Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-06-05 / 23. szám
Budapest, 1924 junius 5. J&XJMßOäijiiJZMP 5 TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek * # * A bugaci bölcs írja: Marci al. Mondta, vagy nem mondta csizmábanszületett Nagyatádi Szabó István a bugaci pusztán a megcáfolt szavakat, minket nem szörnyen érdekel, mint általában semmi, amit honunk e jeles fia kiereszt a száján. Annyi bizonyos, hogy a miniszter ur által autentikusan helyreigazított szöveg veszedelmesen hasonlít ahhoz, amely a megcáfolt tudósításban megjelent. Nem azt mondta ő, — úgymond ■— hogy a zsidók kereseti lehetőségeit kell elvenni az agyon- üitésük helyett, hanem azt, hogy a keresztényeknek el kell sajátítaniuk a zsidóság jövedelmező foglalkozásait: megfelelő részt kell biztosítaniuk a zsidóság kereseti forrásait biztosító ágakban. Ha ennek a tipikusan parasztfogdosó zagyvaságnak egyáltalában van valami értelme, úgy mi se tudnék helyesebben összefoglalni, mint az az. újságíró, aki a megcáfolt tudósítást irta. Mert ugyan mi az isten csudáját jelenthet az, hogy a keresztényeknek el kell sajátítaniuk a zsidóság jövedelmező foglalkozásait? Hol van ilyen foglalkozás a világon? Tudtunkkal. ha van ilven foglalkozás, úgy ez csupán a következő lehet: rituális metsző, pászkasiitő, rabbi, sakter, „samesz“ és még egynéhány, amelyek .nem jutnak eszünkbe. Ezeket kell a keresztényeknek kisajátítaniuk? Ezekben kell metsző, pászkasiitő, rabbi, sakter, samesz és még mily gondos szemlét tartunk is a társadalom foglalkozási ágazatainak a soraiban, sőt ha elővesszük is a statisztikai hivatal megfelelő köteteit, amelyekben aprólékos gondossággal vannak felsorolva isz összes foglalkozások, amiket Magyarországon az emberek folytatnak, e néhány rituális foglalkozáson kívüli nem találunk olyan foglalkozást, amely a „zsidóság“ jövedelmező foglalkozásának volna mondható. Az ilyen bugaci kurjantások tisztelt miniszter ur csak a felelőtlen elemek szájába valók, nem pedig olyani emberébe, aki minden meggondolatlan szavával óriási károkat okozhat az országnak. Már aki azt a szót, hogy „zsidóság“ kiejti a száján, értelmetlenséget és pedig mindig rossz irányba félreérthető értelmetlenséget mondott. Mi az, hogy „zsidóság?“ Mi az. hogy a „zsidóság foglalkozásai?“ Talán van itt valami privilégiuma a zsidó polgároknak erre., vagy arra a foglalkozásra? Vagy talán mielőtt egy zsidó pályát választana magának, előbb összeül a többi zsidókkal tanácskozni? Talán nem szakasztott ugyanazon szabályok szerint helyeződik el az életben a zsidó, mint a nemzsidó: a hajlamai és az élet lehetőségei szerint? Mikor egy zsidógyerek a kereskedői pályára lép, van valami fogalma arról, hogy ez a zsidóság foglalkozása? Vagy gondol erre, amikor ügyvédi, orvosi, tanári, mérnöki, irói, cipészi, hordári, bankári, fiakke- reskocsisi, zsákhordói, zenészi és a jó isten tudj-a még miféle pályákra szánja el magát? „Zsidóság foglalkozásai“, ez csak afféle bugaci nivón álló szociológia, amelynek az örökös célja mindenkor az volt és az marad, hogy ne kelljen olyasmikről beszélni, amik valóban égő kérdésekként merednek a nép szeméből azokra., akiket valami felelősség terhel az országban történő dolgokért és az emberek szenvedéseiért. De ravasz és óvatos ,a csizmás Talleyraridi: ő nem is a zsidóság foglalkozásairól, hanelm kizárólag a zsidóság jövedelmező foglalkozásairól beszél. Amennyiben az ócskanadrággal házalók között a szent arányszámot meghaladó mennyiségben volnának zsidó polgártársak, úgy