Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-11-19 / 43. szám
Ära 2000 Kor. Jnmharmadik évfolyam Budapest, 1924 november 19. 43 szám. iiíi-riirrnH-m[-rnCT[[-'DiL-jJti-iii^iiii-űiJiü:[fiw-T!:T-Mjni-iTTT--p ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre DOO.OOO korona. Félévre 50.000 kor. Állandó mellék- le«: TŐZSDEI HÍRADÓ VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖHETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán.. Szerkesztőség és ki adóhivatali: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám A bécsi recept, amelyet Ripka Ferenc magával hozott az osztrák fővárosból, az. osztrák főváros szocialista városházáról, nem lepett meg berniünket, de megelégedéssel tölt el és várjuk, figyelmesen szemléljük, mi fog tör. térni Ahogy mi látjuk, amit Ripka Ferenc hozott, az a színtiszta demokrácia receptje. A keserves szellemi és kétkezi munka hőseinek kímélése, a bevételeiknek a közszükségleti cikkek kikapcsolása mellett való fokozása, a túltengő bürokráciának lecsökkentésével való takarékosság és súlyos, de ideálisan progresszív adók életbeléptetése: körülbelül ez az a recept, amelyet Ripka hozott és amelynek csodatevő erejében annál inkább is hinnünk kell, ment Becs tonáris meggyógyult a recept után készült orvosságtól Azért, amit ezzel a lépésével tett a kormánybiztos, a feltétlen dicséret jár ki neki és szeretjük hinni, hogy a tanulságok helyes és bölcs levonása után is megmaradhat majd ez a jó véleményünk. Hallottuk a beszámolóban, hogy a bécsi szocialista városi urak már a szanálás előtt három esztendővel hozzáfogtak a városi gazdálkodás rendbehozaitaláhozi és ma már ott tartanaik, hogy hatszázmilliárd korona fölösleget tudnak elkönyvelni. Szédítő ez a távolság a bécsi hatszázTniJiiárdos zárszá m adási fölöslegtől a wőlffék „deficlttncntes1’ költségvetésiéig, amelyről Ripka Ferenc őszintesége máris kiderítette, hogy közönséges humbug, mert a valóságban félelmetes deficittel kell számolni. A szanálás előtt három évvel kezdték meg a város háztartásának rendbehozatalát és megcsinálták anélkül, hogy a dolgozóknak lehúzták volna a bőrét és anélküli, hogy egy hajszálnyit is engedtek volna Bécs világvárosi mivoltából. Ebből a legelső pillanatban le kell vonni két elvitathatatlan tanulságot. Az egyik: az, hogy Bécs számára már a háborúi befejezésével megszűnt a háború, Budapesten pedig mind máig mesterségesen! élesztették és életben tartották azt,, hogy bizonyos osztályérdekek kielégithetők legyenek, és a politikai hatalom birtokosai maradhassanak azok, akik egyébként már születésük előtt elmúltak volna. A másik nagy tanulság, hogy Wolff Károly és társai négyéves uralmuk alatt homokba dugták a fejüket és nem voltak hajlandók észrevenni, hogy a „vörös“ Bécs miiliószot jobban tud gazdálkodni, mint ők. Wolff Károly romboló hipokritasága szégyenlett volna felrándulnj Becsbe' és ott tanulni. Lehet, sőt valószínű, hogy a kurzus-vezér aggodalommal volt eltelve, hogy Becsben is ismerik pártja viselt dolgait és ajtót mutattak volna neki, ha leckét venni jelentkezett volna. Nem mentség azonban ez sem, löszén nem kell annak, aki tanulni akar, okvetlen Seitz polgármesternél jelentkezni. (Bár a közvetlen érintkezésnek nagy haszna van, amint Ripka esete is mutatja.) Ha Wolffék attól féltek, hogy a szocialista városi urak ajtót mutatnak nekik, még mindig szerezhetlek volna bécsi költségvetést, zárszámadást , adószabályrendeleteket, egyszerű bécsi utazással mgtudhatták volna, mennyibe kerül odaát a