Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-12-24 / 51-52. szám
Tizenharmadik évfolyam Budapest, 1924 december 24. 51—52. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 150.000 korona. Félévre 75.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EHIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Alkotó munka Irta : dr. Rassay Károly Amikor az elmúlt hetekben elhatároztuk a Fővárosi Szabadelvű Párt megalakítását, valamennyien abból indultunk ki, hogy meg kell ezt cselekednünk, mert ebben a tényben nem vezetni, hanem csak követni fogjuk a polgárságot, amely érzésben már régen összetalálkozott. Meg kellett ezt látnunk, hiszen Budapesten ma minden akarat és minden törekvés abban a vádban kulminál, hogy az a rendszer, amely öt éven át gyötörte a gyűlölködés szomorú és fájdalmas eredményeivel a polgárságot, vissza ne térhessen a városházára, a főváros életében többé ne juthasson olyan szerephez, amely ártó tevékenységének újból kaput nyit. A polgárság idejében megérezte, hogy egyesülnie kell azoknak, akik az ország fejlődését, a reakció legyűrését Budapestnek a fejlődés megszakított utján való továbbhaladását a szabadelvű gondolat diadalától várják. Budapest népe már jó előre elénk irta a program- mot: az őszinte demokratikus és szociális érzéstől áthatott, de minden forradalmi velteitás- tól mentes szabadelvű politikát. Ez az egyetlen és biztos orvosság a reakció ellen, amely minden bizonnyal meg fogja kísérelni régi pozícióinak visszaszerzését, ahol .úgy érezték, hosszú évtizedekre puha fészket raktak maguknak. A közelmúltban ismételten megrázta az öklét a halálfélelemmel telitett reakció, fenyegetések hangzottak el és a demagógia együgyű frázisával isteni hivatásuaknak állították be magukat: el kell tehát készülve lennünk arra, 'hogy a harcnak minden, többnyire nem a leglovagiasabb eszközeivel is menteni igyekeznek majd a menthetőt. Ha semmi más, ez magában is elegendő arra, hogy Budapest polgársága iránt érzett kötelességünk tudata kény- szeritsen bennünket, hogy felülemelkedve személyi és pártszempontokon, egyesüljünk a harcban, amelynek meg kell hoznia a várt győzelmet. Ez a győzelem pedig Budapest polgárságának visszaadja lelkiismereti szabadságát, egyenlőségét, munkakedvét, pártatlan adminisztrációját, gyermekeinek politikamentes nevelését, a város háztartásának hazugságmentes, takarékos vezetését és minden tekintetben a lehetőségekhez mért fejlődést. Fölösleges ezen a helyen rámutatnom, hogy mi történt és mi nem történt a kommiin bukása óta a budapesti városházán. Tisztában van ezzel mindenki éppen úgy, mint azzal, hogy mint omlottak össze mindazok a támadások, amelyeket a saját bűneik áthárítása céljából a múlt ellen intéztek Wolffék frontjáról. Az elmúlt öt esztendő elriasztó példái elég tapasztalatot nyújtanak azoknak a férfiaknak, akik a Fővárosi Szabadelvű Párt élén állanak és akik között ott vannak azok is, akik a múltban is akartak és tudtak alkotni, teremteni a főv/áros kormányzásában eltöltött gazdag évek alatt. Mégis azt kell mondanom^ hogy a jövő nem lehet a múlt szolgai kopirozása. Igen, igenis, át kell venni és fejleszteni kell mindazt, ami a múltban jó, szép, okos és egészséges volt, de ki kell egészíteni az akkori tevékenységet, az akkori programmot nagyon sok mindennel, amit az aj korszak, az uj idők követelnek. Hiszünk abban, hogy a főváros lakosságában óriási többségben vannak a munkás és józan polgárok, akik a gyűlölködés hosszú időszaka után, a szenvedések tisztitó tüzén kereszEnnek a hónapnak végével kerek egy esztendeje lesz annak, hogy a kommiin bukása után következett idők lázában született törvényhatósági bizottság mandátuma lejárt. Hosszú hónapok után végre Ripka Ferenc dr. jött kormánybiztosnak a városházára, s ezzel megszűnt az éveken át tartott rombolás, de a január óta tartó tétlenség és. bizonytalanság is. Az ui kormánybiztos erős kézzel fogott hozzá, hogy az uj rezsim útjait egyengesse. Az ujesztendőnek páratlan jelentősége lesz tehát a főváros életében. Mit várhat Budapest polgársága a küszöbön álló 1925-ös esztendőtőéi? Ezzel a kérdéssel kerestük fel dr. Ripka Ferencet, a fővárosi kormánybiztosát és megkértük egyúttal: tájékoztasson azokról a generális jelentőségű kérdésekről, amelyek az uj esztendő elején foglalkoztatják a főváros vezető ségét. Ripka kormánybiztos a felvetett kérdésekről a Fővárosi Hírlap részére a következőkben) volt szives nyilatkozni: . — Az 1925-ös esztendő rendkívül nagyjelentőségű lesz úgy a főváros jövő gazdaságára, mint pedig a város politikai alakulására nézve. Maga a székesfőváros belső gazdálkodása is nagy átalakuláson megy keresztül. A sok évi bizonytalanságokra alapított költség- vetés után, a korona stabilizálódása révén reális költségelőirányzatot tudunk produkálni, amely felöleli a főváros háztartása minden részének szükségleteit, ugyhogy a közönségnek nem kell olyan meglepetéstől tartania, mint amilyenben az ezévl zárszámadások terén bőven lesz része. Mert hiszen az előirányzathoz képest mutatkozó költségtúllépések megközelítik magát az előirányzatot. — A rendkMil nehéz gazdasági viszonyok nem’ fogják megengedni, hogy az egyes igazr gatási ágakban kívánatos beruházások teljes mértékben megtörténhessenek, de arról mindenesetre gondoskodni kell, hogy a takarékos- sági elvnek legszigorúbb figyelembevétele mellett mindarra fedezet jusson, amire múlhatatlanul szükség van. Az uj költségvetésnek, amint jeleztem, figyelemmel kell lennie a polgárság teherbiróképességére és mivel ezt az állami szanálással kapcsolatos terhek már amúgy is túlontúl próbára tették, tüljutva, megérzik, hogy a legendás maigyar szabadelviiségnek, a tradicionális budapesti polgári erénynek, a józan haladás tiszteletreméltó tempójának vissza kell nyernie a becsület, a megértés, a fáradhatatlan munka uralmát. Ebben a hitben indulunk és ebben a jelben kell győznünk. a városi közigazgatásnak kímélettel kell a polgárság igénybevételére számítania. A város gazdálkodásával szoros kapcsolatban áll a közigazgatási apparátusnak leépítési terve. A belügyminiszter ur felhívta a székes- főváros tanácsát; tegyen neki sürgős javaslatot az ügyosztályok számának az egyes ügykörök összevonásával elérhető apasztására nézve. A kormánynak álláspontja, hogy a tizenhat ügyosztály tizre redukáltassék. úgy, miként ez az 1911. évet megelőző átszervezés előtt volt — E mellett azonban súlyt helyez a kormány arra, hogy az adminisztrációnak ama fogyatékosságai, melyek az átszervezés előtt fennállottak, kiküszöböltessenek. Az ügyosztályok számának apasztásával lehetőséget nyújt a kormány a főváros tanácsának arra, hogy a kerületi közigazgatást megjavítsa, illetőleg, hogy a kerületi elöljáróságok számát egyelőre néggyel szaporíthassa. — A kerületi elöljáróságok számának szaporításával lehetőség nyílik arra, hogy az ügyosztályok számának apasztása révén feleslegessé váló személyzet egy része a közönség szempontjából értékes munkakörben elhelyezhető lesz. — A belügyminiszter úrtól vett felhatalma- * zás alapján legrövidebb időn belül megkezdődik az összes városi üzemek szakszerű felülvizsgálata. amely meg fogja állapítani azt, vájjon az üzemgazdálkodás tekintetében vannak-e kifogásolni való körülmények és ha igen: miképen kell a bajokon segiteni? A bizottság tagjai kiváló szakemberek lesznek, akiknek a véleményében a közönség minden bizonnyal meg fog nyugodni. — Nagyjelentőségű lesz az 1925. esztendő azért is, hogy az autonómia legfontosabb szervének, a törvényhatósági, bizottságnak szünetelése végetér és ui törvényhatóság fogja a város gazdálkodását intézni. A főváros fejlődése és gazdasági életének újjáépítése szempontjából nem lehet más kívánsága a városát szerető polgárnak, mint az, hogy ez az uj törvényhatóság alkalmas legyen a békés, alkotó munkára. Ennek a törekvésnek a szolgálatában kivánom megkezdeni az ujesztendő munkáját. RipKo Ferenc békés, alkotó inunkéra alkalmas uj törvényhotóséíot kivén Hat ügyosztály megszűnik és négy uj elöljáróság alakul A kormánybiztos nyilatkozik a Fővárosi Hirlap-nak