ezek foglalkozását nem óhajtja Nagyatádi ur elsajátítani. De ha a házaló elég ügyes, tehetséges és szerencsés ahhoz, hogy a hátán megkezdett üzletet mindaddig növelje és tágítsa, amig egy körúti áruház nem lesz belőle. e:zt a foglalkozást már elsajátitandónak tartja a csizmák hőse. Amig a „zsidó foglalkozás“ kínos küzdelem, próbálgatás, bukdácsolás az élet árkain és bokrain keresztül, addig semmiféle varázserővel nem bir az efféle társadalom- bölcsészekre, csak amikor „jövedelmező“ foglalkozássá válik, akkor ötlik a szemükbe. Mikor a tőzsde- ügynököknek, értékpapirkereskedőknek, bizományosoknak sziiretje van, rögtön szembetűnik, hogy ezek a foglalkozások a „zsidóság“ jövedelmező foglalkozásai, holott legalább is tízszer annyi „zsidóság“ foglalkozik ugyanakkor tetves ócskaruhákkal, elhajított cipőkkel és törött lábasokkal a zsibvásár környékén. A tőzsde szüretién azonnal mindenki kedvet kap, zsidók és oiemzsidók egyaránt, a zsidóság jövedelmező foglalkozásaihoz és a. nemizisidók részéről tüstént .akadnak, lakik a kívánságot a jog formájába öltöztetik és „megfelelő rész biztosításáról“ kezdenek szavalni. De amikor beüt a krach és a lekonyult konjunktúra nyomán kezdődnek a bajok, fizetésképtelenségek, összeomlások, szökések és öngyilkosságok, akkor egyszerre megszűnik az arányszám varázsa és többé senki se sovárog a „zsidóság“ eme jövedelmező foglalkozása után. Most esetleg az ügyvédek szüretelnek, azaz jiogy néhány, vagy néhány tucat az ügyvédek sok ezernyi tömegéből. Ha itt a sziiretelők között megint .van néhány vagy sok zsidó, akkor megint az lesz a „zsidóság“ jövedelmező foglalkozása, amelyet el kell sajátítani és amelyben megfelelő részt kell biztosítani. —BS—■ ----------—-—■ És amikor el fog jönni egyszer az ócskanadrágok la- | kodahna és az ószeresség lesz a konjunktúra zenith- jén, akkor ez fog a „zsidóság“ jövedelmező foglalkozásává avanzsálni, amely felé sóvár szemekkel fog kandikálni az irigység és akkor ezt fogják elsajátitandónak hirdetni az állambölcselet bugaci mesterei. Pedig bizonyárai van Magyarországon olyan ember, aki tisztán látja, hogy nem a „zsidóság jövedelmező foglalkozásaiban“ való „megfelelő“ rész biztosítása teheti boldoggá a magyar népet, hanem az ország termőföldje körül követendő „megfelelő“ politika, az emberek kultúrájának és a föld kultúrájának olyan növelése, amely megduplázná és megháromszorozná a földnek közvetlen és közvetett hozadékát. Egész bizonyos, hogy van Magyarországon ilyen ember és nem akkor lesz boldog Magyarország népe', ha „megfelelő részt biztosit magának a zsidóság jövedelmező foglalkozásaiból“, hanem ha majd ezt az embert ültetik bele n földmivelésügvi miniszteri székbe1, amelyet a legválságosabb évek hosszú sora óta Nagyatádi uram, a bugaci bölcs tart megszállva. Irtózás a nyilvánosságtól, A mai zilált és bizonytalan gazdasági helyzet lehet valószínűleg az oka annak, hogy aki csak teheti, gazdasági akcióiban rejtőzik a nyilvánosság szeme elől és lepel alatt intéz el minden olyasmit, amit nemcsak a szokás, nemcsak a tisztesség, de a törvény is nyilvánosság elé kötelezne. így az utóbbi időben valósággal rendszerré vált, hogy nyilvános elszámolásra kötelezett vállalatok egyszerűen nem hozzák a nyilvánosságra mérlegeiket, vagy készülő tranzakcióikról nem tájékoztatják a közönséget. Természetesen megadják a módot, nem engedik, hogy a látszat is ellenük szóljon, ilyenformán közgyűlésüket, hisz erre a törvény is kötelezi a részvénytársaságokat, meghirdetik a hivatalos lapban és azután suba alatt összeülnek, mintha baráti kör lennének a többségi részvények tulajdonosai, meghozzák határozataikat, kimérik a rendszerint sovány osztalékot, esetleg az alaptőkét is felemelik. Egyszóval, sáfárkodnak tetszésük, ízlésük és önös érdekeik szerint, anélkül, hogy mindehhez a kisebbségi részvényeseknek még csak hozzászólási jogot is adnának, akiknek rendszerint még arról sincs tudomásuk, hogy közgyűlés lesz, hiszen azt a luxust, hogy a hivatalos lapot olvassák, a mai viszonyok között igazán a legkevesebb ember engedheti meg magának. Fel kell emelni már a szót egyszer ez ellen az anomália ellen és a sajtónak kötelessége a kisebbségi részvényesek óriási tömegének érdekeit a legteljesebb mértékben megvédeni a többségi jogon tetszés szerint garázdálkodókkal szemben. A kisebbségi részvényeseknek, amint az köztudomású, csakis a közgyűlésen lenne módjuk az igazgatóság működését kritizálni, sáfárkodásához hozzászólni, cselekedeteit elbírálni. A kisebbségi részvényeseknek ez az egyetlen és kizárólagos joguk, ettől elütni tehát őket szinte már a szemérmetlenséggel határos. A vállalatoknak, atnelyeknek takarni valójuk nincsen, amelyek üzleti hirnevüket kockára tenni nem akarják, kötelességük a Íegnagyobb nyilvánosságot igénybe venni, hogy terveikről, üz- detí működésükről, valamint az ezeket szankcionáló közgyűlések megtartásáról a kisebbségi részvényeseket is tájékoztassák. A vállalatok ma csaknem kivétel nélkül a tőzsdén hozzák forgalomba papírjaikat és ha a közönség azokat bizalommal megvásárolja, kétségtelenül szükséges, hogy ennek a jóhiszemű közönségnek tudomása legyen a papirost reprezentáló részvénytársulat üzleti működéséről is. Merő képtelenség tehát az, hogy egy-egy részvénytársaság ügykezelése üvegházi növény legyen, amelyet a kisebbségi részvényes szinte még ablakon át: sem tekinthet meg. Az ilyen vállalatok azután, amelyek a titokzatosság ködébe burkolják működésüket, magukra vessenek, mert elkerülhetetlen lesz számukra az, hogy olyan feltevés kapjon lábra, amely szerint ezeknek a vállalatoknak takargatni valójuk van, félnek a nyilvánbsságtól és fáznak az ellenőrzéstől. Mégis szomorúan érdekes megfigyelni azt, hogy az utóbbi időben egész csomó részvénytársaság bojkottálta a nyilvánosságot és sem végrehajtott tranzakcióikról, sem pedig megtartott közgyűlésükről nem tájékoztatták a nagy közönséget, amelynek érdekei vannak, vagy érdekeltséget akar vállalni az illető részvénytársaságoknál. Csak kapásból sorolunk fel egész csomó ilyen vállalatot, amelyeknek gondolkodóba kell esniök azon, vájjon joguk van-e a nyilvánosság ilyen bojkottálására és a kisebbségi részvényesek jogainak elkobzására. Nem hallottunk és nem olvastunk a legutóbbi időben a következő vállalatok tranzakcióiról és közgyűléseiről: Fővárosi nyomda, Szikra, Vulkán, Just izzó, Lámpagyár, Hangyaipar, Budapesti bank, Vasutfor- galmi, Budapesti iparbank, Borsodi gőzmalom, Kaszab, Fábián-gyár, Báni, Török-gyógyszertár, Borsodi szén, Gyapjumosó, Kartonnyomó, Kender és Len, Békkéscsabai gőzmalom, Újlaki tégla, Budapest-szentlőrinci tégla, Villamos tröszt, Jutaipar, Thék-gyár, Északmagyar kőszén, Kőbányai gőztéglagyár, Móri szén, Magyar erdő, Szlavónia, Diana, Turul Temesvár, Turul Budapest, Teudloff-Ditrich, Fémkereskedelmi r.-t., Magyar vegyipari gépgyár, Kecskeméti konzervgyár, Mezőgazdasági hitelintézet, Győri textil, Magyar-német mezőgazdasági r.-t. Mindezeknél a vállalatoknál az utóbbi időben részben tranzakciókat hajtottak végre, részben osztalékmegállapitó közgyűléseket tartottak, de mindez a nagy közönség előtt teljesen titokban marad. Ez az oka azután annak, hogy a kisebbségi részvényekről általában az a vélemény, hogy azok tulajdonképen egy ütyinget sem érnek, ellenben a többségi részvények értéke megfizethetetlen, mert a vállalatoknál mindig az történik, amit ők akarnak, ellenben a kisebbségi részvényeseket még a kritika jogától is elütik. Halm Jaques. A tőzsdei helyzíet mintha föllélek- zeni látszanék a lidércnyomás alól és ha szabad a hangulatból következtetni, akkor, ha nem is konjunktúrát. de valami kis megkönnyebbülést, felszabadulást várnak az emberek. És ebben n szerény kis bizakodásban az elsimuló arcok között föltűnik egy vörös fej, s vele az ideges, sápadt arc. a kegyetlen hajlandóságokat szuggeráló monokli, az előkelőt utánzó gesztusok, amelyeknek összességét némileg franciásitott néven Haim Jaquesnek hívják. Ez a fej a bizakodó hangulatban is a tagadást jelenti, amint az enyhén feltörő „veszek“ kiáltások között „adok“-ot süvölt. El kell ismerni, fürge lábú és szerencsés kezű ember, aki mindenhol ott van és mindenütt az árak sülyedése követi sötét lépteit. Amerre elmegy, az ember arca elborul és bár egv szót sem szól, rémhírek röpködnek a levegőben. Neki nem kell mondania, hogy a Seipel-féle merénylet túl a Lajtán a kommunizmus ágyát veti meg: ezt úgy is leolvassa mindenki az arcáról. Nem is tehet róla. de ahogy az. arca elvonul előttünk, ahogy _ az „adok“-ot zengi, tele van minden a legfrissebb rémhír-virágokkal, a kontremin illatával. Szerencsés ember. Nem kellett neki semmit sem csinálni, csak éppen nem tette le a török állampolgárságát és máris idehaza maradt a háborúból. Avagy nem szerencsés ember-e az. aki a legnagyobb lakásínség idején fényes irodahelyiséghez! jut azon a réven, hogy a Kereskedelmi Muzeum feloszlott? A lakáshivatal minden felszabaduló hivatalos helyiséget^ lakások céljaira foglal le. sőt fel nem iszabadulókat is rekvirál; de ha Haim Jaquesnek irodahelyiségre van szüksége, ö olyan (szerencsés, hogy pontosan a legelőkelőbb helyen, az Akadémia-utcában kell azt megkapnia, a Kereskedelmi Muzeum volt helyiségét. A mestersége is furcsa: 'azon nyer. amin mindenki veszít, Ó maga számtalan milliárdot keres, ugyanakkor pedig százan és százan hullanak el. ki sem számított, ki nem cirkalmazott helyre hulló ütései alatt. Azok, akik így százával csoportosan hullanak el, az ő szemében nem számítanak; de számosak az. államinak, amely adóalanyban nagyon szereti, nagyon Ízletesnek tartja a kis halakat. A sz>áz és száz kis, exisztencia elhullása tehát súlyos kára a fiskusnak, amely — nagyon kiváncsiak volnánk — nem tudjuk, be tudja-e hajtani Haim J ,a q u e s - o n. a nagy k o n- tremin őrgrófon azt. amit az apró hossz isták elhullásán vészit? Fleissig Sándor visszamegy az Angol-Magyar Bankba A Pesti Tőzsde legutóbbi számában a következő, pénzügyi körökben nagy feltűnést okozott, információt közli: »Amidőn annakidején Fleissig Sándor távozásáról beszámoltunk, jeleztük, hogy ezzel a nagy feltűnést keltő ügy aktái még nem nyertek teljes befejezést. Uaylátszik, akkori feltevésünk nem csalt, mert most két hónapra a nagy harc után, újból megindultak a tárgyalások, még pedig ezúttal Fleissig Sándor reaktiválása érdekében. Kétségtelen, hogy az idő és a gazdasági helyzet Fleissig Sándor konzervatív és óvatos üzletpolitikájának adott igazat. Az Anrol-Magyar Bank igazgatósági tagjai, élükön gróf Károlyi Imrével, már rövid idő múltával belátták, hogy Fleissig
