Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-12-17 / 49-50. szám
Budapest, 1924 december 17. 5 TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Jegyzetek az aranyköltségvetés margójára Százmillió aranykorona a deficit — A személyi kiadások az összkiadások 55 százalékát teszik A forgalmi adózásban^ jutalékrendszerről a jutalomrendszerre térünk át Búd János sokáig volt az ország közélelmezési minisztere és ebben a minőségben csaknem mindig külföldön tartózkodott. Es az ország közélelmezése ennek dacára rossz volt. De lehetséges, hogyha itthon tartózkodott volna, a közélelmezés még rosz- szabb letit volna. Svájc közélelmezése ezalatt igen jó volt, ami azért csodálatos, mert Búd János legtöbbször Svájcban tartózkodott, mint Magyarország köz- élelmezési minisztere. A dolog magyarázata, hogy a közélelmezési miniszter az ország lisztfölöslegét kínálta a külföldnek, amire azért volt szükségünk, hogy a valutáris viszonyok megjavuljanak. Mint tudjuk, ezeki a reménye kvier<y váltak be. a korona külföldi árfolyama egyre c ' wmt, mig végre Búd Jánosból pénzügyminiszter le ’És moslt itt az uj pénzügyminiszter első aram«'. *s égvetése, mely oly siralmas, hogy Korány i-Jfüvgyes báró Parisba1 menekült előle. Ez az aranyköltségvetés 756)a82.0%va&mykorona kiadással szemben 656,651.530 • ararnyk ... ..bevételt tüntet; fel, m ’t, a jövő évi aranyköltségvetés tehát '#erek 100 millió korona deKcittel záru^Ez a szám borzalmas perspektíváját mutatja anniaik, hogy mire kell még elkészülve lennünk és a borzaimat nem enyhítik azok a könnyek sem, ame; lyeket Búd János hullat szenvedéseink megsejtésében. A könnyek kéznél voltak mindem: olyan alkalommal, amikor egy elhibázott pénzügyi politikának következményeit tárták fel az ország szine előtt. Könnye minden pénzügyminiszternek volt idáig, sőt annál több könnye volt, minél kevesebb olyan gondolattal birt, amellyel az ország megmentésére siethetett volna. Eb átgázoljuk magunkat e számok végtelen sorain, észre kell vennünk azt, amire a pénzügyminiszter is figyelmeztetett: a személyi kiadásokra. Csonka-Magyarország személyi kiadásai nem csökkentek le abban a mértékben, amely a megcsonkított ország lakóinak számával arányban állana. Békében a személyi kiadások az összkiadások 25 százalékát tették, mig ma a személyi kiadások 55 százalékát teszik az összkiadásoknak. Ez a szám mutatja, hogy a tisztviselők létszámát nem .szállították le oly mértékben, mint kellett volna s hogy még 'mindig mégegyszer annyi alkalmazottja van >az országnak, mint amennyi az állami adminisztráció normális üzembentartásához szükséges. A pénzügyminiszter kijelentése szerint a személyi kiadások 55 százalékát teszik az összkiadásoknak. Minthogy pedig az összkiadások 750 millióban vannak feltüntetve, a személyi kiadások ilyenformán meghaladják a 400 milliót. Minthogy pedig ugyancsak a pénzügyminiszter nyilatkozata szerint ma mégegyszer annyi a személyi kiadás, mint volt békében, Magyarország ma 200 millió helyett 400 milliót költ el az állami adminisztráció fentartására. endkivül olcsó ———MHWJB ajánlat Férfi és női fekete, barna lakk, antilop fél és magas Férfi strapacipő, garantált tiszta bőrtalppal ... ... ... Óriási választék íeveször- és hócipőkben JESCO S/IC/IMANDEU VII., Erzsébet-körut 36. sz. j| IV., Kossuth Lajos u. 2. sz. IV., Kecskeméti-utca 19. sz. || VI., Andrássy-út 37. szám. Szeged, Kárász-utca 6. szám Debrecen, Piac-utca 22. szám. Még \a: laikus előtt is nyilvánvaló, hogy mit kell tennünk, ha a 100 milliós deficitet el akarjuk tüntetni: végre kell hajtanunk a leépítést, arányba kell hoznunk a közalkalmazottak számát Csonka-Magyarország lakóinak a számával. Ha ezt végrehajtottuk, úgy nemcsak a 100 millió deficitet tüntettük el. de még egy (00 millió fölösleghez is jutottunk. Jól tudjuk, hogy