Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-02-27 / 9. szám

Budapest, 1924 február 27. 5 Ősz előtt nem ülhet össze az uj közgyűlés A választójogi javaslat Odysszeája — A városházi liberálisok és demokraták szerepe az országos politika alakulásában • • • Fajvédoéknél megint áll a bál. Nagy nyüzsgés van közöt­tük, járják a táncot és uram bocsáss, a kci- cérabb fajta a legvérvörösebb szocialistával is hajlandó összecsókolódzni. Esztendőkön át iivöltötték, hogy a szocialisták nem is szocialisták, hanem Lenin leikéből lelkedzett kommunisták és nem lehetett megértetni velük, hogy lehet ez máskép is. Rabbi Akiba azonban csak most mutatná meg igaz va­lójában, milyen halhatatlan mondás volt az, hogy nincs uj a nap alatt. A politika: po­litika marad és ha valaha csodálkozva csaptuk össze tenyerünket, amikor Vá- zsonyi Vilmos és Rakovszky István sírva borultak a nemzeti küzdelem előestéjén egymás nyakába, — akkor nincs jogunk többé csodálkozni azon, hogy Lendvai- Lehner István leül a zöldasztalhoz tár­gyalni Rothenstein Mórral. Meg kellett ér­nünk ezt is és ha a nagy ölelkezési hullám átterjed a városházára, akkor teljessé lesz a farsangi komédia, amelyet Budapest kö­zönsége faji és felekezeti különbség nélkül elámulva szemlél, Wolff Károly rettenthe­tetlen rohamai, amelyek hangossá tették a közgyűlési termet, jutnak eszünkbe. A kér­dés csak az, hogy akkor álmodtunk-e, vagy most, amikor azt látjuk, hogy Lendvai ka­ronfogva sétál Propperrel, Kiss Menyhért ellágyulva pengeti gitárját a Conti-utcában és Friedrich István együtt akar töltött ká­posztát ebédelni Rothenstein Mórral. ötezer koronára ugrik a taxi mihelyt elfoglalod helyedet az elnyűtt ülésü, rozoga, piszkos konfliskocsi­ban. 5000 korona ezért a gyönyörűségért igazán nem sok és szeretnénk tudni, mi az ördögnek van szükség ebben a városban ta­karék-koronára és valorizációra, amikor nincs hatóság, amely az előzékenységtől csö­pögve rohamlépésben ne teljesítené szere­tett bérkocsisaink minden kívánságát. Az 5000 koronás kezdődij azt jelenti, hogy jó­formán egy utcasarokkal jutsz tovább és már 10.000 koronát fizettél a konfliskocsis­nak, akinél szebben és meghatóbban sírni senki nem tud ebben a nyomorult város­ban. Az ember szinte visszahív ónja azt a közgyűlést, amely igazán nem volt ízlé­sünk és kedvünk szerint való, de ahol a tarifaemelésért legalább egy-két szóki­mondó szónok alaposan kikészítette a bér­kocsis urak működését. Ma azonban hang­talanul, némán, a legtökéletesebb egyetér­téssel jelentkezik minden hivatalos fórum és boldog örömmel teljesít minden kívánságot, amely a bakról elhangzik. A pesti ember minden átka között legszörnyüségesebb átka mégis csak a telefon marad. Vergődhetnek itt reformokkal és emelhetik a tarifákat az égig, a telefon mindig rossz marad. Most azután jönnek a korszakalkotó nagy gon­dolattal, amely számolókészülékkel ellen­őrizné, hogy ki hányszor beszél és felszá­mítaná azt az ezer koronát, amelyet bünte­tésképen kellene fizetni azért, amiért Jágcr Mariska rosszul kapcsol bennünket. Szeren­csére a korszakalkotó nagy reform sokkal előbb megbukott, semhogy életbe léphetett volna. Illetékes helyeken látni kezdik azt, hogy ez a módszer lehetetlen, ez csak a ba­jokat gyarapítja, amelyek úgyis bőven van­nak. Ebben az órában nagy töprengések és nagy vívódások folynak, hogy életbe léptes­sék-e azt a rendszert, amelynek halálos íté­lete az életbeléptetés után talán már órák múlva el fog hangzani. Nem tudjuk mire szánják el magukat a telefon klasszikus szakértői, mi azonban a magunk józan eszé­vel csak egy tanácsot adhatunk, hogy