Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-02-27 / 9. szám

Budapest, 1924 február 27.

5

Ősz előtt nem ülhet össze az uj közgyűlés

A választójogi javaslat Odysszeája — A városházi liberálisok és demokraták szerepe az országos politika alakulásában

• • •

Fajvédoéknél

megint áll a bál. Nagy nyüzsgés van közöttük, járják a táncot és uram bocsáss, a kci- cérabb fajta a legvérvörösebb szocialistával is hajlandó összecsókolódzni. Esztendőkön át iivöltötték, hogy a szocialisták nem is szocialisták, hanem Lenin leikéből lelkedzett kommunisták és nem lehetett megértetni velük, hogy lehet ez máskép is. Rabbi Akiba azonban csak most mutatná meg igaz valójában, milyen halhatatlan mondás volt az, hogy nincs uj a nap alatt. A politika: politika marad és ha valaha csodálkozva csaptuk össze tenyerünket, amikor Vá- zsonyi Vilmos és Rakovszky István sírva borultak a nemzeti küzdelem előestéjén egymás nyakába, — akkor nincs jogunk többé csodálkozni azon, hogy Lendvai- Lehner István leül a zöldasztalhoz tárgyalni Rothenstein Mórral. Meg kellett érnünk ezt is és ha a nagy ölelkezési hullám átterjed a városházára, akkor teljessé lesz a farsangi komédia, amelyet Budapest közönsége faji és felekezeti különbség nélkül elámulva szemlél, Wolff Károly rettenthetetlen rohamai, amelyek hangossá tették a közgyűlési termet, jutnak eszünkbe. A kérdés csak az, hogy akkor álmodtunk-e, vagy most, amikor azt látjuk, hogy Lendvai karonfogva sétál Propperrel, Kiss Menyhért ellágyulva pengeti gitárját a Conti-utcában és Friedrich István együtt akar töltött káposztát ebédelni Rothenstein Mórral.

ötezer koronára

ugrik a taxi mihelyt elfoglalod helyedet az elnyűtt ülésü, rozoga, piszkos konfliskocsiban. 5000 korona ezért a gyönyörűségért igazán nem sok és szeretnénk tudni, mi az ördögnek van szükség ebben a városban takarék-koronára és valorizációra, amikor nincs hatóság, amely az előzékenységtől csöpögve rohamlépésben ne teljesítené szeretett bérkocsisaink minden kívánságát. Az 5000 koronás kezdődij azt jelenti, hogy jóformán egy utcasarokkal jutsz tovább és már 10.000 koronát fizettél a konfliskocsisnak, akinél szebben és meghatóbban sírni senki nem tud ebben a nyomorult városban. Az ember szinte visszahív ónja azt a közgyűlést, amely igazán nem volt ízlésünk és kedvünk szerint való, de ahol a tarifaemelésért legalább egy-két szókimondó szónok alaposan kikészítette a bérkocsis urak működését. Ma azonban hangtalanul, némán, a legtökéletesebb egyetértéssel jelentkezik minden hivatalos fórum és boldog örömmel teljesít minden kívánságot, amely a bakról elhangzik.

A pesti ember

minden átka között legszörnyüségesebb átka mégis csak a telefon marad. Vergődhetnek itt reformokkal és emelhetik a tarifákat az égig, a telefon mindig rossz marad. Most azután jönnek a korszakalkotó nagy gondolattal, amely számolókészülékkel ellenőrizné, hogy ki hányszor beszél és felszámítaná azt az ezer koronát, amelyet büntetésképen kellene fizetni azért, amiért Jágcr Mariska rosszul kapcsol bennünket. Szerencsére a korszakalkotó nagy reform sokkal előbb megbukott, semhogy életbe léphetett volna. Illetékes helyeken látni kezdik azt, hogy ez a módszer lehetetlen, ez csak a bajokat gyarapítja, amelyek úgyis bőven vannak. Ebben az órában nagy töprengések és nagy vívódások folynak, hogy életbe léptessék-e azt a rendszert, amelynek halálos ítélete az életbeléptetés után talán már órák múlva el fog hangzani. Nem tudjuk mire szánják el magukat a telefon klasszikus szakértői, mi azonban a magunk józan eszével csak egy tanácsot adhatunk, hogy előbb meg kell javítani a telefont és csak aztán szabad gondolni a legkisebb reformra is.

