Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-11-26 / 44-45. szám
Budapest, 1924 november 26. ó _________ ^^AiáxsiJjŰ^ikp TŐ ZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs A sópanama bővített kiadásban Vádlottak padján a kisgazdapárt politikai rendszere A magyar politika megint a vádlottak padjára ül. Ment ott, ahol Eskütt Lajos panamáinak bizonyítására felvonul a tanuk légiója, nem Eskiitt Lajos, hanem a mUgyar politika >a vádlott. Nem 'most először kerül szembe bírái vak akik jól ismerik már a magyar közállapotoknak ezt a visszaeső bűnöséit. Tizien- niyolc évvel ezelőtt is ott ült a vádlottak pádján s akkor az volit a vád ellene, hogy a magyar sókiviteli monopóliumot a kezére játszotta egy budapesti bank- niák, amely ezért a kivételes jogért több millió koronát juttatott az, akkori gu vernem en,tál is párt kasszájába. Nagyjában és lényegében ma ugyanezzel a2 esettel vara dolgunk. Akkor sót vittek ki, mostanában búzát, rozsot, lovat, ökröt, tehenet és disznót. A két panama között azonban mégis nagy a különbség. A só monopoüsztikus kivitelét nem sínylette meg az: ország fogyasztóközönsége, de annál inkább azoknak a közszükségleti cikkeknek a kiszállítását, amelyeket a föidmiveléSügyi kormány bizonyos kiviteli dijak fejében kiengedett az országból. Emlékezzünk csak vissza a három év előtti állapotokra. A drágasági hullámok vészthozóan ostromolták az országot és a fogyasztóközönség kétségbeesetten nézett a jövő elébe. Hegedűs Lóránt minden hónapban egy uj szimfóniát játszott el az országnak és e szimfóniák hangja mellett elaludt a reménységünk. hogy az állapotok jobbra fordulhatnak. A drágaság szemlátomást fokozódott és aki látta a külföldre indított, gabonával és élőhussal megrakott vonalokat, annak az volt az érzése, hogy itt egy diadalmas hadsereg szállítja haza gazdag zsákmányát. Mintha ellenséges katonák fosztogató hadjárata dúlt volna az országban, oly mohósággal vittek ki inneni minden kivihetőt. Es ennek a nagy' kiviteli forgalomnak vak tár is aláfestést adták. Hegedűs Lóránt elgondolása volt. hogy a kivitel felszabadítása és fejlesztése az egyetlen mód a valutáris viszonyok feljavítására. Rajta hát. induljon meg a, kivitel és javuljon meg a korona árfolyama. Jól tudjuk, hogy ez a pénzügyi politika kudarcot valló 11. A kiviteli forgalom egyre nőtt, de a korona árfolyama nemcsak hegy nem javult, de egyre Inkább leromlott. Az ország koplalt, de a hosszas böjtöléssel nem használt a koronának. Sóvárgó szemekkel néztünk a közszükségleti cikkek után amelyeket szánktól megvonva szállítottak külföldre. Azt hittük, hazafias kötelességet teljesitünik a koplalással s szívesen hoztuk meg a súlyos áldozatot az országnak. De az áldozat hiábavaló volt. A korona lerongyolódott, és csak a kisgazda- párt kasszája hízott kövérre. Nem az Eskiitt Lajos vallomásaiból vonjuk le ezt a megállapítást. A vidéki kisgalzdapánt vezérei vallották, hogy a kiviteli engedélyek után bizonyos összegeket át kellett,t utalni a kisgazdapárt kasszájába. Es elolvasván ezeket a vallomásokat, önkény- telenül azt kell kérdezni magunktól, hogy nem a kisgazdapárt kasszája miatt íorsziroziták-e ennyire a kivitelt és ai korona feljavítása nem volt-e cs ak hangzatos, ‘megvesztegető c i m, amely mögé a valódi célt, a pártkassza gyarapítását rejtették. A közérdek örve alatt a magán- és pártérdeket szolgálták s hogy a kisgazdapárt megszerezze és megtartsa a hatalom eszközeit, a város népét koplalásra ítélték. Ha nem lennie tragikus, 'mulatni lehetne a felett, hogy a városi nép verejtékéből sajtolták ki az eszközöket, amelyekkel a városi nép érdekeinek ártalmára kormányozták az országot. Mert talán nem mondunk újat azzal, hogy a1 kisgazda-uralom a városi polgárság gazdasági lerongyo- lódását jelenti. A tények bizonyítják ezt s ha mi hallgatnánk is róla, a tények világgá kiáltanák ezt. Vagy nincs-e egész adózási rendszerünk arra az alap- gondolatra felépítve, hogy a város szenvedje meg azt a kíméletet, amellyel a falut az adózás terén kezelik? Es a falu, a kisgazdapárt állandósítani akarta ezt a rendszert, még pedig ugyanolyan) eszközökkel, amilyenekkel a régi szabadelvű párt alkart egy örök életre berendezkedni. A