előbb meg kell javítani a telefont és csak aztán szabad gondolni a legkisebb reformra is. A fővárosi választásokról szóló törvényjavaslat sorsa hosszú vajúdás után még mindig nem dőlt el. Tulajdonképen amire már számtalanszor rámutattunk, ennek a javaslatnak a sorsa tökéletes összhangban van azzal,‘hogy mi fog történni az országos politiká­ban. Mindazok a kombinációk, mindazok a hírek, amely a B e t h 1 e n-kormány uj orientációjára vonat­koznak, valósággal abban fogják tükörképüket találni, hogy miképen alakul ez a fővárosi törvényjavaslat. A sokféle változatnak, a nagy vergődéseknek, amelye­ken ez a javaslat máris átment, ugyancsak ez volt az oka. A londoni tárgyalások előtt Bethlen István a liberális politikusokkal, U gr ónnal, Bárczy val, S zí elr é n y i v el, H e i nri'eh h éli, Márkus Je­nővel tárgyalt és mindenki ímeg volt győződve >róla, hogy csak a formalitás kedvéért ereszkedik szóba a Wolff-párttaL A miniszterelnök azután elutazott Lon­donba és idehaza Rakovszky Iván belügyminisz­ter— nem tudni milyen hírek és milyen impressziók következményeképen — meglepetésszerűen megegye­zett Wolff Károllyal és E r n s z t Sándorral. Beth­len István hazatérve londoni útjáról, nyilván a lon­doni tárgyalások hatása alatt, most már nem is egye­dül a liberálisokkal, de Rassayval, Vázso- n y i é k k a 1 vette fel a tárgyalások fonalát és tár­gyalt volna a 'revízióról a szociál­demokratákkal is, ha azok megjelennek a mi­niszterelnök meghívására A revízió netn lekicsinylendő eredményeket ho­zott, de a Riakovszky-íéle javaslat még így is rossz, még igy is túlzottan reakciós. Elérkeztünk azonban egyben egy egészen uj fázishoz, amikor tisztán látjuk, hogy a fővárosi választásokról szóló törvényjavas­lat tárgyalását a kormány ad graecas Calen- das akarja halasztani. Rakovszky Iván belügyminiszter, miközben makacsul védi javaslatának végzetes hibáit, az elmúlt héten a következő kijelentést tette: — Most közbejöttek a pénzügyi javaslatok és a mostani izgalmas napokban nein lehet tudni, n em j ö n-e közbe még valami rendkívüli sürgős és fontos ügy? A belügyminiszter nem csalódott sejtésében, mert a nemzetgyűlés még hozzá sem foghatott a fontos pénzügyi javaslatok, a takarékkoronáról és a valori­zációról szóló javaslatok tárgyalásához, máris meg­történt a jóvátétedi bizottság döntése, amelyet már­cius végéig törvénybe kell iktatni a nemzetgyűlésnek. Olyan hatalmas vita anyagát nyújtják egyfelől a pénz­ügyi javaslatok, másfelől a kölcsönügy, hogy igazán számítani sem lehet arra, hogy a fővárosi javaslat ha­marosan, mondjuk április-május előtt, sorra kerülhes­senek. Ez a javaslat ma másodrendű fontosságúvá sülyedt és igazán csak örülni lehet akkor, ha még a tavasszal tető alá jut az uj fővárosi választói jog. Mindezekből következtetve kétségtelen, hogy a választásokra a nyár előtt számítani sem lehet, de igen könnyen megeshetik az is, hogy az ősz előtt nem lesz Budapest székesfővá­rosának uj törvényhatósági bizottsága. Á legnagyobb kérdés azonban az, vájjon tényleg Rakovszky Iván fogja-e ezt a törvényja'vaslatot a nemzetgyűlés előtt képviselni. Politikai körökben az a meggyőződés, hogy Rakovszky Iván belügyminisz- tersége már régen a múlté lesz akkor, amikor ennek a javaslatnak a tárgyalására sor kerül. Az optimisták arról beszélnek, hogy gróf Bethlen István már a közel-jövőben rekonstruálja kabinetjét és ebben az esetben azok a férfiak, akik a városházi politikának jövendő vezéreiként állnak ma előttünk, a kormány­ban, vagy a kormány háta mögött fognak helyet fog­lalni. Mind sűrűbben kezdik emlegetni Ugrón Gábor, R assay