodálatos, hogy a sötétség lovagjai, a mindenkor zavarosban-halászók nem jelentkeztek, nem használták ki a nekik annyira kedvező „konjunktúrát“. Ha ók nem is jelentkeztek, a sajtó-nélküliség sötétje mégis sok minden elleplezett és jótékony homállyal födött be. A budapesti városháza minden esetre boldognak érezte magút, mert betű- iszonya kielégülést nyert és volt egy hét, amikor a sajtó lármás kórusa nélkül emelhettek mindent tetszésük és hajlandóságuk szerint. Most utólag azonban meg kell állapítani, hogy túlságosan szerények voltak és egy hét alatt csak egyszer emelték fel gáznak, villanynak, bérkocsinak, autóbusznak és mindennek az árát. Mert kétszer is emelhették volna. Ebben a nagy sötétségben igazán senki sem nézett a kezükre... A közigazgatási bizottság primadonnájának bizonyult Csilléry András, aki kétségkívül igen nagy kitüntetésben részesíti ezt az intézményt, mert sehol olyan előszeretettel nem beszél, mint ebben a bizottságban. Halhatatlan Kraftausdruckjai itt hangzottak el négy esztendőn keresztül és ebben a bizottságban még szivet megejtöbb beszédeket szokott mondani, mint amilyet Budapest ötvenéves jubileuma alkalmával a közgyűlési teremben hallottunk mézes ajkáról. A legszebb, a legköltőibb megnyilatkozása azonban mégis csak az marad, amit most jegyezhetünk fel róla, amely szerint a budapesti toloncházat a „legideálisabb szál- lodá“-nak nevezte. Nem mernénk elismerni még azt sem, hogy a budapesti toloneház to- loncháznak is legideálisabb volna. Hogy pedig a világ legpompásabb toloncházat is szállodának nevezhessük, ahhoz igazán a Csilléry András szárnyaló fantáziája szükséges. Valami szomorúan hideg szív, valami megdöbbentő cinizmus kell ahhoz, hogy egy ember, nem is egy ember, sokkal több: egy orvos ilyesmit mondhasson. Megdöbben az ember, ha arra gondol, hogy ilyen hideg szívvel és ezzel a cinizmussal kormányozták négy esztendőn át Budapestet és mi ezektől az emberektől voltunk kénytelenek várni a valamennyiünkről, de talán leginkább a legszegényebbekről, az elesettekről való gondoskodást. A vörös Bécs megint megcsufolta Budapestet, megint rálicitált a fehér Budapestre. Azt olvassuk az osztrák főváros lapjaiban, hogy Bécs Károsa ötvenmilliárdot ad a házak reparálására. Egészen mellékes, hogy ezt az összeget maga a város bocsajtja-e rendelkezésre, vagy részben azokon, hajtja be, akiknek bőséges fölöslegük van; de bizonyos az, hogy Bécs méltóin dicsekedhetik ezzel az újabb akcióiéival, amely a szó szoros értelemben vett építő- és alkotómunkát jelenti. Budapest ezzel szemben filléreket sem tud áldozni és nincs Budapest városának vezető egyénisége sem, aki arra gondolt vofíia, hogy a házak karbantartása nemzeti érdek. Bécs ismét felfedezte Kolumbus tojását, de meg vagyunk győződve róla, hogy Budapest nem fogja utánozni az okos példát, mert amit a vörös Bécs cselekszik, az Budapest urainak felfogása szerint bolsevizmus, még akkor is, ha a köz áldozatkészségével — a magántulajdont védi és menti.