szabadelvű párt összeomlott és ugyanazi a sors vár a kisgazdapártra: Mert nem merő frázis, hogy' egy ország alapja, talpköve a tiszta1 erkölcs. És ami nélkül nem maradhat fenni egy ország, nem maradhat fenn egy párt sem. A régi szabadelvű párt évtizedekig kormányozta az országot, de a jelekből ítélve, á kisgazdapárt uralma még annyi évig se fog tartani, ahány évtizedet mutat a szabadelvű párt történelme. Mert a régi szabadelvű párt összhangba itudtt valahogyan hozni a magánérdeket a közérdekkel. De iaiz, dmi most tárult fel szemeink előtt, az önzésnek és telhet ellenségnek oly magas fokát mutatja, hogy ez a rendszer öntudatlanul és ön), na gát falja fel határtalan mohóságában. Azt mondottuk, hogy a magyar politika a vádlottak padján ül. Igen, a magyar politika kelevénye fakadt fel és a nyitott seb megdöbbentő mivoltában mutatja a genyedésben lévő egész szervezetet. A magyar politika specialitása. hogy tilalmakat, korlátozásokat csak azért rendszeresit, mert kiváltságokat akar osztogatni. A kiviteli tilalom itt nem azt jelenti, hogy nem szabad kivinni. De jelenti azt, hogy ,atzí általános kiviteli lilalom közepette kivételeket lehessen csinálni. Nem szabad kivinni a sokaknak, hogy annál többet vihessenek ki a kevesek. Tilalom van, hogy-' engedélyeket lehessen adni. T i alom van, hogy a haszon ne- a nagytömegeknek, de a protekciósoknak jusson. Tilalom van, hogy rae kaph.isson kiviteli engedélyt mindenki, hanem csak az, akinek én adni akarok. Ez a romlottság rendszere és a világraszóló botrány, mely a tárgyalóteremben lezajlik, ennek a rendszernek a következménye. A rendszer óriási károkat okozott az országnak és a botrány szinte helyre nem hozhatóvá teszi ezeket a károkat. Bizonytalan kilátások Az elvétve észlelhető olcsóbbodás csak a jómóduaknak kedvez A pénzügyi főbiztos októberi kimutatása az engedélyezett deficit helyett egv több milliós fölösleget mutat ki. A szanálás felesküdt barátai tapsolnak az eredménynek, amelyet a papiros felmutat, s mi magunk is beismerjük, hogy a gazdasági viszonyok papírformája kecsegtető kilátásokat tár azok elé. akik könnyen hisznek és könnyen megmámoro- sodnok az ilyen látszateredményektől. De mi a reális életet, a szemünknek kínálkozó valóságot nézzük. az ajkakról Panaszosan felihangzó sóhajokat hallgatjuk és a boltajtókból, magánlakosok ablakából kihallatszó siralmakat figyeljük, amelyekből csak azt állapíthatjuk meg. hogv a valósáé mée mindle ellentmond azoknak a számsoroknak, amelvek a főbiztos kimutatásában oiv sokatieéröen vonulnak fel. Sőt egyebet mondunk: a valóságot a számoszlopokkal hasonlítva össze, azt a következtetést kell levonnunk. hoev a számsorokban mutatkozó javulás szinte írásos bizonyítéka annak a rosszabbodásnak. amely a eazdasáei élet minden pontján oiv makacsul tartia magát. Mert a főbiztos októberi jelentésében mutatkozó javulás a behozatal felszabadításának a következményle: a behozatali vámok tekintélyes összege, billentette javunkra a mérleget, de ezeklet a vámokat végső fokon a fogyasztó fizeti, same ny- n y i v (el 1 j ;á v u 1 t ai z októberi mérleg, a magyar fogyasztó élete annyival drágult meg az el m ült hónapban. De hát javulás ez? Nem, csak egv újabb közvetett teher. A forgalmi és fényűzést adókhoz. a késyszferkölcsönökhöz és hallatlanul magas vagyon- és jövedelmi átlókhoz, meg kincstári részesedésekhez egy újabb teher szegődik: a vám, amelyet ,a kincstár az eddig szedett adókon kivid vet ki a fogyasztókra. Valamikor az volt a felfogásunk, hogy ne kerteljen a kincstár, hanem mutatkozzék a maga igaz brutalitásában: mondja ki nyíltan, hogy minden az övé s mindent elvesz, ami a, polgárság zsebében és szekrényében meelapul. Ne vegye el részletekben és ne játssza a kíméletest, amikor ráteszi kezét filléreinkre. A behozatali vámok hallatlanul magas megállapítása csak egv újabb lépés az ilyen brutális vagyonelkobzás felé és a kincstár voltaképpen nem is tesz egyebet. mint lépésröl-lépésre valósítja meg azt az elvet, hoev csakugyan minden az övé s a miénk immár csak az a1 sovány vigasz, hogy S mith Jeremiás jelentésében egv kis változás mutatkozik n papirosforma javára. Nehogy 'félreértsenek, sietünk kijelenteni. hogy ez a fejtegetésünk nem a szabad behozatal ellen lránvul. Hívei vagyunk a behozatal teljes felszabadkíá- sának, csak éppen a magas vámokról gondoltuk, hogy illuzóriussá teszik a szabad behozatal elméletét. Mert a tulmagas vám lassan-lassan beszünteti a behozatalt s akkor tökéletesen mindegy, hogy azért nincs-e posztónk, mert a magas vám miatt nem vehetjük meg. vagy pedig azért nincs, mert a kormány leltiltotta a behozatalát. A7, ilven magas behozatali vámok csak azoknak 'teszik elérhetővé valamely árucikket akik azt akkor is he tudták szerezni, amikor a behozatali tilalom még fennállott. Eszfcerházy herceg akkor is evett narancsot amikor a déligviimölcsfélék még a kitiltott áruk jegyzékén szerepeltek. Kerülő utón szerezte be azokat s nern sokat Jelentett neki. hogy tizezer koronát kértek egv becsempészett narancsért Ma, amikor a- narancs behozható, nem kell csempészett árut vennie és a tizezer koronás narancsot immár megkapja 5000 koronáért Esztcrházy herceg tehát' ötezer koronát takarít meg most minden elfogyasztott narancson. De mi haszna ebből azoknak a millióknak, akik nemcsak a tizezer. de a 7, ötezer koronás narancsot sem tudják megvenni? Mi haszna a behozatal felsziabaditásából a középoszt á 1 ynaik. amelv n behozatali vámmal agyonterhelt narancsot nem tudja megvásárolni? És mi haszna belőle a kereskedőnek, aki u narancson nem tud túladni, mert a közönség vásárlóereje sokkal kisebb, semhogy a vámmai megdrágított árucikkeket beszerezhesse? Az októberi kimutatás kedvező, mert akkor nyitották meg iái sorompókart és a behozatal első irama erősen felszöktette a vámbevételeket. Dfe mi fesz a novemberi kimutatással, amikor a behozatal már csökkent. mert az októberben behozott áru még ott hever az üzletekben és a kereskedőitek nem áll módjában újabb árult beszerezni a vámkülföldön? Bizonyosra vesszük, hogy ennek a vámrendszernek tarthatatlansága hamarosan nyilvánvalóvá lesz és az államnak vacv le kell szállítani a vámokait, hogy :a.z árut a középosztály részére is hozzáférhetővé te gye. vagy pedig még magasabbra kell emelnie, hogv azon a néhány milliárdoson hajtsa be a preliminált vámbevételt. akik meg tudják vásárolni az 5—6000 koronás narancsot. Megismétlődik az. amit a- Mávnál és a villamos vasutaknál észleltünk: fel kellett emelni a tariiát. mert kevés volt az, utas. Igen ám. de a felemelt tarifa következtében még inkább csökkent az, utasok számai s most még magasabbra kellett emelni a dijakat és még kevesebb utastól kellett az előirányzott bevételit kisajtolni. Hogv ez hová vezet, nem kell sokat magyarázni. Odavezet, hoev a forgalom a minimálisra zsugorodik s végül fölöslegessé válik minden forgalmi eszköz. A vámok tulmagas volta uevaniev megtizedeli a fogyasztók számát s mert a vámbevétel nem nélkülözhető, végül is néhány szerencsés és kiváltságos halandón kell bevasalni azt. amit a fogyasztók százezrén akartak behajtani. De fenntarthatja-e magát egy állam, amelynek kereskedelmi politikája csak a kevesekre van alapozva? A kilátások nem sokkal biztatóbbak, ha másfelé fordítjuk tekintetünket. Az olcsóbbodás, rnelv itt-att jelentkezik, olv minimális, hogv nem rokozza a vásárlóképesek kontingensét. Rt-ott az hírlik. hogy a húspiacon beállott a krach és a jobbminőségü marhahús ára 44.000 koronáról leszállt 34.000-re. De hát mit jelent ez az árcsökkenés? Azt. hogy aki eddig 44.000 koronát adoíc egy kiló husért, ezután 34.000 koronáért kapia meg azt. De .ez megint csak a szerencsésebb halandók megélhetését teszi olcsóbbá s nem a ruagv tömegét, mert a nagy tömeg ugyanúgy nem tud 34.000 koronát adni egv kiló husért. mint ahogyan nem tudóit 44.000 koronát adni. Az olcsóbbodás előnye tehát nem terjeszkedik ki a széles rétegekre. vagyis ezután egv fél kilogrammal több hús Se kerül elfogyasztásra s minden változás csak abból áll, hogy ugyanazon elfogyasztott husmennyiség néhány százmllióval olcsóbban jut ugyanazoknak a fogyasztóknak a konyhájára. Egyszóval: a jómódú PARÁDI VIZ gyomorbeteaeknek, vérszegényeknek, gyógyital, üdítő borvlz. — Egyedárusltáe t Mohai Ágnes-forrás 1«o 1 észtéit Ital. — Beszerezhető: Forrástermék és Ásványvíz Kereskedelmi r.-t. V., Peresei Mór-ntca 2. Telefon: 45-65.