Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-08-12 / 30. szám

2 Budapest, 1924 augusztus 12. hanem önmaguknak vétettek, mert ez a pont dön­tötte el, hogy a kormány végérvényesén és vissza­vonhatatlanul szakít Wolfíékkal. De a Wolff-tábor a fiatal politikusnak kormánybiztossá való kineve­zésétől nagyon megriadt. Fiihoz fához szaladgáltak, amíg végre ez a kombináció egészen más, W o -1 í fákon messze k i v ü 1 eső okból végleg meghiúsult. És most boldogan lélegzőnek fel, amikon egy másik liberális kormánybiztost neveznek ki. Pedig már útban van :a még nagyobb veszedelem, Bárczy kinevezése, amivel azután a feltámadásnak minden reményét elhantolhatják a kurzus-vedének. Amikor az alpolgármester ur gyalogol Zilahi Kiss Jenő automobilbalesete Mi tűrés-tagadás benne, bizony nem minden­kinek való szórakozás az automobil. Vannak em­berek, akik valósággal kirínak a kényelmes, párnás ülésekből. A kurzus-nagyságok közül például igen kevesen vannak, akikről el lehetne mondani, hogy autóra termettek. De nemcsak ez a bak hanem az is-, hogy a városházi kurzus oszlopainak határozottan nincsen szerencséjük az automobillal. Csak legutóbb olvastuk Wolff Károly kéteszten- dös parádi kalandját, amelynek ellenértékeként a főváros — óh, nem Wolff Károly — hat milliót fizetett ki. Akkor sokat elmélkedtek a publicisták és egyéb válogatott desíruktivok azion. hogy miként került városi autóba Wolff Károly? Vagy ha már belekerült, miért nem ő fizeti a parádi kárt? Akkor azt mondották, hogy Wolff, mint Sipőcz polgármes­ter vendége ült az autóban. Nem lehet azonban eleget hangoztatnunk azt a felfogásunkat, hogy nem­csak Wolff Károlynak nem volt joga Párádra: menni városi autón, de maga Sipöcz Jenő polgármester sem engedhetné ezt meg magának. A h i v a t-al o s a u to­rn o b i 1 o k a t csak hivatalos utón szabad h ai s z -n á 1 n i és ha a polgármester nyaral, akkor Budapest határán kívül csak saját magántulajdonát képező automobilján közlekedhetik. Most azután kiderült, hogy Valósággal uzussá lett, hogy a íőtisztviselők magánszórakozásaik alkal­mival is hivatalos autókon járnak, városi benzint fogyasztanak. Ezt mi visszaélésnek tartjuk és tilta­kozunk ellene. Hogy a parádi auíókiránduiás nem sporadikus jelenség a kurzus-oszlopok között, azt csak ak'kor lehet konstatálni biztosan, amikor autóbalesetek érik itt vagy ott -az országúton az urakat. Mert legújabban megint ilyen országúti kalamitásról szá­molhatunk be. amely azonban nem volt olyan, súlyos természetű, mint a parádi. Ennek -aiz' uj balesetnek szenvedő hőse Zilahi Kiss Jenő alpolgármester. Wolff ési Sipöcz példáját követve, természete­sen Zilahi Kiss Jenő sem vasúton vagy magán­autón tette meg az utat. amikor az idén Balaton­györökre ment nyaralni. Persze most. hogy szabadsága letelt, szintén autóval jött vissza. Takarékos ember, nagyon drága mostanában a vasút és egv budapesti alpolgármes­ternek igazán első osztályon illik utazni. És ekkor történt a kiailamitás. Mintha összeesküdtek volna ezek az ördöngös töfögő masinák a Wolff-párt ellen, ezúttal is bajnak kellett történni. Az egyik kerék felmondta a: szolgálatot. Eltörött. Az alpolgármester ur ott maradt az országúton, vagy ha jólesett volna neki, elindulhatott volna — per pedes apostolomul... Ezt azonban nem tette, hanem várt türelmesen Egyszieír csak teliefonjelentés érkezett a városházára a Balaton mellől, hogy küldjenek gyorsan egv friss balesetmentes autót, vagy ha e.zt nem lehet, legalább egy egészséges, ép kerteket. A városházán azonban kénytelenek voltak fájó szívvel kijelenteni, hogyegyi­ket sem. tudnak küldeni. Minden „kézben van.“ Bizony ez boszantó dolog volt és Zilahi Kiss alpolgármester ur alighanem toporzékolt -egy kicsit odakint az országút közjepéni, de ennél többet azután igazán nem tehetett. Hála a jó Istennek, azonban mégis csak hazakerült valahogy. Nem veszett el a pusztában, nem tévedt el a rengetegben, itt van megint, itt van újra, mindnyájunk osztatlan nagy örömére. Hogyan jött haza? Ki tudná megmondani? Nagy titokban tartják a dolgot és így nem lehetetlen, hogv (egy kicsit gyalogolnia is kellett, amíg elérte az első vasúti állomást. Végre is a gyalogjárást is meg kell lassanikint szokni újra, mert az autóbaleseten kívül, alighanem más kalamitás is fogja nem is olyan so­kára érni a kurzus eme gyöngyét. Akkor pedig nem lesz több autóimra, nem Bala­tongyörökbe, de még Hiivösvölgybe se. Hogy el ne felejtsük: Sipőcz polgármester megint Párádon nyaral. Ki tudja, amilyen pechjük van az uraknak az automobillal, még megint akad a destruk­tív sajtónak valami irnivaló. DÁNOS & URNER UVOZ&QZm-tXTM- oimTOX' 17Z-Í& Elejtették az uj fővárosi kölcsön tervét Az arany-költségvetés nemcsak aranyparitásos adókat, de uj adónemeket is hoz A városházi esetnénytelenség közepette egyetlen esemény mégis az, hogy javában készül az arany- költségvetés: A belügyminiszter elrendelte, a tanács intézkedett és a pénzügyi ügyosztály szorgalmasan dolgozik rajta. Az alapelveket a tanácsi szabta meg és ez alapok között a legfontosabfy hogy a tanács ki akar evickélni a póthitelek labirintusából, ami ter­mészetszerűen csak aranyikölitégvetés 'mellett Le­hetséges. A 'kérdés most már az, hogy milyen lehet ez az uj költségvetés? Információink szerint az 1924. évre szóló költségvetési összegnek éppen az ötszörösére van szüksége >a fővá­rosnak, hogy háztartási szükségleteit fedezni tudja. Miután pedig az Í924. évi kiadás körülbelül hat­száz milliárd papirkoponia volt, az 1925. évi költ­ségvetés-' végső összege mintegy har­mincöt millió aranykorona körül fog mozogni. Természetes következménye ennek az adóknak aranyparitásra való emelése. Az eddigi intézkedések szerint máris aranyparitásra emelték a fogyasztási adót, a kórházi ápolási dijakat, a főváros összes jogosítványait. Fölvetődött közben a jövedelmi adó megpótlékolásának régen kísértő ötlete, nem mernénk azonban azt hinni, hogy ex-lexben lenne bátorsága a tanácsnak ezt keresztülvinni és ha a 'tanács mégis megtenné ezt, a belügyminiszternek lesz a hivatása a megakadályozás. Ebben a kérdésben több tárgyalási folytatott már a főváros a pénzügyi kormánnyal. F o 1 k u s- házy bajos alpolgármesternek sikerült a pénzügy- minisztert meggyőzni az uj adók szükséges voltáról. Egyébként az u| adók gondolata uj pénzügyi politikát jelent a városházán, mert azí bizonyítja, hogy eladottak az eredeti tervtől, a nagyobb kölcsön felvételétől. Nem a nagyobb kölcsön felvételét választották tehát, ami az jelentette volna, hogy nagyobb kon­cepciójú pénzügyi rendezést lehetett voltfk bizto­sítani. Ezzel szemben ismét a foldozgatás politikáját kívánják követni. Hogy ez a szatócsokhoz méltó háztartás-rende­zés mit jelent, igazán nem kell sokat magyarázni, csak rá keli mutatni arra a másik adóötletre, amelyet a jövedelmi adó megpótlékolása körül kiizzadtak. Ez pedig a hirdetési adó ötlete. Erinek az adónak nem lesznek busás jövedelmei, de egészen bizonyos, hogy az amúgy is ‘agyonsanyar­gatott Sport és kereskedelmet még a reklám lehetőségétől is elütik. Olyan adókat hoznak be .tehát, amelyek semmi egyébre nem valók, min: a legjobb adózó alanyok iegyöngítésére. Az crar.yparitáisos adók területén isj antiszjo- ciáiis törekvéseket látunk. Vagy mi lenne más a fo­gyasztási adónak aranyparitásra való emelése? Alig lehet benne- kétség, hogy az aranyparitásos fogyasz­tási adók újabb drágasági hullámot hoznak és pedig a legfontosabb élelímicikkek terén. Ugyanakkor azon­ban, amikor a fogyasztási adótételeket felemelték, sehol sem látunk készülődést a fogyasztási adókat beszedő kis hadsereg rendbeszedésére. A közönség rettenetes tant urán. megy keresztül és nagyon sokat molesztálnak mindenkit, aki csomaggal érkezik Bu­dapestre. Kisebb és méltányosabb terhet ró a közönségre az aranyparitásra emelt közlekedési adó, amelyben legalább valamilyen progressziót lehet felfedezni. Ez a progresszió elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a villamost nem sújtja újból az adó, amelyet ott ma is szünet nélkül beszednek. Ha van is de legalább u j .terhet nem jelent. Az olcsóbb, igény­telenebb közlekedési eszközöket is kevésbbé sújtja áz arai;y parkás na emelt köziekedéi adó, mint például az autókat, amelyek azonban bátran fizethetnek. Túlfűtött reményekkel nem Lehet azonban a fő­város pénzügyei felé tekinteni. A magyar konmányok öt esztendőn át próbálkoztak az országot saját ere­jéből talpraállítani. E próbálkozások gyötörték a la­kosságon. de bebizonyították, hogy szanálni csak nagyszabású kölcsönnel lehet. Kérdés, mikor látják be ugyanezt a városháza íoldozó vargái is? A nagy tatarozók A nagy tatarozás! lázban, amely meglepte a háziurakat és amely ma a gazdasági éleit ten­gelyébe kerüli, föleievemítettek egy anekdotát, amelynek erősen kommunális ize is van. Elment a nyári színház igazgatója, akit rö­vidség okáért, de min,dien célzás nélkül nevez­zünk Matyinak. Sipőcz Jenő polgármesterhez. Matyi direktor liberális gondolkozásu férfiú és bizony erőszakot kellett vennie a meggyőződé­séin,, amikor a kurzus-polgármester küszöbét át­lépte. Tessék elhinni, nemcsak a népszerű direktor, nemcsak a színház, die a főváros életében is ese- unény volt ez. De tenni '.kellett valamit, mert amióta, „mindenki kész“, bizony a színház is elmondhatja, hogy látott már jobb napokat is. Amilyen őszinte ember a Matyi direktor, el is mondta ezt áperte a Sipőcz polgármesterinek, akinek hideg kurzus-szive1 nem akart fölmelegedni a liberális művészet iránt. Pedig netm kért egyebet a szerény direktor, csak a régi segélyt, — no persze aranyba-nj. Elmondta már bőven, hogy milyen; '.művé­szetet produkálnak ok ott a színházban. — De a terheket nem bírjuk, m'éltóságos pol­gármester ur. A tagjaink fizetése horribilis. Agyongyötörnek adókkal, vizdijakkal, tűzoltók­kal. És a világítás... Szörnyűséges, nem Lehe: kibírni. Aztán ott van a fűtés. Tessék elhinni, rettentő vagyont eszik meg a tüzelőanyag. Oh, az a fűtés ... A polgármester egy pillanatig elgondolkozott. És csakugyan rájött, hogy a nyári színházban talán, mégis fölösleges az a töméntelen tüzelő­anyag. — Hát ne féltsenek — mondta nemes egy­szerűséggel, mire földerült a Matyi direktor arca: — Hát f ü t ti n k mi, m é 11 ó s á g o s u r a m? * Mintha csak nem is a polgár,mester, hanem a népjóléti miniszter szobájában történt volna az eset. Mert onnan meg ezt a kérdést véhük a mi­nap hallani: — Hát tatarozunk imi, kegyelmes uram?... Csak meg nem hamisított névjegyzékkel lehet választatni Szervezkednek az ellenzéki pártok A Wölfí-párt. úgy látszik, elkeseredetten '.készü­lődik a választásokra. De ez a készülődés nem a párt- körökben, vagy népgyüléseken történik. Ebbe bele­nyugodnánk, mert ehhez törvényes joguk van. Agitál­hatnának, ahogy akarnak, úgy sem hisz már nekik senki Budapesten. Elég volt nekik négy esztendő bő­ségesen, hogy saját sírjukat megássák. Ök azonban másként készülődnék: a válasz­tási névjegyzékek ossz e“k> aszabolás á- v a 1. Az a szegény 1925-ös választási névjegyzék úgy néz már ki, mint egy német diák a századik menzára után. Hiszen négy esztendő óta 157.000 vá­lasztót fosztottak meg a jogaitól. Hogy mindez nem véletlen, csak nehány számot akarunk emlékezetben Rheumas, köszvényes megbetegedések, izületi öántalmak, idegesség, szívgyengeség és női bajok j ellen ez évben is sokszáz fürdővendég kereste fel a SZENT-MARQITSZIGET 420 hőfokú, kénes és szénsavas forrásvizévé! táplált gyógyszáüodáií, gyógyfürdőit és vizgyógyiníézeíét Jelenleg teljes elfoglaltság. Mérsékelt számú előjegy­zések augusztus 5-től elfő adtatnak. Gyönyörű park. Állandóan öntözött íak. Virágkiállítások. Teniszpályák. Sporttelepek. Kolossá Viktor felsősz'geti éttermei. Toll Árpád cigá yzenekara. — Sziget-Klub nyilvános éttermei. Katónként jazz band és tánc. Kedd. csütörtök, szombat: toronyzene a Víztorony erkélyén. Daloshang . erseny. MARGITSZIGETI STRANDFÜRDŐ Az úri közönség legkellemesebb nyári szórakozása. i mi luiiiiimii imiií ii—!■ niiwTiMiTTt-iTnm*mrTirT-m-vnmffmtff—

Next

/
Oldalképek
Tartalom