Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-01-23 / 4. szám

Budapest, 1924 január 23. 3 TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek # * * Megjegyzések a börzejátékról írja: Marcial. Nagy Emil szigorú törvényt akar hozni azok ellen, akik tőzsdejátékra animálják az embereket. És én, aki soha életemben senkit se animáltam tőzsde­játékra és ezentúl se akarok senkit animálni, azt állítom, hogy Nagy Emilnek ez a szándéka reakciö- nárius, amin azonban a legkisebb mértékben se cso­dálkozom, mivel Nagy Emilt mindig reakcionárius férfiúnak ismertem. A aeakcionáriusságnak persze vannak fokozatai intenzivitás és veszedelmesség dol­gában. A kettőt nem egy mértékkel kell mérni. A legintenzivebb reakció nem egyszersminit a legvesze­delmesebb is. Sőt minél nyíltabb, durvább és erő­szakosabb, annál kevésbbé veszedelmes. Az igazi veszedelmes reakció az, amelyik kenetteljes, amely jószándéku, hipokrita és köntörfalazó, amely fclvl- lágosodottnak és humánusnak akar látszani és amely úgy szerkeszti meg a biintetőparagrafusokat, hogy akit meg akarnak általa büntetni, azt meg lehet, akit nem akarnak, azt nem lehet. Nem az a veszedelme­sebb reakció, amely világos rendelkezésekkel re­keszti ki a zsidókat, vagy reformátusokat valahon­nan vagy valamiből, hanem amely ezt olymódon cselekszi meg, hogy a tilalom megkerülhető vagy letagadható legyen. Hoór Tempis Mór uir nem ak­kor veszedelmesebb reakciós, amikor kereken ki akarja rekeszteni a nagyváradi zsidókat a magyar egyetemekről azért, mert zsidók, hanem akkor ve­szedelmesebb, amikor felháborodva tiltakozik az ellen, hogy a nagyváradi és kolozsvári zsidókra ne legyen érvényes a numerus cl a u sus-tör vény, mivel ezt csak a magyarországi zsidókra csinálták és ég felé fordított szemekkel kérdezi, hogy hát azoknak, akik igy értelmezik a törvényt, Nagyvárad és Ko­lozsvár, Újvidék és Pozsony már nem Magyaror­szág? Ez az igazán veszedelmes reakció, ez a szem­forgatás! Mert Hoór Tempis Mór éppen oly jól tudja, mint mindenki más, hogy Nagyvárad és Kolozsvár, és Újvidék és Pozsony bizony — sajnos — nem Magyarország és hogy nem csupán a szegedi és pécsi egyetem tanári kara nem tekinti annak, ha­nem az egész hivatalos magyar állami apparátus sem, amely útlevelet követel a nagyváradiaktól ép­pen úgy, mint a palermóiaktól és chicagóiaktól, amely azoknak, akik Újvidékről jönnek fel Buda­pestre gyógykezeltetés céljából, ridegen megtagadja, hogy 14 napon túl meghosszabbítsa itt-tartózkodási engedélyüket, amely vámot szed azok után az áru­cikkek után, amelyeket Komáromból akarnak Buda­pestre szállítani és nem enged élelmiszert kivinni az éhező rutének vagy árvamegyei tótok számára sem, ha ennek a tilalma általában fennáll a külföld­del szemben. Igen, a tőzsdejátékra való animálásnak bűncse­lekménnyé való avanzsáltatása reakcionárius intéz­kedés, mint minden, amely gyámságra szoruló gyer­mekekké degradálja a felnőtt embereket. Az emberi szabadság az évezredes reakció után akkor kezdő­dött, amikor az embereket a kormányzó hatalmak megszűntek gyermekeknek tekinteni és rájuk ma­gukra bízták önsorsuk intézését. Ennek a dicső elv­nek kegyetlen tulhajtása volt az a