A fővárosi választásokról szóló törvényjavaslat sorsa hosszú vajúdás után még mindig nem dőlt el. Tulajdonképen amire már számtalanszor rámutattunk, ennek a javaslatnak a sorsa tökéletes összhangban van azzal,‘hogy mi fog történni az országos politikában. Mindazok a kombinációk, mindazok a hírek, amely a B e t h 1 e n-kormány uj orientációjára vonatkoznak, valósággal abban fogják tükörképüket találni, hogy miképen alakul ez a fővárosi törvényjavaslat. A sokféle változatnak, a nagy vergődéseknek, amelyeken ez a javaslat máris átment, ugyancsak ez volt az oka. A londoni tárgyalások előtt Bethlen István a liberális politikusokkal, U gr ónnal, Bárczy val, S zí elr é n y i v el, H e i nri'eh h éli, Márkus Jenővel tárgyalt és mindenki ímeg volt győződve >róla, hogy csak a formalitás kedvéért ereszkedik szóba a Wolff-párttaL A miniszterelnök azután elutazott Londonba és idehaza Rakovszky Iván belügyminiszter— nem tudni milyen hírek és milyen impressziók következményeképen — meglepetésszerűen megegyezett Wolff Károllyal és E r n s z t Sándorral. Bethlen István hazatérve londoni útjáról, nyilván a londoni tárgyalások hatása alatt, most már nem is egyedül a liberálisokkal, de Rassayval, Vázso- n y i é k k a 1 vette fel a tárgyalások fonalát és tárgyalt volna a 'revízióról a szociáldemokratákkal is, ha azok megjelennek a miniszterelnök meghívására

A revízió netn lekicsinylendő eredményeket hozott, de a Riakovszky-íéle javaslat még így is rossz, még igy is túlzottan reakciós. Elérkeztünk azonban egyben egy egészen uj fázishoz, amikor tisztán látjuk, hogy

a fővárosi választásokról szóló törvényjavaslat tárgyalását a kormány ad graecas Calen- das akarja halasztani.

Rakovszky Iván belügyminiszter, miközben makacsul védi javaslatának végzetes hibáit, az elmúlt héten a következő kijelentést tette:

— Most közbejöttek a pénzügyi javaslatok és a mostani izgalmas napokban nein lehet tudni, n em j ö n-e közbe még valami rendkívüli sürgős és fontos ügy?

A belügyminiszter nem csalódott sejtésében, mert a nemzetgyűlés még hozzá sem foghatott a fontos pénzügyi javaslatok, a takarékkoronáról és a valorizációról szóló javaslatok tárgyalásához, máris megtörtént a jóvátétedi bizottság döntése, amelyet március végéig törvénybe kell iktatni a nemzetgyűlésnek. Olyan hatalmas vita anyagát nyújtják egyfelől a pénzügyi javaslatok, másfelől a kölcsönügy, hogy igazán számítani sem lehet arra, hogy a fővárosi javaslat hamarosan, mondjuk április-május előtt, sorra kerülhessenek. Ez a javaslat ma másodrendű fontosságúvá sülyedt és igazán csak örülni lehet akkor, ha még a tavasszal tető alá jut az uj fővárosi választói jog. Mindezekből következtetve kétségtelen, hogy

a választásokra a nyár előtt számítani sem lehet, de igen könnyen megeshetik az is, hogy az ősz előtt nem lesz Budapest székesfővárosának uj törvényhatósági bizottsága.

Á legnagyobb kérdés azonban az, vájjon tényleg Rakovszky Iván fogja-e ezt a törvényja'vaslatot a nemzetgyűlés előtt képviselni. Politikai körökben az a meggyőződés, hogy Rakovszky Iván belügyminisz- tersége már régen a múlté lesz akkor, amikor ennek a javaslatnak a tárgyalására sor kerül. Az optimisták arról beszélnek, hogy gróf Bethlen István már a közel-jövőben rekonstruálja kabinetjét és ebben az esetben azok a férfiak, akik a városházi politikának jövendő vezéreiként állnak ma előttünk, a kormányban, vagy a kormány háta mögött fognak helyet foglalni. Mind sűrűbben kezdik emlegetni Ugrón Gábor, R assay Károly, Bárczy István és báró Szte- rényi József miniszterségét és különösen igen közelfekvőnek tartják azt, hogy a belügyi tárca gazdát cserélvén,

Ugrón Gábor kerül Rakovszky Iván helyére.

