Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-09-24 / 35-36. szám
1924 szeptember 24. Käroly-körulton vau már másik üzlere is. Ez tényleg így vau, de ez az egy üzlethelyiség nemi elegendő ,a Kobra Heilmannék nagy üzletének, ó'riási •raktárainak elhelyezésére. A városházi üzletben ugyanis gy érni e k. r u h á k a ,t é s i:n é t e r á r m :t h; o iz t a ki forgalomba, mig a Karoly-körut 12. számú üzletben' í é r f i d i v a t áír u !v at á r us i ;t ot 11 a k és itf volt a 1 u x u s-s zabos á g ’ i s. A két üzlet fiiéira azonos természetű és mind a kettőnek szüksége volt és lenne ima is a maga helyiségére. Augusztus elsején el kellett hagynia a cégnek a Károly-kaszárnyabeii üzlethelyiséget, amelyről ekkor derült csak ki az a meglepő és kellemetlen dolog, hogy b a n k h e 1 y i is é g ni ek nem alkalma«. Itt j következik azután a város pénzével való különös bánás, amit igen nyomatékosain: kell R i p k a Ferenc kormánybiztos í i g y e. I- m é b e atj á n 1 a n urak. Nem tudtak (?) másként segíteni a bajon, minthogy a sarkon levő D e n t á r i a r.-t. drogéria-helyiségével elcserélték a Kohra Heil- mann-féle helyiséget. Az a helyiség azonban kicsi és; igy hozzáveszik a szomszédos üzleteket is, amelyek közül a Berényi és Franki cég emeleti helyisége 40 millió lelépési díjba, Erős; Arnold emeleti helyisége pedig 50 millió lelépési díjba kerül De a Dentária is kap a cseréért mintegy ötvenmilliót. A városházáról dicstelenül távozni készülő rezsim legszorgalmasabb tevékenységet akkor fejtett ki, amikor saját hatalmának megerősítését, politikai céljainak megvalósitását szolgáló eszközöket alkalmazta. Ennek érdekében túl a ridegségen, határozottan kegyetlenül tette földönfutókká a főváros igen kiváló vezető-egyéniségeit, szórta' az utcára a neki nem tetsző politikai meggyőződésű, vagy vállású ’tisztviselőket és tanerőket. Ürügyül szolgált ehhez részben a tisztujitás, részben a forradalmak alatt való magaviselet, részben pedig a létszámapasztás. Mindezeken az alapokon egymás hátán torlódtak az igazságtalanságok és ezrével hullottak el a tiszteletreméltó exisztenciák. De nemcsak egyes karriereket törtek igy derékba, hanem, egyben ez a művelet rengeteg pénzébe is van a fővárosnak. Mint a Fővárosi Hírlap értesül, ,a szociáldemokraták már gyűjtik az adatokat erről a pénzherdálásról, hogy ha majd összeül a közgyűlés, mielőbb szóvátehessék azt. Névsorok és statisztikák készülnek ama sok száz munkabíró és ártatlan emberről, akiknek nyugdija fejében a főváros évenkint miíliárdokaí fizet ki. A szenzáció erejével fog hatni a leleplezés, amely kimutatja azt a rendkívül 'nagy összeget, amibe Wolffék politikai üldözöttjeinek nyugdija kerül évenkint a fővárosnak. A politikai üldözés, a bosszuállás gondolata mindenkitői távol áll, de mégis felmerült a gondolat egyeseknél — nem vezető személyiségeknél —, hogy a kibukhatott tisztviselőknek elégtételt kell adni a Klimatikus temető a Svábhegyen A temető-igazgatóság bizarr terve Éppen harminc esztendeje annak, hogy Budán, a Svábhegy délkeleti lejtőién, a Farkasréten uj temetőit nyitott a főváros. 1894 tavaszán temették az első halottat a farkasréti temetőbe, ugyanakkor, amikor Kossuth Lajost temették. Az is volt akkor a terv. hogy Kossuth Lajos holttestét itt helyezik el örök-nyugvóra, a budai hegyek alján, a tervtől aeonban akkor politikai okokból elállóttak. mert a Deák-mausoleum a Kerepesi,-temetőben van s Bám'ffy Dezső úgy érezte, hogy a kibékülés gondolatát fogja szinbolizálni a Deák-sir mellett Kossuth Lajos miauzoleuima. A farkasréti-temető harminc esztendő alatt megtelt, — egyszer már pedig kibővítették — s a fővárosi temetők igazgatósága most különös tervet akar megvalósítani'. Tizenhat k a t a s z t r á 1 i s ho 1- d a t akar kisajátítani a temető céljaira. de mert a temető ma is a Németvölgyi-utig, tehát iái villamosig terjed, ez a kisajátítás csak fölfelé, a Svábhegy felé lehetséges. Ez az ui .akadály azonban nem látszik jelentősnek a főváros előtt; s noha, a Svábhegy délkeleti oldala