Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-12-03 / 46-47. szám

Budapest, 1924 december 3. 5 személy szerint dr. Ripka Ferenc, nagyon benne fekszik WoltJ Károly gyomrában. Bevalljuk, nem is igen csodálkozunk ezen és akkor lennénk hipokraták, ha azt mon­danánk, hogy nem értjük ezt az ellenszen­vet és félelmet. Nagyon természetes tehát, hogy ahányszor csak mód kínálkozott rá a fővárosi választási törvény vitájának keretében, minden alkalmat megragadtuk és Wolff, meg csatlósai mindenkor tör­vénytelenségről, meg autonómiasértésről si­ránkoztak. Hiszen elég világos az a szán­dékuk, nem nehéz kitalálni, hol szőrit a csizma: de amióta Ripka az uj városházán ül, egyszer sem beszéltek olyan nyíltan, mint azt a minap tette Wolff ur, aki kije­lentette, hogy minek volt ide kormánybiz­tos, amikor ott ül a polgármesteri székben Sipőcz Jenő. Dr. Ripka rakoncátlan és destruktiv, Sipőcz pedig engedelmes, szelíd és csöndes ember, aki mindig paríroz. Ne­vezték volna csak ki Sipőczöt, bezzeg nem lett volna törvénytelenség és a világ minden kincséért sem sértette volna meg a kormány a főváros autonómiáját. Az uj adókról özönével jelennek meg az ujságközlemé- nyek és a találgatások. Bocsánatot kérünk, de ezt mi egészen természetesnek találjuk. Ám a városháza sietett cáfolni, s ha mégis megszületnének az uj adók, akkor ez a cá­folat egyszerűen semmis. Azt fogják mon­dani, régen volt, talán igaz sem volt. Vagy csak nem mondják, hogy a bécsi adóikat azért tanulmányozták, hogy milyen adó­nemeket lehetne Budapesten beszüntetni? Más lesz itt alighanem a baj. Az, amit mi a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában el­mondottunk. Nagyszerűek a tapasztalatok, amelyekről Ripka beszámolt, óh, a ma­gyar demokrácia régi, szép álmai az igaz­ságos, progresszív adók! De mi már az első órában, amikor Ripka korlátlanul lel­kesedett, egy becsületes, szociális érzésű ember naiv hitével himnuszt zengett az adóbeli progresszió pompás eredményei­ről; már akkor mondtuk, jönnek a láthatat­lan erők, amelyek erősebbek Ripka jószán­dékánál. Még sokáig nem lesz Budapesten progresszív adózás, amely megkíméli a dolgozókat és megszorítja a mammut-jöve- delmeket. Egy ítéletet vár szivszorongva Budapest egész népe. A Langer-tanács előtt folyó tárgyalás felé fordul minden tekintet, mert mindenki tudni akarja, lesz-e végre gazdája annak a sok borzalomnak, ami megrázkódtatta a lelkeket, a félelem, az aggódás, a semmit sem érdemes tétlenségébe sülyesztette a várost. A förtelmes gonosztettek meg­akasztottak itt mindent, halálraítélt ék a műnkéit, az alkotó erőt, a gazdasági életet, elriasztották az idegent, aki itt talán nagy dolgokat akart életrekeiteríi és dermedt álomba ringatták, vagy ijesztették^ a vá­rost, amely pedig még pár évvel előbb is tele volt az élet akarásával, a termelés szent vágyával. Most mindennek végének kell lenni. Ez az ítélet vissza fogja adni a hitet, az akarást, a munkát. Lesz gazdája a sok gonosztettnek, de még mindig akad­nak majd, akik a markukba nevetnek. Hiába: bolond ember volt Mucius Scaevola: a saját kezét tette a tüzbe, amit mások gyújtottak meg; a maiak okosabbak, ők gyújtják a tüzet és másnak a kezét teszik bele. A deficit karrierje Állandóan tanácskoznak a városházi , szanálok*' A főváros aranyköltségvetéséröl ma. még nin­csenek autentikus hírek; de miután a/ ügyosztályok és az üzemek már beszolgáltatták adataikat, hozzá­vetőlegesen már meg lehet állapítani, milyen lesz ez a költségvetés. Először is konstatálni kell. hogy ez többé nem lesz Wolff-féle szemfényvesztő, kor­tes-költségvetés. hanem szomorú adatokkal tárja fel a kurzus-gazdálkodás megdöbbentő adatait. Ma még csak annyit lehet tudni, hogy körülbelül ötvenmillió aranykorona kiadása lesz a fővárosnak, amivel szemben mai még folynak a tárgyalások, miként lehet a bevé­teleket fokozni. Deficit lesz maid bőségesen, de pontos szám­adatok a deficit mennyiségére vonatkozólag még nincslenek. mert igyekeznek azt még ma is minél lobban lecsökkenteni. Az adósságok letagiadását a mai rezsim természetesen nem tartja költségv'etés- szépitö eszköznek. Sőt fájdalommal kell konstatál­nunk. hogy a bécsi