Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-28 / 22. szám
Budapest, 1924 május 28. ő *'73| '»I ^Jovaizo-s/iiimap TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek * * * A Máv. aranykorszaka írja: Marcial. Ismét a MÁV! Keletyék meg akarják teremteni a MÁV. aranykorszakát. És az okoskodás, amellyel ezt cselekszik, egészen helyes volna, ha nem volna egészen helytelen, ök azt mondják nekem: mi azi urat 1914-ben hét koronáért elvittük a gyorsvonat második osztályán Budapesttől Simontornyáig. Éz a hét korona hét aranykorona volt. amire ön nagyon jól emlékszik abból az esetből kifolyólag, amikor a pénztáros kisasszony önnek egy százasból kilenc arany tizkoronást és három eziistkeronát akart visszaadni, ön tréfásan azt mondotta a kisasszonynak, hogy inkább egy koronával kevesebbet adjon vissza, csak adja papírban, amit a kisasszony komolyan vett és azonnal meg is cselekedett. Annak a jegynek az ára tehát hét aranykorona volt és ugyan mi alapon adhatná azt a vasát ma olcsóbban, mint 1914-ben? Sőt ellenkezőleg: nem is adhatja annyiért, (mint 1914-ben, aranyban sem. Hiszen a drágaság a világpiacon aranyban számítva is emelkedett és imikiépen vonhatná ki magát a vasút ez alól az emelkedés alól? Neünuegy olyan cikk, amire a vasútnak tömeges szükséglete van, a békeárak dupláján van aranyban számítva is, ele akárhány van olyan is, amely a háromszorosára emelkedett és miképen vonhatná ki magát a vasút ez alól az emelkedés alól? Nem egy olyan cikk, amire a vasútnak tömeges szükséglete van, a békeárak dupláján van aranyban számítva is, de akárhány van olyan is, amely a háromszorosára emelkedett. Bizony, legyen uraságod boldog, ha csak az aranyparitásra emeljük a tarifákat és a’ békebeli 7 korona helyett 140.000 koronát fogunk kérni a Budapestről Simontornyára szóló másodosztályú gyonsvonati jegyért, mert igen valószínű, hogy nem sokáig méltóztatik vele boldognak lenni, hanem kénytelenek leszünk az általános világparitásra emelni a •tarifákat és az ön jegyiért az. ezidőszerint való kör- nyiilállások alapján legalább 200.000 koronát követelni. íme az okoskodás, amelynek egyetlen hiányossága sincs, amelynek a logikája kifogástalan és amelynek semmi egyéb baja nincsen, csak az, hogy egészben véve téves, hamis és tarthatatlan. Ez az okoskodás a vasutat úgy tekinti, mint a ruhát, cipőt, kenyeret és egyéb szükségleti tárgyainkat, holott azoktól merőben különbözik. A gyapjú, a gyapot, a cérna, a bőr, a liszt világcikkek, amelyek egy pillanatig nem állhatnak a világparitás alatt, jobban mondva csak egy pillanatig állhatnak a világparitás alatt, a következő pillanatban már utói kell érnie a világnivót, vagy pedig nekünk kell lemondanunk róla egészben. Ha utolérte a: világnivót, mi pedig a mi jövedelmünkkel nem értük utói, akkor is le kell mondanunk ezekről a dolgokról — részben. Azelőtt minden évben négy öltözet ruhát csináltathattam, most csupán minden két évben csináltathatok egyet, vagyis a ruhaszükségletemet a nyolcadrészére keltett lefokoznom. És ezt csak successive tudom »megváltoztatni, amint magam is közelebb és közelebb juthatok az aranyparitáshoz! és világparitáshoz. És igy van a többi szükségleteimmel is. Ez az életstandard-leíokozás idéz ugyan elő bizonyos hátrányokat a világpiacon, de miután azi egész földgömbre oszlik szét. végeredményben nem fog katasztrofálissá válni a világra. Ámde a vasút, az más. A vasúttal szemben éppen úgy korlátozni kell az igényemet, mint a ruhát produkáló összes termelési ágakkal szembeni. A békében minden héten leutaztam Simontornyára, most csak ha okvetlenül szükséges, egész évben, is alig e'gyszer-kétszer. A tarifaemelések minden egyes alkalommal azon buknak meg, hogy annak az időpontnak a forgalmát veszik alapul, amelyben az emelés számításait csinálják, legfölebb, ha leütnek belőle bizonyos percentet. Ámde abból, hogy a deficit minden tarifa- emelés után is megmarad, sőt növekszik, látnivaló, hogy a számítás helytelen volt és hogy sokkal okosabb lett volna az emberek keresetének növekedéséből és a tarifák stagnálásából, vagyis az általános kereseteimelkedéshez viszonyított tarifaolcsóbbodásból előálló forgalomnövekedéstől