Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-13 / 7. szám
Budapest, 1924 február 13. 5 WJ£$/YZOJZ • • • Soha jellemzőbbet nem tudott volna még a fantázia sem életre- kelteni, mint ami most derült ki Márffy urékkal kapcsolatban. A rendőri iratok között ugyanis meg lehet találni azt az indítványt, amelyet a IX. kerületi fi ME nemzetvédelmi osztálya elfogadott és amelyet Huszár János tett. Ez indítvány szerint követelik, hogy menjen a helyéröl Klebelsberg belügyminiszter, aki az Ébredőket megfenyegette. Az ember azt hinné, hogy ez a Huszár János feltétlenül valami kiváló fajvédő politikai potentát, s csak akkor ámu- lunk el, amikor azt olvassuk, hogy — fővárosi altiszt. A fővárosi altiszt meneszti a belügyminisztert: éppen olyan szép, mint mikor egy másik rezsim idején a közkatonák elcsapták a hadügyminisztert. íme ez az a hires ébredő demokrácia, amely nem áll meg a Huszár Jánosoknál, hanem amely támaszra talált a Wolff Károlyoknál. Azok a bűnösök, akik az effajta demokráciát pártfogásukba vették és ezeknek a bűnösöknek, akik a városi altiszttel buktaitatták a belügyminisztert, pusztulniok kell a fórumról. Vasek nem mond le a józsefvárosi keresztény községi párt elnökségéről. Vasek vagy nem ér rá az ügyészség fogházában gondolkodni, vagy ami még valószínűbb, meg van róla győződve, hogy mihelyt visszakapja a cipő- zsinórját, ott fogja folytatni, ahol elhagyta. Be fog ülni újra az elnöki székbe és dühöngő kirohanásokat rendez majd a siberek és a kisemberek megnyuzói ellen. Milyen szép is lesz majd, ha Öméltósága visszatérve a polgári életbe, fogadja örvendő híveinek meleg kézszoritását. így képzeli el ezt legalább Vasek Ernő, akinek erre —. valljuk be őszintén — teljes joga is van. Hogyne, Csak két esetet kell emlékezetünkbe idézni, A kurzus egyik gyöngye olyan kommunista izü levelet irt az egyik újsághoz 1918-ban, hogy hithii kommunisták is megirigyelték volna. Ezt az urat igazolták. Sőt magas polcra emelték. A másik példa. Egy fővárosi bizottsági tagnak az ágya alatt ekra- zitot találtak. A haja szála se görbült meg. Sőt Wolff Károly meleghangú beszédben szolgáltatott neki elégtételt. Csak erre a két esetre kell Vasek Ernőnek visszaemlékezni mostani magányos óráiban és akkor bizonyára meggyőződik arról, hogy neki sem kell lemondani. Lemondani? Ugyan ki beszél lemondásról? Mi lesz a gratulációkkal, a tapsokkal, a meleg ovációval? A drágaságot eddig csak becézgettük valahogy. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy nem a portéka a drága, hanem a pénzünk a rossz. Csak egy éve, hogy gróf Bethlen István a legolcsóbb országnak nevezte Magyarországot. Most azonban álljunk meg egy szóra, mert aranykorona ide, papirkorona oda, most már drága ám rettenetesen minden. Tessék csak megnézni a multheti áremelkedéseket és meg méltóztatik látni, hogy a legtöbb ár a világ- paritási ár fölött van. És még sincs szava senkinek, legfőképen pedig az erre hivatottaknak. Szánalmas, koldus-jövedelmű emberek élnek itt ebben a méregdrága városban, ahol szinte óráról-órára emelkedik a kenyér ára. Koldusok a drága városban: csupa néma koldus . . . AZ OXFORDI HERCEG ÉS A LEGKITŰNŐBB VARIETÉKOR A ROYAL-ORFEUM SZENZÁCIÓS FEBRUÁRI MŰSORÁBAN Megtagadták Vaseket Buday Dezső: Tűnjenek el a közéleti szereplés színteréről Mi tűrés-tagadás benne, nagy ember volt Va.sek Ernő a Wolffék portáján. Ma már csak volt. A Tanítói Bank ügye nagyon kellemetlenül érintette a pártot igy Választás előtt. Meg kellett tagadni Vaseket. Hivatalosan ezt a műveletet Buday Dezső végezte el. ö igazította be a gillotint szegény Vasek duzzadt nyakának. A kivégzés a Ferencvárosi Keresztény Nemzeti Pártban történt. Ugyanott