Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-06 / 6. szám
Tizenharmadik évfolyam Ára 4M kor. Budapest, 1924 február 6. 6 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 20.000 korona. Félévre 10.000 kor. Állandó mellék- le*: TŐZSDE3 HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKÁI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP- ——IBBBBte— ' ' FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-uica 18. sz. Telefon: 137—15. szám ■aci^ijwwrryiMm Politikai játéknak pedig — úgy véljük — ne használják föli Budapest népét. Mert vannak pillanatok, amikor kénytelen-kelletlen erre gondol az ember. Nincs okunk gróf Bethlen Istvánért rajongani, de föl keli tételeznünk róla, hogy sokkal lelkiismeretesebb politikus, mintsem egy milliós várost, az ország fővárosát lap- dának tekintsen. Nagyon frivol dolog lenne ez és semmiképen sem mernénk tanácsolni a folytatását. Beszéljünk röviden és nyíltan. Mi úgy véljük, a miniszterelnöknek sürgősen és visszavonhatatlanul döntenie kell végre a fővárosi választójogi nőve la dolgában. Döntenie kell akár azon az áron, hogy ez a döntés a liberálisokat végleg eltereli az ő aklából. Döntenie kell akár azon az áron, hogy valaki megválik féltve őrzött miniszteri tárcájától. Mert erről a két eshetőségről van szó. Tény az, hogy' gróf Bethlen István miniszterelnök Londonból való megérkezése után szinte váratlan gyorsasággal nekilátott a városi ügyek tisztázásához. Valami hibának kellett itt történnie, valószínűleg a miniszterelnök távollétében nem úgy cselekedtek, ahogy azt ő kívánta volna. Vagy netán Londonban történt megint valami, aminek konzekvenciáit le kel! vonni. Mi nem tesszük magunkévá Eckhardt Tiborék vadjál, hogy Bethlen beleszólási euged az ország belső dolgaiba, de tudjuk, hogy Angliában, amelyet legfőbb támaszunknak mondhattunk mindig, a munkáspárti Macdonald lett a miniszterelnök és tudjuk, hogy azok a szomszédállarnok, amelyeknek barátságát keresi most a magyar miniszterelnök, teljesen demokratikus berendezésit országok. Angliával és a szomszédállamokkal való barátságunk létkérdés, amelyért fel kell adni még a lelkűkből lelkedzett reakció politikáját is. Mindennek számos jele mutatkozik a nagypolitikában és igy nem vagyunk túlságosan vakmerőek, ha annak a nézetünknek adunk kiiejezést, hogy az újonnan orientálódó Bethlen-konmánynak nem lehetnek olyan kedvenc gyermekei Wolff Károly ék, mint voltak akkor, amikor Rakovszky Iván belügyminiszter akár a maga egyéni szimpátiájának, akár a helyzet nem ismerésének utján elindulva megegyezett velük és felbontotta a liberális elemekkel már létrejött egyezséget. Ha gróf Bethlen István Londonból való megérkezése után azonnal ismét azokat a liberális politikusokat kérette magához, akiknek a városházi hatalmat előzőleg szánta, akkor ennek nagy oka van. Nagy oka és pedig az itt felsoroltak közül1 valamelyik. Nem megyünk el a szélső kombinációkig. Hiszen ha ezt cselekednénk, akkor azt kellene mondanunk, hogy Bethlennek a szociáldemokratákkal és demokratákkal kellett volna elsősorban érintkezésbe lépnie, ö azonban a mérsékelt liberálisokkal tárgyal, akikkel egyszer már tárgyalt és akik akkor joggal hitték, hogy megegyeztek a miniszterelnökkel és ezen az alapon hozzá is láttak a szociálistákkal és demokratákkal való megegj'ezés előkészítéséhez. Bethlen távollétében másként történt minden és Wolffék megint joggal éreztek magukat nyeregben. Ha igaz a látszat, akkor Bethlen most sarkára áll és ennek igen messzemenő következései lehetnek. Ezek a messzemenő konzekvenciák azonban majd elintéződnek a kabineten belül. Végre is bukott már máskor is reszortminiszter, nem érdemes a dologra sok szót vesztegetni. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy Budapest lakossága becsületes, demokratikus választójogot kapjon. Óriási tömegek vannak, amelyeknek kevés az is, amit a mérsékelt liberális urak hoznának és sem Vázsonyiék, sem Rassayék, sem pedig a szociáldemokraták nem elégedhetnének meg a Márkus Jenő-féle tervezettel De ez a tervezet mégis becsületes, komoly munka, őszinte igyek- vés a demokratikus elvek felé. Ez a tervezet biztos tárgyalási alapot adna és nem lenne olyan provokativ, mint amilyen a belügyminiszter urnák most a közigazgatási bizottság előtt fekvő törvényjavaslata, amelyből csakúgy nem. lehet soha törvény, mint ahogy nem lett a Rakovszky-féle istenben boldogult rendtörvényjavaslatbó! sem. Az utóbbi hetekben a városi politika teljesen letűnt az események színteréről. Rakovszky Iván belügyminiszter megegyezett a hozzá legközelebb eső Wolfi-párttal, megcsinálta középkori jellegű választójogi javaslatát. A demokratikus ellenzék előbb passzivitást hirdetett, majd abban a meggyőződésben, hogy nincs olyan retrográd választói jog, amellyel a kurzust kjj ne. lehetne ütni a nyeregből, a csöndes agitációra adta magát és megkezdte a polgárság és munkásság felvilágosítását. Ugyanakkor a liberálisok elkeseredetten, egy kijátszott paktum tövisével a szivükben, vissza.ámultak és hangtalanul nézték Wolffék triumíálását. Gróf Bethlen István, a minisztterelnök, nem volt idehaza. De ha itthon volt is, állandóan az ország nagy problémájának, a kölcsönügynek megoldásával kellett foglalkoznia. Nem volt és nem lehetett mód arra, hogy a városi kérdések megoldásában csak a legkevesebb is történjék, mert sem a demokraták és szocialisták, sem a javaslat alapelveiben megállapodott liberálisok nem voltak hajlandók többé Rakovszky belügyminiszterrel tárgyalni. Nem tárgyaltak a belügyminiszterrel, mert nem látták a vele való tárgyalásnak semmi okát, még kevésbbé pedig semminemű célját. Kétségtelen volt, hogy a liberálisok, akik támogatói a Bcthlen-kor- mánynak, azért vonultak passzivitásba, mert nem akartak kellemetlenséget okozni a miniszterelnöknek, aki az ország vitális ügyeivel volt elfoglalva és akinek nem volt módjában sérelmeiket meg sem vizsgálni. Mégis hangzottak ebből a táborból is erőteljesebb hangok, amelyek közül legnevezetesebb Heinrich Ferenc újévi beszéde és Márk u s Jenő multheti éles kritikája a választási novelláról. Most azután a miniszterelnök hazatérésével elérkezett az ideje a kérdés megvizsgálásának, illetve a félreértések lehető kiküszöbölésének. Ez volt az oka annak, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök magához kérette Bárczy Istvánt, Heinrich Ferencet és Ugrón Gábort. Ezek a politikusok a tőlük természetszerűen várható őszin/teséggel feltárták a helyzetet, elmondták sérelmeiket és — amint értesülünk — igen hevesen kikeltek Rakovszky Iván b e 1 ü g y m i n i s z t e ír n e k velük szemben tanúsított eljárása miatt. De nemcsak személyes éle volt kifakadásuknak, hanem bebizonyították azt is a miniszterelnöknek, hogy ha a választójog amaz alapelveit, amelyekben megállapodtak, tényleg beveszik