Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-04-02 / 14. szám

Budapest, 1924 április 2. TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek * * *• Tervszerű visszafejlesztés? írja: Marcia1!. Sürgős? Nem sürgős? Fontos? Nem lombos? Életbevágó? Fölösleges? — nem akarunk most állást foglalni ebben a vitában, hanejm — minit a fiskálisok szokták — egyelőre elismerjük, hogy a kormány sza­nálási javaslatai sürgősek is, fontosak is, sőt. életbe­vágó jelentőségűek és gyors megszavazásuk nélkül nagy veszedelmek várakoznak az országra, Amelyek­nek minetnüségét ugyan senki se tudja, vagy ha van olyan, aki tudja, nem nyilatkozik -róla. Inert eddigelé csak a mende-monda szárnyain szerezhettünk tudo­mást ezeknek a veszedelmeknek a minamüségéről. Tehát sürgős, fontos és életbevágó. De akkor még mindig fennmarad az a kérdés, hogy helye-sek-e azok az intézkedések, amelyek e javaslatokban foglaltatnak? Mindannyian abba helyeztük a gazdasági gyógyulás,re­ményét, hogy a külföldi kölcsönnel és a népszövetség ellenőrzésével kapcsolatban, tetemesén leszorítjuk a kiadásokat és igazságosan osztjuk meg az állampol­gárok között az adóterheket. A javaslatok borzasztó csalódást hoztak mindkét irányban, ami egyszersmint csattanó« cáfolata annak a legendának, hogy Ausztriát a népszövetségi ellenőrzés állította talpra, -mert ime, a népszövetségi ellenőrzés semmiféle befolyást ne(.n tud, vagy nem is akar gyakorolni ezekre a dolgokra. Ugyan honnan is vennék e vadidegen, emberek néhány órai tájékozódás után a viszonyok ismeretének azt a szükséges minimumát, ami nélkülözhetetlen kellék tel­ki isi.neret'es emberek előtt ahhoz, hogy sarkukra állva ragaszkodjanak egy állásponthoz olyan- államférfiak­kal szemben, akik kisujjukban hordják az1 összes szük­séges adatok ismereteit?! Dehogy is Ziim/.nermann szanálta Ausztriát! Dehogyis a népszövet­ség állította talpra lesújtott szomszé­dunkat! A maga lelkiismeretes állam­férfiad komoly politikusai, f e 1 e l ő s>- aég tudatos pártvezérei és érett pol­gárai á Ili tóttá k talpra. Ezek nélkül hiába iötrek-mentek volna Bécsben a külföldi kapacitások, a népszövetségi küldöttek, hiába dicsérték, magasztal­ták volna az osztrák népet, országuk lehetőségeit, azért csak nein jött voltba ki semmi mindezekből a gyógyulás igazi feltételeinek fennforgása nélkül. A javaslatok bizony csalódást hoztak reánk és ezt a csalódást még ;a- legteljesebb jóhiszeműség mel­lett se tudjuk magunkba fojtaná. Az éveken keresztül fennen prédikált nagy leegyszerűsítésekből (mindössze annyi valósul meg, hogy megszüntetik a közélelme­zési minisztériumot, amelyet az éhínség ideje hívott életre és amelynek a létezése már nem is absurduim. hanem nevetséges volt a bőségnek mostani korszaká­ban, amikor hét szájjal is éltetik minden ember, ha meg tudja fizetni. Nos, hát ezt a végképen idejemúlt minisztériumot dobták oda áldozatul a takarékosság oltárára, egyébként pedig a leépítés teljes befejezése után is egy negyed millió állami alkalmazottról, tehát hozzátartozóikkal együtt egy milliónál aligha keve­sebb ember eltartásáról kell Csonka nagyarország né­pének gondoskodnia a maitól annyiban különböző mó­don, hogy akkor már (tisztességes 'megélhetést kell nyújtani azoknak, akik ma a köztisztvielői nyomorú­ság éhkoppján tengődnek. Élthez persze rémségesen fel kell majd csigázni az adókat és egyéb