ut tapasztalatai sem hoznak ko­moly eredményeket, mert olyan demokratikus és progresszív adónemek behozatala, mint amilyeneket a tanulmányozó urak az osztrák fővárosban láttak, mutálunk rendkívüli nehézségekbe ütköznek. A pénz leromlása, de égy ben az élet általános megdrágulása is a tavalyival szemben igen súlyos terheket hozott n főváros idei költségvetése szá­mára. Mintegy húszmillió aranykoronával kerül maid 1925- ben többe a főváros háztartása, mint került 1924-ben. Igen érdekes összehasonlításokra ad alkalmat, ha idejegyezzük, hogy 1921-ben valamennyi alap- és pénzkezelés-ágazat, együttesen 4298 millió korona bevételt és 427Ü millió korona kiadást tüntet fel. A szanálási tanácskozásokat nap-nao után foly­tatják. amire annál inkább szükség van. mert dec. 6-án megérkezik a külföldi bizottság is. Az. egymást követő tanácskozások egészén ter­mészetesen az uj adók hírének elterjedésére adtak alkalmat. A napisajtó tele volt az elmúlt héten ezek­kel az értesülésekkel, amelyet még azzal egészítet­tek ki. hogy az uj adók azonban olyanok lesznek, hogy azoknak terhét ,a lakosság széles rétegei ne érezzék túlságosan. Ezek a hírek hivatalos cáfolatot involváltak, amelyet azon­ban mindenki hitetlenül mosolyogva fogadott. A tüzbiz'íositási adó — amelyről lapunk más helyén Írunk — megvalósítása az egyetlen, amit hivatalos helyen is beismernek, mert erre vonatkozólag már van közgyűlési határozat, bár le kell itt azt is szögeznünk, hogy ezt a jöve­delmi forrást, amely tényleg nem a nép széles réte­geit sújtja, szintén nem Wolffék födözték fel; hanem azt a közvélemény és e, sajtó már szinte évtizedek óta követelte. Hősies os-TROM a temető ellen Egy évtizedes harc utolsó csetepatéi Az ember azt hitbe ejddiig, hogy a harc csak ad­dig tant, amig élünk, most kiderül, hogy a halálunk után is tovább folyik a marakodás. Szinte csodák csodája, hogy Tram Aladár ur. a harcias temet­kezési vállalkozó nem a városháza előtt ravataloz­hatja fel a halottjait. Min defies tre jellemző. hogy egyetlen ember,, Trom Aladár ur. fel tudta lármázni az egész buda­pesti sajtót és a sajtó utján Budapest egész közvéleményét m a g (a mellé It u d t a á Ilii tani, akkor, amikor a legtávolabbról sin­csen igaza. Egymásután szóltak meg a szerkesztőségek tele­fonjai: — Hal'ó. itt Trom Aladár betszél . . . — Tessék. Senki sem tudta, ki az a Trom Aladár, de min­denhol beugrottak neki. — Kérem az urakat, siessenek ki a temetőbe, nagy botrány lesz. A főváros nem engedi eltemetni a halottat... óriási botrány lesz. A kö­zönség, a gyászoiló család fel van háborodva... A riporter természetesen a nyaka köré kapta a lábát és rohant a temetőbe. Persze fogalma sem volt a fővárosi és a temetkezési vállajat jogviszo­nyairól. egészen természetes tehát, hogy a felhá­borodástól reszketve tért vissza a szerkesztőségbe és tajtékzóan haragos riportot Int — öntudatlanul is — Trom Aladár ur érdekében. Pedig még annak sem használt vele. ha csak annyit nem. hogy a de­rék temetkezési vállalkozó hízott a gyönyörűségtől, amikor a főváros keserű megleckéztetését olvasta. Meg kell azonban végre magyarázni a közön­ségnek, hogy -mines igaza akkor, amikor Trom ur­nák segít a felháborodásban. Mindenekelőtt meg kel,! állapítani, hogy a temetkezés mindenhol a vilá­gon. legelőbb is minden világvárosban a községi üzem révén történik. Már nagyon régen, Budapes­ten is már évtizedek előtt -tanácsi előterjesztés ké­szült a temetkezésnek a városi kezelésbe vételéről; de Trom Aladár befolyásos és szívós kollégái ad­dig kilincseltek, mig a tanácsi előtelrjesztés már a bizottsági tárgyaláson megbukott. Jöttek azonban a kommunistáik, akik kegyetlenül elszedték a vállal­kozóktól! az utolsó szelmfedőt is. A tanács pedig bele­ült a kész községesitett vállalatba. Ez nem volt ne­héz feladat, de az sem érdemele me|g a -tanács és elsősorban Csupor tanácsnok, hogy amikor a kommiin községesitését nem akarta visszacsinálni, olyan invekti-vákban volt részév, amilyet még tarán senkitől sem kellett szenvednie. Addig neve'zték a tanácsot kommunistának a dühükben fuldokló entre- prise urak, amig a keresztény községi pánt el nem fogadta 1920-banf a