a törvényjavaslatba, akkor ez a javaslat sima parlamenti elintézést nyert volna és meghozta volna a polgárság és munkásság békés nyugalmát. Figyelmeztették a kormányelnököt a Rakovszky-féle törvényjavaslat végzetes hibáira. Áttértek azután a városigazgatás egyéb igen Tudjuk, ismertettük mi is, hogy Rakovszky belügyminiszter önként is lefaragni hajlandó már egyet- mást javaslatának reakciós érdességéből; de az általános és jogos vélemény az, hogy ezt az egész javaslatot szőröstől bőröstül tűzre keli vetni és elő kell venni az első megállapodást, amelyből igenis lehet a kor szellemének megfelelő és minden jogos j igényt kielégítő törvényt alkotni. fontos kérdéseire is. Hangoztatták, hogy a kormánybiztos kinevezését>abbau a formában, amelyben az történt, ők.sem tartják teljesen legálisnak, de ameny- nyiben már megtörtént, kívánatosnak mondották, hogy az interregnum minél rövidebb legyen. A kormánybiztos személyével szemben — mondották — nem viseltetnek animozirással és remélik, hogy Tcrstyánszky- Kálmán meg fogja őrizni objektivitását. Mindazonáltal itt is hangsúlyozták, hogy a kormánybiztos személyének megválasztásánál szintén sérelem érte a liberális pártokat, mert a megái- 1 a p o d á s s z e rfn t M el In- Bélát kellett volna kinevezni. Igen keserűen aposztrofálták Bárczy, Heinrich és Ugrón azokat az intézkedéseket, hogy a választások sorsát Wolffék központi választmányának kénye-kedvére bízták, hogy a közigazgatási bizottságban még ma is Csilléryék garázdálkodnak és légióként kikeltek az ellen, hogy az üzemek puha igazgatósági fészkeiben még mindig a kurzus emberei terpeszkednek, mintha mi sem történt volna, mintha nem is egy lejárt, tehát nem létező mandátum jogán bitorolnák itt tovább is a hatalmat. Ezek voltak a miniszterelnökkel folytatott beszélgetésnek a témái. Gróf Bethlen István infor- mációképen hallgatta meg a liberális politikusokat és a szokásos udvarias nyilatkozatok után a döntést elhalasztotta akkorira, amikor a dolgot egészen tisztán látja. Valószínűleg meg akarja hallgatni előbb R a k o vs z ki y Iván belügyminiszter argumentáló - sát és vannak olyan hírek, amelyek szerint Wolffék - kal is akar tárgyalni. Ezt azonban egészen valószínűtlennek kell tartani, mert Wolffék álláspontját teljesen ismeri a miniszterelnök, akiről még mindig az a hír, hogy szakítani is akar a legszélsőbb jobboldali reakcióval. Voltak olyan hírek is, hogy közvetlenül a liberális politikusok után a keresztény községi párt vezéreit fogadta a miniszterelnök. Ez a hír abból keletkezett, hogy Bárczy, Heinrich és Ugrón után közvetlenül gróf Zichy Jánost és Ernszt Sándort fogadta a miniszterelnök. Sikerült azonban megállapítani, hogy gróf Zichy János és Ernszt nem várospolitikai kérdésben, hanem a földreformról tárgyaltak a miniszterelnökkel, aminek aligha lehetne eklatánsabb bizonyítéka, mint hogy gróf Zichy János még soha községi ügyekbe nem ártotta bele magát és egy olyan mebeszélésnek. amelyen ő jelen van, ez nem is lehetett a témája. A kérdés tehát az, hogy mi az eredménye a liberális politikusok gróf Bethlen Istvánnal folytatott megbeszélésének? Ebben a pillanatban nem lehet erre felelni. Kétségtelen azonban, hogy — mint eddig is mindig hanRakovszky belíipriiniszter átérje a liberális politikusokkal Hírek a beívsgyminiszter bukásáról — Ha Rakovszky távozik, a fővárosi választási törvényjavaslat miatt keli mennie
