Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-09-03 / 33. szám
33. szám. Tizenharmadik évfolyam Ara 2000 kor. Budapest, 1924 szeptember 3. Lili; Lr.il Ili l!il*Ilii*Ilii* •raiaatMii ItasiliSinaiHatijainaiiigiHEiiu; ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP évre 100.000 korona. Félévre 50 000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám A programm, amellyel Ripka Ferenc Budapest székesfőváros uj kormány biztosa jött, a legteljesebb megnyugvást kelti Budapest egész lakosságában. Fnnek a prog- rammnak a. jellemzésére nem szabid és nem kell egyebet mondád, mint bogy a legsürgősebb, legfontosabb és legnehezebb kérdések megoldáséit tűzte maga elé. De nem is volt válogatni valója. Tudott volna Ripka Kc'-enc csillogó programmot adni, mert ismeri Budapest vágyait, álmait, tudott volna olyan, képet elénk varázsolni, amelynek megvalósításáért majd évtizedek miután fogunk csak munkába fogni. Neki azonban, számolnia kellett a helyzettel, a pusztulás vizéből kifogott fuldoklót előbb életre kell keltenie, hogy azután, ha: már újra ép, erős, egészséges, megfelelően, szépen, vagy iia lehet, akár parádésan felöl íöztessiik* Azon kezdjük azonban, hogy mi nem is vártunk programmot Rip!,v Ferenciül. Ha mégis adott, többet tett, mint amit köteles volt cselekedni. A kormányellenőrzés gyakorlásához az olyan egyéniség, olyan jellem, olyan politikai leszögezel ívég, amilyennel Ripka Ferenc rendelkezik, nem köteles programmot, adni. Fhi mégis tette, ezi csak kettőt bizonyít. Az egyik, hogy' ez a: Budapestért rajongó, munka pélkiil élni nem tudó ember, uj és magas pozíciójában is ég a fővárosért való cselekvés vágyától. A másik, amit bizonyít, hogy nagy, igen nagy bajok vannak a városházián. öt esztendő, amióta nem Wolffék, hanem a mai tanács a helyén van, igen jelentős idő. Olyan jelentős idő, hogy ez alatt el kellett volna tűnnie mindannak, amit most a kormánybiztosnak kell majd eltüntetnie és meg kellett volna valósulnia mindennek, amit most a kormánybiztos fog majd megvalósítani. Cl kellett volna enyésznie ai demagógiának, a jelszavak politikájának, meg, kellett volna szűnnie minden üldözésnek, egyenetle.nkedésnek. Ez a politikailag elszakíthatatlan, függésiben levő tanács — élén az életükért reszkető (tisztelet a kivételnekí) polgármesterekkel — teljesen tehetetlen volt a béke, harmónia, jogegyenlőség és törvényesség helyreállítása tekintetében is. Ugyanakkor pedig nem gondoskodtak Budapest lakosságának legelemibb életszükségleteinek kielégítéséről sem. Nem adtak enni Budapestnek, mert szeretnék látni azt a rabulistá't, aki a háromezer koronás burgonyára azt meri mondani, hogy ez nép- élelmezcs.. Vagy nem pirul-e a tanács akkor, amikor azt látja, hogy egész Európában — de talán a® egész világon — Budapesten a legdrágább a megélhetés? Bécsbcu féláron adiák a; burgonyát, a vajat, Münchenben a gyümölcsöt és a husit, mint Budapesten. egy gazdag agrár-áll;am ,fö\ árosában. A tekintetes tanács valószínűleg szemforgató módon a kormány felé fogja terelni a felelősséget: de ki fog nekik hinni, amikor mindenki tudja, hogy Budapest népe nevében egyetlen egyszer sem csaptak az, asztalra, egyetlen egyszer sem mondták a kormánynak: mi itt hagyjuk a helyünket, ha nem vettek hurkot a drágaság nyakába, mert mi nem akarunk asszisztálni sem a» lakosság éreztetésénél, sem a lakosság anyagi tönkretételénél. De nem volt egyetlen mozdulatuk sem, amely azt mutatta volna, hogy csakugyan szándékuk lenne valamit cselekedni az építkezés megindítása érdiekében. Nem történt itt semmi a világon. Mert nem pusztán a lakáskérdés megoldásáról vau szó, hanem sokkal nagyobb valamiről: Budapest gazdasási életének föllendüléséről, amely csak az építkezések megindításából meríthet tápot. Ennek a tanácsnak sokan vannak tagjai, akik ja Bárczy-tezsim alatt megtanulhatták volna, hogy csak az a város él, amely épül, fejlődik. ahol az építőtevékenység szünetel, ott csak sorvadás, Inlál, elmúlás, köve.’kezhciik. Az építkezés egy nagyváros életének alfája, és ómegája, böségszaruja a munkának, az életnek. Még sem tettek semmit, pedig nagyon jól tudták, hogy amit ez . n a réven befektetnek, nemcsak megmarad, konzerválódik, de meg is terül. , A politikusok lerombolták az egyenlőséget, a jogot, a törvényt, tönkretették a város lakosságának békéjét, nyugalmát. A tanács tehetetlenségében, passzivitásában megdermesziteíte még azt a kis éleRipka Ferenc még nem foglalta el kormánybiztosi hivatalát, de máris igen élénken foglalkoztatja a politikai pártokat ez a rövid programra a dús, amely kormánybiztos szájából ai sajtó képviselői előtt hangzott el. Mea keli állapítani, hogy nincs a várospolitikában érdekelt párt és nincs csoport, amely előtt Ripka Ferenc személye nem lenne szimpatikus. De tudatában van annuie is mindenki, hogy amit Ripka igér, azt vagy megvalósítja, vagy ha fölülről e tekintetben az előz ét es; garanciák dacára nem kapna kellő -(támogatást, akkor befejezettnek fogja misszióját tekinteni. Kétségtelen azonban, hogy a politikai pártok a maguk programmjárcak és a maguk helyzetének megf.elel0.en külön-külön követelésekkel lépnek fel ai kormánybiztossal szembeni, aki viszont a maga igen határozott és igen bő Programm ja nyomán fog haladni és lehetőleg minden érdeket kielégít, nem a politika, hanem az érdekek komolysága és az, érdekelt csoportok jelentősége arányába«!. A legélesebben Wolffék és a szociáldemokratáik választódnak el Ripka Ferenc politikájától. ami feltétlen reményt nyújt az egységes polgári front kialakulására. Ha -azonban mégis lehet a kettő között párhuzamot vonni, akkor azt kell mondanunk. hogy amíg a szocialistáknak semmi kifogyásuk Ripka Ferenc személye ellen, addig — bár kifogást emelni nem tudnak — Wolffék igen kínos helyzetben vannak vele szemben, akit odaát Budán még egy hűéi tisztségéből is ki akartak buktatni. Ezt a harcot ina már szégyenük égy kicsit, éppé« ezért roppant tartózkodnak a Ripka. Ferenc személyét illető minden nyilatkozattól, de annál élesebben támadják a kormány- biztosi intézményt, amelyről minden í< 1 órában elmondják, hogy sérti a főváros autonómiáját. Ugyanazt az autonómiát sérti, amelyet ök százszor feladtak és amelyet akkor árultak ci legjobban, amikor a Dömöíür-íélc javaslat tárgyalásánál nemcsak paseu szivan viselkedtek, de maguk kínálták fel a jogok egész sorának feladását. Természetesen bizakodnak azonban abban is, hogy minden erővel gáncsot fognak vetni a kormánybiztosnak a jogegyenlőség helyreállítása és a demagógia kiirtása érdekében teendő intézkedéseivel szembcá. Ez.t a Vágyukat és reményüket azután úgy fejezik ki, hogy „a mai ellenőrzés mellett a. kormánybiztos semmit sem tehet a keresztény társadalom akarata ellen". Alisha lehet elképzelni, hogy Ripka Ferenc bármit is tenni akarna Budapest