szélső manches- terizmus, amely a liberalizmus szabadsága alapján elnézte, hogy részeges apák tiz-, nyolc- és hatéves, sőt négyéves gyermekeik napi tizennégy órai mun­kájából dőzsöljenek a csapszékekben. Sok küzde­lembe került, amíg a szociálpolitika ideája áthatotta a liberalizmus eszméjét és az emberi nem sohasem ért meg olyan dicső korszakot, mint amely a libe­ralizmus és a szociálpolitika nászából született. Most Középeurópa apró országocskáiban. de sehol annyira, mint a mi szerencsétlen megcsonkított országunkban, nem a bolsevizmus reakciójaképen, hanem annak egyenes folytatásakép, ismét kiskorusitják az embe­reket. A nyolcvanas évek, Matlekovicis Sándor korszakának ipartörvénye nem volt jó Hegyes­hal my Lajosnak, a saját’ lelktilete szerint csinált uj ipartörvényt Csonkamagyarországnak és inig az elszakított országrészekben mindenütt a liberális Ma­gyarország törvényei vannak ma is és lesznek még sokáig érvényben, addig mi itt a magunk szűk kis területén sorra csináljuk a törvényeket, amelyek megtagadják Magyarország ujjátereintö szellemét, a világszerte hires magyar liberalizmust. A börzejátékra animálás, mint bűncselekmény nem csupán illiberális, hanem a mellett céltalan és oktalan intézkedés is. Nem azért öltött tebolyodott arányokat a tőzsdejáték Magyarországon, mert gaz csábítók vitték rá az embereket, hanem azért, mert a koronaromlás legegyszerűbb, legkönnyebb és leg- teketóriátlanabb ellenszere volt az értékpapirvásár. Abban a pillanatban, amint ez az alkalom megszűnt, semmiféle ördögi csábitó varázsereje nem tudja többé az embereket a tőzsdére csábítani és egy év aílatt se kötnek a tőzsdén annyi üzletet, mint ama kritikus idők egyetlen üzletnapján. Apukor pedig azok az idők jártak: akkor bölcseség és jótétemény volt az emberekkel szemben a börzejáték és az lett volna rezonábilis — ha az ilyesmi egyáltalában rezo- nábilis — ha az államhatalom azok ellen hozott volna büntető rendelkezéseket, akik az embereket lebeszél­ték volna a börzejátékról. Ugyan kérem, hagyják már békében az embe­reket. Jobban tudják azok, hogy mi a teendőjük, mint a miniszter urak. Vagy ha ők maguk nem tud­ják, akkor százezer miniszter se tud a bajukon se­gíteni! Mit szól hozzá a Bankárszöveíség? A deviza- botrány első ítélete elhangzott: a Devizaközpont fe­gyelmi tanácsa Barth bereue elnöklé-sével és dr. Stein Emil, dr. Metzler Jenő, dr. Rooz Jenő és K o ó s Zoltán részvételével a Stux Gyula és Hugó céget százmillió korona bir­saggal sújtotta, ezenkívül kötelezte, hogy a jogta­lanul átutalt elszámolás és a mai árfolyam különbö­zeiét megtéríteni tartozik és végül a céget ki­zárta a Devizaközpont tagjai so­rából. Nem szabad kételkedni benne, hogy az előkelő tagokból álló fegyelmi bíróság a szóbanforgó krimen szigorú elbírálásával hozta meg súlyos ítéle­tét. Mert nem a száz, esetleg többszáz millió korona ' megfizetéséről van csak szó, ez a bagatell összes a Stux-cégnelk, vagy Molnárnak a Stuxtól — mint ahogy a tőzsdén a Stux-cég disponensét hívják — meg se kottyan, de ha a Devizaközpont az előkelő céget kikü­szöbölte tagjai sorából, —asz más, az már súlyos erköl­csi defektus. így aztán jogunk van Stux Hugó ur ma­gánszemélyéhez is hozzányúlni, mert a cégtulaj­donost nem vagyunk hajlandók a privátembertől el­választani. Ilyen minőségben pedig Stux Hugó ur alelnöke az igen számottevő érdekterületnek, a Bankárszövets'égnek. Nem gondoltjuk, hogy ez a tiszteletreméltó testület az alelnökét ért meg­bélyegző Ítélet fölött nemes gesztussal napirendre térhetne. Talán várják, hogy Stux Hugó urban fölül­kerekedik önként a jóizlés ’és lemond az állásáról. Ám ha ez nem történnek meg, a Bankárszövetségnek nincs ideje 'tétovázni: tisztább erkölcsökkel ékes al- elnökrűl kell gondoskodnia. Sürgősen. A testület tiszta lepléről a szégyenfoltot le kell törülni. Dr. Weisz Gyula szózata a Just-gyár részvé­nyeseihez. A Dr. Just-féle izzólámpa és villamossági r.-t. a lapokban „Részvé­nyeseinkhez!“ cimü hirdetést tett közzé, amely­ben elmondja, hogy az izzólámpakartel szabadalom- bitorlás címén, régóta húzódó, port indított a válla­lat ellen, amelyet az most a Szabadalmi Felsőbíró­ság végítéletével megnyert. A pör tárgya az volt, hogy a Jnst-gylár lámpáit a kartel tulajdonát képező és szabadalommal védett fonalakból készíti. Dacára, hogy a Just-gyár pörnyertes lett, mégis szükségesnek tartja kijelenteni, hogy az izzólámpa- karte! szabadalmazott fonalait tulajdonképen nem is használta, hanem lámpáit saját szabadalommal vé­dett fonalakból állítja elő. Ez a baj. Elmondunk egy esetet, hogy a „saját szabadalommal védett fo­nalak“ mennyire váltak be a gyakorlatban. A fővá­ros üzemei, hivatalai és intézetei évenkint mintegy 150.000 darab izzólámpát fogyasztanak. 1922 tavaszán a Just-gyár e lámpák szállítására a fővároshoz aján­latot nyújtott be. amely olcsóbb volt a kartel ár­ajánlatánál. A főváros a Justram-lámpákat a mű­egyetemen fotometráltatta és a mérési eredmények kedvezőnek bizonyultak. Erre a főváros a Just-gyár- ral egy évi időtartamra szállítási szerződést kötött. A használatban azonban kitűnt, hogy a Justram- lámpák nem elégítették ki a hozzáfűzött reményeket, mert a kartel-lámpák watt-fogyasztása, égési időtar­tama és azok fényhatásának effektusa sokkal kedve­zőbb. E tapasztalatokon okulva, a főváros az év le­teltével nem ujitotta meg a szerződést és a s z ü k- séges lámpákat most újból az izzó- kartel szállítja. A Just-gyárnak ilyen előz­mények után tehát nem célszerű avval hivalkodni, hogy lámpáit saját rendszerű fona­lakból gyártja, mert a fővárosnál szerzett megfigyelések azt bizonyítják, hogy azok kevésbbé oly jók, mint a kartel szabadalmazott fonalai. Van aztán még egy észrevételünk. A Just-gyárnak. vé­leményünk szerint, izzólámpagyártás a mestersége és nem a vállalat részvényeinek kedvező plasziro- zása. Furcsának találjuk tehát, hogy dr. Weisz Gyuláék „Részvényeseinkhez!