tehát, .ahol még rövid idő előtt Márffy, Marosy, Chriaszti élték világukat. Ahol ők megfértek, ott igazán fölösleges undorodni a Vasektöl. Ám mostanában választásokra készülnek: a Tanítói Bank botrányjával megterhelten nem lehet a választók elé odaállani és amilyen ügyes, talpraesett szónok ez a Buday Dezső, ezt maga is bevallotta, amikor a gyászbeszédet mondta Vasek Ernő fölött: — A Tanítói Bank bukását is arra használják föl ellenfeleink — siránkozott —, hogy a közelgő községi választások alkalmával a Keresztény Községi Pártra üssenek egyet, mert a banknál néhány olyan személyiség volt, akik a Keresztény Községi Pártnak is tagjai. Csak igy szerényen: ,,tagjai“. Már nem oszlopok, nem pillérek, nem józsefvárosi elnökök, nem párt- alelnökök. Csak egyszerűen: „tagjai“. Aztán igy folytatta Buday Dezső az egybegyűltek nem kis csodálkozására: — A bank bukásával csaknem mind kis- vagyonú keresztény polgártársunk vesztette el pénzét. Mi a bank irányításába soha bele nem szóltunk, de bele sem szólhattunk, mert nem volt benne érdekeltségünk, s ha egyesek mégis felhasználták a g y- t á c i ó j u k során a párt nevét, úgy visszaéltek azzal. Tehát felhasználták a párt nevét agitációjuk során. Mi volt ez az agitáció? Balek-fogás. Szegény, szerencsétlen keresztény kispolgárok pénzének el- szedése, nyomorúságos, apró exisztenciák tőrbe- csalása. Visszaéltek a párt nevével? Miért csak most mondják ezt? Miért nem tiltakoztak akkor, amikor a párt nevével szedték össze a kisemberek filléreit? Buday Dezső tettetett naivsággal kérdi ezután: — Az elmúlt hetekben zsidó bankok is tömegesen buktak, ezt azonban a keresztény sajtó sohasem használta fel arra, hogy ezekért a bukásokért a liberális pártokat vonják felelőségre. Sancta simplicitas! Ezek a „zsidó bankok“ azonban soha sem „élhettek vissza“ egyetlen politikai pártnak a nevével sem, mert egyetlen politikai párt sem bocsátotta rendelkezésükre a nevét „agitációs“ célokra. Szegény Vasek, hitted volna-e valaha, hogy egy szép napon a te kebelbarátod, Buday Dezső, a Ferencvárosi Cicero igy fog felkiáltani: — Ezeknek az embereknek vissza kell vonulniok a közéleti szerepléstől. Azok a keresztények, akik ezt az eléggé nem minősíthető eljárást elkövették, tűnje n j e n e k el a közéleti szereplés színtéré r öl. Márffyékkal iszemben már nem volt olyen szigorú Buday Dezső. Az ő kis ügyük fölött vígan siklott át és az Erne-t védelmébe vevén klasszikus tömörséggel jelentette ki: — A fiatalság egy kalapácsot jelent. Ezzel a kalapáccsal azonban bánni kell tudni és nem szabad azt rosszul és rosszkor használni. De különben sem szabad úgy felhasználni, hogy ezáltal összeütközzenek a büntető törvénykönyv paragrafusaival. Márfiyék esetében rosszul és rosszkor használták a „kalapácsot.“ Ezt a tanulságot azonban elfelejtette levonni Buday Dezső. Volt azonban még néhány megjegyzése a fővárosi választásokról is. Hosszasan ismertette azokat a kívánságokat, amelyeket liberális oldalról terjesztettek a miniszterelnök élé. Elmondta, hogy amig a liberálisok az V. és VI.' kerületekben legalább 24, a VII. kerületben pedig több, mint 40 választott törvényhatósági bizottsági tagot akarnak, addig a Belvárosnak. amely túlnyomórészt keresztényekből áll, csak 10 mandátumot akarnak juttatni. Nem tudjuk határozottan, hogy teljesen megfelelnek-e a tényeknek a Buday-íéle adatok; annyi azonban egészen bizonyos, hogy a VI. kerületnek valamivel több lakója van, mint a IV. kerületnek. Es az egész VII. kerület sem tiszta zsidó, amint hogy a IV. kerület sem színtiszta keresztény. Egyébként nem érdemes azt a Belvárost olyan nagyon védeniök. Egyszer már megcsalatkoztak benne. Az utolsó