Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-11-12 / 42. szám
Tizenharmadik évfolyam Ara 2000 kor. Budapest, 1924 november 12. 42. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 100.000 korona. Félévre 50.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz„ Telefon: 137—15. szám Leolvadt a tejükről a koszorú, amellyel ércleniteMiiil, de önmaguk ékesítették tar koponyájukat. Nem kellett hozzá sok, hogy az önmaguk úttal fejlesztett dicsfény a sárba hulljon. Mindössze Bárczv Istvánnak kellett felállania, hogy a maga merev, hailithatatlan, sarkaiból kiforgatható tlan. tömör igazságait elmondja. Wolff Károly és hívei megsemmisülte]) roppantak össze, mint a Iuftballonbok úgy ömlött ki egész rezsimjiik- böl az azt megtöltő üres levegő. Még Vázsonyi beszédét elbírták volna, mert nincsefn bennük garas ára objektivitás sem, de Bárczy István hideg, önérzetes beszéde megtörte őket, mart ott állottak a maguk kicsiségében, a maguk tétíe,őségének üres tarisznyájával, szemben azzal az emberrel, akinek egyszerű látása felidézte mindenki előtt hatalmas alkotásainak egész légióját. Talán nem is maga n beszéd volt megsemmisítő hatású, hanem Bárczy megjelenése, szembenézése, az. hogy él és élnek alkotásai, amelyeket négy esztendőn, át le akartak tagadni, ki akar- J tak sajátítani, meg akartak semmisíteni. A kor ítélete előtt állt a két oldal, a múlt és a 1 jelen és a kor. ez a rettenthetetkin bíró szembesi- | tette a múltat a jelennek s látnunk kellett, hogy a I hazugsággal, rágalommal, gyülölséggel felfújt jelen I összeroskad az utánozhatatian múlt előtt. I Módfölött érdekes volt, a maga egyszerű, kepe- j setlen egészében a Bárczy István beszéde. Világo- | san kimutatta először azt, amit mi mindig hirdettünk, hogy a liberális rezsim által feji vett .külföldi kölcsönökért nem gáncs illeti a múltat, hanem jj őszinte hálánkkal kell kitüntetni működésüket, mert ha akkor nem gondoskodtak volna beruházásokról. ma Budapest romokban heverne. Ha nem lettek volna külföldi kölcsönök, akkor is eljött volna a háború, a kommün, a kurzus, amelyek mind abból éltek, amit akkor építettek. Ha Bárczy István és társai akkor nem eszközölnek gigászi beruházásokat, vájjon hogy birkóztak volná meg Wolff Ká- rolyék a rettenetes időkkel. Hiszen inam csináltak semmit, nem költöttek a közüzemekrek vízvezetékre, utakra mégis élünk valahogy. Igenis, hatalmas, el- herdálhatatlanul óriási örökség jutott a kezükre, amelyből élteik, uralkodtak, amely csak fogyott, de nem gyarapodott, miközben tele szájjal ócsárolták, szidták, rágalmazták, káromolták az örökhagyót. Most Bárczy Istvánnak nem kellett felsorolni mindazt, amit a történelmi véletlen, sőt történelmi katasztrófa révén Wolffék kezére jutott; de nem is volt erre szükség, hiszen Csak meg kellett állania összejfönt karokkal a nemzetgyűlés színe előtt. Budapest székesfőváros lakossága előtt és mindenki tisztában volt vele, hogy ki volt itt a szorgalmas, az alkotó, a .teremtő ős és kik a nevető1 örökösök. Amilyen fölösleges lett volna azonban fölsorolni mindazokat az alkotásokat, amelyeket mindenki ismer, amelyek nagyrészt ma is megvannak és amelyekből Wolffék a saját köntösükre! szerettek volna hímet varrni; éppen olyan felesleges lett volna hosszu-hosszu litániáját mondani annak á töméntelen sejmminek, annak a n egati v um -ten ge rnek, amit mindent nem csináltak meg és amit mindent meg kellett volna csinálni a kényelmes örökségbei beült utódoknak; Nem hogy nem teremtetitek, nemcsak hogy uj alkotásaik nincsenek; de konstatálni kell, hogy nem védték meg. nem javították, nem fold ózták és nem tudták megóvni a rombadőléstől, amit készen kaptak a kezükbe. Úgy, hogy Bárczy Istvánnak. e város naggyá tevőjének fájó szívvel, a gyermekét sirató apa mély szomorúságával kellett konstatálnia: „a főváros közönsége nélkülözi azokat a szükséges 'dolgokat, amelyeket efey kulturember nem nélkülözhet“. Milyen mérhetetlenül sokat mond ez az egyetlen, szimplának tetsző mondat, amely sem nem agreissziv, sem nem gyűlölködő, csak végtelenül fájdalmas. Hogyan élt a pesti polgár Bárczy István korszakában és hogyan él ma. Akkor megirigyelhette a pesti polgárt minden kulturország fia. midden1 világváros polgára. Ma pedig? Óh ma a kul- turembernek szégyenkeznie kell Budapesten, mert nemcsak a kényelem, de a higiena legszükségesebb eszközei is csak nagyon korlátolt mértékben állanak rendelkezésére. Rettenetesebb, lesujtóbb kritikát ne|m leheftne a mai Budapestről, a ma urairól mondani. De akitől ezt hallottuk, annak joga volt elmondani, mert senkinek nem fájhat jobban a lerombolt, a tönkretett, az agyonkinzott Budapest, mint neki magának. Csillének megkezdték nz offenziodt Ripka ellen A miniszterelnök nem is méltatta feleletre a kormánybiztos ellen intézett támadást Keresztény községieknek húsz mandátumba kerül a huszonkétkeriilefts választás A hétem gróf Bethlen István miniszterelnök megjelent a K e r észt 6 n y G a zi d a s á g i P á r í éreklezletén. ahol a házszabály r e viziióról akart tárgyalni. Ez a kérdés rövid és nyugodt tárgyaláson intéződött el. de Wolffék kihasználták azi alkalmat, hogy a fővárosi törvényjavaslat körül újabb engedményeket csikarjanak ki maguknak. Történt azonban még ennél is nevezetesebb dolog és ez az, hogy CsiUéryék felhasználván az alkalmat. hogy szemtől szemben találkoztak Bethlennel, megindították az oirenziváí’ Rjpka Ferenc kormánybiztos ellen. Altiig .remélhettek, igyekeztek! csínján bánni Ripka Ferenc kormánybiztossal. A főváros közigazgatási bizottságában! ugyan megpróbált kellemetlenkedni a kormánybiztosnak Csílléry András, de ez a támadás erőtlen és jelentékteleni volt. Aztán egy ideig hallgattak, mert .nem tudtak! orientálódni, mik a szándékai Ripkának. Remélték, hogy Ripka meggondolja magát, kompromisszumot keres, vagy talán teljesen melléjük’ áll; — úgy látszik — tudatára ébredtek annak, hogy mindennek a lehetősége ki van. zárva. Amikor tehát tisztába jöttek azzal, hogy Ripka Ferenc mindent belevett a kalkulációjába, csata azt nem, hogy a bukott rezsimet is fel lehetne —< bar roppant, szinte elképzelhetetlen erőszakkal — támasztani ; most elhatározták, hogy mindem harci eszközzel nekilátnak Ripka megbuktatásának. Tudják nagyon jól, hogy ez a harc is a teljes kudarc jegyében indul, de mégis megpróbálkoznak vele. Informálva vannak, hogy Ripka Ferenc tökéletesen bírja a kormány bizalmát, s igy meddő minden .támadás, Erre mutat a szereposztás is. Riptala ellen ugyanis nem W o 1 í f Károly vonul fel, amint ez (.megtörtént volna, ha egy csöpp reményük van a sikerre; hanoin az oífenziva megindítását. C s i 11 é r y Andrásra bízták, aki már hozzá van szokva az ilyen kudarcokhoz. II y e,n.í o r m á n a Keresztény Gazdasági Párt értekezletén a miniszterelnök jelenlétiben Csiliéry volt az, aki nekirohant Ripka Ferencnek. Természetesen nem felejtette el, hogy fölpanaszolja a kormánybiztosi kinevezés módját. — Elképzelhetetlennek tartottuk — mondotta. — hogy a városházára konmánybizost küldjenek az uralkodó párt megkérdezése nélkül. A jelenet némileg kínos volt. mert végre is egy kormányt támogató pártban szegeztek fegyvert a kormánydnqík1 ellen és a szintén jeienyolt V áss miniszter ellen, aki tagja ennek a pártnak és akinek Ripka Ferenc iránt érzett meleg baráti vonzalmát nagyon: jól ismerik a pártban. Ezúttal is fölényes, áKLamféríiünaik bizonyult azonban gróf Bethlen István, mert a miniszterelnök egyetlen1 szó válaszra sem tartotta érdemesnek Csiílérynek Ripka Ferenc eilen való kirohanását. minthogy dokumentálva azt a felfogását, hogy ebben a kérdésben nincs vita és nincs alkudozás, A keresztény községi pártot különben főként most a kerületi beosztás kérdése izgatja. A domicilium kérdésében nyugodtak, úgy vélik. ők győztek a hatéves helyben lakással; mert ők úgy ami tiz éveit! követeltek. csak azért, mert a hatot biztosítani akarták, A kerületi beosztás tekintetében Wolfféknak az a kívánságuk és ezért elkeseredett harcot hirdetnek, hogy ne huszonkét, hanem tiz közigazgatási kerület szerint ejtsék meg a szavazást. A magok politikai is- 1 kolázatlanságukban azonban azt is elárulták, hogy nekik igen: súlyos veszteségeik lesznek, ha a javaslatnak ez a szakasza változatlanul keresztülmegy, amennyiben Wolffék húsz mandátumot vesztenek, ha nem tíz, hanem huszonkét kerületben szavaznak. A kommunális politika problémái közé tartozik még, hogy a hatéves domicilium miatt nem mennetahe passzivitásba a szocialisták. Általában azt hiszik azonban, hogy a passzivitás gondolatát csak azért hangoztatták, mert ennek a fenyegetésnek a révén a javaslatokon enyhítéseket véltek elérni. A szocialisták tehát nem mennek passzivitásba, de ezzel iszemben még minidig nincs tisztázva, hogy kikkel fognák szövetkezni. Vázsonyiék erősen orientálódnak a szocialisták felé; de aj polgári várospolitikusok között annál inkább erős ebben a tekintetben a véleménykülönbség. Amíg ugyanis báró Sz.te- rónyi József kijelenti, hogy minden polgári frakcióval hajlandó együítmemni a szociáldemokraták ellen, addig Bárczy István pompás mondatokban hangoztatja, hogy bízik a, szocialisták hazaszeretetében. s bízik abban, hogy ők is éppen úgy küzdenek a főváros érdekeiért, mint a polgári pártok. Ebben a kérdésben még teljes a káosz, a szociáldemokraták elhelyezkedése is rövid idők kérdése lehet. Csiliéry második attakja Az első attakkal kudarcot vallott Csiliéry András most már úgy gondolkodott, hogy a második összeütközés, ha eredménnyel nem is járhat, de annak kel kietlenségeit mégis érezni fogja Ripka Ferenc kormánybiztos. Ezúttal úgy látta célszerűnek. hogy szemtöl-szemben fog megmérkőzni a kormánybiztossal a közigazgatási bizottság ülésén. Ez az alapja annak a felszólalásnak, amelyben az iskolaszékek megválasztásának elhalasztását hány- tor,gáttá. Kétszeresen fontos probléma ez Wolffék számára, hiszen nemcsak a hatalmi kérdés tíz. hanem egyben arról is szó van. hogy a kurzus semmihez sem ragaszkodik olyan makacsul, mint hogy az iskolákat, az ifjúság nevelését a kezébdn tartsa. Ezért kerültek a tanácsban legexponáltabb híveik, előbb Zilahi Kiss Jenő, később Schöberl Fcirenc a tanügyi tanácsnoki székbe. Most bebizonyosodott, hogy CsiUéryék nem csalódtak Schöberl tanácsnokban, aki saját bevallása szerint is határozottan pártlistát terjesztett a kormány- biztos elé a mlegválasztandó iskolaszékekről. Ebben a csatában Ripka Ferenc döntő győzelmei aratott, amit határozottan őszinteségének és a liberális álláspont' nyílt, határozott, és egyenes Vállalásának köszönhet. Ripka Fercfnc ezúttal sem folyamodott. a diplomácia csavaros és kertelő módszereihez. hanem a legnagyobb nyíltsággal ismertette'- a Wolff-párti puccsot, amely a Schöberl-íéle névjegyzék révén pattant ki. Ripka kormánybiztos azzal adta vissza ezt a lajstromot a tanácsnoknak, hogy objektiv listát készítsen. Most azután Budapest közönsége kíváncsian várja azt a listát, amelyet Schöberl tanácsnok a társadalom minden rétegéből állít össze, vagy pedig visszavonul a tanügyi ügyosztály éléről,, Kétségtelen ugyanis, hogy más megoldást szinte el sem lehet képzelni. A Csilléry-íélcf támadás visszaverése után Ripka kormánybiztos Szabó Imre főügyész segedelmével ellentámadásba ment át még a közigazgatási bizottságnak ugyanezen az ülésén. Szabó főügyész szereplése ugyanis figyelmeztetés akart lenni CsiUéryék számára, hogy ne folytassák a közigazgatási bi- zottság'beíi parlameníesdi játékot. A főügyész óvásá- nem tartalmazott fenyegetést, de egészen kétségtelen, hogy nem hiába hangzott el és a kormánybiztosnak meglesznek az eszközei arra, hogy Csiliéry és. társai szüntessék meg a politizálást a közigazgatási bizottságban.
