Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-12-17 / 49-50. szám
Tizenharmadik évfolyam Ara 3000 kor. Budapest, 1924 december 17. 49—50. szám. HffpMHuiniiiainamtimfaiiiaiftidffldlftflHinmttMDiHPMniubinriMmiiDillbmnmniiiauiamaniBmnmg ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész k ÁROSl,POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán évre 150.000 korona. Félévre Szerkesztőség és kiadóhiva75.000 kor. Állandó mellék- tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon: 137—15. szám A létszámapasztás kérdése igen nagy probléma és mi nem mernénk a belügyminiszter urat követni abban a kérlelheíetkin- ségben, amelyet leiratában' mutat. Hiszen nem is kjsz ;i7 a valóságban olyian kétségbeejtő, mint amilyennek látszik, bár a legtöbb aggodalmunk az. hogy a belügyminisztériumban nem ismerik a főváros adminisztrációját, maira a belügyminiszter plédig határozottan költői fantáziával rendelkezik, amikor egy-egv beszédében' a közigazgatás egyszerűsítéséről úgv ábrándozik, mintha a.z írásbeliség megszületése előtti időket szeretné visz- szavarázsolni. Pedig akkor, amikor Eskiitt-féle visszaélések ttertőzik a közéletet, amikor minden pillanatban — jogos, vagy jogtalan — vádak hangzanak el a hatóságok ellen, akkor bizony a hatóságoknak Írott bizonyítékokkal kell körülbástyázniio.k magukat és akták pontosságával, a hivatalos működés pneciz- ségének kell védőbástyákat állítani a visszaélések ellen. Vigyázni kell az adminisztráció fájának megnyerésével. amely szükséges, de csak módjával, mert éppen a» ellenkező bajoknak az ágyát találjuk megvetni. Nem kívánjuk ezzel az arguraeníálással Wolffék agitációját szolgálni, akik az adminisztrációt túlfej- lesziteni is hajlandók lennének, ha minden ni tisztviselő rájuk voksolna. Nekik vaniysk mégmeutendq, kedvenceik, exponenseik a városházán, tehát ellenségei minden létszámapasztásnak. Ők teljes lelki ismeretlenséggel kezelik ai tisztviselökérdést és nekik hekuba a főváros anyagi helyzete, ök a ’tisztviselők voksait akarják. Ezen az utón egyetlen komoly párt. sőt még a szociáldemokralták sem 'követik őket. Á lét- számajpasztás elkerülhetetlen, ha nem is a belügyminiszter fantáziájának méreteiben is. de ettől sem kell megijedni, hiszen a kormány-ellenőrzést ebben az esetben, is az a R i p k a Ferenc fogja végezni, aki a tisztviselők iránt érzett jóindulatát már tettekkel bizonyítottal be. Az a kép azonban, amely a belügyminiszter rendeletéből elénk tárul, határozottan megdöbbentő. Tizennégy esztendő alatt a fővárosi alkalmazottak számának hetven százalékkal akkor sem lett volna szlabad szaporodni, ha Budapest fejlődésében megtartotta volna azt az iramot, amelyet tizennégy esztendő előtt megkezdett. De a békés fejlődésije a másfél decenniumból alig három esztendő esik: mig több mint egv évtizedet a: háború, a forradalom, a kommunizmus. az ellenlforradalom és a kurzus foglaltak le. Három évig joga volt a fővárosnak alkalmazottai számát szaporítani, de az ezután következett tíz esztendő alatt csak apasztani lett volna szabad a létszámot. Pedig meg vagyunk győződve róla. hegy a háború befejezése utáni idők sokkal bőkezűbbek voltak a politikai érdemek honorálásában, mint a háború előtti idők a munkaterhek csökkentésének szociális gondolatában. Legalább olyan szeretettel vagyunk ai főváros ■tisztviselői karával szemben, mint Ripka kormánybiztos. akinek azonban igazat kell adnunk akkor, amikor hadat üzen a tisztviselők túlzott kényelmének. amelyre ma. egv a szanálás nyomorában sínylődő országban, senkiitek sincs joga. Tényleg fölösleges a sok „titkárnő“, tényleg fölösleges, hogy 2900 tisztviselőt 2000 altiszt szolgáljon ki. fölösleges, hogy az; altisztek száma tizennégy év alatt a duplájára emelkedjék: de kfeeslegfölöslegesebb—azthisz- szük — a három alpolgármesteri állás. Éppen ezért, méltóztassék józanul, emberségesen megcsinálni a létszámredukciót, olyan mértékben, amtelv nem veszélyezteti az adminisztráció pontosságát és jóságát. Tessék megcsinálni, de kezdjék fölülről, onnan, ahol a legfölőslegesebbek ülníek — jobbára politikai érdemeik jutalmaként. A liberális polgári front kiépítése Reakciós és radikális támadások kozott folyik a szervezkedés A liberális polgárság harcvonalba való íelfejlő- dése teljes mértékben megkezdődött. Ezen a téren sorsdöntő jelentőségű voLt a Fővárosi Liberális Párt megalakítása, melynek ügyvezető teendőit a rendkívül agilis Márkus Jenő vette át. Hangsúlyozni kell. hogy ez az alakulás távolról sem politikai természetű és csak kommunális feladatokat tűzött maga elé. Ahogy B á r c z y István, aki egyébként a párt elnökének van kiszemelve, mondotta a napokban: — Példát adunk arra. hogy a1 városházán nem az országos politika a fontos, hanem a lakosság vitális érdeke. Megkezdődött és egészséges kialakulásra vau kilátása annak a mozgalomnak, amely Budapest jövendő vezetését a polgárság részére akarja biztosítani. Éppen a siker jegyében való megindulás az, amely jobbról és balról a Ieggyötröbb izgalmakat váltja ki és amely mindkét oldalon a liberális front ellen való izgatásban éli ki magát. A baloldal úgy viselkedik, mintha a liberálizmus kizárólag az ő monopóliuma lenne és ma már ezen az oldalon ál-liberálisok n a k hívják azokat, akiket tegnap még a fajvédők kiáltottak ki ál-kereszté n y e k n e k. Azokat a férfiakat, akik a politikai különbségek kikapcsolásának gondolatához vezetett el a. liberálizmus féltésle é;s n városért való aggodalom. nyugodt lélekkel álljáx a liberális“ oldalról jövő támadásokat, mert tudatában vannak annak, hogy az ő szervezettségük és megfontolt harcmodoruk halálosabb veszedelem a reakció számára, mint szóké, akik a baloldali szélsőségbe szédülnek bele. Ezért mondta a napokban is? szabadelvű front egyik vezére: — Elhangzott a jelszó, hogy a város békéjét megbontó, felekezeti gyiilölséget szító rezsim éllen, ha kell, összefogunk az ördöggel is. Nos. mi nem fogunk össze az ördöggel, de nem fogunk össze a reakcióval sem, mert mind a kettő romlásba kergeti a polgárságot. A szervezkedés jelentős sikerei a réginél is idegesebbé és türelmetlenebbé teszi azonban a fajvédő köröket is. Wolff kerületi tanyákon szónokol, Ernszt csatlakozik, Csilléry a közigazgatási bizottságban támad és szorul vissza, de legjobban tajtékzik a sajtójuk, amely a libejrális front helyett eddig állandóan Ripka Ferencet támadta. Ezt a kedvtelését azonban ma sem hajlandó még feladni és minden héten megbuktatja és elparentálja a kormánybiztost, aki éppen most dicsekedhetik legjobban céljainak megközelítésével. Hatalmas vezércikkeket szentelnek lehetetlen céloknak. Így például Wolff Károly egvik íródeákja arra vállalkozott, hogy bebizonyítsa, „mennyivel szökött fel Ripka kormány biztossága alatt“ a — hús ára. Aki tudja, hogy mit eredményezett az amerikai hus- akció, aki tudja, hogy a mészárosok hogyan sírnak a hús árának pánikszerű esése miatt, az csak lemosolyoghatja a fajvédő erőlködést. A másik vád — s ez éppen az ő vádjuk! —. hogy Ripka „összekovácsolta a keresztényeket“. Ez az összekovácsolás valahogy ugv fest. mint mikor a háborúban elpusztult ezredek maradványait összeterelik és csinálnak belőle egy — századot. Azt mondja azután az antiszemiták Tacitusa, hogy Ripka kormánybiztos a kereskedőket és iparosokat belekergette Vázsonyi karjaiba és „a szocialistákat megerősítette az elégedetlen köztisztviselők és kisexiszjtenciák •táborával“. Ha nem is igaz. hogy ezek az