Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-12 / 11. szám
Budapest, 1924 március 12. 5 • • • Az ébredő-plakát Körséta a városházán Zilahi-Kiss bevonulása — A tanács leszögezte, hogy felekezeti szempontok nem irányítják Hej, zsidó lyány, zsidó lyány ... — Hadüzenet a numerus-claususnak • • • Ehrlich G. Gusztáv ügye a főváros szempontjából véget ért azzal az aktussal, amikor Zilahi Kiss Jenő becsülettel megkövette gróf Klebelsberg Kunó minisztert. Sajnálatos, hogy a városháza egyik legtöbb funkcionáriusa nem tudott parancsolni érzelmeinek, sokkal sajnálatosabb, mint mikor 1918-ban egy ifjú fogalmazó forradalmi programmot adott. Az ügyet azonban közmegelégedésre megoldották. Az ébredő-plakát utólagos aláírói között szereplők közül ugyanez történt Horváth Géza miniszteri tanácsossal is. N e m szól azonban a krónika a szintén felfüggesztett Darányi Ferencről, aki az Érnének igen előkelő funkcionáriusa és igy a bocsánatkérés az ö számára szinte a lehetetlenségek birodalmába tartozik. Annál inkább megdöbbenéssel kell látnunk, hogy — a lapokban cáfolat nélkül megjelent híradások szerint — Darányi Ferenc tovább is vidáman „ellenőrzi“ Budayék villamosvasutját. Olyan remek berendezése ez a dolgoknak, olyan ügyes kijátszása a konszolidálódó rendnek, hogy még mindig nehéz, kínos munka lesz kiirtani a kurzus csökevényeit. Emlékeznek-e még hölgyeim, mit jelentett a boldogult aranykoronás korszakban 4000, meg 4200 korona? Hány embernek nem volt annyi évi jövedelme és hány ember élt meg igen jól, igen kényelmesen, igen beosztásosan évi 4000 koronából. Ma 4000 korona egy liter tejet és 4200 korona égy kiló félbarna kenyeret jelent. Vagyis ebből az következik, hogy egy háromtagú családnak a reggelije egy hónapban minimálisan 300.000 koronát reprezentál. És az OKÁB. mindezt a természetesség hangján adja tudomásunkra akkor, amikor a tej ebben a hónapban már harmadszor, a kenyér meg Isten tudja hányadszor drágul. Történt pedig mindez azon a kedves, ünnepi vasárnapon, amikor boldogan kellett tudomásul vennünk a hivatalos lapból, hogy pótházbért, pótközüzemi pótlékot kell fizetnünk és amelyen a dohányáru csekély újabb százszázalékkal drágult meg. No és még valami: ez a vasárnap volt a kény szer kölcsön első részletének utolsó beftzetési napja. Szép nap volt, igaz lelkünkre mondjuk. Hiába, vannak még piros- betűs ünnepek a magyar kalendáriumban. A legújabb lakbérrendeletről szólván, ne feledkezzünk meg arról se, hogy itt megint szomorú szerep jutott a jóindulatú ellenzéknek, amely elkövetett minden tőle telhetőt, de. a népjóléti miniszter és háziúr-államtitkára hajthatatlanok maradtak. A lakbér rendelet megszületett, kinyomatták és március végéig le kell szurkolni a pótlékot és esetleg még majd a pótlék pótlékát is. Ki tudja?! Az ellenzéki akció tehát csődöt mondott. Nem könyveljük ezt rovásukra, mert megtettek minden tőlük telhetőt. Kérdezzük azonban, vájjon nem lett volna-e hasznos, ha a kormány pártjához tartozó elemek, a kormányt támogató pártok egy kis nyomást gyakoroltak volna a lakók érdekében. A kormány pártjában ott ül egész sor volt fővárosi bizottsági tag, mint Platthy György, vagy Vi- czián István, meg a többiek. A kormányt támogatja maga Wolff Károly, Csilléry, Buday, Ernszt. Hol voltak ezek az urak, akik minden alkalommal, amikor valamit el akarnak érni, kíméletlenül meg tudják fenyegetni a kormányt. Hol voltak e nemes férfiak? Miért nem akartak ezúttal ellenzékbe menni, miért annyiszor máskor? Vagy féltek, hogy a háziurak zsarolással vádolták volna meg őket? Nem lett volna baj, a lakók ez alkalommal boldogan mentették volna tel a vád alól A városháza várandós. Egy izgalom mindem, hogy jön-e már, mikor jön a belügyminiszter átirata, amelyben fölhatalmazza Budapestet, hogy keblére ölelhesse Zilahi Kiss Jenőt, a méltatlanul meghurcolt alpolgármestert. Természetes, hogy közben mindenki meggyőződött róla. hogy az átkozott liberális sajtó az oka mindemnek, mert ha ez a liberális sajtó nem lenne, akkor eszébe sem jutott volna K 1 e- belsberg igrófnak. hogy az ébredők ellen pert indítson és ha az ébredők ellen nincsen per. akkor mi az ördögnek irta volna alá utólag Zilahi Kiss Jenő a hírneves plakátot? A belügyminiszter urnák — úgy látszik — nem túlságosan sietős az affér elintézésére ráadni az áldást, igy történhetett meg az a szinte hihetetlen dolog, hogy Zilahi Kiss alpolgármester lapunk zártáig nem érkezett vissza a városházára. Ennek oka azonban nem az. hogy a belügyminiszter amerikázik, hanem az, hogy — bármennyire pöfög is a befütött autó — a dolognak meg kell járnia a maga fórumait és tudnivaló, hogy az ilyen átiratok, leiratok nem jönnek valami nagy gyorsasággal. Mondanunk sem kell azonban, hogy Zilahi Kiss sohasem érkezhetik a városházára elég korán... Vagy elég későn? Mozgalmasabbá tette azonban a hetet még ennél is az a másik liberális sajtó-merénylet, amely elég vakmerő volt tanácsbeli apró torzsalkodásokat napvilágra hozni. A Bukovszky-Lobmayer ösz- szecsapás, amely igenis — minden cáfolat dacára — megtörtént, igen áldásthozó volt, mert a letelepedési engedélyek körül megindult harcot előnyösen oldotta meg. Elsősorban is az összes kérvényező zsidók megkapták a letelepedési engedélyt. másodsorban pedig a tekintetes tanács kénytelen volt egy a jogrendnek megfelelő nyilatkozatot tenni, amelyben benne van a hitvallás, hogy „a tanácsot felekezeti szempontok nem vezetik“. Remélhetőleg azonban nem úgy gondolták ezt, hogy „a tanácsot felekezeti szempontok nem vezetik“ — amennyiben tudniillik zsidókról nincsen szó. Mert ha ezt hozzá nem gondoTták a tanácsbeli urak, ugyanakkor mit gondolhat róluk gazdájuk: Wolff Károly? Vagy csak talán nem gondolják ők is, hogy Wolff Károly már végleg letűnt a hatalomról? A fontos az, hogy aBukovszk y-L o b m a y e r affér véget ért. Közösen írtak alá egy nyilatkozatot, amely szerint nem is isimerik egymást. Aztán elszívták a béke-pipát, Lobmayer pedig rágyújtott egy kurzus-nótára. Ez a nóta járja azóta, mióta az Erger- Berger szalonképtelen lett. Az Erger-Bergeir jogutóda pedig így hangzik: Hej, zsidó lyány, zsidó lyány, Mért nem fésülködöl már? Egész héten borzas vagy. Hej, vasánapra mégis csak az enyém vagy... Beszélni való ezenkívül is bőven akadt a városházán. A Szent István-téri iskola egyik emeletének, a Keresztény Nemzeti Liga klubjának való átengedését egyenesen botrányként fogják fel a városházán. Általában az a vélemény, hogy abba kell hagyni már végre a rendszert, hogy az iskolákat állandóan politikai célokra használják. Ezt a rendszert is a kommunisták honosították meg. Az ö gyüléstehmeik voltak mindenkor az iskolák tantermei, majd később az ébredők vonultak be a tan^ termekbe és innen hangzottak el a legvadabb, minden kereszténységet megcsufoló beszédek. A hét eseményei között természetesen 'meg kell említeni Végh János tisztifőorvos harcias nyilatkozatát, amely talán igen élesbe vágott, de1 be kell látni, netm volt ok nélkül való és íegkevésbbé volt céltalan. Sok fiatal orvos érzékenységét bántotta talán meg a tiszitifőOTVos; de ennek az őszinte s becsületes kritikának el kellett hangzania. El kellett hangzania, mert ahogy Végh János írja: „az a fiatal orvos, aki diplomájával kezében kikerül a praktikába, ha nem tanulta meg az egyetemi évei alatt a hevenyfertőző betegségek felismerését, nemcsak nem válik segitő- társává a hatóságnak, hanem kimondhatatlan veszedelmére lesz a közegészség ü g y- n e k.