várni inkább az egyen- sulyhelyreállást, mint attól, hogy a tarifával ebbe szaladnak a keresetnivónak és ezáltal újabb és újabb tömegeket szorítanak le a vasútról, amelynek elvégre talán mégis csak az a célja, hogy az emberek szükségletét, kényelmét és kedvtelését szolgálja, nem pedig a sajác létezését. A vasúti forgalom statisztikáját nemi ismerjük, de a villamos vasutak kimutatták, hogy egy rövid periódus alatt 30 millióval kevesebb embert szállítottak, mint a megelőző év ugyanolyan periódusában. Az előbbi tarifa (mellett ennek a 30 millió embernek a forgalma kiadta volna ugyanazt a bevételt, amit a fölemelt tarifával 30 (millióval kevesebb ember forgalma adott ki. Ámde akkor ez a leszorult 30 millió ember is villamoson ment volna, sőt bizonyára' még több is és akkor a villamos — és ugyanez pászol a MÁV-ra is — teljesítette volna azt a hivatását is, amelynek alapján tulajdonképen a világon van. De ha ez az okoskodás nem volna is helyes, a MÁV-é azért mégis helytelen volna. Mert amig a lakosságnak öt peircentje sincs a jövedelme tekintetében aranyparitáson, — hogy a világparitásról ne Is beszéljünk. — addig a vasút intézménye se előzheti meg ebben a tekintetben az ország lakosságának 93 százalékát. Aki az aranyparitás felénél tart a jövedelme dolgában, az miképen fizessen arany- paritáson, vagy pláne világparitáson a vasútnak az utazásért? A vasúti tarifa fiz évvel ezelőtt se a: fán termett és nem a Hóreb hegyén hirdette ki a jó Isten, hanem az ország általános kereseti és árnivó- jával harmonikusan alakult ki. Ezt a nívót nem negligálhatja most se és sohase a vasút, hacsak bele nem akar esni abba a tragikómikumba, amelybe már egyszer próbált is belemerülni, hogy az állam fegyveres erejével való védelmét kérje azok elten, akik praktikussági okokból elkezdjenek ismét kocsin lebonyolított tömeg-fuvarozással koiikurrenciát csinálni a vasútnak. Végül egy szerény kérdés. Ha volna egy privát vállalkozás, amelynek vezetőségét és igazgatási szellemét éveken keresztül ily kitartóan és makacsul kerülné a siker, mint.amily en kitartóan és- makacsul k e r ü 1 i a M Á V-é t, van-e olya n türelmes vállalat t u 1 a j d o n o s, akinek szöget ne ütne a fejébe a d o 1 o g és aki ■ne keresné a hibát a vezetésben és ne próbálna szerencsét valami ügyesebb vezetővel, aki nem áll ilyen ádáz e 1- 1 e n s é g esk e d é s i viszonyban a sikerrel? Az ainerikások visszahódítják Magyarországot. A múlt héten — mint minden hasonló jelentőségű tranzakciót is—, kert-élés nélkül kifejtettük azt az aggodalmunkat, hogy bármilyen jeles színházi embereknek ismerjük is a Faludiakat, az Amerikai Magyar Bank kezében nem látjuk jó helyen a kultúrát. Valahogy azt kell ereznünk, hogy az a tiszteletreméltó kulturmunka, amelyet Faludy Jenő dr. kiváló szakavatottsággal végezni fog, végeredményében, messze túl a színházak kapuján börzeüzletté fog elfajulni, mert 'amig majd Faludy Jenő a régi szerelemhez való visszatérésének, extázisában kizárólag színházainak fog élni, addig a színházak létalapját, az üzleti részt majd teljesen az Amerikai-Magyar Bank intézi. Erről a bankról számtalanszor irtunkl ezeken a hasábokon és pedig mindig az akkori eseményeknek megfelelő tónusban. Bevalljuk, mi is igen sokszor abba a hibába estünk bele, hogy a fül-besúgók bennünket is megingattak. Ezúttal azonban már teljesen kialakult, készen áll az Amerikai Magyar Bank portréja, amelynek talán leglényegesebb tulajdonsága az a hullámzás, amely exisztenciáját ide-oda rángatja. Ennek megfelelően a bank rövid két esztendős pályafutása alatt az alapító amerikás csoport hol bent volt. hol kivid rekedt, az eredeti vezetők hol fönt vannak, hol alá merülnek. Hogy csak az ezévi eseményekre utaljunk, meg kell említenünk a legjellemzőbbet, a Földhitelbank tranzakcióját, amelyet Paupera Ferenc dr. ütött nyélbe. Az Amerikai-Magyar Bank három millió darab részvényéből 1,700.000 darabot vett át a Földhitelbank igen előnyösen, 1500—4000 koronáig, holott a napiár akkoriban jóval magasabb volt ennél. Ez az üzlet azonban nem volt végleges, mert mint utóbb kiderült, Paupera Ferenc köteles óvatossággal opciós szerződést kötő 1t a z Ajn erika i-M agyar Bank érdekeltségével. h o *g y május 15-i ik é r g vagy végleg megtartja a részvényeket, vagy visszaadja azokat az átvevő árfolyamon, sőt a szindikátusi szám- 1 á n im utatkozó hasznot is átszármaztatja nekik. Május 15-ike előtt azután Paupera Ferenc tárgyalásokat kezdett Hoffmann Gusztávval, akinek opciót -adott olyan formában, hogy Hoffmann Gusztáv átvesz a Földhitelbanknál fekvő pakettből 700.000 darab részvényt olyan árfolyamon, amint azt a Földhitelbank annak idején: megszerezte, sőt H o f f- m an n Gu s -z'.t<á v jn a k b i jzi!Po]sj ltot jt, jsilkl áj z ii g yv e zet ő alelnöki állást is. Hoffmann Gusztávról, mint kontreministáról is, nem egyszer elmondtuk a véleményünket mi is és a gazdasági kérdésekkel foglalkozó sajtó nem egy kiváló orgánuma is, azt az egyet azonban meg kell állapítani róla — és pedig a Pénzintézeti Központ illetékes; revíziójának adatai alapján — hogy akármilyenek a vélemények Hoffmann Gusztáv tevékenységéről, de mintaszerű adminisztráció fölött rendelkezik. Fontos einnéki kon-sta- tálása, mer Hoffmann Gusztáv mielőtt a pakett átvétele ügyében végleg határozott volna, éppen ennek a kitűnő apparátusnak igénybevételével megvizsgálta az Amerikai-Magyar Bank státuszát. Hogy mit talált, mit nam talált 'a vizsgálat alkalmával, ezt nincsen módunkban ellenőrizni, de bizonyos az a tény, hogy a döntő p i 11 a ,na t b a n Hoffmann Gusztáv jónak látta a tranzakciótól való v i s s z a v o in u 1 á s t. Nem érdeklődött tovább az Amerikai-Magyar Bank pakettje iránt és minthogy Paupera Ferenc sem találta megfelelőnek, hogy az Amerikai- Bankba véglegesen bekapcsolódjék, május 15-e előtt visszaadta a,zi eredeti csoportnak az 1.700.000 darabos pakettet a mintegy 6—7 millió koronát kitevő szindikátusi haszonnal egyetemben. Most ajzután a tranzakció végleges meghiúsulása után ismét az amerikások a korlátlan urak a bankban,, amelynek jövőjéről nem bocsátkozhatunk jóslásokba; de elvitathatatlan-, hogy ebben az intézetben egyetlen vezetőhelyen sincs bankszakember. F a 1 u d i Jenő maga kitűnő színházi ember, akinek sohasem volt köze a bankszakmához, de meg most különben is visszatért régi mesterségéhez. Barna Bertalan Amerikába származott magyar ember, aki ott virágzó cukrászüzletet teremtett és tekintélyes dollárvagyont gyűjtött. Dr. Bányai Sándorról viszont az az értesülésünk, hogy az intézet vezérigazgatójává nevezték ki. Annyit tudunk róla, hogy ügyvéd volt, egyik-másik jól sikerült telekspekulációjával tekintélyes vagyonra tett szert, múltjából ezeken kívül mindössze arról van tudomásunk, hogy egyidőben kitűnő v i 11 a m o s-s zakér tőként szerepelt, de hogy bank-szakemberré mikor és hol művelte ki magát, erről — sajnos — nincsenek értesülésetek. Legnagyobb ügyességet talán aizon a téren fejtett ki. hogy sajtóbeli összeköttetését kitünően használta ki, bankjáról állandóan kedvező híreket helyez el, amit azután a bank a tőzsdén a maga hasznára érvényesített. Ugyanakkor azonban a publikum, rossz 'tapasztalatokat szerzett úgy, hogy 58.000 koronás árfolyam körül vásárolta meg azokat a papírokat, amelyekben ma 9000 koronával ül benne. A banknak látható aktívuma alig van. Van három fiókja, melyeknek berendezése némi értéket képvisel. A nyugati pályaudvarnál, MÁV. területen, húszéves bérletet -szerzett, amelyen épitett egy bankházat, amely húsz év után vissza- szállván az államra, nem' nevezhető a bank tulajdonának. A Berlin i-t é ír e n is a MÁV. telkén építettek egy nagyobb -szabású bankházat, amely ugyan több milliárdot reprezentál, de immobil, nem értékesíthető, mert húsz év múltán ez is visszaszáll a MÁV-;ra. Mindez t u 1 a j donk é p e'im nem aktiv u m. El kell ezeket mondani a közönség védelméAller képes családi lapja Kívánja Ön az_ „Aller Képes Családi Lapja“ cimü lapot közvetlenül az Ön b. elmére küldetni minden csütörtökön? Ezen esetben kérjük, velünk b. elmét postafordultával közölni és a lap ellenértékét előre elmünkre elküldeni. 13 lappéldány ára: 75.000 korona „Aller Képes Családi Lapja“ megjelenik minden pénteken. Egyes szám ára: 6000 K Ál I grO Ám I IH KIADÓHIVATAL ÉS SZERKESZTŐSÉG HLLkfi vMLMUl LiHr JH vii.,rózsa-u.9. telefon:j. 53-90.