közterheket. Erről a javaslat gondoskodik is. csak ne kérdje senki, hogy miképen. A legteherbiróbb rétegnek oly feltűnő kímélése nyi­latkozik meg a többiek rovására a javaslatokban. amely rikító -aránytalanságával szemet kell. hogy szúrjon az arkangyalok jóhiszeműségével szemlélőnek is és ha a népszövetségi urak ezt igy helyesnek találták, úgy ez vagy azt bizonyltja, hogy nem sokat törődtek vele. vagy azt a gyanút táplálja, amelynek hallottuk is már kifejezésrejutását, hogy t. i a nép- szövetségi ipari államok kiküldöt­teinek egyáltaliában nem volt az an- t i p a t i k u is. ha a magyar ipart és ke­reskedelmet a nagy terhek megnyo­morítják és versenyképtelenné teszik öv elük szemben. A városi lakosság által fizetendő háizadó eszerint a tervezet szerint majdnem mégegyszer akkora lesz, mint az egész ország föld­adója! És a dohányjövedék egymagában annyit fog az államkincstárnak jövedelmezni, mint a föld után fizetett adók. A fiskus jövedelmének gerince a for­galmi adó és a fogyasztási adó lesz: az összes jöve­delmeknek mintegy ötödrésze és ennek túlnyomó részét a városi lakosság viseli, mert hiszen a gazdák forgalmi adót nem fizetnek és a fogyasztásuk túl­nyomó részét a saját produktumaikból fedezik. Valóban, minél jobban szemügyre veszi az ember ezeket a számokat, annál világosabban domborodik ki belőlük az a tendenciája a népszövetségi hatal­masságoknak, hogy Magyarországot segítsék vissza­szorítani az indusztriális kultúra színvonaláról egy primitivebb gazdasági kultúra színvonalára. Lehet róla beszélni, hogy ebben nem bővebb forrása volna-e a boldogságnak, ámde csak akkor, ha egy nemzet oda fölfeiiődik. nem pedig akkor, ha oda visszasülyed. mert a visszafejlődés boldogtalanságot, pusztulást és nyomorúságot jelent az országra. Süt a nap . . . Derűa képviselőhöz folyosóján Délig sötét, havat vagy felhőszakadást Ígérő fel­hők lógtak le az égről. Az ülésteremre is valami ónos homály nehezedett rá s még szürkébbé, fakóbbá tompította le a középiskolai törvény tárgyalását. Egyszerre csak kisütött a nap. Ez nem olyan fontos históriai esemény, hogy külön meg kellene írni az utódok okulására, de ha mégis eltesszük emlékezet okából, ennek egy különös véletlen adia meg a je­lentőségét. Mikor Korányi Frigyes báró, -akinek kinevezését a pénzügyminiszterségre alig pár perc­cel előbb olvasták föl, kijött a folyosóra az újság­írók közé, ugyanabban a pillanatban búit ki ,a nap a -rosszindulatú felhőkárpitok mögül. Ha Korányit a klasszikus Rómában tették volna meg pénzügymi­niszternek, ezt a szerencsés óment a komoly augurok igen kedvező jóslatnak magyarázták volna. De Ko­rányi nem biborszegélyas tógában járt-kelt közöt­tünk, liánéin fekete cheviott-ruhájában s nemi is pó­zolt úgy, mint egy római államférfim ellenben érin­tetlenül hozta haza Páris kedves közkedvteltségü charme-ját, friss esprit-jét, komoly is volt. évödött is, nem ontotta a programmot. ígérni is csak egyet ígért. azt. hogy minden jóra fordul. Az egyik ujságiró figyelmeztette is: — Kisütött a nap. hogy kegyelmes ur bejött a házba. Korányi mosolyog és nem -szól semmit. — Ez igaz, — szó! az egyik vakmerő. — a ke­gyelmes urnák jókedve is lehet. Most jött haza Paris­ból, francia frankóikkal... Tréfa, persze, hogy tréfa, de nem minden mi­niszter vágna jó képet hozzá. Korányi nevetve feleli: — Francia frankokkal? Kedves barátom, ha