Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-26 / 13. szám
Tizenharmadik évfolyam Ara 1000 kor. Budapest, 1924 március 26. 13. szám. • ^íomEC^SI^mp i5g5biiani»ianidii7BmDV[iL’T;TiSMÍbiíídmMfiMiMmlliraK8TaEjit8»iaiiioiHBinnt8iaíHgiSiia»iiniimiiiEi;taii! ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 50.000 korona. Félévre 25.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ vArosi, politikai ÉS KÖZGAZDASÁGI hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Az egység és harmónia kitermelése — ugylátszik — az a vesszőparipa, amelyre Wolff Károly legújabban felpattant. Történt ugyanis, hogy szombaton este rettenetes puffogás hallatszott a budai oldal felöl. Csak a leigibehatóbb tüzérségi megfigyelés alapján lehetett megállapítani, hogy odaát Wolff Károly beszél és frázisai puffogva, sisteregve hasítják a levegőt. így azután nem is történt nagyobb baj, mint hogy elolvastuk ezt a beszédet, amelynél tipikusabban wotffi retorikai müvet még nem igen láttunk. A tipikus wolííi tulajdonságok között is a legtipikusabb, hogy nem értettük meg a beszédnek legtöbb részéi, bár Wolff Károly házi újságjának, a Szóciat-nak reprodukálásában olvastuk. Hogyan, miből és mi célra kíván az antiszemita politika vezére egységet és harmóniát kitermelni? Erre nem kaptunk választ a Budai Kaszinóbeli ünnepi beszédben; de sejtjük, hogy nem ez lesizt a záróköve az ötesztendős gyűlölködésnek. Nem lehet erre számítani annál az embernél, aki mé,g mai is latens forradalmi viszonyokról beszél, pedig mi már úgy kezdjük látni, hogy az ellenforradalom borzalmain is túl vagyunk és 'éppen most van indulóban az a, munka, amely ,a végső konszolidációt van hivatva szolgálni. Nem akarja befejezni ai gyűlölködést, aki a saját „vendégszeretet“-cről beszél és valószínűleg még mindig az „idegen íaj“-ra gondol, nem látva be, hogyha a német tud magyar Lenni, akkor a zsidó is tud. Az egyséig és harmónia tehát, amelyet a vezér ki akar termelni, megint csak szigorúan körülhatárolt embercsoportra szorilkozhatik, olyan embercsoportra, amely életét és vérét hajlandó áldozni a wolfíi (frázisokért. Mások ellen harcolni akar a vezér, aki kijelentette még azt is, hogy „a munkát nem Lehet azzal kezdeni, hogy az ellenfél vagy a kisebbség érdekeit szolgáljuk“. Bevalljuk, ezt sem értjük valami tökéletesen, annyit a&onban sejtünk, hogy ez a gondolat sem szolgálja az egység és harmónia, kitermelését. Már a polgármester nyíltabb és egyenesebb volt a Budai Kaszinóban, csak egy kicsit úgy látszott, mintha vagy nem értette volna meg teljesen vezérét, vatgy mintha külön utat jelölne meg a maga számára. — Mi békét akarunk ai városházán, — mondotta — de föl vagyunk készülve a harcra is. Nem fogjuk megengedni, hogy a nemzeti lobogó helyére valami más kerüljön. Egy bukott rendszer exponensének ajkán kissé tu [önérzetesek ezek a szavak, mert a városházi békét vagy harcot a választások után mások fogják diktálni. De az önérzet nem bűn és örömmel halljuk a szót, amely bár a letörés, a bukás után következik be, de mégis szépen hangzik: mi békét akarunk a városházán, Nem rontja le a kijelentés értékét a hozzáfűzött mondáit sem, hogy föl vannak készülve a harcra is. Helyes: aki békét akar, annak a harcra is fel kell készülnie és aki a béke hive, annak is joga és kötelessége az önvédelem. A nemzeti lobogó helyére pedig senki