községesitési szabályrendeletet. Ez a szabályrendelet a halottaknak a temetők halottasházában való fel ravatalozását teszi kötele­zővé. A felirava-talozás és temetés pedig a főváros kizárólagos joga. Illetékes helyen erre vonat­kozólag még a következőket mondták a Fővárosi Hírlap munkatársának. — A temetkezési vállalatoknak a szabály- rendelet értelmében nincs egyéb joguk, mint hogy koporsót és egyéb a temetkezéshez szük­séges holmit árusítsanak és a halottat a ha’ottas- házba szabályszerű furgonon kizállitsák. Egye­bet vállalni és többel megbízni a temetkezési vállalatokat nem szabad. A botrány vége pedig az, hogy Trom Aladárt az összes teimetőkből meghatározatlan időre kitil­tották és ellene kihágási eljárást indítottak. • * • • Pásztor Mihály előadása Budapest válságáról. A Cobdcn-szöveíSég szemináriumában az, elmúlt kedden igen nívós és tanulságos előadást tartott Pásztor Mihály hirlapiró-kollégánk Budapest válságáról. Bu­dapest gazdasági viszonyainak alig van jobb ismerője Pásztor Mihálynál, aki másfél évtizeddel ezelőtt .,Az eladósodott Budapest“ cimü könyvével oly sikert aratott, amely szinte páratlanul áll a ma­gyar közgazdasági irodalomban, A jeles előadó meg­állapította, hogy mindaz, ami Budapesten a gazdasági élet kríziseként jelentkezik, tulajdonkiépen a fogyaisz- íás krízise. Rámutatott arra, hogy a> boltok és ke­reskedők száma sokkal inkább szaporodott a kon­junktúrák idején, mint .akár a termelés, akár a fo­gyasztás. Számadatokkal kimutatta, hogy 1911-től 1923-ig hánty ipari és kereskedelmi vállalkozás, üzlet, műhely és ipartelep alakult. Ezzel szemben kimutatta, hogy hány ilyen vállalkozás oszlott fel.. Az ered­mény, hogy Budapesten 14 év alatt csaknem meg­kétszereződött a boltok és műhelyek száma, ami nem lenne baj, ha a fogyasztóközönség vásárlóképessége nem csökkent volna legalább ötven százalékkal. Pásztor Mihály ebben a csökkenésben látja Budapest válságát. ílgetil tanulságos! volt előadásának 'az a része, amelyben azt fejtegette, hogy iái drágaság a maga külön életét éli, ami úgy értendő, hogy a köz­szükségleti cikkek ára. függetlenítette magát a ko­rona és más pénz hivatalos értékétől. Számszerűen kimutatta, hogy amíg 1923 január 1-ig a svájci frank 107.4 százalékkal drágul, addig ,a megélhetés 114.4 százalékkal drágult. Még szembeötlöbb a különbség azi 1923. évben: mig 1923 december 31-ig a svájci frank 713 százalékkal drágult, addig a megélhetés drágulása 1960 százalék. Ezek a számok mutatják, hogy a drágulás egyáltalában nem alkalmazkodott a korona külföldi árfolyamához. Jelentkezik egy kiirtanivaló üzem. Rengeteg sokat hallottunk már az üzemek redukciójáról, de ezen a téren még eddig egyáltalán ntem látunk ered­ményeket. Az üzemek kiselejtezéséről hallottunk a kormánybiztosi programúiban, igen határozott utat- sitást adott erre a belügyminiszter szanáló-rénde- lete is. Ez elvek szerint egy-e<gy üziem megmaradá­sának alapfeltételei lennéntek: 1. iái tökéletes renta­bilitás, 2. vagy talán légióként, hogy a legfontosabb köziszükségletet elégíti ki az üzem. és 3. hogy a kisipar elől nlem vonja el az érvényesülési lehetősé­get. A fővárosnak rendkívül sok olyan üzeme van, amelyek nem 'felelnek mteg a feltételeknek és ame­lyek ezen az alapon megérettek ui kiirtásra. Nem akarunk ezen a helyen rámutatni azokra az üze­ZENEMÜVEK, könyvek, karácsonyi és újévi ajándékok nagy választékban, Ruzltska Antlquárium, Károly körút 9. 1 Karácsonyi occasio. NÖI-, gyermek és bébé- asztalnemQsk és vászonáruk fehérneműek, Székely Jenő"1*1, IV" Kamnterma>rcr K<Srol>'­utca 2. szám. (Sr rvita-tér sarok) = Opera Étterem és = Vezeklőpince Étterem VI., Andrássy-út 25. ^A^télMdén^r® újonnan átalakítva. Az Opera Étteremben brassói Korák Gábor teb'es zenekarával muzsikál, a Vezeklőben a béc-i Stimmungskapelle élén Bubi énekel. Naponta a halászlét és a halkülönlegességeket Bucsky Péter vendéglős és szakács személyesen főzi. Naponta Bucsky-l.éle é’elkülonlegességek lesznek felszolgálva. A félemeleten külön éttermek állanak a n. é. közönség rendelkezésére, Ugyanott zongora és bar-italok. Angol barmester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom