Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-08-23 / 31-32. szám
Budapest, 1924 augusztus 23. 5 Vilogottftot Hell deríteni az Qsető-púlya ügyére Hapy protektorok és súlyos védők — Az uj kormánybiztosé less a döntő szó Az Ü g e 't ő v e r s e n y - E g y e s ii I e t ma már tökéletesen biztosra ves-zi, hogy évtizedekre terjedő bérletet kap a régi Lóversenytéren. dacára annak, hogy a főváros lakosságának igen nagy tömegei elkeseredetten tiltakoznak ez, ellen. Hosszú idő óta folyik ez a harc és most már ott tartunk, hogy ebben az ügyben kenyértörésre kell viini a dolgot. Eddig tény az-, hogy a tanács szive nagyon erősen hajlik az Ügető Egyesület kívánsága felé, arnely- lyel szemben igen erős argumentumokat hoznak fel. Mielőtt legközelebb vizsgálat alá vennénk ezeket az argumentumokat, érdemes a helyzetet megvizsgálni. Tény az, hogy az Ügető Egyesületnek igen hatalmas pro- tektorai vauitok, ami természetes, ha tudjuk, hogy a diszelnökiségre sikerült Albrecht főherceget megnyerni. Kívüle azonban igen élénk szimpátiával viseltetik az ügetősport iránt Rakovs zrky Iván belügyminiszter, valamint a távozásban levő kormány- biztos, Tersty ánszky Kálmán is. Ilyen körülmények között a- tanács állásfoglalása nem kelthetett külön szenzációt, bár bizonyos dolgokat mindenesetre fontolóra kellett volna venni. Különösen három dolog van, amit nagyon szigorúan, nagyon tárgyilagosa,n kell megvizsgálni. Ez a három kérdés- a következő: /. Meg kell állapítani, hogy a lakosság bizonyos köréből emelkedő kívánságok, amelyek az Ügető Egyesület kérelmének elutasítását célozzák, mennyiben jogosultak? Ha jogosultak, nincsen-e más mód ezeknek a kívánságoknak a kielégítésére? 2. Tisztázni kell, hogy forognak-e olyan nagy érdekek kockán az Egyesület kérelmének teljesítése, vagy nem teljesítése körül, amely\ nagy érdekek feljogosítják a tanácsot arra, hogy két egybehangzó (a kurzus előtt és a kurzus alatt hozott) elutasító közgyűlési határozattal szembehelyezkedjék? 3. Világosságot kell deríteni azokra a rendkívül súlyos vádakra, amelyek az Ügető Egyesülettel szemben a sajtóban szinte napirenden vannak és amelyeknek, ha csak tizedrésze is igaz, az ügetőknek nincsen erkölcsi jogosultságuk üzemük fenntartására. Mindezt meg kell vizsgálni. Csak ha mind a három kérdésre megnyugtató feleletet tud kapni Budapest polgársága, akkor lehet komolyam mérlegelés a-Iá venni, hogy város-rendezési, gazdasági, morális' és egyéb kérdések megengedik-e a régi Lóversenytér egy résziének az ügető-plálya céljaira való átengedését. A teljes objektivitás szemüvegén, kell a dolgot megvizsgálni és áttanulmányozni, mert a fővárosnak sokkal nagyobb érdekei forognak itt kockán, mintsem pártszenvcdélyek vagy a sportemberek között is sokszor felbukkanó viszálykodások alapján kritikát lehetne mondani. A helyzet mai meglehetősen kritikus és, ezek a sápok azok, amelyeknek a döntést meg kel! érlelniük. Az a hitünk, hogy a sorsdöntő szót ebben a kérdésben majd R i p k a Ferenc, az uj kormánybiztos fogja kimondani, akinek véleménye képes lesz Rakovsizky belügyminisztert mai -állásfoglalásában megerősíteni, vagy annak revíziójára birni. A Fővárosi Hírlap mindenesetre a legpontosabb adatokat fogja beszerezni és azoknak feltárásával meg akarjiai könnyíteni majd az uj kormánybiztos elhatározását. Minden ellenkező hírrel szemben ugyanis, meg kell állapítani, hogy Rakovszky belügyminiszter bár rokonszenv-i vei kiséri a sportegyesület törekvéseit, ebben a kérdésben nem döntött és nem dönthetett még. de nem is kíván senkit befolyásolni az állásfoglalásban. A belügyminiszter csak akkor dönthet majd, ha az ügy a főváros határozatának meghozatala után jóváhagyás céljából -eléje kerül. Eddig csak annyi történt, hogy aizi Egyesület vezetői előtt körvonalazta a miniszter elvi állásfoglalását, de semmi tekintetben el nem kötelezte magát. Különben is a belügyminiszternek a-z Egyesület vezetői előtt kifejeiziett álláspontja sem egyszerű és kritikanélküli akceptálása az Ügető Egyesület kívánságainak. Mindenekelőtt már visszautasította az első terve f, amely o 1 y ai n (t je r ii letet k i v á n t a. z ii g e t ö - p á, 1 y a céljaira, amely területre a fővárosnak városrendezési szempontokból okvetlen szüksége v a n. Ezzel szemben n.incs elvi kifogása a miniszternek az ellen, hogy az iigetőpályját a régi Lóverseny-térnek a Víztorony felé eső részén kívánnák felépíteni. De van még egy kikötése a belügyminiszternek és ez az, hogy az Egyesület az ügetőpálya ‘területén nyilvános lovaglóterületet is létesítsen, hogy külföldi mintára Budapest lakossága is gazdagabb legyen egy közintézménnyel. Ezen a gondolaton a főváros tanácsának is kapva kell kapnia és a tárgyalások sorián feltételei közé fel kell vennie. ismételjük azonban, hogy ebben a rendkívül elmérgesedett kérdésben, amely a sajtóban és a közönség nagy rétegében is rendkívüli ellenszenvet váltott ki, teljes objektivitásra kell törekedni. A legobjekti- vebb módon kívánunk foglalkozni a kérdéssel, hogyha majd R i p le a Ferencnek, az uj kormánybiztosnak- súlyos véleményét ki kell mondania, a Fővárosi Hírlap hasábjain pro és kontra megtalálhassa mindazt az adatot, amelyre ehhez szüksége van. Halló! Méltóságos úr? Akik valaha egy tálból ettek cseresznyét Bizony eljár az idő és akik. még nem is olyan régen egy tálból ettek cseresznyét, ma keserű daccal egymás ellen vonulnak föl. Be-rs.ze lesz. ez még rosszabbul is, de ma még csak a vicceknél tartunk. Akik valaha egységesen W o 1 f í Károly táborát alkották, ma alaposan meg- tréíálják egymást. Különösen azokra jár rá a rúd, akik kormány- főtanácsos. jelöltök és egyben vagy kint vannak már a Wolíí-pártból, vagy ki szándékoznak onnan lépni. Persze fajvédőék roppantul omolnak ezekre a kijózanodott emberekbe, akik ráadásul még csak nem is lettek méltóságos urak, csak éppen hogy azt hiresz-telték róluk. Az egyik ilyen volt városatya, méltóságos-jelölt igen szimpatikus, derék üvegkereskedő a polgári foglalkozására nézve. Sohasem galoppirozta el magát túlságosan és így igen természetes, hogy a Wolff- pálrtból szecesszionálókkal szimpatizál és valószínűleg velük is megy. A minap azután megszólal az iivegkereskedö telefonja: — Halló, a Méltóságos ár? A kereskedő maga volt a telefonnál és mi tűrés- tagadás benne, megdobbant a szive a címre, amely talán még ma is esedékes egy kicsit és amely bizony egészfen jól hangzik. Szerényen, kissé dadogva, izgatottan mondta: — Itt... X. Y. van a telefonnál. Kivet parancsolnak beszélni? — Igen, én önt keresem, méltóságos uram. Hát ennek fele sem -tréfa, gondolta a kitűnő üveges, biztosan most akarják közölni, hogy megtörtént a kinevezés. Mégis elpirult egy kicsit, amikor kijelentette: — Tessék velem parancsolni. Az ismeretlen .telefonozó azonban nem jött zavarba, igen határozott, komoly hangon folytatta: — Méltóságos uram, a Wolff méltóságos ur kérdezted, hogy mennyibe kerül mostanában a Józseí- köruton egy éjjeli — lámpás? A fajvédő humorista — mert az volt — nem várta be a kereskedő válaszát, gyorsan letette a kagylót és sietve távozott. Mi azonban tudjuk, hogy Friedrich kegyelmes ur (ő sem teh(et róla) környezetéhez tartozik. A méltóságos-jelölt üvegkereskedő pedig azt üzenj neki, hogy az ilyen finom humoristáknak nem szokott egy hitvány éjjeli lámpáért sokat számítani. Ajándékképen átveheti — világitó anyaggal együtt. ’~~&£SZ£R£L£5 /GZeTlSZ/TtS , DÁNOS u URNER 1 VPQZ50Nyi-ÖTÍi> oTUJTON' EZ 81 * « e ® Hirdető üzletfeleink, az utóbbi időben sűrűn fordulnak hozzánk azzal a panasszal, hogy eaves sajtótermékek hirdetés-szerző alkalmazottai állandóan és kitartóan zaklatják őket. hogy a Fővárosi Hírlapban megjelent hirdetéseiket nekik is föladják. Ez a módszer magán hordja a bélyeget. mert ezek a vérszegény, publicitás-mentes. előfizetők nélkül tengődő lapok pusztán azon a címen koldulnak egy-egv hirdetést, hogy azok a Fővárosi Hírlapban megjelennek. Az ilyen módszerrel dolgozók ellen — azt válaszolhatjuk a tőlünk tanácsot-kéröknek — nincs más orvosság, minthogy, mint minden kellemetlen látogatóval szemben, velük szemben is a „kívül tágasabb“ elvét alkalmazzák. Torna Szilárd halálára. A magyar újságírás gyászában. amelyet Torna Szilárd halála hozott, különös részt kiválnunk magunknak mi és összes kolléga ink, akik -a-z újságírás nagy egyetemén kívül., speciálisan foglalkozunk a főváros ügyeivel, a kommunális intézményekkel és a várospolitikával. Kis- csoport ez. akik nagy lelkesedéssel, kivételes hozzáértéssel művelik ezt a hatalmas és fontos munkakört; de bármily jeles gárda legyen is a fővárosi tudósítóké, még közöttük is .kimagaslott Torna Szilárd, aki hosszú tapasztalatok, tiszta látás, ragyogó intelligencia segítségével mindig megértő, de mindig szigorúan kritikus szemmel nézte a főváros ügyeit. A városházán ismert mindenkit és ö<t is is miérté mindenki. Tudott mindenről, ami itt történik és nem volt a városházának olyan kis eldugott szobácskája. amelynek belső életét, tevékenységét ne ismerte volna. Nem volt szenzáció- hajhászó riporter, inkább élesen, látó., kritikával dolgozó publicista, aki. ha négy-öt sort leirt lapjában valamely városi kérdésről, annak megvolt a maga komoly súlya, biztos jelentősége. Miután- elhagyta zsiunnaiisztikai .sikereinek első terrénumát, a Magyar U j s á g-ot, az Az Újság fővárosi rovatvezetője lett és ebben a munkájában töltötte el élete legszebb esztendeit, szám szerint húszat. Lapia tekintélyt adott neki, de T offia Szilárd sem volt hálátlan. ő is hatalmas arányokban emelte a lap presztízsét, amelyért élt. halt. Nfehániy év előtt nyugalomba ment. s azóta egészsége lassan hanyatlott. Beteges lett, elgyöngült, de életkedvét nem vesztette, szellemi képiességei épségben maradtak, tovább is a kedves, ötletes, a gorombaságig őszinte Torna bácsi maradt, akit mindenhol, de légióként az újságírók között nagyon szerettek. A városházához sohasem lett hűtlen, pihenésében is mindig szakított időt arra. hogy megjelenjék a Károly-kaszárnvq folyosóján, amelyhez évtizedek alatt valósággal hozzá nőtt. majd ellátogatott a sajtóirodába is, ahol órákig elévődött kollégáival, akik mindig boldogan, szeretettel hallgatták szellemes visszaemlékezéseit. Most eltávozott közülünk. Emlékét imindnyájam kegyelettel! őrizzük meg. A torzszülött bölényboriu. Nehány hónappal ezelőtt kitelepítették az Állatkert európai bölényeit a visegrádi vadaskertbe. Azt hitték, hogy ott, a tizenkét holdnyi erdőben szaporodni fognak, s hogv ilyen módon megmienthetik az életnek ezt a már-már kihaló fajt, amelyből most már csak nyolc pél- dány él az egész világon: -e nyolc közül öt volt ami á l l a t k e r t ii ni k b e n! Nemsokára tényleg született egy kis bölényboriu Vis-egrádon. amelynek igen nagy értéke lett volna, ha életben maradt volna. Csakhogy a szabadabb területen, kellő segítség nélkül maradt újszülött állatnák nekiment a többi bölény és összetaposta a kisi jövevényt Ezzlel nagy kárt szenvedett a főváros, a-miért nemrégen, meginterpellálták a polgármestert, ö helyette most felelt a legutóbbi közgyüléspótló tanácsülésen Folkusházy alpolgármester, akinek szavai szerint a főváros kára nem számba mlenö. mert a kis borjú (torzszülött volt. Ezt konstatálta az utólagos vizsgálat. Mi nem tudjuk a vizsgálat módját, csak csodálkozunk rajta, hogy az összetaposott, majd elásott és a földben hetek óta rothadó kis hullani, utólagosan hogyan tudták a torzultság hibáját megállapítani? És csodálkozunk rajta, mert az Állatkertiben minden állatápoló legyér- telmüen vallja, hogy régebben ott minden évben született egy-két bölényborju: egy se volt torz- szülött! Ellenkezőleg, mindegyiket felnevelték. úgyhogy Lem dl igazgató minden évben tudott belőlük egyet-kettőt más állatkerteknek cserébe adni mert fölösen volt. Miért küldték tehát ezeket a megfogyott utolsó bölényeket Visegrádra, amikor itten jó helyük volt? Régen szaporodtak itt. most meg fogynak ott. Nem értjük a dolgot; azt hisszük azonban, a baj eredő hibája a szakértelem hiányában van. Bokréta-ünnep az uj Lóversenytéren. Az uj lóverseny-pályán az elmúlt héten- tartották meg nagy fénynyel a bokréta-ünnepet. Az ünnepséget a Magyar Lo- varegyle-t és az építő részvénytársaság, amely az Iparbank érdekeltségéhez tartozik, rendezték. Az uj építményeket bemutatták a sajtónak. Legfeltűnőbb az építmények, között a 60.000 embert befogadó ‘tribün és a 46 uj istálló. Az építkezés félmillió dollárba kerül. Az élő arckép ma a legnagyobb sikernek örvend egész Budapesten. Kizárólagos készítője: „Oktogon“ foto-salon, Andrássy-ú-t 55. szám.