sem akar mást helyezni, az szentség ma mindenkinek a szemében. A munkásságnak, a szociáldemokratáknak sincs esze ágában a nemzeti lobogót felcserélni a szovjet-csillaggal. Örülünk, hogy a polgármester urnák megjött a hangja és békét hirdet ugyanakkor, amikor elvakult vezére még mindig ,,vendégszereteté“-vel dicsekszik. Gyakorlati értéke aligha leszi a polgármester szavának, amit az is lecsökkent, hogy addig, .amig tényleg hatalmon volt, egyetlen egyszer sem tiltakozott a gyűlölet politikája ellen, hanem odaadással!, teljes készséggel szolgálta azt. És ezt elfelejteni nagyon nehéz. Most ütkölzik ki azután, hogy milyen mérhetetlen vád nehezedik a viáilukra;. Nem beszélünk ebben a pillanatban bűneikről, törvénytelenségeikről, a polgárság megkinzásáról, amelyeket expiálni, kárpótolni, helyrehozni majd egy másik rezsim Lrog. Ezen a téren megtalálja majd a maga, vigasztalását, ,a maga régi nyugalmát Budapest népe; de most mutatkozik meg annak ssi- látka, hogy a kommunizmus bukása után szétzüllesztették, egymás ellenségévé tették a polgárságot. A kommün a munkásságot hányta széjjel, a Woiff-uralom pedig a polgárságot. A munkásság azóta egymásra talált, a munkástársadalom ma is szervezetten, tömören áll a maga politikája mellett: de hol van ettől még ma is a polgárság? Főbenjáró bűn volt ezi, amely az országot, a fővárost magát sújtja. Most kezdenek eszmélni: az egyik egységről és hármon, iáról beszél, a másik meg békét emleget. Mindegyik meg is Lesiz. De hol lesznek akkor már ők? ... Wolffékat item lehet kitessékelni Csiiléry, a bajkeverő — Kulisszatitkok a Keresztény Gazdasági Partból Wolfféknak kétkulacsos szereplése a politikában mindenki előtt ismeretes, de mindenki tisztában van azzal is, hogy ennek az orszáigos politikában való különös szereplésnek állandó hatása van a főváros sorsiára is. Éppen ezért a várospolitikai, körökben is igen élénken tárgyalták a héten azt az eshetőséget, hogy a Keresztény Gazdasági Párt mérsékelt elemei nem hajlandók többé együtt masírozni az olyan komolytalan politikusokkal, mint amilyennek példáiul Csiiléry András minden alkalommal mutatkozik. Legutóbb is igen erős afférja támadt a kegyelmes fogorvosnak Huszár Károllyal. Miután az összetűzés a nemzetgyűlés ülés-termében a legnagyobb nyilvánosság előtt játszódott le, még csak el sem lehetett azt titkolni és az affér nyomán elterjedtek a hírek, hogy Zichyék és Huszárék megelégelték a maroknyi Wolff-csoport békétlenkedéseit és azokat ki akarják szorítani a pártból. Huszár Károly ezt ma már minden különösebb nehézség nélkül meg tudná cselekedni, mert Zichyék bevonulásával lényegesen megváltozott Huszár Károly helyzete, aki mélységesen elítéli ai Wolff-féle politikát, Csiiléry vei szemben pedig személyes okai is vannak az idegenkedésre. Ezelőtt egy esztendővel még az volt a helyzet, hogyha szakadás történik a pártban, akkor Huszá- réknak kell kivonulniok. Erre pedig, Huszár nem volt hajlandó, mert élete nehéz munkáját, meglevő pártszervezeteit kellett volna ebben az esetben a keresztény politikában indigéna Wolff Károlynak ajándékképen átengedni. Legutóbb azonban sikerült Huszárnak ügyes fogással eliminálni ezt a, veszedelmet. Sikerült gróf Zichy Jánost és társait becsábitani a pártba, ahol ezzel a mérsékelt politika jutott majoritáshoz. Ha pedig Wo Iff ék okveteflenkednek, bármely pillanatban