nemzetgyűlési választáson. • • # Nem sikerült. Nem sikerült pedig igen nagy elánnal készülődtek, igen biztosak voltaik a dolgukban. Azt hitték, hogy egészen simán és minden emóció nélkül politikai szószékké lehet majd avatni a közigazgatási bizottságot, ahonnan a Csilléry Andrások keserű nyálukkal azt fröcskölik le, akit akarnak. Közgyűlés nincs, jó lesz tehát a közigazgatási bizottság is. ahonnan kisded politikai játékukat Irányíthatják. Most már egészen tisztán kell látnia mindenkinek. hogy miért kapaszkodtak k'ézzel-lábbal Wolff- Csilléryék a közigazgatási bizottságnak az interregnum alatt való fenntartásához. Pedig az 1872. évi XXXVI. t.-c. igen világosan kimondja, hogy a bizottságok „hatásköre csak a véleményadásra terjed k k melyet jelentésbe foglalva, a tanácshoz küldenek, amely ezt saját véleménye kíséretében a közgyűlés elé 'terjeszti.“ Egészen természetes tehát, hogy amikor az emigránsok hazabocsátása ügyében nagyképűen felirattal akartak a kormányhoz fordulni, akkor politikai dobogóvá kívánták avatni a közigazgatási bizottságot. Hiába magyarázta volna nekik J a c z k ó Pál, hogy a kormányhoz csak a közgyűlés terjeszthet feliratot, a közigazgatási bizottságnak ehhez joga nincs, ük vagy a kormánybiztos elnézésére, vagy törvény nemtudására számítottak. Mind ia kettőben csalatkoztak. A kormánybiztos befolyásolhatatlan maradt, megőrizte becsületes objektivitását és Csilléryék csinyje nem sikerült. Meg ikell ezt állapítanunk annak dacára, hogy a közigazgatási bizottság ülésének végén mégis belement Csillérynek egy zagyva „közvetítő iditványának“ elfogadásába. Igaz, ez a száraz elmélkedés, amit itt visz véghez a marsall- botos fogorvos, a légynek sem fog ártani és inkább gyermekes kedvteléseinek kielégítése, mint komoly akció, mégis jobb szerettük volna, ha a kormánybiztos még ennyire sem honorálja a beteges ambíciókat. amelyek talán nem ártanak, de — amint a jövendő meg fogja mutatni — nem lesznek egyedülállóak Ezzel ellentétben a köszönet őszinte szavaival kell fogadnunk aZt a nemes és úri védelmet, amelyben Térstyánszky kormánybiztos a sajtót részesítette Csilléry ur gyanúsításával szemben. Budapest városépítési és szabályozási tervei Tokióban. Tokió város tanácsa a tokiói magyar konzulátus utján felkérte Budapest tanácsát, hogy a főváros szabályozási és vtárosépitészeti terveit bocsássa az elpusztult japán főváros rendelkezésére. A tokiói városi tanács kérelme a napokban érkezett Budapestre s a főváros városépítészeti ügyosztályán már össze is álitották a a Tokióba küldendő város- építészeti terveket. Nemrégiben különben Milano és Newyork városok is hasonló kérelemmel fordultak a fővároshoz. Borvendégh tanácsnok meggyógyult. Mintegy három hónapja annak, hogy Borvendégh Ferenc tanácsnok, a világítási és vízvezetéki ügyosztály kiváló vezetője súlyosan megbetegedett. Orvosai tanácsára _ ekkoron külföldre kellett utaznia, hogy gyógyulását keresse. Borvendégh tanácsnok néhány nap előtt egészségesen érkezett haza és újból átvette ügyosztályának vezetését. Létszámemelés a tűzoltóknál. A főváros tanácsa elhatározta, hogy tekintettel a hivatásos tűzoltó-legénység szolgálati idejének megváltozására száz u i 'tűzoltói állást szervez. Az ujoncfelvételt máris megkezdték abban a reményben, hogy az elkerülhetetlenül fontos intézkedést a közgyűlés és a belügyminiszter kétségkívül jóváhagyják. A háziasszonynak most van a legtöbb gondja. Nincs főzelék, nincs gyümölcs, a cukor, liszt, tojás drága. A takarékos háziasszony a legközelebbi Meinl-iizletbe siet. hogy legfinomabb Meinl-jamot és gyümölcsízt, kompotok makarónit, levestésztát és főzelékkonzervet a legolcsóbb napi áron vásároljon.
