Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-12-24 / 51-52. szám
Budapest, 1924 december 24. 5 Woiffék a választói névjegyzékek miatt ellenzékbe szorulnak A kulisszák mögött megkezdődött a liberális politika és a reakció élet-halál harca R i p k a Ferejnc kormánybiztos nyilatkozik ma a Fővárosi H i r lap-ban 'és ebben a nyilatkozatban megjelöli az eljövendő 1925-ik esztendő legnagyobb esejményét: a bökés, alkotó munkára alkalmas uj törvényhatósági bizottság összeillését. A célnak ilyetén módon való megjelölésében — igen helyesein — nincsen semmi politikum. Mégis egészein világos, hogy milyen irányzat az, amely egyedül képes hozni azt a békés, nyugodt fejlődést, amejly a súlyos időkben is megmaradt a budapesti polgárság ideáljának. A liberalizmus győzelme fogja kivetni előnyös pozíciójából a Tejakcióit, amely öt év előtt legerősebb várává avatta a városházát. De egyéb jelek is vannak, hogy az uj esztendő a budapesti községi választások jegyében indul el. Ma már van uj választási törvény, amelyen a karácsony előtti hét elvégezite| iaf szükséges apró kor- reíkiturát is, amelyet egy zavaros parlamenti szavazás csúsztatott bele annak idején. A Fővárosi Hírlap megira már legilletékesebb helyen szerzett információ alapján, hogy a budapesti községi választásokat május eledén ejtik meg. Ezt aiz információnkat teljesen megerősíti az ia< tény, hogy a városházán máris megkezdődik a válaszsok előkészítése. Ennek az előkészítésnek lejgelső etapja, hogy R i p k a Ferenc kormánybiztos váratlanul összehívta a közgyiiléspótló tanácsülést és annaíkl napirendjére a szavazókörzetejk -uj beosztását tűzte ki. Ez a reform pedig abban fog állam, hogy az eddig 410 szavazókör- zetet mintegy kétszázra akarják redukálni, aminek talán takarékossági okai vannak, de ejgyben megokolja ezt az is, hogy a választók száma a legutóbbi nemzetgyűlési választás választóinak számával szemben jelentékenyen leapadt. Ezek után ia következő legközelebbi lépésnek a Wolff-féle választói névjegyzék igazságtalanságainak kiküszöbölése lenne. A belügyminiszter ennek elintézését egy egyszakaszos törvényjavaslat (keretében kívánja eszközölni, amelyet február hó elsejéig kellene a nemzetgyűlésnek megszavazni. Ennek a javaslatnak benyújtásához és tárgyalásához nagy regényeket fűznek politikai körökben. A javaslat ugyanis nemcsak a névjegyzék lehetetlen, otromba igazságtalanságait hivatott megszüntetni, de egyben azt várják, hogy ennek a javaslatnak tárgyalása során sikerülni fog Wolffékat ellenzékbe szorítani. A névjegyzékek ügye volt az, amely megadta az apropót a liberális politikusoknak a Fővárosi Szabadelvű Pár t-bam való összckovácsolódásra. Emlékezetes, hogy Heinrich, R assay, Ugrón és Bárcziy együttesen követelték annak idején az igazságtalanságok kiküszöbölését. A megállapodás az volt, hogy a javaslat huszadik) szakaszánál Heimn r i c h Fe)renc módosítását fogadja el a nemzetgyűlés. Éppen a belügyminiszterrel tárgyaltak a liberális politikusok, amikor az ülésteremben váratlanul megszavazták a huszadik szakaszt anélkül, hogy H ej i.nur ich Ferenc megtehette volna módosító indítványát. A korrigálásnál először arra gondoltak, hogy azt a tizedik szakasz korrektúrájának mintájára szintén kormányzói vétóval intézik el. Igen megszívlelni való okok miatt azonban le kellett mondani erről a tervről és igy vetődött fel az egyszakaszos törvény gondolata. A belügyminiszter legújabban ismét megnyugtatta a libejrális politikusokat, hogy az egyszakaszos javaslatot megcsinálja és kellő időben letárgyalhatja a nemzetgyűléssel. Érdekes megemlíteni, hogy Rakov- szky Iván belügyminiszter ennek a javaslatnak ne|m tulajdonit különös jelentőséget, mert az a véleménye), hogy az legfejlebb pár száz szavazónak utólagos felvételét, vagy kihagyását fogja eredményezni. A liberális politikusok véleménye az, hogy ez a belügyminiszteri számítás nagyon pesszimisztikus, ment a Wolff Károly nevéhez fűződő névjejgyzék hemzseg a hibáktól és az igazságtalanságoktól. De még ha beválna is iái miniszter számítása, akkor is a liberális politikusok számára a kiigazítás kérdése, az egyszakaszos javaslat megszavazása a legfontosabb presztízskérdés. De