Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-07-29 / 28-29. szám
2 ti Budapest, 1924 julius 29. kiváló ember, akinek páratlanságához szó sem férhet, a. kormány akkori helyzetében még ő is túlzottan éles politikai színeket jelentett volna. Ma azonban már teljesen megérett a helyzet Melly Béla kormánybiztossága számára, amit mindenki befejezett doj- Iognak is vett, de közben felmerült a Bessenyei-kom- bináció. Bessenyei Zeno Bessenyey Zeno neve a kormánybiztos-jelöltek között egészen váratlanul merült föl. Wolffék köréből került a sajtóba az a hír, hogy ő lesz Terstyánszky utóda. Wolff Károly egyik alvezére haragosan jelentette ki: — Egy vidéki főszolgabírót akarnak kinevezni kormánybiztosinak. És valóban a kormány szándékai Bessenyey kinevezésével szemben nagyon komolyak. Elhatározott dolog volt és még ma is az hogy a Váci-utcai főpolgármesteri hivatalban ő fog beleülni Terstyánszky Kálmán székébe. Közben azonban a politikai pártok akciót indítottak ezzel a kombinációval szemben. Legelső sorban Wolffék prüszkölnek, merít Besse- nyeyt veszedelmesen liberális gondolkodású embernek ismerik. Argumentumként azonban inkább azt emlegetik, hogy Bessenyey protestáns és: így a váJóindulatu reménykedések dacára nincs más mód, mint hogy le kell mondanunk a budapesti őszi választásokról. Ezt pedig Wolffék határozott győzelmének k e í í e 1 k ö ni y v e 1 n ü n k, mert senkinek a világon nem állott érdekében ez a halasztás, csak nekik, akiknek ez az utolsó, bár igen halovány reményük. A győzelmet nem ők maguk aratták mert önkénytelem talán öntudatlan segítőtársul odaállott melléjük a baloldal, amely ezúttal megbocsáthatatlan politikai hibát követett el. Ám lehetnek olyanok is, akik a ikormánypáríot vádolják meg azzal, hogy igen könnyű lélekkel mondott le a már megkezdett út folytatásáról, amikor még meg sem kísérelték annak lehetően gyors befejezését. Nem vállalkozunk azonban arra, hogy a felelősség kérdését firtassuk, inkább megkíséreljük rövid távlatból reflexiókat vetni arra a két parlamenti napra, amelyeken a nemzetgyűlés napirendjén szerepelt a fővárosi javaslat és amely két nappal e n- nek a nagy fontosságú kérdésnek aktualitása október elsejéig megszűnt. Ez a két nap ugyanis tulajdoniképen az előadó sablonos felszólalásán kívül csak egyetlen szónoki beszédet jelent. Az első napon, hangzott el ez a beszéd, mig a második napon Hegymegi-Kiss Pál a vidéki törvényhatóságokkal foglalkozott, majd belefulladt a vita abba a moziharcba, amelyben Viczián Istán, Wolffék szemefénye, súlyos sebeket kapott. Az egyetlen beszéd a szociáldemokraták álláspontját domborította ki és Farkas István mondotta el, tanúságot téve arról, hogy a szociáldemokraták kívül a közgyűlési termen is jobban megtanulták a főváros ügyeit, mint Wolffék, akik négy éven át korlátlan urak voltak a városházán. Igen nagyhatású volt ez a beszéd, melyről meg kell állapítani, hogy annak szinte minden mondatát a polgári elem is készséggel aláírhatja. A kurzus bűnlasjtroma A városházi kurzus bűnlajstromát összeállítani nem könnyű dolog. Hogy ez sikerülhessen, igen gondos munkára van szükség, tüzetesen át kell vizsgálni a kurzus négy elsztendiejének minden; „esö- mény“-ét. Majd ha elérkezik a vádemelési nagy pillanata, a Fővárosi Hírlap ott lesz majd a maga utolérhetetlen adat-halmazával azoknak az oldalán és azoknak a segítségében, akik a felelősségre- vonást eszközölni fogják. Addig is nem érdektelen csoport ősi tani azokat a vádpontokat, amelyeket a szociáldemokraták emelnek és amelyek pontokba szedve ezek lennének: 1. Annyira lezüllesztették a közigazgatást, hogy „szégyen, gyalázat az országra nézve, hogy ilyen fővárosa van.“ 2. A választói névjegyzékekből kihagyták a választók nagy részét. 3. Az iskolákat lezüllesztették, leszállították a közoktatás erkölcsi piedesztáljáról. „A tanítás szent helyén bombákat gyártottak és gyilkosokat tanítottak ki.“ 4. Elpusztították a munkásvédelem régi intézményeit is. A szociálpolitikai ügyosztályból elűzték a hozzáértőket. 5. Tönkretették a villamos vasutat, amely „ma csak arra való, hogy embereket gázoljon.“ Az igazgatósághoz dús állásba beültettek nehány városházi vezért, túlterhelték fölösleges emberosháza vezétő-egyénislégei között! (a kaltíholikusok kisebbségbe kerülnének. — Százszor inkább maradjon Terstyánszky, — mondják fajvédőék — semhogy Bessenyey jöjjön. Liberális oldalon Bessenyey egyénisége, politikai hitvallása 'ellen nem igen emelnek kifogást, mert őszintén liberális embernek tartják az uj kormánybiztos-jelöltet; de mégis azt szeretnék — tárgyi szempontokból — ha a főváros adminisztrációját ismerő ember jönne, mint pl. Melly Béla, akiben mindenki megbízna. Akció indult meg hát, épenséggel nem Besenyey ellen, hanem csak annak az érdekében, hogy ne „kividről“ hozzanak embert a főváros élére. Valószínű, hogy ez az oka annak, hogy egyelőre cáfolják Bessenyey konmánybiztosságát, bár egészen valószínű, hogy az elégedetlenség leszerelése után mégis csak megtörténik Bessenyey kinevezése. Valószínű, hogy ebben a kérdésben a kormány még érintkezésbe lép Heinrich Ferenccel. R i p k a Ferenccel és más liberális városi politikusokkal. Bessenyey Zeno különben jelenleg nem tartózkodik Budapesten, hanem kerületében, Sárospatakon időzik. rekkel, a villamosalkalmazottak fizetése ellenben szánalmas. 6. A kórházak uralmuk alatt a legsiralmasabb helyzetbe jutottak. „A legkiválóbb orvosokat elküldték, helyükbe pedig tehetetleneket ültettek be.“ 7. A vízmüveket sohasem javították, ellenben a vizdijakat minden héten emelitek. 8. A tele'kértékadózásit nem merték keresztülvinni. Igen kicsi hányada ez azoknak a bűnöknek amelyet a négy esztendős rezsim Budapest főváros és annak lakossága ellen elkövetett; de ez kétségkívül jeles szolgálat az adatok összegyűjtése szempontjából. Itt legelső sorban a munkás-szempontok dominálnak de — amint az majd ki fog derülni — a polgárság vádjai imég súlyosabbak, még mélyebben szántóaki lesznek. Bombák és panamák Hiányzik innen ebből a kollekcióból az úgynevezett panamavád, amelynek hiányát olyan igen büszkén szeretné elkönyvelni a kurzus. Az egyik szocialista képviselő ugyan odavágta Wolffék felé, hogy „fejlesztették a panamákat“. A fajvédők között iszonyatos felháborodást keltett ez a kijelentés. Ez a felháborodás azt akarta jelenteni, hogy ők nem panamisták. Ha- jogos volt ez a felháborodás, akkor sem tudnánk hímet varrni a ruhájukra, mert a keresztény erkölcs nevében csak kötelességükéit teljesítették, ha ugyan puritánok voltak. Erre a kérdésre azonban eddig még senki sem adott érdemleges választ. Pedig meg kell vizsgálni alaposan a kérdést és ezt a hivatását hűen fogja teljesíteni a Fővárosi Hírlap. A választ rövidesen meg fogjuk adni. Amikor a bombákat emlegették akkor már a felháborodás korántsem volt ilyen erős. > — Azokban a szobákban — mondotta Farkas István — ahol a főváros jólétéről és fejlődéséről kellett volna tárgyalni, összeesküvéseket szőttek, bombákat gyújtottak. Aligha a tanácsiteremre és aligha annak az alpolgármesternek a szobájára Ikell gondolni, ahová Márffy József teára volt hivatalos. De jelentkezett valaki erre a mondatra: — Adatokat kérünk! Ezt Budai Dezső mondta. Nagyon érdekes, hogy éppen ő érdeklődött. Hiszen az ő kerületi pártkörében tanyáztak és szőtték borzalmas összeesküvésüket Márffy és társai. Koncedáliuk, hogy Budai Dezső nemi ltudott a sötét tervekről; de hogy a hasonló existenciák kitermeléséhez a rendszer hozzájárult, erről talán fölösleges vitatkozni. Vagy el méltóztattak feledkezni arról a Wolff- párti városatyáról, akinek az ágya alatt nagymennyiségű ekrazitot találtak? Ennek a városatyának még ma .sem mutatott ajtót Wolff Károly ... Elismerés a múltnak A fővárosi törvény egyetlen szónoka szocialista létére hatalmas bókkal adózott a múltnak. A szocialistáknak nem igen szokták meleg hízelgő szavaik lenni akkor amikor a polgári munka eredményeit kell elismerni. Ettől a normától nem tért el Farkas István sem. De szélesen, okosan és objektiv módon fejtette ki, hogy mi Ily ein mér h e't etil e n visszaesés az, amelyet Wolffék keltettek életre a múlttal szemben. Annak a múltnak tehát, amelyet így le lehetett rombolni, ami ennyi lerombolni valót hagyott maga után, igazán nagyszerűnek kellett lennie. Brilliáns adminisztrációt züllesztettek el, tönkretették a főváros világhírű közoktatását koldusbotra juttatták a kórházakat, az üzemek árszabályozó hivatását eltemették és a közönség monopolisztikus kiuzsoirázóivá avatták őket, a villamost, a vízvezetéket lerongyolták, de nem javították, megszüntették a népjóléti intézményeket. Minden azt mutatja, hogy az a múlt, amelynek ócsárlásából élt a kurzus négy esztendőn át, kivételesen nagy és tiszteletreméltó volt. Olyan nagy és olyan tiszteletreméltó, hogy ez előtt még a szociáldemokrata szófukarságuak is, amely mindig föllép, ha polgári érdemekről van szó, meg kellett hajtani a lobogóját. A szocialisták újból passzivitással fenyegetőznek Az alig pár órát igénybevevő parlamenti vitának voltak jelentős politikai természetű momentumai is. Kiderült mindenekelőtt, hogy a fővárosi törvényjavaslatot mindenki, szinte párt- különbség nélkül rossznak tartja. Egészen bizonyos tehát, hogy ha ősszel újból napirendre kerül, az ellenzéki szónokok egész sora vonul még föl. Az őszi vita kétségkívül a városházi kurzus vesszőfutása lesz, ez lesz az első fórum, amely lesújtó kritikát mond majd Wolffék sáfárkodásáról. A pártok között vannak azonban e tekintetben is árnyalati különbségek, mert amig a liberális polgári pártok abban a meggyőződésben vannak, hogy a törvényjavaslat még a mai rossz formájában is biztosan meghozza a mai rezsim biztos bukását, addig a szociáldemokraták azt hirdetik, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor „Budapestet klikkek fogják kormányozni, amelyek zsarolják! a népet“, s így annak a mai formájában nem szabad törvénnyé lenni. A leghatározottabban hadat üzennek azonban a javaslatnak a liberális polgári pártok is, amelyeknek követeléseit a javaslaton ejtendő módosítások tekintetében nem egyszer ismertettük már. Ezek közül a követelések közül már többet honorált a kormány és a liberális politikusok remélik, hogy még a plé- numban is sikerül majd újabb módosításokat kiküz- deniök. De ha semmi sem történnék is, akkor is bizonyos Wolffék választási bukása. Ezzel szemben Wolff Károly és barátai körében is újabban felülkerekedett látszólag az önbizalom és mindenfelé hirdetik, hogy nem félnek a választásoktól. A liberálisok azonban azt mondják hogy ez semmi más, mint mikor az ember fütyülve megy végig éjszaka az erdőn, hogy kevésbbé féljen. A szociáldemokraták különbén ismét felvetették a passzivitás gondolatát, kormánypárti körökben azonban ezt csak f e n y égető d z é s n e k tartják és azt mondják, hogy a baloldalnak ez csak taktikai eszköze újabb engedmények kicsikarására. » Hogy állunk Budán? Ripka Ferenc és alvezérei Hogy állunk Budán? A budai beszéd, a Krisztinavárosi kaszinóbeli csata, az uj klubalapitás és az egyházi választás óta igen aktuális és igém érdekes kérdés ez. AFővárosiHirla p-nak módjában van hii képet adni a budai helyzetről, amely igen élénken bizonyítja. hogy Wolff Károly a saját hazájában sem próféta többé. A budai polgárság nagyrészének vezére ma Ripka Ferenc. Aki józan és mérsékelt gondolkozása ember Wolff Károly pártjában volt, mind hozzá csatlakozott. Természetesen a demokraták és egyéb liberálisok megtartották híveiket. Ripka Ferenc, aki a legszerényebb emberek közé tartozik, aki csak csöndben dolgozik, nem akar feltűnni, nem akar érdemeket szerezni, nem akar hivatalt vállalni. Sőt a budai polgárok tömörítése körül kifejtett vezérszerepet is csak gróf Bethlen István miniszterelnök egyenes óhajára vállalta. A miniszterelnök pompás meglátása volt ez. mert mindenki tudja, hogy Budán csak Ripka Ferenc küzdhet meg sikeresen Wolffékkal. Nem akarta azonban Ripka vállalni a politikai vezérszerepet, mert inkompatibilisnek tartotta azt, de azért szembe fordult a városházi kurzusuralommal. Bethlen azonban megnyugtatta és ez szülte a fővárosi javaslat ..Ripka- szakaszn-óit is. Ripka Ferenc törekvései igen tiszták és nemesek. Az a szándéka, hogy a budai társadalmat felekezeti különbség nélkül egyesíti és pedig keresztény, nemzeti alapon, amelynek komoly és a gondolathoz méltó értelmezése mellett a zsidóság is örömmel csatlakozhaitik. Megtehetik ezt annál is inkább. mert Ripka Ferenc személyét határozott garanciának tekintik. A három körzetre osztott I. választókerületben különben a vezérek a következők: I. körzet: Becsey Antal. II. körzet: Ripka Ferenc dr. A III, körzetben uj emberek a vezérek, akik azonban Budán rendkívül népszerűek. Ezek: Bakonyi János, akinek Friedrich Istvánnal a hires konstantinápolyi ceruzaszállitási pőre volt és amelynek során Friedrichet leleplezte, hogy üzletét álltörök zsidókkal bonyolítja le. Nagy szerepe van még itt ebben a IH-ik körzetben Loósy, József Viktor vezérigazgatónak és Gr.ecsák Károly volt igazságügyminiszternek. Ezek Ripka Ferenc alvezérei és ők azok. akik vezérük oldalán hivatottak lesznek Budán diadalra 'juttatni a liberalizmust. A fővárosi Javaslat őszi vitája a városházi kurzus vesszőfutása lesz A tárgyalás elhalasztásának politikai következményei — Passzivitásba vomilnak-e a szociáldemokra!ák?