Aiílainos-jegy, a gáz, a viz, a villany, kitapasztalhatlak volna, mennyi és milyen adót fizet Rothschild. Csak kampóskeresztes elvtársaiknak kellett volna levelet irmok, azok is felvilágosították volna őket a szocialisták pompás munkájáról, mert Becsben még a fajvédők sem tagadják le a mások rezsimjének komoly eredmények.. Súlyos kötelességet mulasztott el Wolfí Károly, mert ha az ő szemében ördögök is a szocialisták, de a saját városának polgársága, munkássága érdekében —• az ördögtől is meg kellett volna tanulnia a jót, az okosat. Í Szeretnénk erre a gyászos uralomra fátyolt vetni, szeretnénk a szomorú eseményeket elfeledni, mert el akarjuk hordani a romokat, ki akarjuk irtani a gyűlölködést és hazudozást, amit meghonosítottak és termékenységgé akarjuk varázsolni a meddőséget, amelyre kárhoztatták ezt a várost. Mindebben majd segítségünkre lesz a bécsi recept, amelynek megszerzéséért, megértéséért dicséret illeti Ripka Ferencet, akit azonban csak akkor vagyunk hajlandók igazán ünnepelni, ha majd a színtiszta demokrácia jegyében, ennek az elvnek merev és makacs alkalmazásával aplikálja a bécsi példát Budapestre. Mert jóelőre figyelmeztetjük Ripka Ferencet, hogy — ha a legjobb szándékok vezérlik is — hallatlan akadályokkal kelt majd megküzdenie. Mert ne méltóztassék A sorsdöntő statisztikát a legutóbbi nemzetgyűlési választások számadatai alapján Szabó Zoltán nemzetgyűlési képviselő állította; össze. Mindenki tudja, hogy Szabó Zoltán a belügyminiszteri megbízásából tette meg nevezetes indítványát a nemzet- gyűlésen a huszonkét-kerületes megoldásról A kormány elejétől fogva a huszonkét kerület mellett foglalt állást, de a bizottságban annak, idején, a Wolfékkal. összefogott szocialisták leszavazták ezt és igy a bizottságban módosított szövegben a tiz- k e r ü 1 e t e s megoldás, került a nemzetgyűlés plénuma elé. Mint ismeretes, a szociáldemokraták még az utolsóelőtti órában is ki akartak tartani a tizkerii- letes megoldás mellett, ami valószínűleg Wolffék oldalára billentette volna a mérleget; azonban V á - zsoriyi Vilmosnak az utolsó órákban sikerült meggyőzni a szocialistákat arról, hogy még akkor is, ha ez a kormánypárttal való együttszavazást involválja, a szocialistáknak is a; huszonkétkerületes .megoldás az érdekük. így szavaztak a szocialisták is a Szabó Zoltán-féle módosítás mellett ami éktelen, haragra gerjesztette a fajvédőket. . . Az egységes polgári front Szabó Zoltán — mint említettük — a kormány megbízásából tette meg módosító indítványát. Lássuk ezek után milyen iszámitás alapján, milyen szándékokkal kívánta, ezt a kormány. Élénken illusztrálja ezt a következő statisztika: A keresztény pártokra esnék °/c-ban: A liberális pártra esnék 0;0-ban : A szociáldemokrata pártra esnék e.'(,-ban : Adernokratákra esnék 6 (i ban : Ha a tiz közigazgatási kerület beosztását vesszük alapul, úgy hogy mindegyik kerület egyenlően lenne dotálva tagokkal: 349 637 38'63 20'91 Ugyancsak a tiz köz- igazgatási kerület alapulvétele mellett, úgy azonban, hogy az egyes kerületek a választok számának arányában legyenek tagokkal dotálva : 31 82 . 5'45 40'00 . 2273 Húszon két kerületben, ha minden kerület egyenlően lenne dotálva: 3173 364 3878 25‘45 Huszonkét kerületben úgy, hogy a belső kerületek jobban lennének dotálva: 349 4'55 36-36 25 Mindez a legutóbbi nemzetgyűlési választások szavazatszámai szerint állítódott össze, de egészen természetes, h-ogy azóta igen nagy eltolódások történtek és pedig minden bizonnyal Wolffék igen erős I kárára. hinni, hogy a rosszul nevelt budapesti Rothschild«!; és Castiglionik majd: a Széchenyi Istvánok ndutes hevületével ajánlják fel a libériás inasok után fizetendő milliós adókat és a pozsonyi országgyűlés „Vitám et sangvinem“ kiáltásával lelkesednek., az igazi progresszív adózásért. Igenis a küzdelem, amelynek a kormánybiztos nekiindul, ha a bécsi receptet becsületesen akarja megcsinálni, borzalmas lesz. De ha férfi a talpaik ha fölülről el nem gáncsolják és ha idegei fel nem őrlőditek ebben a harcban.. akkor egész Budapest tapsolni fog neki. A végén még azok is, akiknek igen sokba kerül majd a bécsi recept, ment olyan városban fognak ezek sokmilliós adót fizetni, amely városban bőségesen meg is lehet majd azt keresni. (p. b„) A kormány ebből a statisztikából azonban mindenesetre azt látta, hogy a szociáidémokra- tálk eshetőségei a negyedik változat szeri n t a leggyengébbek. Miután pedig a főcél a polgári rront megerősítése, ezt kellett választania. Nagyon érdekes, hogy a szocialisták mégis e megoldás mellett szavaztak. Ennek az oka pedig valószínűleg az, hogy valaki nem tud jól számolni. Vagy a kormány, vagy y szocialisták. A többség problémája A legérdekesebb ezek után az. hogy míkéant jönne ki e statisztika szerint polgári többség? Csak úgy, hogy a keresztény községi párt, a. liberálisok és a demokraták koalícióba tömörülnének. Ennek azonban elháríthatatlan akadályai vannak. Pedig igy a választott bizottsági tagokból — a régi választási statisztikai adatok szerint —- 63 százalékos párt-tömb keletkeznék, amihez még a kinevezett tagok is járulnának. A kormány maga sem álmodhatik azonban ilyen koalícióról és csak az lehet a reménye, hogy az a hatalmas veszteség, amely Wolííékat éri, teljes egészében a liberális és demokrata polgári pártok ja vára íog esni és hogy a szocialisták is veszíteni fognak erejükből a legutóbbi nemzetgyűlési választásokhoz viszonyítva. Még ebben az esetben is a kinevezett tagokkal együtt is igen* kétséges egy erős 1 i b e r á 1 i s - demokrata polgári többség. Készen fekszik azonban egy demokrata-szocicál- demokrara szövetség, amely ma erőteljesen . látszik kibontakozni. De erős többséget ezek sem tudnának felmutatni a, maguk 60 százalékával. amikor igen valószínű, hogy a kinevezett tagok nem csatlakoznának olyan szövetséghez, amelynek magva a szocialistákból telik ki. A többség problémája tehát ma meglehetősen ködös. A prémiumos kerületeik A polgári pártok előnyeit akarják szolgálni a prémiumos kerületek. Ezeknek célját Szabó Zoltán képviselő igy okolta meg a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — Javaslatomban a kerületek határa tekintetében bizonyos változtatásokat tettem, amió a népesség helyesebb megosztása tett indokolttá. Természetesen igy sem sikerült volna minden aránytalanságot kiküszöbölni, mert ez tehetetlenség. Javaslatom azonban a lehetőség határain belül csökkentette volna az aránytalanságokat. Nézetem szerint a törvényhatósági bizottsági tagok nem egyenlő arányban oszlanának meg az -' egyes választókerületek- között, hanem a nyolc belső kerület it ö b b tagot választana, mint a többi. Ezt a változást indokoltnak tanottam azokban a sűrűbb népességű kerületekben, ahol a szellemi és kereskedelmi foglalkozást űző lakosok varrnak túlsúlyban. Ezek a szempontok a külföldi nagyvárosokban is méltánylásra találtak, igy például LeótAz uj választójog nem oldja meg a többség problémáját üj küzdelem a városházi polgári hegemóniáért — A sorsdöntő statisztika és a prémiumos kerületek szerep