“ Ezek után csak azt kérdezzük, nem gondolja-e a tisztiföorvos ur, hogy ezek a leleplezések egyenes hadüzenetet jelentenek a numerus-clausus-szal szemben? Ez a hét szellemi termelésének legfontosabb eredménye. Nein mernénk ehhez hozzámérni azt a másikat, amely a BSzKRT-nál isimét a (megállónál váltott jegy ötletét veti fel. Ez az ötlet, amely minden esztendőben visszatér. Ez az ötlet, amellyel az ötlettelenséget és a tétlenséget szokták a BSzKRT-nál leplezni. Hosszú esztendőkön át politikai ellentétek választottak el tőle bennünket és sok miást mindenkit, aki ma őszintén és melegen ünnepli ezt a derék, termékeny, pompás szervező talentummal rendelkező embert. Ehrlich Q. Gusztáv hetvenöt esztendős lett friss eigészségben, szellemi képességeinek teljes birtokában ugyanakkor, amikor ,a:z ő alapította! Erzsébetvárosi Kör ötvenedik születésnapját üli. A huszonöjtesztendös Ehrlich G. Gusztávtól két esztendővel a Dohány-utcai merénylet utánig, rettenetes nagy idő. Mégis azt kell mondanunk, hogy ki kellett bírnia ideggel és egészséggel az utolsó borzalmakban dus- kálódó tiz esztendőt is ennek, aki a megpróbáltatások tiz esztendeje előtt, negyven esztendeig olyan harmonikusan, ,a tiszteletnek és szeretetnek olyan centrumában élt, mint Ehrlich G. Gusztáv. Politikai ellenfelei sokszor kifigurázták ezt a speciálisan pesti embert, pesti kapacitást; de a legnagyobb ellenségének is el kellett mindig ismernie, hogy csodálatos eszközökkel, el nem tanulható eszközökkel tömegeket láncolt ma.ga: mellé. Tömegeket, amelyekre megingathatatlanul számíthatott. Ez volt a legnagyobb tudománya, legszebb élet- művészete. Emellett mindenki megbecsülte kedvesi, joviális modoráért, mindig élvezetes társadalmi érintkezéséért. És a sok-sok jó tulajdonsága mellett, még valamit ki kell emelnünk és ez a zászlóhoz, a barátokhoz, az elvekhez, a bajtársakhoz való tökéletes hüséige. Ebben nemcsak fölülmulhataitlan, de utolér- netetlen volt. A régi magyar politika különös humora a mame- lukok közé sorozta, be Ehrlich G. Gusztávot is. Mai hetvenötesztendős korában nem tudnánk róla szebbet, becsületesebbet és őszintébbet mondani, minthogy egész életén át a liberális és demokratikus gondolatoknak volt a mamelukja. Mameluk, aki az eszméért, a vezérért rettenthetetlenüi harcol, s ha kell, mindenét, még laz életét is áldozza érte. Ehrlich G. Gusztáv hatalom volt és még ma is az az emberek között. Hatalom volt az országos politikában és hatalom a városházán. De mindenkor szolgája ai nagy gondolatnak, amelynek zászlóját becsülettel hordozta. Még egy Petöii-ünnep. A Petőfi-centennárium ünnepségei valószínűleg lezárulnak az idei március idusával, amikor n Szép-utcában levő Pálffy-házon leleplezik a Peíőfi-emléktáblát. Ez az ünnep nem lesz fényes, de remélhetőleg annál bensőségesebbnek bizonyul majd. De általában azt is elmondhatjuk, hogy az összes Petőfi-ünnepek valami szomorú, valami szánalmas vérszegénységben szenvedtek. Minden gondolat, amely öt ünnepelni akarta, a porban csúszott Petőfi zsenije előtt. Szárnyatlan ötletek lapultak a földön és szégyenszemre politikai okokból nem merték tárgyalásra tűzni az úgynevezett Petőfi-tör- vényt. Attól féltek, hogy a demokratikus ellenzék a maga céljaira fogja kihasználni Petőfit. De naivság volt ez a félelem, mert mindenkinek tisztában kellett vele lenni, hogy bármiként skatulyázzák is ezt a világ-zsenit, kormánypárti, a hatalomnak hajbókoló udvaroncot nem lehet belőle kicsiholni, őszinte örömmel jegyezzük föl, hogy a Petőfi centennáriumnak egyetlen egészséges, hasznos, becsületes ötlete volt és ez Lobmayer Jenő tanácsnoktól származott: az olcsó Petőfi kiadása. A Fővárosi Hírlap sohasem kímélte, sohasem dicsérte a kurzus-tanácsnokokat, akik közé változatlanul odasoroljuk Lob- mayetr; Jenőt is; de elismerjük róla, hogy az olcsó Petőfi-kiadással nagyon sokat használt a magyar, kultúrának. Igazán nem lehetetlen, hogy Wolffék még indexre teszik ezért a becsületes munkájáért, ezért az egészséges ötletéért. Lendvai is? Egy kicsit megdöbbenve nézünk az eljövendő események elé, mert a jelekből arra lehet következtetni, hogy Lendvai-Lehner István is be akar vonulni a budapesti városházára. A Fővárosi Hírlap legutóbb igazat adott G y ö r f f y hadbírónak, aki felidézte a hires imondást a bűnös B u da p es t-ről. Hát szó. ami szó, bűnös ez a város, de annyira még sem, hogy Lendvai-Lehnert is a vá- rosatyák sorában kelljen _tisztelnünk._PejJig_mindent Csak e héten Sátható még Vili. ALBERT és a ragyogó műsor az APÓ LLO-SIISlf ÄZ BSH
