Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-07-09 / 27. szám
«mhí^öfliDilmiHnninüiaiílbilinuiniHÜ^íQinhiíiniiidiíiBssíauíbiiiaísiBMiniiiramtíiEiamanianasiBiamc ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 100.000 korona. Félévre 50.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Elbukott, mert tehet: Wn volt Irta: Dr. Kadosa Marcel A hivatalos politika nagyobb és kisebb illetékesei egyetlen alkalmat nem mulasztanak el, hogy fel ne szólítsanak bennünket a gyűlölködés abbahagyására, az ellentétek kiegyenlítésére, a békiilékenvségre, az összetett erővel való közös munkára és hasonló egyebekre. Ne feleljük nekik ezúttal azt, hogy a kegyességet mindenkinek odahaza kell kezdenie és ne matassunk rá mindazokra a szomorú jelenségekre, amelyek kiáltó bizonyítékai annak, hogy ezek a kitűnő illetékes urak, a maguk részéről nem nagyon szaladnak megvalósítani a saját recipéjük szerint való politikát, amelyet másoknak annyira ajánlanak. Ne soroljuk fel azokat a tüneteket és tényeket, amelyek a szónok urak beszédeinél ékesebben hirdetik, hogy az 1919-ben megkezdett politika még mindig nem a múltaké és hogy még törvényesen is olyan különbség tétetik állampolgárok között, ami azelőtt elgondolhatatlan volt Magyar- országon. Hagyjuk most ezeket a rekriminációkat és csak arra a hipokrizisre mutassunk rá. amely megnyilvánul ezeknek a kegyes felszólításoknak a két- oldaluságában. Mindig jobb- és baloldalra irányítják az illetékes urak ezeket az intelmeket a gyűlölködés beszüntetése érdekében, mintha e gyűlölködés kétoldalú volna, mintha mi is gyűlöletet hirdetnénk és gyakorolnánk és mintha a mi gyűlöletünknek a túlsó oldalról felénk köpködő urak éppen úgy szenvedő áldozatai volnának, mint mi az övékének. Nem, minket nem a gyűlölködés beszüntetésére kell felhívnia annak, aki a helyzet valóságát tartja szem előtt, amidőn szónokol, hanem legföllebb arra, hogy bocsássunk meg azoknak, akik annyi gyűlölettel árasztottak el bennünket És akkor majd magunk dön- itenénk el, hogy kit tartunk méltónak a bocsánatra és kinek a bűnét Ítéljük a gyűlölet terjesztése körül és egyéb ténykedéseiben olyannak, amelyet soha meg nem lehét bocsátani. így például ami e sorok Írójának szerény személyét illeti, én a magam részéről kijelenthetem, hogy Wolff Károly urnák soha. de soha nem fogok megbocsátani és soha, de soha nem fogom neki elfelejteni azt, ami történt és aminek a történésében neki oroszlánrésze van. Kijelentem, hogy engem semmiféle személyes sérelem nem ért és ha ért volna, azt könnyén és enyhült lélekkel meg tudnám bocsátani, 'mert a személyes sérelmek jóvátehetők és ha senki se teszi jóvá, az idő utóbb kiengeszteli annak a lelkét, akinek a lelke engesz'telékeny. Nem személyes sebek fájnak nekem, hanem amit soha se fogok tudni megbocsátani Wolff urnák, az az, hogy bár egy ország közszellemének a vezérségére vállalkozott, öt esztendő alatt egyetlen szó nem hagyta el a száját, amely e vezérszerepre való hivatottságának a bélyege lett volna. Nem a gyűlölködés szavai fájnak nekem jobban, miket Wolfí Károly intól annyiszor volt alkalmunk hallani, hanem az, hogy e szavak mögött lehetetlen volt a tehetségnek azt a mértékét fölfedezni, ami föltétlenül kötelező arra nézve, aki vezére akar lenni egy társadalomnak. Lehet, hogy objektiv szempontból tekintve, ez kész szerencse. Lehet sőt valószínű, hogy egy tehetséges Wolff Károly vezérkedése mellett, évtizedekre megalapozódott volna az a politika, amely igy a harmadik esztendőben már túlhaladottnak és tökéletesen megbu- fcottnak volt fekinhető. Hiába absurdum Európa közepén egy picinyke országban az a politika, amelynek Wolff Károly volt a reprezentánsa, ha Wolff Károly nagy tehetség. Zseniális szellemek és nagyszabású lelkek előtt alig van lehetetlenség és ideig-óráig tartó hatállyal olyan dolgokat tudnak megvalósítani, amelyek gondolatilag képtelenségeknek látszanak minden épeszű ember előtt. A történelemben nagyon sók példa van erre: Nagy Sándor, Dzsengisz Kháro, Napoleon létre tudtak hozni olyan dolgokat, amelyek fizikailag is lehetetleneknek látszottak és amelyek lehetetleneknek is bizonyultak, mihelyt megszűnt működni az őket megvalósító lángész. Egy zseniális Wolff Károly politikája is évtizedekre szólhatott volna, annak dacára, hogy az európai környezet, amelyben megvalósult, a fizika törvényeinek az erejével követelte volna a megsemmisülését. Objektiv szemmel nézve tehát, igenis lehet szerencsés esetnek mondani, hogy Wolff Károly politikáját egy kistehetségü Wolff Károly dirigálta és nem egy zseniális Wolff Károly, ámde esztétikai érzésem fájdalmait én mégse tudtam elfelejteni sohasem. Mindig meg fog maradni emlékezetemben az a gyötrelem, amelyet el kellett szenvednem, amikor Wolff Károlynak egy-egy „nagy“ beszéde, vagy nyilvános szereplése után égő kíváncsisággal vettem a kezembe azt az újságot, amelyről feltételezhettem, hogy szószerint közli a vezér beszédét és kerestem a beszédben azt a szellemet, amely előtt akkor is meg kell hajtanom a fejemet, ha az hatásaiban reáui nézve káros és fájdalmas. Megnyugvás lett volna a számomra, ha konstatálhattam volna, hogy egy erővel állok szemben és azért vagyok tehetetlen; ha (megállapihattam volna, hogy „noumen adest!“, a szellem van jelen! És kínos, keserves tapasztalás volt számomra, amelynek emléke soha ki nem törölhető a telkemből, hogy soha egyetlen szót nem találtam ezekben a beszédekben, amely a zsenialitás bűvös erejével fogott volna meg; A fővárosi törvény tárgyalásának elhalasztása vegyes érzelmeket keltett a városi pártok klubjaiban. A pártvezérek ugyanis már nagyban készültek az őszi választásra, a törvénytervezet tárgyalásának az elhalasztása azonban arra mutat, hogy Budapesten még nagyon hosszú ideig nem kerül sor a központi választásokra. Egyik-másik kerületben pedig már nagyban foglalkoztak a ’ álaszitási-liszták összeálli- táslával és ahogy mi informálva vagyunk, a jelöltek összeállitásia nagy meglepetéseket fog okozni. A városházán különben azt hitték, hogy a főváros egyik legnagyobb kérdését, a külföldi adósságok dolgát már az uj törvényhatósági bizottság fogja ratifikíálni. A múlt hónapban tudvalévőén Csupor József tanácsnok néhány hetet Svájcban töltött és Bázelban hosszasan tanácskozott azzal a komitével, melyet a főváros külföldi hitelezői delegáltak, hogy a külföldi adósságok törlesztésének feltételeit a főváros képviselőjével megbeszéljék, letárgyalják. Csupor József tanácsnok mielőtt Bázelbe ment volna, Géniben felkereste Teleszky János nyugalmazott pénzügy- minisztert, aki ott iái magyar államot képviselte és Teleszky vei is letárgyalta azt a javaslatot, amelyet a főváros a külföldi kölcsönök törlesztése tárgyában a hitelezők képviselői elé terjesztett. A komité átvette ia főváros iilásos javaslatát és megígérte, hogy tanulmány tárgyává teszi és azután Írásban fog válaszolni előterjesztésre. A főváros előterjesztése hosz(öolffék elióncsoltóK A régi keresztények Hát mégsem oly biztosak a diadalukban, mint azt uton-utfélen hirdették. Ha biztosak lettek volna abban, hogy a törvényhatásiágd választások uj többséghez juttatják őket, nem állták volna útját annak, hogy a fővárosi törvény reformjavaslata még a nyári szünet előtt letárgyaltassék s igy mód adassák a kormánynak arra, hogy a törvényhatósági választásokat még az őszre kiírassa. A nemzetgyűlésen megfeszítették minden erejüket, hegy a javaslat letárgyalását megakadályozzák. így még egy fél évig biztosítják maguknak a városházi hatalmat, amely voltaképpen a törvényhatóság feloszlásával meg sem illeti őket. A haláluk igy is útban van és a polgárság biz- hatik az uj korszak eljövetelében. Bízni kell benne, hogy a polgári front egységét, a város vezetésében a polgárság akaratának fölényét igy vagy amúgy biztosítani sikerül. Szándékosan nem hivatkozunk arra* hogy a kormány pártjának többségére számit a miniszterelnök, mert hiszen ez alig is lehetséges, de hogy csupa lapos közhely, tehetségtelen, szürke, köznapi lélek megnyilatkozása volt minden mondat. A jó öreg Vasárnapi Újságra kell gondolnom, amely egy tél évszázadon keresztül, minden uj magyar verskötetről megemlékezett és ha bármilyen rossz kritikát volt is kénytelen írni, mégis minden kötetből tudott közölni egy szemelvényt, amely méltó volt arra, hogy az olvasóknak bemutassa. Minden rossz költőnek van egy jó verse, talán a „vak tyuk is talál szemet“ igazsága alapján. De Wolff Károly összes beszédeit hiába túrja fel valaki, hogy találjon benne egyetlen mondatot, amely méltó arra, hogy iaz amber megjegyezze magának. Ez az, ami az én szemeimben nagyobb bűne Wolff Károlynak a gyűlölködésnél, amelynek előimádkozója volt és ez az, ami (miatt soha se fog iránta a szivem kiengesztelődni. szasan és kimerítően foglalkozik a főváros jelenlegi anyagi helyzetével és rámutat arra, hogy föltétlenül szükségesnek tartja, hogy a külföldi adósságok törlesztése dolgában minél előbb méltányos és végleges megállapodás jöjjön létre a hitelezőkkel. A főváros jelenlegi súlyos anyagi helyzete és Budapest adófizetőinek megcsökkent teherbíró képessége kizárja azt, hogy a főváros erejét meghaladó terhet vállaljon magára. Azért a főváros képviselői a régi külföldi adósságok rendezését egy ui külföldi kölcsön megszerzésével szeretnék megkönnyíteni. Ha a (főváros külföldi hitelezői erre segédkezet nyújtanának, ebben az esetben a főváros az uj kölcsönnel konvertálná a régi ^adósságokat és abba a helyzetbe kerülne, hogy az uj kölcsön törlesztési föltételeit :a> külföldi hitelezők óhajtásának megfelelően állapíthatná meg. Hogy a külföldiek mit fognak válaszolni erre a propozicióra, azt egyelőre nem tudjuk, mert a komité Írásos válasza mindezideig még nem érkezett meg és könnyen meglehet, hogy a tüzetes tárgyalásokra csak augusztusban, vagy szeptemberben kerülhet sor. Annyi azonban kétségtelen, hogy a tárgyalások során Csupor tanácsnok olyan kedvező atmoszférát talált és olyan előzékenységet a hitelezők részéről a fővárossal szemben, ami kétségtelenné teszi, hogy a külföldi hitelezők a legmesszebbmenő módon segíteni fogják a fővárost, hogy a külföldi adósságok törlesztésének a dolgát végre-valahára véglegesen rendezhesse. az idei vílaszUsokot a kurzus-uralom ellen meg nem is fontos még a kormány szempontjából sem. Bevalljuk, legszebb, legcélirányosabb, az országos politika szempontjából leghasznosabb lenne, ha a budapesti városházán egy nagy polgári koalíció venné át az uralmat, ami a színek összevegyülésében tiszta, hamisittatlan liberális rezsimet jelentene. A nagy polgári koalíciót természetesen mindenkor W o Ifi f Károly és szőkébb elvbarátainak nélkül képzeljük el, mert bármilyen színváltozást mutatna is a bukott rezsim vezére, az ö számukra Budapest népe nem hajlandó amnesztiát biztosítani. Szívesen látná azonban az egész város, ha az uj liberális uralom meg tudná nyerni a maga számára a munkásság képviselőinek jóindulatú támogatását és altkor, mint ellenzékkel, csak a fajvédő-antiszemita A főváros külföldi tartozásait uj kölcsönnel törleszti Információk Csupor tanácsnok svájci tárgyalásairól
