Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-12-10 / 48. szám
Tizenharmadik évfolyam Ára 3000 kor. Budapest, !924 december 10. 48 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész • évre i50.000 korona. Félévre , 75.000 kor. Állandó melléklet: TÖZSO*ES HíftADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS HOZQA.ZDASAQI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telelőn : 137—15. szám ós velük egyetemben Glücksthal Samu megvetették a Fővárosi Szabadelvű Párt alapjait és rövid, de jelentőségteljes deklarációban fordultak a főváros közönségéhez. Nem kell sokat magyaráznunk: ez Budapest liberális polgárságának egységes frontja, amely fel fogja venni a küzdelmet minden szélsőséggel szemben, de legelső feladata, hogy mghiusitsa még a lehetőségét iis annak, hogy valaha az a. gyűlölködő, jogfosztó rezsim, amely mégy esztendőm át uralkodott a városházán1, még csak reményeket is fűzhessen a feltámadáshoz. A Fővárosi Hírlap már november 26-ikán a legpontosabb adatokkal jelezte ezt a nagy eseményt. amely, ime, bekövetkezett ési kimagasló egyéniségek, a polgárság körülrajongott vezérei bontják ki ma a liberális polgárság zászlaját. Aki végigszenvedte a kommunizmus bukása óta azt a • martiriumot, amely azt jelenítette, hogy Budapest polgárai vagyunk: mindenki melgkönnyebbiilve sóhajt fel és örömmel üdvözli az uj alakulást. De tovább megyünk: tudjuk és hirdetjük, hogy énnek a kommunális! politikában történt alakulásnak, amely politikától mentes, rendkívüli szebepe lesz az országos politikában is és győzelme esetén, ez lesz az a fixpont, amely körül kijiegecesedik a sárbiatiporlt. de feltámadott és salakjától) megtisztult liberálizmus is. Kijegeccsedik és hóditó útra indul a városházáról az egész országba. Nagy lelki megnyugvással olvastuk a deklarációt. amelyből bizonyítva láttuk, hogy ime, nem álom többé az. hogy a liberális polgárság akkor, amikor életárdekeinek le.gfontasiabbjálról van szó, össze tud még tartami, vezérei pedig lemondva egyéni ambícióikról, az önzetlenség és magas: .bbcéluságént egyetlen kézmozdulattal le .tudják törölni az elvek miansz- külöinbségeinek útmutató tábláját. Ez az uj politikai csoport azt hirdeti, hogy „áldatlan, politikai viszonyaink lehetővé tették, hogy négy évig olyan kormányzás uralkodjék a főváros igazgatásában, amelynek törekvései, módszerei és szelleme egyaránt megtagadása volt nemcsak a lakosság többsége, felfogásának, de azoknak az elveknek is, amelyeket ma minden kulturország- ban az emberiség közös kincsének tekintenek“. Wolffék uralmáról tényklg ez volt a véleménye, kicsiny kivételien. Budapest egész lakosságának és ha ma tekintélyes, kimagasló egyéniségek arra vállalkoznak, hogy ismét olyan módszerekkel és, szejlemben kívánnak kormányozni Budapesten, amelyet mindéin kulturországban az emberiség közös kincsének tekintenek, akkor ezt az alakulást melegen kelül üdvözölni és annak győzelmét őszintén kell kívánni. Mielőtt azonban e,zt megcselekednénk, mielőtt feltétlenül behódolnánk a nagy nevek varázsának., amelyekben szintén lehet csalódni, körű] kell tekintenünk azom a csatatéren,, amelyen a községi választásokat meg kell vívni. A harcnak legelsősorbm Budapest megrontó,i ellen kell mebnie; de a célkitűzésben belnne kelili llenni annak is. hogy a másik szélsőségnek, a szociáldemokráciának, sem szabad többé uralomra jutnia a városházán,, bár feltétlenül kívánatos, hogy a munkásság képviselői is hallassák szavukat a közgyűlési teremben. Vannak azonban más polgári és pedig liberális és doimokrátikus pártok is. amelyek résztvesznek a küzdelemben. Ezek a pártok azonban hovatovább mindjobban, em- Tékeiztetni látszanak bennünket ama régi ,,debizony- isten.