Károly, Bárczy István és báró Szte- rényi József miniszterségét és különösen igen kö­zelfekvőnek tartják azt, hogy a belügyi tárca gazdát cserélvén, Ugrón Gábor kerül Rakovszky Iván helyére. Ezzel az optimista felfogással szemben igen ko­moly forrásokból arról értesül a Fővárosi Hír­lap, hogy egyelőre csak átmeneti változások lesznek a Bethlen-koi.nányban. Valószínűnek tartják azt, hogy az átmeneti Bethlen-kormányban egyelőre megmarad Rakovszky Iván belügyminiszternek, már csak azért is, nehogy távozásának az a színezete legyen, mintha ia részvényügyben történt szocialista támadás­nak esett volna áldozatául. Egyébként is ellenzéki ol­dalon a változást nem tartják olyan rendkívül egy­szerűnek, amit egy csapással végre lehetne hajtani. Az ellenzéki oldalon ugyanis egy balfelé orientá­lódó liberális színezetű uj Bethlen-kortmány lehetősé­gét csak olyanformán tudják elképzelni, hogy a mai Bethlen-kormány tökéletesen likvidálja a kurzust, feloszlatja az Illegális alakulatokat és mindazokat az egyesületeket, amelyek a törvénnyel dacolni szoktak, hazabocsátja az emigráció mérsékeltebb részét, feloszlatja a zalaegerszegi Internálótábort. Csak ezekután alakulhat meg az uj demokratikus ka­binet, akár gróf Bethlen) István, akár más elnök­lésével, de csak egyetlen céllal, és pedig azzal hogy' az általános, titkos választói jog tör­vénybe iktatása után elrendeli a nemzetgyűlési választásokat. Ennek a választási kabinetnek azután tagjai le­hetnek Ugrón, Bárczy, Rassay, Szterény.i és akár a szocialisták is, vagyis mindazok, akiknek ia városházán a jövőben szintén igen fontos szerep jut. Mindez azonban még rendkívül távol álló esemény és bármily erősen kitolódnak is a fővárosi választások, valószínűnek kell tartani, hogy azokat mégis előbb ejtik meg, mintsem az uj demokratikus kormányt üdvözölhetné az ország. Elintézik a fegyelmi ügyeket. Tersztyánszky Káltnán kormánybiztos valószinüleg még a héten ösz- szte fogja hívni a fegyelmi választmányt és az a szán­déka, hogy ez alkalommal az összes fegyelmi ügye­ket letárgyal tatja. Ezeknek a fegyelmi ügyieknek a so­rán szerepelni fognak mindazok az ügyek, amelyek még & kommunizmus óta nem nyertek elintézést, va­lamint azok is, amelyek utólag revízióra kerültek. Va­lószínűleg még a héten letárgyalják Z i 1 a h i-K i s s Jenő alpolgármesternek fegyelmi ügyét is, aki azon­ban, — hir szerint — csak igen csekély pénzbüntetés­ben fog részesülni. A kommunizmus után keletkezett fegyelmi ügyek elintézése tekintetében megnyugtatá­sul szolgálhat az, hogy T ersztyánszky kormány- biztos eddig is többizben tanujelét adta objektivitásá­nak és nem egyszer bebizonyította már azt — mint például a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén is, — hogy ítéletét el tudja vonatkoztatni a politikától. Fölösleges kiadások. A héten is, mint rendesen, kikézbesitette a posta .a városháza hivatalos lapját, a Fővárosi Közlönyt. Ahogy átlapozzuk ezt a meglehetősen terjedelmes lapot, igazán nem találunk egyetlen sor olyan közlményt benne, amely szüksé­gessé tenné, hogy a főváros óriási áldozatok árán akkor is megjelentesse, amikor nincs tövényhatósági bizottság. Az utcán plakátokon megjelenő hirdetmé­nyek igazán nem várhatják azt az előzékenységet, hogy még külön hivatalos lapban összegyűjtve is, megjelenjenek. Valami túlságosan nem lelkesedünk azért sem. hogy a közgyűlési, sokszor igazán hibrid és zöld beszédeket egész terjedelmükben nyomtatás­ban lássuk viszont a Fővárosi Közlöny hasábjain. Pénzpocsékolásnak tartjuk ezt is de meg tudjuk ér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom