Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-08-23 / 31-32. szám

Budapest, 1924 augusztus 23. ö TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Baross Gábor II. A tekintélyeket nemcsak lerombolni nem szabad, hanem a tekintélyeket meg is kell csinálni. Vagy ki volna az, aki elhinné, hogy Dobzse László emelte a magyar korona fényét, vagy aki anakrleoni ódával dicsőítené a kommiin után következett magvar keres­kedelmi minisztereket? Ez utóbbi Egyébként csak visszajáró kölcsön-kenyér. mert a magvari ipar és magyar krieskedelem sem igen hallott önmagáról a .kereskedelmi miniszteri székből magasztaló szavakat. Igaz. hogy volt a kommiin után egy kereskedelmi mi­niszterünk, aki a reszortjába tartozó kereskedelem be- cézgetésében egészen odáig merészkedett, hogy be­vallotta: nem ellensége lennek a foglalkozási ágnak. Tovább azután már bátortalanabbak lettek a mi­niszterek és nem ragadtatták el magukat az ilyen szerelmes ömlengések se: hideg ésszel és hideg szív­vel kormányoztak. Hogy hogyan, milyen eredmények­kel. azt aziután igazán meg lehetett állapítani azokon a sáriin tartott kereskedő- és iparosgyiiléseken. ame­lyek különösen Walko Lajos minisztersége alatt fölbnrjánzottak. Ha Walko miniszter ki akarta volna tüntetni az iparosokat, például a héten is két egészen kivételes alkalom kínálkozott erre. amiely alkalmakat azonban a miniszter elmulaszt ott, mert ő nem ellen­sége ugyan az iparnak, de el sem akarja azt kapatni. Diplomáciához kell ilyenkor f olyaimodni: nem megy el az ember sehova, hanem azt üzeni a kispesti áruminta, vásárnak, hogy elmlent a miskolci iparos- kongresszusra. a miskolciaknak mee. hoev éppen most nyitja meg a kispesti árumintavásárt. Igazi, hogy minap egy miskolci vizittel ílastromot akartak ragasztani az iparosság sebére; de akkor már nagy volt a felzúdulás az eljárás miatt. Az iparosok különben is igen jól emlékeznek Miskolcon arra, hogy ugyanez történt velük tavaly Veszprémben, pedig mindenütt volt diada-lkapu. bandérium, fehérruhás lá­nyok. Ha a bandériumra meg a diadalkapura nem is kiváncsi a miniszter, kétségtelen, hoev az ipar mai dermesztő helyzetében mindenhol ott kell lenni vi­gasztaló szavával, ahol csak néhány iparos össze­verődik. Nem tréfa ez és ha Hegyeshalmy miniszter­sége alatt humorral és szatírával kezleíték a bársony­szék merev nemtörődömségét; Walko miniszite-rirel szemben már jogosult' a türelmetlenség feijajdulása is, amikor cselekedetek helyett, segítség helyett még csak illetékes ajkakról elhangzó biztató szót, -reményt nyújtó kijelentéseket sem kapnak. Pedig nagy szükség lett volna erre, hogyha majd visszatérnek otthonukba, visszanyerjék bizalmukat, s fokozott kedvvel lássanak hozzá az építő munkához. Walko Lajos azonban lehetne emiatt még kitűnő kereskedelmi miniszter, lehetne második Baross Gábor: de mégis az a véleményünk, hogy ma már ,a miniszterek olvasmányai között is ott kell lenini a Pesti M ti v le 11 Társalgónak. Láttunk mi málr jómodoru rideg számembereket is, marcona pénz­ügyminisztereket, akik az érintkezésben! nemi verték fejbe látogatóikat zordon számoszilopokkal. Walko Lajos Madarassy-B eck Marclell előszobájában nőtt fel. Ha mást nem, de az emberekkel való érint­kezés simaságához, kellemességéhez jó iskola a bank­direktorok titkári széke. Mégis pont vele történt meg. hogy a kölcsönügyhen külföldön tárgyaló pénzügy- minisztert helyettesítvén, mint néhai Ferenc József a koalíció vezéreivel, olyan huszárosán bánt el a bank­vezérekkel, akikre valaha csak álmélkodva mert -még gondolni is. A második Baross Gábor ezt az> egy tulajdon­ságot iaz elsőtől örökölte, de szerény véleményünk szerint, ez az légy nemcsak .a barossgáborsághoz, de a kereskedelmi miniszterséghez is túlontúl kevés. Félő. hogy Walko Lajos számára kevés volt az a kurzus, amelyet Beck Marcell előszobájában töltött, s mi azt szeretnénk ajánlani, hogy iratkozzék be oda még egy — pótkurzusra. ♦ Krausz Simi. Napoleon megint visszatért. Hon­nan? Bizonyára Amerikából. És megint a maga ácsolta djiadaltkapun át vonult be Budapestre. És amilyen sokoldoht ez a Napoleon, nemcsak a diadal­kapuját ácsolja sajátkezüleg, de. a győzelmi indulót is sajátkezüleg fújja a bevonuláshoz: újságokban har- sonázza feli tüdőből, hogy micsoda sikereket aratott megint a dollárok! harcmezején. E sikerekről rajta kívül senki s e tn- tud valamit, de Napoleon, addig fújja a győzelmi indulót, amíg maga is elhiszi, hogy Amerikát csakugyan meghódí­totta Magyarország részére. Igen, meghódította. A dongó rászállt Cézár lovának a fülére és a dongó azt hiszi, hogy ő vezette át Cézár csapatait a Rubikonon. Nam most látjuk először Krausz Simít ebben a Napóleoni pózban. Nem most térit először vissza Amerikából, de most seim nyert, hanem vesztett csaták u í ä n. Egy Napoleon, aki minden c s a tá t elveszít és akiben a Napóleoni erények­ből csak az adminisztráló képességek vannak -meg! Ezekkel a képességekkel akarja pótolni hadi tudo­mányát és külső sikerekjke 1 akarja lep­lezni péjnzügyi m||ű v e lie tje) lcb'ien étért kudarcát. Bizonyos, hogy a pszihológiai momen­tumok kiaknázásához jól ént. Tudja, hogy Ameriká­nak különös varázsa van mostanában a- pesti lelkekire: aki megjárta Amerikát, az egész különös nimbusszal tér onnan vissza, még ha idehaza nem is jelentett sokat a komoly tényezők sorában. Tizedrangú szí­nésznők igyekeztek ki Amerikába, ahonnan jobb fém­jelzéssel tértek vissza, mert a magyar közönség úgy gondolkozott, hogy annak mégis csak valakinek kell lenni, akit dollárokkal megfizetnek. Pedig iaz illető Amerikában és épp oly rosszul játszott, mint Buda­pesten s hogy nehány dollárral jött vissza, ez sem jelenti sókat, mert hiszen Amerikából- még aszta­losok és pincérek is dollárokkal férnek vissza Ma­gyarországba. De Kraus:z Simi, [m< é g dollá­rokat ise m hozott, sőt -m ég bankárokat se. Csak utánozta a dongót, amely rászállt Cézár lovánák a fiilére és elhitette magával és másokkal, hogy az amerikai bankárokat ő vezette be Magyar- országba. Egyszer ebédelt odakiinn Otto H. Kahn bankárral és ebből az ebédből rengeteg tőkét' akart kovácsolni magának. Úgy állította be magát, mintha ezen az ebéden dőlt volna el Magyarország külföldi kölcsönének sorsa. De Amerika csak egy ebéd ere­jéig ment bele a kölcsönbe, amely ebédet különben természetesen visszafizettük Kahn urnák. így aztán kvittek is vagyunk Kahn úrral, aki jött, látott-, evett és vissza utazott Amerikába. Most megint itt járt két amerikai bankár: Speyer és Krech. Hát persze, hogy a dongó megint rászállt a ló fülére és hangosan ziimögötit o budapesti újságokban arról, hogy ő már régebben együtt kosztolt Speyer és Krech urakkal, akik azért jöttek Budapestre, mert Simi együtt vacsorázott velük Amerikában. Úgy látszik, Simi végig vacsorázta egész Amerikát és ezeket a vacsorákat fontos pénzügyi eredményekként szám­lázza el a maga javára. Pedig a valóság az, hogy Amerika a népszövetségi kölcsönben Anglia köz­benjárására vett -részt s egyáltalán nem azért adott hat és félmillió dollárt kölcsön Magyaror­szágnak, mert ezzel háláját] ajkarjá kifejezni ama leereszkedésért, amelyet Krausz Simi tanúsított, ami­kor megette Speyer és Krech urak vacsoráját. ,,Együtt vacsoráztam- velük, együtt ebédeltem velük“. Jóságos Isten, pesti családok annyi szegény bóchert ültetnek péntek este asztalukhoz, de ezek a szegény vándor- koldusok sose csinálnak maguknak -reklámot abból, hogy ilyen -előkelő családoknál vacsoráztak. Az igazi Napóleonokat egy kis szerénység jellemzi. Aki pedig mindenütt az események homlokterébe ordítja bele magát és úgy tesz, mintha már a világ teremtésénél is segédkezett volna, az a cirkuszi bohócok benyo­mását kelti -s ha arat is sikert és tapsot, azt bizonyára csak a komolyság -rovására történik. Jól tudjuk, hogy ez a disszonáns hang, amelyet mi keverünk a Krausz Simon maga rendezte ünneplésekbe, nem jutnak el Krausz Sitidig, aki a Napoleon-okhoz még abban is hasonlít, hogy hadsegédei é-s kamarásai távol tartao a k tőle minden olyan véle­ményt, amely kijózanítóan hatna tú 1- f ütött fantáziájára. De ez nem baj. Mi. a közönségünknek írunk és nem Süninek, mert arról már régen lemondtunk, hogy Simít kiábrándítsuk a maga iránti bámulatából és önimádatából. Igazgatók, akik nem kerülnek a B. listára. A ban­kok még mindig leépítenek és a leépítés romhalmazai alatt kenyerüket veszítve terülnek el az -elbocsátott tisztviselők. A felépítésnek a közönség volt az áldo­zata, a leépítésnek a banktisztviselő. Áldozatok mindenütt és ezt nálunk a bankok áldásdús közgaz­dasági -tevékenységének mondják. Ebben a (W e m z e, t m e n t ő m; u nká b a .n ,a kionj unik-f u- ráli-s pénzintézetek járnak elől, amelyek vad düh vei igyekeztek kihasználni a konjunktúra sze­rencsés pillanatait s most ugyanezzel a dühvei ak­názzák ki a leépítés jelszavát. A leépítés szinte di­vattá lett és azt az antiszociális érzést, amely a le­építésben megnyilvánul, mint valami felsőbb állami szükséget állítják be. a gazdasági életbe. Milliárdokat szereztek, milliárdokat tettek félre és mihelyt a szél kedvezőtlenül fuj, a tisztviselő az első, akit beledobnak a tenger hul­lámaiba. Éljen a bank, ha- bele is pusztul az em­ber. No de nem kell aggódni. Nem mindenki pusztul el, csak a kisfizetésű tisztviselők tömege. Ezeiknek (tönkretett: exisfjen-ciájávaf alapozzák -meg most a konjunkturális bankokat, ezeknek kell elpusztulni, hogy a bank megmaradhasson. De v i g a u él tovább a tömérdek igazgató, a; kon­junktúra- sold is z á z parazitája, a n a g y bér házak u j gazdája, a száguldó autók tula j d-o.nios a és a finom, díszes villák építője. Itt még mindig folyik az építés, a bérházak és. villák még mindig épülnek és gyarap- sza-na-k. Ha masukról van szó. akkor méz mindig a fel­építés elvének hódolnak és a íelépitésit tartják gaz­dasági szükségnek és hazafias erénynek. Kenyeret adunk a munkanélkülieknek, mondják olyan hangon, hogy maguk is elérzék-enyiilnelk tőle. De ha másokról van szó, akkor a leépítést tartják erénynek és a munkanélküliek szaporítását hazafias cselekedetnek. Hazugság, embertelen hazugság mindem. Mert egy csöpp emberiesség mellett neim a kis­fizetésű tjÜszKv is előltl ha-nejm a kop­junk -t u r á 1 i s igazgatót hajítanák .el, aki már szerzett annyit, hogy abból évekig megélhet és bevárhatja az idők jobbrafordulását. Egy ilyen igazgató fizetéséből tiz tisztviselő fizetésére telnék, és mégsem ezek a nagy paraziták, hanem a kis-exis- tenciáík kerülnek B. listára. Mindenki jól tudja, hogy az ii j bankok jövedelmét ezek a hirtelen tenyésztett bankigazgatók emésztik fel és hogy ezek a paraziták rágták meg a kisebb­ségi részvények értékét, amelyek azért oly mulat­ságosan csekélyek, mert tulajdonosaik nem nyúlhat­nak bele, az üzletvitelbe:. Ezeket az élősdi-eket a többségi részvényesek ültették az iga-zgatói székbe, hogy cseléd módjára teljesítsék a kiadott parancsot. És a többségi részvények tulajdonosai ragaszkodnak a cselédekhez. Ezért kerülnek a dolgos kisexisten- ciák s nem a paraziták a B. listára-. Hogy kik -ezek a paraziták és kik az ő kenyéradó gazdájuk, ezt a titkot feltárjuk alkalomadtán a közönség épülésére, hadd legyen nyilvánvalóvá, hogy a részvénytársu­latokat kik tekintik a saját vadászterületüknek s kik azok, -akik ezen a vadászterületen a kopók sze­repét töltik be -ollyan hajtóvadászatok alkalmával, melyeket a közönség leteritésér-e rendeznek. A Metro-bank nagyarányú fejlődése. Kétségtelen, hogy a konjunktúra legválságosabb idejét éljük, amelyen szilárdan megalapozott pénzintézeteknek is nehéz átvergődniük. Éppen ezért érdemes feljegyezni, hogy a Metro-bank .ai konjunktúra eme legvál- ságosabb idejében is békebeli b a n k ü z-1 e t e t épített ki és főleg váltók leszámí­tolásával foglalkozik, valamint re- eszkompt -intézetté fejlődött ki. Egyéb üzletágai között különösen intenziven foglalkozik valutakölcsönök nyújtásával és nagyarányú valuta- csere-üzleteket -bonyolít le. Programmjában szerepel: vidéki intézetek affiliációja isi Most is komoly tárgya­lások folynak egy ilyen irányú jelentős tranzakció dol­gában, amely már -a legkö-zelebbi napokban perfe-k- tuálódik és akkor a nyilvánosság is értesül róla. A Metro-bank — mint ismeretes — a Teréz-kör- úti Baitthiány-palotában helyezkedett él-, nagyarányú apparátusával. Ezt az előkelő palotát alakította át intézeti sziékházává, ahol — bár a nagyarányú épít­kezés még tökéletesen be sem fejeződött — gazdag üzleti élet, nyüzsgő, szorgalmas munka1 fejlődött ki. Legelsősorban meglepi a látogatót az udvarban ame­rikai stílben kiképzett -érdekes és izlése-sl pénztár- szoba, amely maga ujs-zeriisiégével valóban látvjá- nyosságszámba megy. Az emeleteken! lázas a tevé­kenység, különösen Unger Bertram vezérigazgató dolgozószobájában, ahol a szétágazó bankügyvitel szálai összefutnak. Előkelő és ízléses- berendezésével megragadja az ember figyelmét Huszár Károly elnöki szobája és a hatalmas tanácskozó-terem, a melyek mind pompás keretei egy nagy lendülettel fejlődő fiatal, szép jövőre hivatott intézetnek. A Magyar-Amerikai Bank reneszánsza. A Ma­gyar-Amerikai Bank a hivatalos lapban közzé­tett hirdetménye szerint e hó 31-én tartja ezévi ren­des kögyülését. A 1923. évi zárszámadás 354,014.296 kor. tiszta nyereséggel zárult, amelyből ir-észvényen- kint 400 kor. osztalékot fizetnek. A tárgysorozaton a szokásos évi beszámolón kívül uj igazgatósági tagok választása. 10 darab rézvénynek egy darahria való PARÁDI VIZ Mohai Ágnes-fforrás gyomorbetegeknek, vérszegényeknek, gyógyital. természetes szénsavas kltünS üdítő borvlz. — Egyedárusltás: asztali Ital. — Beszerezhető: Forrástermék és Ásványvíz Kereskedelmi r.*t. V., Vigadó-utca 2. sz. Telefon: 43-65.

Next

/
Oldalképek
Tartalom