-negyvennyolcasokl’-ra. akik a nemzet legszentebb érdekeit is kockáztatni voltak készek, ha túlzott sovén jelszavaikkal a legkisebb mértékben is összeütközésbe jutottak. Vannak ma is .liberális é-sl demokratikus pártok, amelyek azonban a mindenáron való ellenzékiségeit ad abszurdum viszik, n,em tudnak a város érdekében sem kikapcsolódni a politikából és inkább cserbefnhagyják a polgári frontot, hogy a tőlük messzeálló világnézetű szocialistákkal együtt masírozzanak és — ha kell, ha nejm kell — sok mindent feladjanak a polgárság jogaiból és, érdekeiből. Az ellenzékieskedés öntudatlan lavinája ez, amely csak hivatásos politikusokat sodorhat magával. dé nem a választóközönséget, amely mégis csak azt nézi, ki védi meg az ő jogait, az ö érdekeit, az ö érzelmeit és az ő világnézetét. Az övét és nem a másik osztályét, amely lehet tiszteletre és szimpátiára méltó, de mégis más osztály. A budapesti polgárság egészséges önzése nem mehet el addig, hogy egész politikai erejével és súlyával egy másik osztály érdekében harcoljon és: a saját érdekeit tökéletesen elhanyagolja, különösen, amikor tudja, hogy a szociáldemokrácia egyszer már elfelejtette megvédeni a polgárságot... Oda kell állam íttjhát a polgárságnak ama politikai alakulat meMé, amely a polgárságért és csakis a polgárságért küzd és hirdeti a jogegyenlőséget, a tiszta szabadelvű gondolatot, az őszinte demokráciát és amely a társadalmi együttérzés nagy eszméje alapján, a napi politika kérdéseitől függetlenül fog össze a közelgő választásokra. Az a néhány fények név pedig, amely a deklarációt díszíti, önmagáért beszél. Ki lehetne a budapesti községi választások polgári frontjának igazi vtízéne, ha nem az a Bárczy István, aki Budapestet valósággal ta vidéki városok nívójáról emelte világvárossá, hogy legyen mit elpusztítani a kurzus tudatlan, lelkiismeretlen és rosszindulatú társaságának. Oltit van vele együtt az a Heinrich Ferenc, aki a magyar gazdasági élet egyik legkitűnőbb ismerője és résztvevője, aki egyben a maga csöndes mérsékletében mintaképe volt a legzivatarosabb időiében is a budapesti keresztény polgár nemes és tisz'ta liberálizmusának. Az élen áll a fiatal Magyarország rdndkiviili talentuma. Rassay Károly is, aki ma a legkiválóbb képviselője a magyar ékesszólásnak és aki nem egyszer életét kockáztatta a magyar li- berálizmusért és demokráciáért, amikor azok már porbahullottan cs élettelenül látszottak a megsemmisülés küszöbén heverni. Vagy emlitsük-ei Sándor Pált. a megtestesült puritánságot, a magyar zsidóság hivatott vezérét, aki rettenthetetlen! bátorsággal és megcáfolhatatlan argumentumokkal védte meg mindig hitíeleke.zetéi a legbrutálisabb és íeggyilkosabb támadásokkal ■.szemben. Ugrón Gábor, a politikai előkelőséget, az államférfiul bölcsességet, gazdag és tiszteik politikai múltat. Glückslhal Samu pedig a főváros ügyeiben való páratlan jártasságot, a polgári érdemek teljességét és rendkívüli műveltségének, tudásának élete fegyvereit hozza a táborba. Ezzel a programmal és ezekke; a vezérekkel győzni kell. Le kell győzni azt az uralmat, amely megalázott, megszégyenített és a szenvedések sorozatára kárhoztatott berniünkéit Budapest uj kerületi beosztást kap A belügyminisztériumban megkezdődtek a munkálatok A fővárosi választás’ javaslat vitájának egyik kiemelkedő mozzanata 'át R.a-jk o v s z k.y Iván belügyminiszter felszólalása. Budapest polgársága nem volt elragadtatva ennek a beszédnek: minden gondolatától, miért voltak benne olyan kijelentések, amelyek la főváros tömegeknek gondolkozásától melssze elmaradtak, de viszont voltak olyanok is, amelyek megnyugtatóan hatottak, A belügyminiszter választójoga túlzottan konzervatív, amire hamarosan rá fognak jönni és a holnap már -újra dörömbölni fog a jogok kapuján. De megnyugtató volt az, hogy a főváros liberális rezsimjét, 'amely Bárczy István nevéhez fűződik, megvédte a hazugságok hadjáratával szemben. Egy szélsőén