tudná, hogy bor-sózott a hátam, amikor a feleségem a párisi mészáros számláit prezentálta... — Budapesten se könnyű az élet. —< felel rá az újságírók kórusa. — mi is tudjuk, mit jelent Pesten megélni!... — Hagyják csak! Meglátják, rendbe iön minden. Száz aranykoronából az ujságiró egy hónapon át játszva fog megélni... — Igaza van. kegyelmes nr, — riposztoz az egyik kolléga, — „játszva“ fogunk megélni. Játszva — a kártyaasztalnál... Általános derültség. Korányi maga nevet legjob­ban-. A folyosón végigfut a kacagás. A keresztfolyosé sarkában n szociaista képviselők felriadnak, a hír­lapiról karzat bejáratánál ülő szolgák is szelíden derülnek. Istenem, egy pénzügyminiszter, aki szívből nevet! Korányi beszél PárLsról, francia kollégájáról De Lasteyrie úriról a pári-si tőzsdéről üzleti árakról — ha ezt mind meg lehetne írni! — apró csatákat viv a közbeszólókkal mindenre megfelel, csipked, de sohase vág, beszéde könnyed és elegáns, az elmés szót úgy forgatja, mint Cyrano a fleuvettet. De sietnie kell. búcsúzik. Mindenki sajnálja. Az újságírók — már akinek nincs dolga bent — leülnek a folyosói vörös pamlagra és Korányiról be­szélnek. Bent még nem szólt, de mégis ő a nap hőse. vagy mint az egyik javíthatatlan elmélkedő megje­gyezte, a sötét fellegeket elűzte a hős napja. Mert Korányi az első csatát megnyerte, az újságírókat meghódította, anélkül, hogy ezt a diadalt ambicio­nálta ‘volna. Visszajött, látott és bizonyára győzni fog. Vezérigazgató, pénzügyminiszter. diplomata, megint pénzügyminiszter — és még eddig egyszer sem vágódott el. Érti a dolgát. — Tehetséges ember — mondja az egyik ujság­iró, aki szereti a parlamentáris kifejezéseket — min­den gesztusán meglátszik az egyéniség bélyege! Igaz, de a bélyeget hagyjuk, mert eszünkjaejut róla a bankóbélyegzés. Kellemetlen emlék. De mégis kellemesebb, mint a mostani tőzsde, amely az életet is megutáltatja az emberrel. Korányi jó tőzsdét igér: ha meg tudja csinálni, aranyba foglaltatjuk — föl­téve persze, ha az aranyat nem kell beszolgáltatni a jegybank kapitálisához ... Cá d‘oro. Budapest egyik legszebb építészeti re­mekműve. a velencei Cá d‘oro mintájára épült Batthyány-palota mindenkoron gyászos emléke (ma­rad az utóbbi évek szomorú történetének. A rabló- dikíatuna legborzalmasabb fejezete hangtalanul húzó­dik meg a néma falak között, ott fészkelték be Inagukat a- pokoli idők legelvetemültebb banditái, Cserny brigadéros hóhérlegényei: a vérszomjas Lenin-fíuk. Sötét uralmuk alatt a palotáiban orgiát ült a vandalizmus, elpusztultak a termek falait boritó velencei kristálytükrök, a kincsekkel fölérö csillárok, az antik bútorok, az olasz mesterek pótolhatatlan festményei és az összes egyéb műkincsek. A kom~ miin bukása után a régi tulajdonosok már^ nem tértek vissza a szomorú emlékű palotába. Eladták. Néhány évig a Frankfurti biztosító hivatalai találtak benne otthonra, mig most ismét gazdiát cserélt a palota. Homlokzatán már ott díszeleg az uj tulajdo­nos cégtáblája-: Metróban k. A gyászos épületbe az amerikás Unger Bertram bankja, a pénz Mo- iochja vonult be. hogy onnét őrökre elhessegesse a rnultidők sötét szellemeit. Kohnerék menedzselése. Kölni érék mitugrásza, az aprőcsontu E l b o g e n doktor öt papirost „me­nedzsel“. Istenkém, micsoda finom nyelv az angol, a semmittevés gruppirozását milyen szépen kifejezi. Az öt papír: Hungária