Buda legegészségesebb része, ide akarja kibővíteni a temetőt. A tizenhat kaitiaisztrális holdon ma kertek vannak, rajtuk kisebb házak mellett öt nagy villa — az egyik a Széchenyi grófoké — s ezeket akarja kisajátítani a temető-feazgatóslág. hogy helye legyen — a 'temetőnek. Néhány évvel ezelőtt már volt egy ilyen temető- ötlet a városházán. Akkor a Sashegy északnyugati lejtőjén akartak temetőt létesíteni, de ezt a tervet megakadályozta aa a közbekiáltás, amelv a közgyűlésen hangzott el; — Nem engedjük keserű vizbe temetni! a halottaln kát! A svábhegyi terv miár nem ilyen; a temető- igazgatóság ezúttal a budai oldal legklimaitikusabb helyét választja ki temető célokra — a Svábhegy jó részét — le egészen a golf-pályáig. Meg kell állapifanunk, hogy iá temet ö-igaizugy hogy a Vásár pénzt ár mezítelen 6 a n k h e 1 y i s é g e, a 'in ikor még egy pult sincs benne, ni. ár száznegyven mii-' Hót evett meg. Történik ez akkor, amikor a Kohn Heilmannék' felajánlották ai '(vár.Bismak, hogy átengedek icmeleti helyiségeiket, amelyekből a most megvett helyiségekkel kibővítve, nagyon szép bankhelyiség lett volna, az Utcai boltban pedig megmaradhatott volna a 32 éves, üzlet. Kobra Heilmannék sok áldozatra lettek volna készek ezért a megállapodásért, többek között a százmilliós évi bért is felemelték volna százötven millióra. így aztán szeretnénk tudni, hogy a -mai rossz kcnkmlkitura mjelidtt »neg fog-e keresni évi százötven milliót a Vásárpénztár banki tök ja. A kormánybiztos fontolja meg, hogy nem ostoba pénzdobálás-e az. ami itt folyik és nem kockázatos vállalkozás-e az. hogy a Vásárp'énztár, amelynek nieimi is ez a hivatása, milyen riztkós lépést fesz, amikor ma a bankok „leépítésének“ szomorú korszakában fiókot nyit száz és száz 'milliók beruházásával. Sok mindent meg lehet ebből érteni a város gazdálkodása körül, de meg lehet érteni azt is, hogy a külföldi tőkések miért idegenkednek Budapesten befektetni a pénzüket, ami0 rt «* Kecsegtetőnek éppenséggel nem lehet mondani azt a gondolatot, hogy a hús és zsír drágaságát csak amerikai áru behozatalával lehet megszüntetni. A budapesti közönség ünnyás és követelő, ebben az esetben azonban emberek ínyének kényességét kegyellenül le lógja győzni a gyomor követelő szava. Tisztában kell lenni vele ugyanis, hogy ma már senki sem bírja azokat az árakat, amelyeket a hazai termelők szabnak és amelyekkel a különféle hazai tényezők és körülmények az élelmi- cikkeket megdrágítják. Budapest népe kétségkívül bele log törődni, hogy ke- vésbbé Ízletesei egyék, de — egyék. A fogyasztóknál sokkal jobban fintor it iák azonban az orrukat valakik. És ezek a valakik a termelők, az agráriusok, akik még nem tudják, hogy a konjunktúra napja már az ő számukra is leáldozott. Pedig úgy van, csak ők még nem értesültek róla és még még mindig fantasztikus. világ- és aranyparitáson túl emelkedő torony magas árakkal próbálkoznak. A délamerikai hús és zsir — úgy mondják — józanitó hatással lesz rájuk, hacsak arra az álláspontra nem helyezkednek, ami skint én némieheteűen, hogy inkább eladják a termékeiket a külföldnek olcsón, mint nekünk drágán. A bázeli delegáció tehát elindult útjára és ennek a delegációnak ma egy kicsit más színezete van, mini volt a közelmúltban, amikor Wolff Károly mint teljhatalmú diktátor járt az élen és tárgyalt azokkal, akikről a kurzus elején még olyan nagyhangon jelentette ki, hogy nem űzet nekik egy petákot sem. Most a delegáció színezetéi Bárczy István adja meg, aki európai nevű ember és akinek láttán újra éled a külföld bizalma, mert mindenki tudja, hogy amit kölcsön adott, az ott van beépítve Bárczy István nagy alkotásaiba. Oldalán Joan- novich Pál jelenik meg és ez alkalommal minden valószínűség szerint íeglibe- ráíisabb ábrázatát fogja magára ölteni. Piába, bebizonyonyosodott, hogy nem árt a talonban néha ilyen embert is tartani, akinek csak az egyik oldala reakciós, a másikon még rajta van a liberális-szabadkőműves máz. Wolff Károly nem hajlandó Bárczy mellett asszisztálni, duzzog, félrevonul, amiben egy kicsit igaza is van, de amivel egyben igen nyíltan bevallja azt is, hogy neki már teljesen befellegzett, Ripka plakátja jólesett Budapest közönségének. Komolyság, bölcsesség és szeretet árad ebből az irásmüböl az olvasó felé. És minden nyugodt, okos, szelíd szó azt a négy esztendőt idézi mégis az emlékezetünkbe, amely tele volt izgalommal, ostobasággal és gonoszsággal Wolff Karoly- nak a városházán mutatták meg a plakátot: vájjon mit érezhetett, amikor elolvasta? Volt-e a gondolataiban megbánás, eszébe jutottak-e rezsimiének szörnyű bűnéi, fölvillant-e agyában, hogy valamiképen másként kellett volna csinálni a dolgokat? Mindezt nem tudjuk elhinni, nem tudjuk feltételezni róla. Az embert ingerli a téma pikáns volta, hogy hol kezdené ma Wolff Károly, ha még- egyszer az ölébe hullana a hatalom? Sajnos, nekünk nem igen jut arra idő, hogy erről elmélkedjünk. Neki a közel jövőben valószínűleg sokkal több ideje lesz: álmodozzék ő. kor látják, hogy 32 éves cégekkel hogyan bánnak el. Milliárdok a Wolf f-politika üldözöttjeinek A tiszt újításon minden kibukott tisztviselő pályázik — Lesz-e revízió? A B-listákaí átvizsgálja a kormánybiztos legközelebbi Tsztiíjításnál. Ezt olyanformán képzelik és e tekintetben már szervezkedés is indult meg, hogy a legközelebbi tisztujitáson mindenki, akit Wolffék kíbukiattak, pályázni fog és csak megválasztásuk után döntenek, hogy megtartják-e állásukat, vagy újból leköszönnek, hogy esetleg újonnan1 szerzett pozíciójukat töltsék be tovább is. Ennek az ötletnek a propagálói úgy gondolják, hogy nem kár, ha helyettük azok buknak ki, akik politikai érdemek alapján kerültek az ö helyükre. Ennek a gondolatnak azonban a liberális táborban sok az ellenzője, mert ez a terv esetleg okozója lehetne a politikai bosszú .állandósulásának. Nem akad azonban senki, aki 'tisztában ne lenne azzal, hogy egyes, a kurzus kegyelméből érdemtelen: módon emelkedett kreatúráknak tényleg el kell hagyniok helyüket. Egyelőre azonban legsürgősebben azt várja mindenki, hogy R i p k a Ferenc kormánybiztos valamit tegyen az elbocsátott tisztviselők ügyének revíziója körűi. Senki sem hisz abban, hogy minden igazságtalanságot egv csapásra jóvá lehetne tenni, de bíznak benne, hogy Ripka a legkirívóbb esetekben meg fogja találni az utat a jóvátételre. De még enné! is élénkebb az a remény, hogy mielőtt a létszámcsökkentési végrehajtanák, ahhoz a kormánybiztosnak is szava lesz, annál is inkább, mert a létszámcsökkentés a kormány utasítására történik és a kormányának végrehajtása tekintetében is megadja a szükséges direktívákat. g a t ó s á g terve nem ii is a legolcsóbb mulatság. A svábhegyi telkek Iára elég jelentékeny; békében is négyszögölenként tizenöt—tizenhat korona volt itt a telek. Tizennyolcezer négyszögöl telket és öt villát akarnak kisajátítani aminek értéke ma legalább itsi öt — hat milliárd. Mért akarja ezt az öt—hat milliárdot kidobni a főváros? Arról. — mint ahogy ilyenkor slzokásos sejteni — hogy e mögött iái terv mögött bármilyen érdek állana, szó sincs. A telektulajdonosok maguk tiltakoznak legjobban a küsajártitiás ellen. Senki _ sem akarja a svábhegyi temetőt, csak éppen — a fővárosi b ü r o k r á c i a. A temető-igazgatóságnak kényelmes a megoldásnak ez a módja, ezért ragaszkodik hoctzá. Az egész terv. végrehajtására nincs azonban szükség. Az uj óbudai temető elegendő a budai h a !l o 11 a k elhelyezésére. Ha a pesti oldal halottak ki lehet vinni Rákoskeresztúrra. akkor e> budai három kerület) halottak is el lehat helyezni Óbudán, legkivált akkor, amikor az óbudai temető inkább megközelíthető, mint a farkasréti. E mellett a Farkasrét és a Svábhegy déli oldala a legjobb budai gyümölcstermő terület, klimatikus hely. nagyszerű levegő: Óbudán pedig a temető úgyis megvan s annak kibővítése nem is lesz majd költséges. Azonnal beköltözhető ujcsaládi házak és eladók nagyobb előleg lefizetése esetén, esetleg részletfizetésre is. Tulajdonos : BÉKKI R. f. vrr., A L M A S S Y-T K R 8. SZÁM. TELEFON; JÓZSEF 124-98.