konservativ belügyminiszter tette ezt és eiziz-el a védőpajzszsal szemben megsemmisül a Wolff-féle hordópolitikának minden demagógiáján Másik érdekessége ennek lai beszédnek aizi volt, hoigy a belügyminiszter igen pregnánsan kifejjtette elégedetlenségét a mai adminisztrációval -szemben. Hallottuk a belügyminiszter szájából, hogy ez iái miai adminisztráció „a való élettel nimies szoros összefüggésben“. A Fővárosi Hírlap 'értesülése szerint a belügyminisztériumban már teljesen kialakult Budapest uj adminisztrációjának terve és ennek a tervnek legfőbb alapelve, hogy a főváros közigazgatási kerületeit szaporítani keli. Ennek az elvnek azi alapján már megkezdődtek a- tervezgetések és úgy látszik az a gondolat diadalmaskodik, hogy Budapest apró közigazgatási kerületekből álljon, ami meglehetősen egyértelmű a közigazgatás decentralizálásának elvével. Hogy miként fogják ezt keresztülvinni és megvalósítani, erre vonatkozólag ebben a pillanatban még nincsenek végleges elhatározások. Szoros összefüggésben van a főváros adminisztrációjának decentralizálásával az ügyosztályok csökkentésének terve is. Lehet, hogy — ha a városházán megvan a józaín elhatározás — még a létszámcsökkentés során elintéződik ez a probléma, de ha ez nem történnék meg és; a városháza nem csökkentené önszántából az ügyosztályok számát, akkor a kormánynak és a törvényhozásnak meglesz ahhoz a módja és ereje! Hogy a főváros -közigiazgatási kerületeit szaporítani, az ügyosztályok számát pedig csők ken teái kívánják, ez i:s bizonyítéka annak — amit a Fővárosi Hírlap már bejelentett —. hogy útban van a fővárosi törvény revíziója. Ezt természetesen nem lehet ináról holnapra várni és egészen bizonyos, hogy a belügyminiszter, mielőtt a fővárosi törvény revíziójáról szóló javaslat végleges formát öltene, érdeklődni fog Budapest uj íítöriviéniy halté sági bizottságának álláspontja fejlői. Egyelőre azonban a tö-rvényelőkészités munkálatai megkezdődteik! és igen komoly formában foglalkoznak Budapestnek apró közigazgatási kerületekre való felosztásának gondolatával. RMnyttaäsokkä alakulnak s közüzemek A fó'város pénzügyi válságának súlyos problémái A városházán niap-nap u-tán még ma is tartanak azok a tanácskozások, amelyek ara arany-költségvetés ímegállapitásáról folynak és amelyeknek legfőbb célja nemcsak ia; kiadások resztringálása, de talán még inkább a jövedelmek növelése, u j j ö vie delmi fórrá slo ik m- e g n y1 j t őj-s a-. Az aramyköltségvetés körül folyó tanácskozásokról jól informált helyen ezeket mondták a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Legyünk tisztábiani a helyzettel: Budapest nem fogja követni a bécsi példát nem fogja megvalósítani — legalább a mai politikai áramlatok idején- — Hízókat a tetszetős, progresszív adókat, amelyekkel Ripka Ferenc kormánybiztos és Csupor József pénzügyi tanácsnok Becsben ismerkeditek meg. Nem lehet ezeket megvalósítani, mert túlságosan nagy az aggályosfcodók száma, -akik abban a hitben vannak, hogy az ilyen adók la legszámottevőbb adóalanyokat -tennék tönkre ’és az életerős vállalatok egész sora dőlne ki, ha a mai nehéz gazdasági helyzetben uj és sokszor kíméletlen adókkal sújtanák. De nem lehet laz uj adókat m a mgvalósitani azért sem, meri a mai közgyülésinélkiili interregnum nem hozhat be uj adónemeket. Nem férhet hozzá kétség, hogy a főváros a mai interregnum idején uj adókat nem rendszeresíthet, legföljebb a meglevő adók emeléséhez fordulhat. Nincs ehhez joga a tanácsnak még akkor sem. ha — amint ez megtörtént — a: belügyminiszter felhatalmazta uj adók életbeléptetésére. Szabó Imre főügyész magát a belügyminiszter -rendeletét is törvénytelennek deklarálta és ha a tanács nem osztja is teljesen a főügyész véleményét, mégis óvlak o- dilk! az uj adók behozatalától. Bfirczy, Heinrich, fisssny, Sándor Pi, Ugrón