a közalkalmazottak számának ily mérvű csökkentése igen súlyos operíáció, de kétségtelen, hogy át kell rajta esnünk. A bajok sokkal rö- videbb idő alatt múlnának cl, mint -amennyi ideig tartanak, ha ezt a rendszert állandóan fenntartjuk. A számítás igen egysizierü. A létszámcsökkentés utáin az állam háztartásában mutatkozó fölösleget az állam beruházásokra fordíthatja, uj üzemeket létesíthet vagy a régieket kiszélesítheti s ezzel olyan munkaalkalmakat teremthet, amelyekkel lehetővé teszi az elbocsátott közalkalmazottak elhelyezkedését. A költségvetés ma mindössze 12 millió koronát fordít befektetésekre, almi igazán oly kevés, hogy még a meglevő munkanélküliség enyhítésére is alig alkalmas. Ekkora összeggel a meglévő bajokon nem lehet segíteni. Az állam szentimentiaJizmus® a közalkalmazottakkal szemben csaknem teljesen érthetetlen, amikor azt látjuk, hogy mily kíméletlen tud lenni az adózó polgársággal szemben. Ez a kíméletlenség leplezetlenül jelejnitkezík azokban a számokban, amelyek az állam bevételeit mutatják. Egyenes adókra 95, forgalmi adókra és illetékekre 117, dohányjövedékre 62, fogyasztási és ital adókra 3l millió korona esik. Maga a pénzügyminiszter elismerte expozéjában. hogy az adókivetések közül sok az igazságtalanság. Mi ezt a kijelentést odamiódosithatjuk, hogy a kivetés a középosztállyal szemben a legtöbbször messze túlmegy azon a határon. amelyet az adóalanyok teherbiróképes- sége megenged. De hogyan is lehetne ez másként, amikor Csonka- Magyarorsizág 8 millió lakosságán annyi adót kell behajtani, mint amennyit békeidőben. 14 millió lakoson hajtottak be. Itt vannak aztán a forgalmi adók, .amelyek jóval felülmúlják .az egyenes adókat. Jól tudjuk, hogy az egyenes adók tekintélyes részét a városi polgáriság fizeti. Ha e'hhez hozzászámítjuk, hogy a forgalmi adóbevétel csaknem teljességében a város polgáraira* nehezedik, ugv könnyen elképzelhetjük, mennyit kell a sokat szidott és még többet gy alázott városi polgárságnak verejtékezni, hogy előteremtse azokat az adóterheket, amelyekből az állam egy' mégegyszer akkora tisztviselői kar szükségleteit fedezi, mint a mekkorára az országnak szüksége van. A polgárság helyzetére csak csiiggesztőbben hat a pénzügyminiszternek az a nyilatkozata, hogy egyelőre nem gondol a forgalmi adórendszer módosítására. Ez nyha^hozat egyértelmű azzal, hogy a fogyasztóközönség egyelőre nem számíthat a közfogyasztási cikkek árának csökkentésére. Ez viszont azt jelenti, hogy a kereskedő és iparos nem bonyolíthat le oly forgalmat, hogy adózókötelezettségének az állammal szemben eleget tehessen. Me'rt amig az áriak a mai nívón mozognak, a fogyasztók vásárlóképessége nem tud megbirkózni 'azokkal. Azt a reformot, melyet a pénzügyminiszter a forgalmi adórendszer személyi részére bejelentett, nem nagy köszönettel fogadja a kereskedők és iparosok társadalma, mert ez a reform nem veszi elejét azoknak a vérláziíó szekatúráknak, amelyeknek a kereskedők és iparosok a forgalmi adóellenőrök részéről ki voltak téve. Az a körülmény, hogy a pénzügymini,sztelr ia> jutalék- rendszerről áttér a jutalomrendszerre, erkölcsi szempontból épp oly kifogásolható, mint volt a jutalékrendszer. Mert a dolog természetébe'n rejlik, hogy valaki, aki egy inkorrektség“ felfedezéséért külön jutalmakat ikap. annak inkább áll érdekében az emberek „inkorrektsége“, mint korrektsége. És aki abból húz jövedelmet, hogy az emberek „inkorrektek“, az szívesebben is látja az inkorrektséget, mint a korrektséget. S hogy ezt az erkölcsi karrikiaturát tovább torzítsuk, az az ember, aki mások inkorrektségéből jövedelmet húz, kétségbeesik azon a napon, amelyen azt tapasztalja, hogy az emberek korrektekké lettek. Hát nem a legnagyobb erkölcstelenség, ha iaz emberek lelkében ott él az a vágy, hogy bárcsak minden ember „inkorrekt“ lennie, mert az T,i n k o r r e k t ej k“ szá m ával együtt nő az ő jövededme? S nem fokozza-e az erkölcstelenséget az a vágy, hogy pusztuljanak az erkölcsös emberek, mert neki, a forgalmi adóellenőrnek csak addig van létjogosultsága, amig inkorrekt kereskedők és iparosok léteznek? Ebben a lelkiállapotban élnek majd a forgalmi adóellenőrök akkor is, ha a pénzügyminiszter jutalomrendszerre szervezi át a jutalékrendszert. Mert bizonyos, hogy valaki annál több jutalmat kap. minél több „inkorrektséget“ fedez fel. akkor szívesen lát az illettő ott is inkorrektséget, ahol ilyet csakt nagyító üveggel lehet felfedezni. A rendszer 'alapja tehát megmarad továbbra is. megmarad az „inkorrektség“ és a forgalmi adóellenőr érdeke ezután is az lesizi, hogy a kereskedő és iparos inkorrekitiil vezesse napi bevételeinek jegyzékét. Ha egy pénzügyminiszter expozéjában elbújva megliapulhait egy ilyejn erkölcsi szellemnek gondolata. akkor joggal fogadja gyanakodva a kereskedők és Iparosok társadalma az egész pénzügyi politika tisztaságát. Elismerjük, hogy a mai súlyos időkben nehéz feladat olyan adózási rendszert kieszelni, mely a polgárságnak megfelelne, bizonyos azonban, hogy azt a rendszerit kieszelték, amellyel nincs és nem is lelhet megelégedve. Mozognak a hullafoszíogatók. Az ország élethalálharcát vivj.ai, de a hullafosztogatők már jelentkeztek: egymás után jöttek a külföldi tengerhajózási társaságok. hogy lecsapolják az ország vérét. Évekkel ezelőtti, mikor a llerongyolódás folyamata megindult, már láttuk ezeket a hullafosztogaíókat: akkorában mint valutaspekulánsok jelentkeztek s elhordták az országból, ami elhordhaitó. Most a lerongyolt emberanyagot akarják idegenbe szállítani, hoev kiszolgáltassák a délamerikai kap Itat izmus minden emberi képzeletet felülmúló lelketlenségének. A béke idejéből tudjuk, hogy ezek az idegien hajózási társaságok micsoda szívtelenséget tanúsítanák, ha arról van szó, hogy az emberek elszállítása révén a maguk nyereségéhez1 jussanak. Tudjuk, hogv ügynökeik mennyire behálózzák az egész országot, mekkora körmön- fontsággiail tieszik csábítóvá idegen világok kereseti viszonyait. Ezek ,q csábítások rendszerint ’eredménnyel járnak és ,ai magvar hús és magyar vér hajókba rakvia. odakerül idegen világok borzalmas piacára. A trianoni békeszerződés nem nyújt arra módot. ho©y az emberkereskedésnek ezt a legutolsó formáját megakadályozzuk. sőt ellenkezőleg, éz a békeszerződés biztosítja az idegen államoknak ezt a iogot. hogv hajósitársaságaiilk Magyarországon irodákat nyissanak és az lemberkereskedést törvényes formák között lebonyolítsák. A magvar kormánynak azonban médiában áll. hogy megnehezítse az idegen törekvések megvalósulását. A magyar kormány értesülései elég pontosak arról, hogy az egvles államokban milyenek a kereseti lehetőségek s hogv vam-e egyáltalán kilátás arra. hogv a kivándorló sok ezer mérföldes távolságban megtalálja-é a boldogulás lehetőségeit. A kivándorlást tehát nem a hajózási társaságok érdekei, de az idegen államok kereseti lehetőséglei szerint kell irányítani s lehetetlenné kell tenni, hogv a magyar kivándorlók akár az idegen ha.jóstársaságoknak. akár DéLamerikiai lelketlen kapitalistáinak zsákmányául es- seníek. Magyarországon a legsötétebb hirek keringenek arról, hogy mi sors vár azokra, akik a magyar nyomor elől idegenbe menekülnek. Tartsuk ezeket a borzalmakat azok szemle elé. akik innen kifelé igyekeznek, mert ez1 az egyetlen mód arra, hogy ellensúlyozzuk azokat a csábitó képeket, amelyekkel a hajóstársaságok ügynökei aiaittomban fokozzák a kivándorlási lázat. Low Sándor ÓRÁS ÉS Ő CS. és KIR. FENSÉGE JÓZSEF FŐHERCEG KAMARAI SZÁLLÍTÓJA BUDAPEST, VHL JÓZSEF-KÖRUT 81. TELEFON: József 52-68. A MÁV. SZERZŐDÉSES ÓRASZÁLLITÓJA E lapra hivatkozók 5°/„ engedményt kapnak.