keresztény lakossága ellen, de egészen bizonyos az is, hogy a keresztény társadalom alatt Ripka Ferenc sohasem fogja Wolff Károlyt és pártját érteni. tét is, amely a város testében még föl-föl villant, nfcint egy kialvó1. olajmécses lángocskája. Most a kormánybiztosnak kell odaállnia és pótolni, aineny- nyirc lehet, öt terméketlen, romboló esztendő minden mulasztását. Nem volt könnyű 'feladat vállalkozni orra, hogy a kormánybiztos.Ságot ilye rí é r- telemben vegye :át Ripka Ferenc. Ha mégis megtette, bízik önmagáiban, amely önbizalomnál (csak annak a bizalomnak kell nagyobbnak lennie, amelyet a város lakossága állít oda melléje legbiztosabb, iiélkiüözlietetien segítőtársnak. Pozitív követelése a Wolfí-pártna-k nincs az uj kormánybiztossal szemben; ők csak ,az életmeg- hossziabbitást, a hatalom megtartását kívánnák. Ezt elfogadnák Ripka Ferenc kezéből is, de ebben a tekintetben az uj kormánybiztosnak aligha lesz módjában rendelkezésükre állani. Mindazizel szemben 3 szociáldemokratáknak csak tárgyi követeléseik vannak és pedig legelső sorbau uj választási névjegyzékeket, a néviegyzékhami- siíóknak büntető utón való felelösségre- vonását és az elcsapott tanerők és egyéb alkalmazottak ügyének felülvizsgálását. A szociáldemokraták ugyanis mindent egyetlen kockára tesznek te! és ez: a választások. Szerintük tulajdonképpen nem fontos, hogy mi történik m,a, miért minden megváltozik, hal erőteljesen kiterjesztett választói jog mellett, becsületesen összeállított névjegyzékek alapján ejtik meg a községi választásokat. Valós,zinüleg fölösleges a szociáldemokratáknak az a1 kérdése, hogy mi a szándéka a kormánybiztosnak a, választói jog tekintetében, mert ez azután igazán nem az ö, hanem a kormány és a parlament hatáskörébe tartozik. A kormánybiztos kötelessége feszt ai megszervezendő törvényt becsületesen végrehajtani, vagyis a választások tisztasága fölött őrködni, ami — ismerve Ripka Ferenc egyéniséget — ideálisan meg is fog történni. A névjegyzékek dolgában is bizonyára meg fog tenni mindent, hogy abból nemcsak a szociáldemokrata pártnak, de a többi liberális és demokratikus pártoknak is minden sérelme lehetőleg kiküszöbölíessék Hasonlóképpen nem tekintjük kizárólag szociáldemokrata kívánságnak a fegyelmi ügyek és egyéb elbocsátások revízióját. Budapest minden józan polgára teljes erővel követelj ezt. mert az elkövetett törvénytelenségek szégyenét minél előbb le kell törölni a fővárosról. A szociáldemokratákéval körülbelül azonosak n demokratapárt kívánságai is. amely párt követeli, hogy a kormánybiztos tegye jóvá a választóiogosultság ellen elkövetett vakmerő és törvénybe ütköző merényletet. Figyelmeztetni fogják különben — értesülésünk szerint — a kormánybiztost sírra is, hogy a Wolff- párti uralom egy csomó törvénytelenséggel rengeteg kiisexisztenciát döntött romlásba. Ezeknek a megmentése é-s: felsegitése legelső rendű feladata szerintük a kormánybiztosnak . Maga Váz'somyi Vilmos, a párt vezére, jelenleg nincsen idehaza, de távozása; előtt igen s z i m. patikusán nyilatkozott Ripka Ferenc személyéről, aki mindent kész megtenni a múlt bűneinek kiirtására és jóvátételére, de viÚtban az egységes polgári front A választói, névjegyzékek korrekcióját és az elbocsátottak figyelnek revízióját kívánják az uj kormánybiztostól — Vázsonyi Vilmos véleménye Ripka Ferencről Mit kívánnak a demokraták és a szociáldemokraták