ki lehet őket szorítani. Sőt mondhatnánk azt is, hogy a Keresztény Gazdasági Párt többsége epedve Várja a pillanatot, amikor rákerül a sor Woiíf, Csiiléry és Buday kivonulására. Most itt volt az .alkalom, amint hogy itt volt a,z alkalom Rakovs z'ky belügyminiszter elejtésére is. Azt mondják azonban, hogy magasabb érdekek akadályozzák még egyelőre mindkét elhatározó lépést; de mindegyik igen rövidesen megtörténik. Valószínű, hogy a kormányelnök elhatározásának végrehajtásával meg akarja várni a szanálási javaslatok letárgyalását és ugyancsak Huszár Károlyt is arra kérte, ne állítsa a páríbeli dolgokat az élre mindaddig, amig a szanálási javaslatok megszavazva nincsenek, nehogy ezeknek a javaslatoknak az ellenzéke még a Wolff-csoport tál is megszaporodjék. De Wolffék maguk sem akarnak kimenni a pártból, mert tudják, hogy kilépésükkel a; Városházi hatalom megtartásának a leghalaványabb reményét is fel kell adniok. Éppen ezért Wolff Károlyt kellemetlenül érintette ailvezérének, Csillérynek, múltkori fajvédő kitörése és mindent elkövet, hogy Csiiléry viselkedését jóvátegye. Ezúttal is, mint mindén alkalommal, Ernszt Sándornak a közvetítését vette igénybe, aki ismét elsimította az immár veszedelmesen csapkodó hullámokat. Titokzatos Liga-alakulások Budapesten A kormánybiztos és a Lipótvárosi Keresztény Nemzeti Liga iskola-bérlete Száműzni kell a politikát és a lázitót az iskolák falai közül A kurzus alatt számtalan névvel találkoztunk, alakítottak itt mindent a világon a leghangzatosabb nevek alatt. És csodálatosképen a legszebb nevek Inogott mindig ugyanaz a dísztelen társaság húzódott meg és hirdette a jelszavakat, amelyeket nekik ajkukra sem szabad lett volna venniök. A legújabb ilyen hangzatos elnevezés ma: a Liga. Szerte a városban, szinte minden kerületben Keresztény Nemzeti Ligák alakulnak titokzatosnak látszó célokkal. Társadalmi alakulás kell? Otrt van az Érne, amelynek alapszabályait ímost módosította a belügyminiszter. Politizálni óhajtanak? Annyi úgynevezett „keresztény“ pártfrakció van, hogy szinte osak úgy hemzsegnek: tessék belépni ezekbe. De uj alakulásokat csinálnak a meglevők he;- gyén-hátán, aími megerősíti azt a hitet, hogy be nem vallott céljaik vannak az uraknak. Ezeknek pedig utána kell nézni, A Ligák zárt ajtaján is kiszivárog, hogy odabent kártya és politika folyik. Hogy pedig kik ezek a ligások, igen könnyen meg lehet ismerni őket, mert mindenütt találkoztunk velük. Hogy csak tovább ne menjünk, ott van például a Lipótvárosi Keresztény Nemzeti Liga, amelynek elnöke T o r lm a y Qéza, a villamos volt ébredő kormánybiztosa, ügyvezető alekiöke pedig Brezovszky Emil orvos, akiről igám sok szó esett, ajmi'kor fővárosi bizottsági tag létére kórházi főorvossá nevezték ki. A kurzus exponensei állanak tehát az 'élén, igaz, hogy at jelen esetben szereplésük már csak rövid ideig tart, mert a Lipótvárosi Keresztény, Nemzeti Liga választmánya a Fővárosi Hírlap által leleplezett iskolabérlet miatt ki akaria Tormavt és Brezovzkyt buktatni az elnökségből. Általában azt hiszik, hogy a Ligák alakulása összefüggésben, van azzal a kétségbeesett agitációval, amelyet Wolffék fejtenek ki mostanában a hatalom megtartása érdekében. Van azonban ezzel szemben egy más kombináció is. Ennek a feltevésnek a vallói azon a nyomon indulnak el, hogy a Ligák különös elöszere-