Ezzel az optimista felfogással szemben igen komoly forrásokból arról értesül a Fővárosi Hírlap, hogy egyelőre csak átmeneti változások lesznek a Bethlen-koi.nányban. Valószínűnek tartják azt, hogy az átmeneti Bethlen-kormányban egyelőre megmarad Rakovszky Iván belügyminiszternek, már csak azért is, nehogy távozásának az a színezete legyen, mintha ia részvényügyben történt szocialista támadásnak esett volna áldozatául. Egyébként is ellenzéki oldalon a változást nem tartják olyan rendkívül egyszerűnek, amit egy csapással végre lehetne hajtani.

Az ellenzéki oldalon ugyanis egy balfelé orientálódó liberális színezetű uj Bethlen-kortmány lehetőségét csak olyanformán tudják elképzelni, hogy a mai Bethlen-kormány tökéletesen likvidálja a kurzust, feloszlatja az Illegális alakulatokat és mindazokat az egyesületeket, amelyek a törvénnyel dacolni szoktak, hazabocsátja az emigráció mérsékeltebb részét, feloszlatja a zalaegerszegi Internálótábort.

Csak ezekután alakulhat meg az uj demokratikus kabinet, akár gróf Bethlen) István, akár más elnöklésével, de csak egyetlen céllal, és pedig azzal hogy' az általános, titkos választói jog törvénybe iktatása után elrendeli a nemzetgyűlési választásokat.

Ennek a választási kabinetnek azután tagjai lehetnek Ugrón, Bárczy, Rassay, Szterény.i és akár a szocialisták is, vagyis mindazok, akiknek ia városházán a jövőben szintén igen fontos szerep jut. Mindez azonban még rendkívül távol álló esemény és bármily erősen kitolódnak is a fővárosi választások, valószínűnek kell tartani, hogy azokat mégis előbb ejtik meg, mintsem az uj demokratikus kormányt üdvözölhetné az ország.

Elintézik a fegyelmi ügyeket. Tersztyánszky

Káltnán kormánybiztos valószinüleg még a héten ösz- szte fogja hívni a fegyelmi választmányt és az a szándéka, hogy ez alkalommal az összes fegyelmi ügyeket letárgyal tatja. Ezeknek a fegyelmi ügyieknek a során szerepelni fognak mindazok az ügyek, amelyek még & kommunizmus óta nem nyertek elintézést, valamint azok is, amelyek utólag revízióra kerültek. Valószínűleg még a héten letárgyalják Z i 1 a h i-K i s s Jenő alpolgármesternek fegyelmi ügyét is, aki azonban, — hir szerint — csak igen csekély pénzbüntetésben fog részesülni. A kommunizmus után keletkezett fegyelmi ügyek elintézése tekintetében megnyugtatásul szolgálhat az, hogy T ersztyánszky kormány- biztos eddig is többizben tanujelét adta objektivitásának és nem egyszer bebizonyította már azt — mint például a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén is, — hogy ítéletét el tudja vonatkoztatni a politikától.

Fölösleges kiadások. A héten is, mint rendesen, kikézbesitette a posta .a városháza hivatalos lapját, a Fővárosi Közlönyt. Ahogy átlapozzuk ezt a meglehetősen terjedelmes lapot, igazán nem találunk egyetlen sor olyan közlményt benne, amely szükségessé tenné, hogy a főváros óriási áldozatok árán akkor is megjelentesse, amikor nincs tövényhatósági bizottság. Az utcán plakátokon megjelenő hirdetmények igazán nem várhatják azt az előzékenységet, hogy még külön hivatalos lapban összegyűjtve is, megjelenjenek. Valami túlságosan nem lelkesedünk azért sem. hogy a közgyűlési, sokszor igazán hibrid és zöld beszédeket egész terjedelmükben nyomtatásban lássuk viszont a Fővárosi Közlöny hasábjain. Pénzpocsékolásnak tartjuk ezt is de meg tudjuk ér-