“ intézik közléseiket, tudomásukra hozván, hogy a lecsúszott árfolyamú Just-részvényeket most már Ismét nyugodtan vásá­rolhatják. Talán Ízlésesebb lett volna a szabadalmi pör eldöitéről a fogyasztóközönséget in­formálni, mert egy gyárvállalatnak mégis az a hi­vatása. hogy gyártmányait helyezze el. nem pedig a részvényeit. Földhitelbank — Magyar-Amerikai Bank. A Földhitelbank és a Magya r-A m e r i k a i Bank között létesített érdekközösségről a Tőzs­dei Híradó multheti számában már részletesen beszámoltunk. Értesülésünk szerint a Földhitelbank 1.700,000 darab Amerikai Bank részvényt, tehát a majoritást szerezte meg. A két intézet belső organi­zációjában egyelőre lényegesebb változások nem tör­ténnek, mert a harmonikus együttműködés a két bank különálló struktúrájában is biztosítva van. A nagyirányu tranzakció további kiépítése most van előkészítés alatt, evvel kapcsolatban pedig mindkét intézet rövidesen közgyűlést tart. ahol az igazgató­ságokba kölcsönösen beválasztják delegáltjaikat. Nagyszabású előkészületek folynak mindkét intézet további fejlesztésére nézve és e téren angol és ame­rikai összeköttetéseik is megfelelő szerepkörhöz jutnak. E kapcsolatok szorosabbá fűzése céljából dr. Paupera Ferenc, a Földhitelbank elnöke és Barna Bertalan, az Amerikai Bank igazgatója rö­videsen Londonba ’és onnét Amerikába utaznak. Megtört a csavarkartel monopóliuma. A Tőzs­dei Híradó értesülése szerint a L i p t á k-g y á r legújabban mindenféle dimenzióju csavarok gyártá­sária is berendezkedett. Mint ismeretes, a csavar­gyárak, élükön a Magyar acélárugyárral és a Kaszab-gyárral, eddig eladási kartel- egyezmény alapján árusították gyártmányaikat és minthogy a piacon versenytársak nélkül dolgoztak, áraikat tetszés szerint szabhatták meg. A kedvező helyzetet természetesen igen jövedelmezően hasz­nukra fordították, mert behozatali tilalom folytán versenyáru nem került a piacra. Most azonban a helyzet lényegesen megváltozott. A Lipták-gyár kar- telen kivül áll 'és nagy teljesítményével és szolid áraival az egyezményes gyáraiknak erős konkurren- ciát támaszt. Vezérigazgató — főorvos. A Schwartz er Szanatórium igazgatósága dr Ugrón Gábor elnöklete alatt tartott legutóbbi igazgatósági ülésén dr. Komló« Jenő vezérigazgatót a szanatórium főorvosává nevezte ki. — A Tőzsdei h ir a dó A Magyar őstermelő részvénytár­saság igazgatósába. Ielügyelőbizottsaga és tisztikara mélv megilletődéssel jelenti, hogy az intézet elnöke méifóságos Kronberger Lipöt ur magy. kir. udvari tanácsos, a Ferenc József rend középkeresztese stb. stb. e hó 20-án elhunyt. A megboldogult bölcs előrelátásával, nagy tudásával, sokoldalú tapasztalataival az in­tézet alapítása és felvirágoztatása körül hervadhatatlan érdemeket szerzett. Emlékét soha el nem múló kegyelettel fogjuk megőrizni! Budapest, 1924 január 21. A Magyar általános takarékpénztár rt. igazgatósága, felügyelő-bizottsága és tisztikara mélységes gyásszal tudatja, hogy Kronberger Lipót m. kir. udvari tanácsos, a Fereno iézsef rend kSzépkeresz- tese, a Magyar általános takarékpénztár rt. elnöke 1924 január 20-án elhunyt. A megboldogult több mint 40 éven át részben mint vezérigazgatója, részben mint elnöke, élén állott a takarékpénztárnak és nagy tuoá'ával, gazdag tapasztalataival, pél­dának beillő ragyogó jellemével vezette a takarékpénztárt a megerősödés és fejlődés utjain. A megboldogult jóságos szívével, belátó mélránvosságával mindnyájunk nagyrabe­csülését és szeretetét vívta ki magának. Emlékét i?az tisztelettel és meleg szere­tettel fogjuk megőrizni és ápolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom