Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-10-15 / 38. szám
Budapest, 1924 október 15. *> 'TT?" "i*11 ” ^ y^v -***»-' 5 9 • • A „jelenkoi^-ral nem igen lehetünk megelégedve, ha igaz az, amit róla a szókimondó Heinrich Ferenc a E erenc-napi vacsorán mondott. Arról beszélt, hogy amíg pénzünk értéke a külföldön stabilizálódik, akkor minden józan gondolkodás ellenére belső értékében állandóan romlik, hát bizony a józan gondolkodásnak ehhez nem sok köze van. Ki is fakadt Heinrich Ferenc: „Ez azok miatt van, akik még mindig nem tudtak lemondani arról, hogy drágítsanak. Ez a „jelenkor mentalitása'. Ha ez a „jelenkor mentalitása", akkor bizony nagyon nem vagyunk megelégedve a mélyen tisztelt jelenkorral, mert a sikerekből, árdrágítókból, konjunktúra-vadászokból már éppen elég volt. Vége van a könnyelmű életnek és be kell látniok azoknak is, akik a könnyelmű élet vámszedői voltak, hogy a sorompókat az ö számukra is leeresztették. Heinrich Ferenc kereskedő-ember, tudja, tudnia kell, hogy hol vannak azok, akiknek a harácso- lás még mindig nem volt elég. Beszédét pedig annak a Ripka Ferencnek a tiszteletére mondotta, aki galléron akarja fogni a „jelenkor mentalitását". Együtt vacsoráztak az urak, nagyon szépen elintézhették volna az ügyet akár rögtön ott a fehér asztal mellett. Hústalan napokat akarnak megint bevezetni Franciaországban és a francia sajtó ezt a háborús intézkedést meglehetősen nevetségesnek tartja. Aligha lehet ugyanis komolyan venni, hogy ezen a réven tényleg el lehetne bánni a ( drágasággal, amellyel Parisban is hiába i húzkodnék. A „győztes" ország fővárosa j tehát szintén nem fürdik tejben és mézben, sőt az önsanyargatás orvosszeréhez kénytelen folyamodni. Némi elégtétellel fogadhatja ezt a hirt a nyomorgó pesti polgár, ám be kell vallanunk, hogy Budapestre mégis irigykedve tekinthet Pár is kollégája, Hogyne, amikor Parisban hústalan napot kell elrendelni, pedig nekünk a legyőzött ország fővárosának ebből éppen elegendő akad. De ha a mi kormánybiztosunk versenyezni akar párisi kartársával, akkor — lelke rajta — rendelje el miiünk meg a — húsevő napokat. De ezt aztán kötelező erővel. Már megint kisért az a különös és mesterséges módon kierőszakolt ellentét, amely különösen a komimat követő „szép" hónapokban élte virágkorát. A falu és a város harca — ahogy meglehetősen hazugul nevezték — megint emelgeti csúf fejét, vagy legalább akadnak, akik megint szorgalmasan festik a falra az ördögöt. A falu és város harca pedig nem volt egyéb és ma sem egyéb, mint a termelő pénzéhsége (Istenem, nem is csoda a rossz papírpénz mellett!) párosítva a fogyasztó rettenetes pénztelenségével. És tényleg vannak ilyen jelenségek. Pedig nem a város ideges ezúttal, hanem a falu. A falu az, amely idegesen megrándul, ha hallja, hogy Ripka kormánybiztos a drágaságnak üzen hadat, vámot szállít le. És a falu az, amely politikai válságot idéz föl a kisiist, meg — ki tudná megmondani — miféle kérdések miatt, akkor, amikor Budapest minden néven nevezendő válságot el akar simítani. Vájjon ki itt a kettő közül a destruktiv? Az önzetlen falu, vagy a bűnös Budapest? • • •• Sebestyén €éza a Sáros! Színházban A7. Izabella-térröi. a Magyar Szinház-ból láttuk az indulását. Nemes ívelésű művészi pályái volt. amely finomságaival, előkelőségével fogta meg a közönséget. Sebestyén Géza a színpadion markáns egyéniség volt és senkinek sem volt joga, hogy annvi önzetlenséget tételezzen fel arról a csupa-sziv emberről, hogy ö salát kezével ültessen a! maga helyére u.i művészet- termő fákat:. A színész Sebestyénbe minden színházlátogató szerelmes volt ebben az időben, mert műiden szava, minden mozdulata magas intelligenciát és mély szivet sugárzott. Csak ugv lehetett megmagyarázni hűtlenségét, hogy a színházigazgatásban fölfedezte azt a nagyobb koncepciót, a.melv zsenialitását nagyobb termékenységre ösztönözte. Sebestyén Géza már Magyar Szinházibeli szi- nészikorában is igen gyanúsan viselkedett. Nagyon sokat járt Budára és talán sehol sem ízlett neki olyan jól a nyári vacsora, mint ,ai Diófában. Zöld-fában, a Romléhnernél, meg ki tudná mind felsorolni a budai Színház körül lévő vendéglőket. Alighanem úgy történt a dolog, hogy esztendők során végigbarátkozotit egész Budával. Buda minden nviárspolgárával. egyenként és egyénenként hódította meg okéit közvetlen1, kedves modorával, egyéniségének feledhetetlen bájával. Amikor aztán beült a színházba, minden budai ember kutya-kötelességének tartotta, hogy az ö Sebestyén Géza barátjának vendégszerető házát meglátogassa. Közben aztán megtetszett a primadonna is, a komikus is. meg n többi is. finom és előkelő vendég-színészek is jöttek lát időnkint a pestif oldlalról: egyszóval no. kiirithatatlanul meghonosította Budán a „táblás ház“-ak intézményét. De a:zért még mindig úgy van. hogy a budaiak nem a színházba mennek, hanem Sebestyén Gézához. Ám a pestiek is Budára1 jártak eddig színházba nyáron. Mikor a Lánchidat megnyitották, nem jártak annyian a csodájára, mint mikor ,a mindig szavahihető Sebestyén sláger-operettet hirdetett odaát. Most azután a figyelmes Sebestyén nem nyugodott addig, amig módot nem talált arra. hogy a budaiak visszaadhassák a vizitet a pestieknek: kibérelte hát a Városi Színházat, legyen már egyszer Pesten is egy színház, ahová érdemes átjönni a budaiaknak. De túl a tréfán és túl mindenen, Sebestyén Gézánál népszerűbb színházigazgatója nem volt még Pestnek, de egyben becsületesebb, komolyabb művészi törekvéseket sem hozott még senki a tarsolyában. amikor a színházigazgatói széket elfoglalta. Sebestyén Géza nemcsak rajongója az irodalomnak és a művészetnek, de egyben aranyszívű bohém is, aki „nem akar pénzt látni“, csak annyit, hogy a színházát úgy ápolhassa, mint huszár a lovát és a „tagjaiét úgy kényeztethesse, mintha mindegyik az édes fia lenne. De szerencsés kezű ember is Sebestyén (könnyű neki. aki ilyen eszközökkel dolgozik). Sikerülni fog neki a sokat hányatott Városi Színházból aranybányát csinálni. Sok keserűség után vigabb napok virradnak erre a- színházra és akkor aztán a boldogtalan végű elődök joggal tekinthetnek irigykedve Sebestyén Gézára, aki csak azért győz, miért meleg szivü, művelt és igaz művész-ember és ember. Semmi egyéb. (p. b.) Megfiatalították a Vigadót. Steinach professzor megirigyelhetné Bérezel tanácsnokot, aki — igaz hogy hétszázmilliós költséggel — alaposan megfiatalította a Vigadót, amely már olyan öreg volt, mint az országút. Nem tudjuk Steinach ért-e ahhoz,, hogy a pacienseinek a fiatalságuk mellett a hangjuk iide- ségét is visszaadja és a megrokkant tenoristákat is megfiatalítsa: Bérezel azonban biztosan nagyobb művész, mert ő a Vigadónak azt is visszaszerezte, amije nem is volt soha: az akusztikáját. Csodálatos- képen a ^Vigadó a három Károlyok (Ráth. Kammer- mayer. Gerlóczy) idején épült, s bár a városháza akkori urai nagyon nótás emberek voltak, nem igen törődtek az akusztikával. Ma azonban nagy szükség, van erre. mert a Vigadó kenyérkereső intézmény lett. s a hangversenyrendezők,, akik kibérelik, állandóan panaszkodtak. B e r c ze 1 tanácsnok most segített a bajon. Függönyök., drapériák, szőnyegek segedelmével boszorkányos módon megjavította a Vigadó akusztikáját, ami nagy öröme lesz a művészeknek,, akik azt szeretik, hogy ha már énekelnek, legalább hallani is lehessen a hangjukat. Megéri a hétszázmilliót, amiben különben a kicsinositás. Rendőzés is bennefoglaltatik, hogy kelendőbb legyen a Vigadó nagyterme. A pénteki bemutató óta ezt ma már mindenki tudja, mert Bercziel tanácsnok meghívta a fővárosi rovatvezetőket, meg a zeniekritikusokát egy kis házi hangversenyre. Hogy mennyire „házi“ volt ez a hangverseny, mutatja, hogy az első számot a fővárosi tisztviselők zenekara adta elő igen komoly művészettel. De „házi“ szám volt a második is: Salgó Alice kisasszony zongorázott rendkívüli sikerrel és még ennél is nagyobb bravúrral. Fokozta azi ünneplés melegségét az a körülmény is, hogy a bájos zongoraművésznő édesapja Salgó Ignác kollégánk. a N e u es Pe s t er Jour n ni fővárosi rovatvezetője. A hangverseny közönsége elragadtatását megtetézte azzal a szeretettel, amellyel a művésznő édesapját veszik körül. Természetesen csak elismeréssel lehet megemlékezni az est többi szereplőjéről. Szarv a sy Olgáról. G o d a Gizelláról és Dienzl Oszkárról is. akik művészetük teljességét adták. A hangverseny után gazdag és barátságos asztal mellett találkoztak az est szereplői és közönsége. amelynek Bérezel tanácsnokon kivid elsősorban Halász József főigazgató szerezte meg ezt a kellemes estét. A fehér asztal mellett azután B e r- czel Jenő tanácsnok üdvözölte a vendégeket. Kern Aurél a zenekritikusok nevében beszélt, mig Salgó Ignác Be rezei tanácsnokot és kitűnő munkatársait. elsősorban dr. Vigyázó Géza tanácsjegyzőt köszöntötte. Rózsa Károly ünneplése. Mióta Ripka Ferenc kormánybiztos átköltöző üt a Tisza Kálmán-térröl a Váci-utcai uj városházába, a gázgyár vezetését Rozsa Károly helyettes vezérigazgató vfette át. A tudással párosult szorgalom nyilatkozik meg Rózsa Karoly minden) munkájában, aki első és megbecsülhetetlen munkatársa volt már Ripka Ferencnek is. Most, hogy önállóan vezeti Budapest együk legnagyobb üzemét, tág tere nyílik alkotó tevékenységének és kétségtelen, hogy Budapest közönségének az ö munkájához fűzött várakozását bizonyára teljes mértékbe,n ki fogja elégíteni. Rózsa Károly nemes karrierjéről egyébként újságírói büszkeséggel kell megemlékezni, merít Rózsa Károlyt a gázgyárba attól az Íróasztaltól hivták meg, ahol a Budapesti Hírlap fővárosi rovatát, Írják. Rózsa Károly ina is szeretettel emlékezik vissza újságírói esztendeire és ma is őszinte melegséggel ápolja az újságírói szolidaritást. Fzt a kitűnő kollégát, aki az újságírói karnak, ilyen díszéül szolgál, ünnepelték Ikedden este a fővárosi rovatvezetők, akiknek annak idején szükebb kollégájuk volt. Intim, baráti körben elfogyasztott vacsora keretében üdvözölték Rózsa Károlyt régi kollégái, akik szerelte tűkről, megbecsülésükről biz„ fositották az ünnepeltet. Skultéti bácsi meghalt. Azt mondhatnánk: elpusztult a városháza legszebb bútora,, meghalt Skultéti bácsi, aki hatalmas alakjával, pompás magyaros vágású arcával, kemény bajuszával, értelmes mivoltával díszt és tekintélyt adott a Károly-kaszárnya első emeleti folyosójának és a polgármester előszobájának. Nem tudnánk megmondani hamarosan, hogy hány polgármestert szolgált végig Skultéti bácsi, de olyan szép szál ember volt, olyan intelligens és előkelő, hogy a külföldi vendég egy pillanatra sem lepődött volna meg, ha vélíeftléliül akkor nyit be a polgármesteri díszes termekbe, amikor Skultéti bácsi egy percre leült pihenni a! város első emberének székébe. Skultéti bácsit a városház minden látogatója és bennlakója ismerte és szerette. Meg kellett akadnia rajta a szemnek, mert előkelő és impozáns volt. de meg is kellett szeretni, mert jókedvű. kedves, előzékeny ember volt. Nem lehet összehasonlítani a huszárokkal komornyikokkal és hajdúkkal, mert Skultéti bácsira senkisem foghatta rá, hogy szolgaiélek. Az előzékenység, szolgálatikész- ség mindenkor úri gesztus formájában nyilatkozott meg nála és ha a polgármester ajtaján kopogtatván, elvette tőled a kalapodat, azt is úgy cselekedte, mintha baráti szívességet tenne veled. A háború befejezése óta azonban már nein volt a régi. Mintha megroppant volna egy kicsit, mintha megöregedett és egy kicsit elumdorodott volna. Hiába, más világ volt az, amikor még nagyobb uraki járlak a polgármesterhez. mint Skultéti bácsi. Bizony ez nagy szó volt és az olyan előkelő gondolkozása férfiú, mint ő, nem tud lélekben is deimokr.aitává süllyedni. Bizonyos, hogy halála hírét sokan veszik rn égi l ile tődiv'e 'tudomásul, mert Skultéti bácsinak nagyon sok jóismerőse1, jó- barátja volt, akikkel itt a városházán évtizedek alatt ,gnunka közben“ kötött szívélyes, jó ismeretséget. Revízió alá veszik a raktárban levő automobilok közlekedési adóját. Egy régi igazságtalanság (megszüntetésére. ind italt mozgalmat a Magyar Auta- mo bilk ereskedők Országos Egyesülete. Az igazságtalanság abban; állott, hogy közlekedési adóit kellett fizetni olyan autók után is, amelyek rendszámmal hintáik: ugyan, de az autókereskedőknél raktáron voiMindazoknak, akik orvosi rendelésre kávét nem isznak és akik kávét jelenlegi magas ára miatt vásárolni nem akarnak vagy nem tudnak, helyes kivezető utat, illetve tökéletes póílószert találnak, ha a régóta bevált Franck-féle Enrilo-í használják, mely minden egyéb pótlék hozzáadása nélkül a bab- kávé izét legjobban közelíti meg, kellően erős, valamint összetétele miatt nagyon tápláló, kiadóssága pedig az állandó fogyasztásra rendkívül olcsóvá teszi. Enrlio
