Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-06-27 / 26. szám
Tizenharmadik évfolyam Ara 2000 kor. Budapest, 1924 junius 27. 26. szám. MUHHIB<hül?TäiitolMniiijaiilaiiigii)dlllQliita^iBiiia>Hthrih»tlüuitirttaiiib'iiliailiatiiiaiiiäliraiiinrriBiiiüiflI VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 100.000 korona. Félévre 50.000 kor. Állandó melléket: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Uj demokraták akarnak megjelenni a színen, ami nem .jelent egyebét, minthogy a fajvédő, antiszemita urak is felfedezték, hogy ma már csak a demokráciának lehet létjogosultsága. Macdonald és Hcrrioí uralomrajutásia után nem kellett ezt az alapigazságot valami sulyos eszközökkel kikémlelni, engedjék meg azonban nekünk. akik Budapestet féltjük, hogy megmondhassuk: nem tudnak önök semmitse megváltoztatni, csak egyedül és kizárólag — a nyakra valót. Két esemény történt a közel napokban, amelyeket öszekapcsolni kötelességünk. Az egyik csak egy fölröppent idea', amelyről ma még nem tudjuk él-e, hal-e. de amely szerint Wolffék. Gömbösek, Fried- richék, Ernszték és még ki tudná megmondani, ki mindenki, keresztény demokrata pártot akarnak alapítani. Ugyanakkor pedig a keresztény községi párt intézőbizottsága a választásokon követendő magatartás és az elvi kérdések tekintetében megállapodást létesített, a párt címét az „egységes“ szóval bővítik ki és ezáltal „még tökéletesebben domborítják ki azt, hogy az Egységes Keresztény Községi Párt Budapest egész, lakosságának községpolitikai alakulata“. Az idézőjel között levő mondatot természetesen sző szerint idézzük a párt kommünikéjéből és bevalljuk, — megdöbbenéssel olvassuk azt. A „keresztény demokrata párt“ megalapításának gondolata, a községi párt címébe az „egységes“ jelző felvétele, az „egész“ lakosságról való ábrándozás, el nem titkolható módon összefügg egymással és. feltétlenül Wolffék igen jelentős irány változtatását jelenti. Budapest egész lakosságában a zsidók is benne vaunak és mi a legteljesebb csodálkozással kérdezzük Wolff Károlytól, vájjon ez az intézőbizottsági határozat azt jelenti-e, hogy akár zsidókkal is hajlandó ai jövőben együtt masírozni? Mi nem tudunk ebből a mondatból egyebet kiolvasni és megvalljuk. rendkívül lever, rendkívül szomorúvá tesz bennünket, hogy a magyar politikában le kell mondanunk még egy emberről, akinek az elvhüségéért. ha mindenkor az ellentáborban voltunk is. tüzbe mertük volna tenni a kezünket. Nagyon kevés politikust ismerünk, akiről az a véleményünk, hogy az elveiért elmenne mind a vérpadig, a golyóig, az akasztófáig. Bevalljuk azonban, hogy Woíff Károlyt őszintén és becsületesen ezek közé számítottuk mindenkor. Ez volt &z oka annak, hogy abban a hangban, amelyen róla beszéltünk. mindenkor volt egy árnyalat a megbecsülésből, az elvhüségnek kijáró tiszteletből. Sohasem tartottuk nagy embernek, sohase hittük, hogy .apostol, de abban a tévedésben voltunk, hogy makacsul következetes. hogy sohasem keres visszavonulási utat a látszatok aranyhidján. Most azonban megdöbbenve vesszük tudomásul, hogy csalódtunk benne és ez a csalódás, ha ellenfelei vagyunk is. nagyon kellemetlenül érint, mert az események fejlődésének tükrében azt kell -látnunk, hogy ebben a cselekedetében nem a régi makacs, de tiszteletreméltó meggyőződése vezette. Nem tehetünk róla. de ebben a. pillanatban egyik páríhive jut eszünkbe, aki mint intranzigens „kereszt- tény“ kezdte politikai pályafutását, a végen: pedig, -amikor ezzel a. programmal néhányszor elbukott, plakátokon toborozta a pesti zsidókat, hogy hallgassák meg csak programmbeszédét. Mit mondott, mit nem mondott a prograimmbeszédre esetleg kiváncsivá vált zsidóknak, ezt igazán, nem tudjuk; de hallottuk a kortesnótát, amelyet később a devecseri választáson az' ellenpárt énekelt róla: Változtatja F. a hitét, Miként más a szennyes ingét; Debrecenben kálvinista, Pesten zsidó, itt pápista. Éljen doktor Rupert Rezső. Vájjon Wolff Károly is F. ur babérjára vágyik-e? Mi ennek a férfiúnak zord és kemény egyéniségét máiéként képzeltük el. Azt hittük, hogy az elveiből, a prograrnmjából nem enged letörölni egy jottányit sem. Nem kell neki se hatalom, se 'földi javak, se hir. se dicsőség, de küzd életével és vérével az elveiért. Igazán nem a Wolrf Károlyok között kerestük volna a reálpolitikusokat, akikre igen nagy szükség van. de akik mellett nem nélkülözhetők az elvek olyan fanatikusai sem, amilyen eddig Wolff Károly volt. Tudjuk nagyon jól. hogy az, a politika, amelyet Wolff magáénak vallott és amelyet eddig tüzzel-vassal meg is valósított, mérhetetlen kárára van Budapestnek csak úgy, mint az országnak. Ezt tudtuk és lépteii-nvoinon hirdettük is. Tartjuk olyan embernek Woíff Károlyt, hogy erre az igazságra ő maga is rájött és tartjuk olyan: jó hazafinak, hogyha megismerte tévedését, le is akarja vonni a konzekvenciákat. A konzekvencia levonásában van azonban a hiba, mert ha károsak azok az idleálok. amelyeket eddig hirdetett Wolff Károly, azok ideálok maradnak továbbra, azokat nem lehet sutba dobni; csak egyetlen konzekvencia van és lehet: a politikai élettől való teljes és tökéletes visszavonul á s. Azt az egyet nem lehetett Wolff Károlytól várni, hogy elvei romjain: gubbasszon sötéten és, a kezéből kicsúszni akaró hatalom ufón nyúljon mohó kézzel. De ezt hiába cselekszi. Ennek a lépésnek az eredménye nem lehet más, mint annak a bukásnak, amelynek máris részese, betetőzése. A mi próféciánk igen természetes: lakikhez csatlakozni kíván, nem fogadják be. akik eddig támogatták, elfordulnak tőle és ha mégis akad valaki, oktondi, aki szövetkezni fog vele, azt is magával rántja: a megsemmisülésbe. Edidig Wolff Károlyban az ellenzéki sorba szorult vezért: láttuk, ma nem más. mint a politika lejtőjén menthetetlenül lefelé sodródó szürke pont. Mi magunk és velünk sok-sok ezren, ellenfelei voltunk eddig Wolff Károlynak, de elveinek szögreakasztá- sámak pillanatában valamennyien, ellenségei lettünk. Budapest jövője, fejlődése forog a kockán A Fővárosi Hirlap számára irta: Ereky Károly A fővárosi törvényjavaslat nem foglalkozik Budapest közigazgatásának, üzemeinek sorsával, ellenőrzésével, hanem egyedül a választásokkal. Egy-két napon belül tehát eldől, vége lesz-e ,az indemnítás vitájának s- hogy a kormány a nemzetgyűlés nyári vakációja előtt letárgyaltatja-e a javaslatot? Tegyük föl, hogy minden úgy történik, lamint Bethlen István gróf a parlamentben bejelentette s a javaslat törvényerőre emelkedik: akkor a miniszterelnök feércíé. szerint az idén ö$>.„í meg ’esznek a választások. Fel kell vetni a kérdést: meg lehet-e — fizikailag — még az idén a választás, ha a javaslat törvényerőre emelkedik is? A leírás technikai munkája hónapokat vesz, igénybe s még a legnagyobb apparátus mellett is egy-két hónapig eltarthat. A lajstromokban sajtóhibának sem szabad előfordulni, pedáns, lelkiismeretes munkának kell folyni az egész vonalon. Azok, akiket kizártak a községi választójogból, íölszólamlásaikat záros határidőn belül adják be, a listák közszemlére tétele is terminusra van kitűzve, úgy hogy a különféle határidők egybevetésével a választás előkészítő adminisztrációjának lebonyolítása félévig is eltarthat. Már pedig az adminisztráció nem működik a gyorsvonat pontosságával és sebességével és igy joggal lehet attól tartani, hogy vagy nem lesznek meg a választások még az idén, vagy oly későn, hogy már nem marad idő választási a g i t á c i ó r a. így tehát akár törvénnyé válik a javaslat, akár nem, a legnagyobb valószínűség szerint, ; az idén nem kerülhet sor a választásokra az elkerülhetetlen adminisztrációs nehézségek miatt. Szerettem volna, ha a választásokat már az idén tavasszal megejtették* volna. Fájdalom, nem választottunk, mert a javaslat nem került a parlament elé. Nem akarom pillanatig sem megvádolni a fővárost, de a munkaerők redukálása itt is végzetes szerepet játszott. A nyári szabadságolások a fővárosnál is esedékesek és joggal lehet kérdezni, hogy a, tisztviselők számának redukciója és1 a hivatalnoki kar nyári vakációja mellett lehet-e a választás előkészületeit programmszeriien megkenni? Más lehetőséget nem látok, mint azt az egyet, hogy .a kormánynak ebben az irányban egy bizonyos energikus nyomást kell kifejtenie. Természetes, hogy ezzel velejár a munkaidő meghosszabbítása, a délutáni hivatalos órák bevezetése, ami több száz milliós költségtöbblettel jár s ezt a pluszt a belügyminiszteriumniak kell megtérítenie. Persze, közgyűlés nélkül sokkal kényelmesebb adminisztrálni, mint közgyűléssel. Azzal sem akarom vádolni a főváros mai urait, hogy. nem óhajtanak alkotmányos alapra helyezkedni és végső eredményében, az átmeneti intézkedések szerint, a jelenlegi állapotot is törvényesnek kell tekinteni. Ám az adott körülmények között egy egészen különös, nem várt esemény is bekövetkezhetik. Az, hogy az 1924-es lajstromok, mondjuk, ez év decemberére végleg elkészülnek, erre ki kellene írni a választást, a választás azonban áttolódik 1925-re, mivel azonban az. 1925-ös összeirási lajstromok még nincsenek készen. a választást tavasszal sem lehet megejteni. mert . az előkészületek megint hónapokig tarthatnak. Szóval, a dolgot nem lesz helyes túlságosan elsietni. Én a m a g a rn részéről mindenesetre annak a hive vagyok, hogy Wolffék mielőbb kinn legyenek a városházáról. De nagy nehézségek áthidalását követeljük, ha azt akarjuk, hogy az idén tartsuk meg a választást. A javaslat szerintem juliu s közepére v á 1 h a t i k törvénnyé, a végrehajtási utasítás is újabb késedelmet jelent és ha augusztusban fognak hozzá az adminisztrációhoz, bekövetkezhetik az a circulus vitiósus, amelyről föntebb szólottám. Mindenesetre elkerülhetetlenül szükségesnek találom, hogy a fővárosi törvény meghozatala után az 1924. és 1925. évi listák sürgősen elkészíttessenek. Tagadhatatlan, hogy Woliíéknak kellemetlen a mai helyzet, amikor a városházán nincsenek bennt és félig mégis bennt vannak. Felemás állapot ez. A Wolff-pártnak föltétlenül érdeke az, hogy a választásokat minél később ejtsék meg, mert a „Qui habet tempus .. .“-sál vigasztalják magukat. A városházán azonban n a p r ó 1 - n a p r a k o p ik, szakadozik a befolyásuk, a tisztviselők nagy serege joggal azt mondhatja: „Mi közünk hozzátok?“ Egty ideig valahogy még eltengődhetnek a régi dicsőség megtépett foszlányaiból, de örökké nem. Hatalmuk mind jobban és jobban csökken, bár ott vannak a magas polcon. Ami az ellenzéket illeti, az oppozició határozottan követelheti, hogy a választáson minnél előbb átessünk. Bethlen István grólí végre akcióba lépett a nagy nyilvánosság előtt is és beszédében utait az akció mögött megvonuló tényezőkre. E r n s z t Sándor beszéde azt a gondolatot akarta kifejezésre juttatni, hogy a miniszterelnök csalódik a z o leír a n, akikre fővárosi politikáját építeni akarja. Ernszt nyilatkozata homályosan volt megfogalmazva. azonban a jelekből ítélni lehet. hogy) megpróbálkozott a miniszterelnöknél, de fáradsága hiábavaló volt. Viszont Bethlen Istvánnak is presztizs-kérdési kellene csinálnia az ügyből, az asztalra kellene csapnia és