Jaquard. Szegedi K e n d e r. Gyapjú mosó, a két Unió. a bánya és a színház. Ezeket menedzseli Elbogen doktor a Kesztheiyi-boxból. Es hogy menedzseli? Az öt pa­pírban napok óta egy kötés sem volt. Nem áruhiány miatt. Kínálat az van bőven, de felvevő nem akad a piacon. Kohnerék pedig nem amatőr gyűjtők, leg­alább ta saját papírjaikkal szemben nem bizonyultak annak. Azért van aztán, hogy az általános la-nyhasá- gon túlmenően! is jobban esnek a Kohner-papirok. Bari Ágost betegsége. Kiváló kollégánkat, dr. Bari Ágostot. a „Magyar Kereskedők Lapja“ és a „Magyar Pénzügy“ felelős szerkesztőjét gyengélke­dése miatt néhány hét óta szanatóriumban ápolják. Örömmel értesülünk azonban, hogy állapota már lé­nyegesen megjavult és bízvást remélhető, hogy tel­jesen fölépülve, a közeli napokban újra megkezdheti közérdek ti műnk á-sságát. Milliárdosok inflációja egy koldus városban. Korda Tibor, a fiatal ujságlrógeneráció egyik leg­tehetségesebb tagja könyvet irt, amely ama leg­aktuálisabb témáját öleli fel. Bevilágít a- tőzsde inti­mitásába, egyes alakok mesteri megrajzolásával betekintést nyújt a közgazdasági élet fonákságaiba, szöges ostorával végigsuhint a íelfuvalkodott uj gaz­dagokon. Könyve gazdag tárháza a szines írásoknak, amelyeken irodalmi színvonal vonul végig. Csupa érdekes megfigyelések és élvezetes olvasnivaló Korda Tibor könyve, amely 30.000 koronáért a könyvkeres­kedésekben kapható. A népszerű Paíias. Feltűnést kelt, hogy az általá­nos lanysaság dacára a Pallas-részvények árfolyma folyton emelkedik. Halász Lajos minded alkalom­mal bevált menedzselése a részvények nagy kereslet- tét csak befolyásolja, de az igazi ok abban rejlik, hogy a Pallas belértóke mai 200.000 koronás árfolyamát is jóval meghaladja és igy a beavatottak még további lényeges árfolyarnetnelkedés: várnak. A Cosulich Line hajójáratai. A trieszti kikötő te- heráruforgalma oly hatalmas méreteket öltött, hogy a forgalom lebonyolítására a normális békebeli kere­teknek megfelelően' több hajózási vállalat, igy a „C o- s ulich Trieszti Hajózási Társaság“ rendszeres gyorsteheráru hajókat állított be. Mint­hogy gazdasági és gyári iparunkat ez a körülmény felette előnyösen érinti, érdeklődtünk a Cosulich Line (Budapest, Vili., Thököly-ut 2. sz.) irodájában, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a társaságnak ha­vonként kétszer Trieszt—Ne,wyork s ugyancsak havon­ként kétszer Trieszt—Délamerika (Brasilia, La Plata) a Victoria és Bahia kikötőkbe és vissza, rendszeres gyorsteheráru hajószolgálata van. sőt tervbe van véve -erre a célra havonta egy harmadik hajónak a beállítása is . I ACZÉL PÁL és Táfgf A ' BANKÜZLETE • BUCílPEST, ¥S.j ANDRASSY-ÚT 29. | TELEFON 69-27 és 190-85. Magyar-taikai Bank Rt. Fiókok: V., Szabadság-tér 17. szám (Tözsdepaloía). Telefon: 4-81, 71-79. VI, Teréz-körút 47 (Nyugoti pálya­udvar). VII., Rombach-utca 16. szám Budapest, IV., Semmelweis-u. 2. Telefon: 9-54. Afíiliált fiók : Erzsébetfalvai Takarékpénztár és Kereskedelmi Részvény-Társaság, Erzsébetfalva Megnyílt a „MAGYAR OPTIO“ Ingatlan és Kereskedelmi R.-T. (VII , Rákóczi-út 30. félemelet.) '©nzi§' Eltaelyez magas hetika- matra dupla fe­dezettel bármilyen összeget Folyósattaf kölcsönt ' azonnal ékszerre, értékekre, szőnyegekre _______és árukra. --------------­Te lefon; József 72-37. Telefon: József 72 37. FENYVES

Next

/
Oldalképek
Tartalom