elemek a szocialistákhoz pártoltak mindenesetre ríendkiviil érdekes e,z' a vallomás, amelv bevallja, hogy a fajvédők elvesztették a kereskedőket. kisiparosokat, közalkalmazottakat, és kisexísztenciákat. akiket mindenkor eltán- íoriíhatatlanal a magukénak hirdettek. Hogy ezek az elemek nem a szociálistákhoz pártoltak, hanem a liberális fronton helyezkedtek el. bizonyltja, hogy uj:bban a Fővárosi Szabadelvű Párthoz való íartozandóságuk mellett tettek tanúságot a Belvárosi Polgári Kör., az Erzsébetvárosi Kör. az Erzsébetvárosi Kaszinó, a Fővárosi Szabadelvű Klub, a Liget Klub, a Józsefvárosi Polgári Kör, a Ferencvárosi Polgári Kör és a Lipótvárosi Társaskör. Menekülés a felelősség elől Csiliéiryék azzal kísérleteznek, hogy a főváros gazdasági összeroppanásáért az interregnumot okolják A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában foglalkozott Ripka Ferenc kormánybiztosnak ama nevezeted nyilatkozatával, amely végre üledékes helyről is megállapította, hogy Wolffék kieszter- gályozott é,si kipoliturozott „deficitmentes“ költségvetése otromba humbug és közönséges parasztfogás, a kortesieszközök lega’acsonyabb fajtája. A leleplezés. amelynek belső tartalma különben általánosan ismert volt, természetesen igen kellemetlenül érintette keresztény községiéket, s várni lehetett, hogy ebből az alkalomból újabb rohamot intéznek Ripka Felrenc kormánybiztos elleni. A reakciós rohamcsapat vezére Csilléry András a közigazgatási bizottság ülését választotta támadása színhelyéül és ismét politikumot vitt annak a bizottságnak a tárgyalásába. amely bizottságnak a politikához semmi köze sincs. CsiUéryék úgy vonultak fel az ülésre, mintha merő képtelenség lenne, hogy Ripka Ferenc a támadás után még huszonnégy óráig a kormánybiztosi székben ülhessen. Ezt a célt nem lehetett még csak megközelíteni sem; de ennek a mérkőzésnek sokkal súlyosabb és örvendetes eredményei vannak. C s i 11 é r y fegyvere ugyanis visszafelé sült el és szónoki hevületében — minden külső kényszer, vagy rászoritás nélkül — önként bevallotta a horribilis pótbiteleket, a főváros gazdasági csődjét és a szükségszerűen előállott deficitet. Mindennek azowban inkább öka, szerintük, a ma szülejtett csecsemő, mint a Wolff-páti. A póthiíeleket természetesem a korona romlása miatt kellett, felvenni. a főváros háztartásának egyensúlyát a szanálási törvény bolygatta meg: és — risum tenieiaitis! — a deficit azért állott elő, mert .,a főváros törvényhatósága szünetelni kénytelen“. Tényleg mindetnki tisztában van azzal, hogy a korona romlása az a pirosító, amellyel a rossz gazdálkodás ábrázatán a himlőlyukakat szeretnék eltüntetni. Eddig azonban Wolff, Csilléry és egyéb pénzügyi kapacitások sohasem tettek vallomást póthitelről és gazdasági megrokkanásról; mindig csak azt hallottuk, hogy az egész világon egyetlen város dolgozik csak deficit m e n t e s költségvetéssel és ez Budapest Egyben azonban igaza van Csilléry Andrásnak és ez az, hogy a deficit nem azért „állott elő“, hanem azért jutott napfényre, mert a „főváros törvényhatósága szünetelni kénytelen“. így mondják ezt ok, a valóság pedig az, hogy Wolffék többé nem boríthatnak jótékony leplet a költségvetés titkaira. Bebizonyosodott egyébként ia.z, amit a Fővárosi Hírlap annak ideién előre megjósolt és ez az, hogy a kurzusuralom oszlopainak kapóra jött a közgy ülésnélküli interregnum, mert ■majd azzal fognak előállani, hogy ők a deficitet és minden bajt el 'tudtak kerülni, mindezt az interregnum hozta. Tévedtünk: mert a vakmerőségnek azt a foká-t el sem tudtuk képzelni, hogy nemcsak kortesbeszéde’kben, de a kormány- biztos szemébe Is merjék mondani, hogy ä deficit azóta állt elő, amióta ők kicsöppentek a városházi hatalomból