az egyszakaszos javaslat meg nem szavazása viszont Woiffék számára presztízs-kérdés. Máris hire jár, hogy a nemzetgyűlés, keresztény ellenzéke), de a kormányt-támogató Wolff-párt is nagy vitára készül, szóval mindazok, akik a községi választáson Wolff Károly lobogója alatt kivannak felvonulni és részt venni. Ezeknek a számára erkölcsi lehetetlenség az egyszakaszos javaslat megszavazása, hiszen az nem jelentene mást, mint, hogy ők maguk is pálcát törnek ama mód felett, ahogy a választói névjegyzékeit összeállították, A kormány akaratával szembehelyezkedő párt pedig nem választhat más utat, mint hogy ellenizékbe vonul. A liberális politikusok számára pedig mi sem lehat természetesebb ilyenformán, mint az egyszakaszos javaslat benyújtásának forszirozása, mert ennek a politikai életben a kaotikus helyzet tisztulását kell meghozni. A kulisszák mögött tehát máris megkezdődött a liberális politika és a Tejakció élet-halál harca. Nem kell a gazdagokat irigyelni * Rosszak a gazdasági viszonyok, bizony, rosszul megy mindenkinek, bizony még a gazdagoknak, sőt a tőzsdéteknek és sibereknek is. De hát a hajdani világban, úgy másjfél évvel ezelőtt, amikor még jól ment teszem a tőzsdéteknek, akkor sem ment ám i nekik olyan túl jól, mint ahogy a naiv szegények elképzelik. Áh! Tagadhatatlan, hogy akkor agyon- nyenték magukat. Nyerni ugyan jó, de „agyon- nyerni magát“, —- ez már rossz, 'ez kész! veszedelem; már magában a kifejezésben, hogy azt mondja „agyonny ormi“, ebben az agyon-ban benne van a halál, a pusztulás, a baj. Agyonnyerte magát, — ez maga kérem már olyan, mintha azt mondanám: agyonzuzta magát. Túlzás nélkül. Mert tessék csak elképzlelni, hogy egy ilyen tőzsdebizományos ugy másfél évvel (ezelőtt tele volt azzal ,a rettentő sok pénzzel. Juj, még beszélni sem jó róla! Hogy milyen nehéz volt ezieknek az élete! Hogy hány járt például szerencsétlenül a szie- telemben! Az ilyen szerencsétlen tőzsdést, aki agyon- nryerte magát, valósággal ellepték a nők. Még csak elképzelni is rossz! És az a sok nő, az a sok érdeknélküli disztingvált nő mind, de mind szerelmes létt a szerencsétlen tőzsdésbe. És ezi nem is csoda Mert hát mi a szerielem? A szerelem, Nagy Lajos társadalomtudós szerint, az a mélységes érzés, amely egy nő lelkét eltölti, ha rettentő sok pén,zlt lát. Egy gyenge női lélek és egy ilyen rettentő sok pénz, mihelyt egymást megpillantják, abban a minutumban Dollárgőg Ebben aj lerongyolt, rosszvalutáju Európában csodás nimbusza van a dollárnak. Az emberek összesúgnak, ha látnak valakit, akinek dollárja viain. Tíszí- teletitel néznek föl hozzá és áhítattal ejtik ki a nevét. A dollár varázsán át látják aiz embert, aki nem több és nem kevesebb a szemükben, mint az élő dollár. Minden ilyen érzés vetületi jelenség. A szeretet, mondja Weininger, szintén ilyen vetületi folyamat: másokban csak azt szeretjük, amik mi magunk is lenni szeretnénk és nem, mégsem lehetünk legészen. A tisztelettel, csodálattal és áhítattal ugyanígy vagyunk: szeretnék, ha mi is milliárdosok lehetnénk, szeretnék, ha annyi dollárunk lenne, amennyi ahhoz kellene, hogy olyan gazdagok legyünk, mint ők. És a Henry Ford „Életem és művem“ című könyve ugy néz a könyvesbolt kirakatából az emberre, mintha elárulná annak a titkát, hogy hogyan lehetünk mi is olyan gazdagok, mint az amerikai autógyáros. És ki nem akar dollármilliárdos lenni? És ezért mondják nálunk Európában, hogy ez a könyv lesz az emberiség uj bibliája. Nem tudom, nagyon olvasott könyv-e még mindig a biblia, tehát nem állapíthatom meg, hogy talál-e a hasonlat. De tudom, hogy bibliának már csak azért sem válik bie ez ai könyv, mert meg vagyon írva az evangéliumban, hogy könnyebb a tevének a tű fokán átjutni, mint egy gazdagnak — bibliát írni. Ugy emlékszem, Edward Carnegie megírta, tíz évvel ezelőtt a Siker Evangéliumát. E 10 év alatt láz amerikai irók se produkáltak nagyjelentőségű müveket. Ez lehet mentsége Fordnak, de egy amjerikai milliárdos legyen önérzetes és ne védekezzék amerikai írókkal. Az önérzeteskedés különben is igen jól illik Ford egyéniségéhez. Mert aki könyvének ezt a önérzetes címet .adta: „Etetem és művem“, az ne érje be azizal, hogy a maga egész életét, mint használati utasitást kínálja1 oda mindazoknak, akik milliárdokat akarnak szerezni. Ha Ford azt hiszi, hogy mindenki milliárdossá tehet, aki pontról-pontriaj lemásolja az ő életét, ezzel csiak amellett tjesz tanúságot, hogy mennyire nem: tartja egyéni értéknek a meggazdagodás művészetét. Pedig a mjeggazdagodás egészen az egyéni kvalitások ösiszjátélkának a{z eredménye. A szerencse is beleszól ebbe a játékba, de a szerlencse csak ott nem rontja az öisszjátékot, ahol a kvalitások harmonikusan illeszkednek egymába. És itt éri majd a csalódás azokat, lakik azt hiszik, hogy Foríd könyvében megtalálják azokat a varázsszavakba amelyektől megnyílnak a sziklák és zsebbe kívánkoznak az elázott kincsek. A nagyapám nyulgereznákkal kereskedett. Tíz krajcárért vett egy gereznát és eladta húszért. A húsz krajcáron két másikat vetit és eladta negyvenért. Mikor meghalt, nagy vagyont hagyott az apámra, aki folytatta a gereznakereskedést. Vett és eladott úgy, amint azt az apjától látta. Lemásolta az üzleteskedést és mégis belebukott. A nagyapám „élete: és müve“ csak méretekben különbözött Ford ur életétől és autógyárától. Olcsón beszerezni és j haszonnal eladni —■ ez a lényege, tengelye és alapja mindkét vállakózásnak. Hogy ez olyan nagy mű lenne? Aki ezt nagypa értékeli, annál érthetetlen, hogy hogyan tudta megvalósítani. Nem, a Ford e,z|er autó napi termése1 nem oly nagy mű, hogy ama, mint valamely márványalapra ráállithassia a saját márványszobrát. Korszakalkotó, forradalmi esemény csak az első autó megjelenése volt. Az ezredik és tízezredik már semmi más, mint a vállakozószellem diadala aiz- alkotó szeltem fölött. Zseni csak azt első autó feltalálója volt és az nem irt könyvet életéről és művéről. El is feledték őt azóta 'és Ford urat ugyanez a sons érné pár évtized múltán, ha ismerné ,aiz. utókor hálátlanságát és e hálátlanság tudatában nem sietett volna még életében mlegénekelni a saját dicsőségét. Az emberek mindig meghódoltak a siker előtt. Hogy mi a siker? Carnegie megpróbálta összefoglalni a siker motívumait. Lépésről-lépésre követte munkálkodásának minidén fázisát és amit a Siker Evangéliumában a siker titkairól közöl az emberiséggel, mégsem egyéb, mint az élet felszínén úszó jelenségek és ősiem én yek bürokratikus összefoglalása. Nagy sikerei voltaik és maga sem tudja, hogy mi a siker és minek köszönhette azt. Minden megfigyelés|e azt az impressziót kelti, hogy ő volt a siker eszköze: a siker irányította öt és n)em ő a sikert. Es ezért hiábavalók aiz ilyen evangéliumok és bibliák. Okulni, tanulni nem lehet belőlük éls az ember legjobb esetben is csak annyit tud meg, hogy mi a története a nagy vagyonok keletkezésének. Henry Ford-tól se tudunk meg többet. És ez a történetem nem sokat, élés azonfelül nem is érdekes. Minden vagyon az emberi munkaerő kíméletlen kihasználásából ered és a vagyon dimenziói azon múlnak, hogy ebben a kihasználásban ki volt kíméletlenebb és ki volt ügyesebb. Mi,ebben a szép, imponáló és csodálatraméltó? Ügyes emberek százezrével futkosnak körülöttünk. És ha az ügyesség tiszteletrjeméltó, mennyivel mélyebbre kell hajolnunk egy traipézművész előtt, aki harminc méter magasban a feje búbján forog és a produkálás befejezte után egy szerény meghajlással elhagyja a porondot. Az ügyesség a legtöbbször csak a tanulékonyság eredője. És amióta odáig vittük, hogy az elefántot megtanítják táncolni és tányérozni, az emberi ügyesség elveszítette azt a jogát, hogy mást is követeljen tőlünk, mint egy nagylelkű tapsot. Adakozó kedvünkben ezt megkaphiatja tőlünk, de kötelezve még erre se vagyunk. Henry Ford műve iskolapéldája az ügyességnek. Ha mégis a zseniket megillető csodálattal bámulnak fel hozzá,, ez ia bámulat nem neki, de a dollárjainak szól. A dollár ma az (egyetlen álló értékű valuta és Henry Ford értéke csaik addig lesz tartós, migt a dollár árfolyama változatlan. És a világ bámulata ezért jut neki és nem az európai nagyiparosoknak, nem is szóival Európa nagy íróiról és művészeiről, akik szintén alkottak egyet-mást anélkül, hogy életüket és müvjeikett egy prepotens gesztusu szoborral tették volna halhatatlanná. Lynkeusz.
