Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-21 / 21. szám
Tizenharmadik évfolyam Ara 1500 Kor. Budapest, 1924 május 21 21. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 80.000 korona. Félévre 40.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ VAROS/, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁG! HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám A Bauernschreck megjelent a budapesti községi választások vadonjába». Érdemes róla; beszélni. Ez az elnevezés onnan származik, hogy egyszer valami tiroli faluban a vendégszere plö menazsériától elszabadult ecy „jfenevad“. Márhogy oroszlán, tigris, sakál, vagy csak róka vo!t-e, senki sem tudta. De tény az, hogy az egész környék lakossága heteken, hónapokon áfc egy reszketősben élt. Szegény kis parasztkáknak vacogott a foguk, ha arra gondoltak, hogy a hegyek közé kell menni és ha netán tavaszi éjszakákon a kandúr szerelmes-szóval udvarolt Flamméjénak a háztetőn, az ágyas szobában az> álmaiban paraszt keresztet vetett. Mindenhol ott volt, mindenki lattá, mindenki reszketett tőle, de kézrekeriteni, puskacső elé kapni senki sem tudta. Hol volt, hol nem volt, talán igaz sem volt semmi az egészből, csak hogy féltek, reszkettek tőle. Tőle: a Bauernschreck-től. A budapesti községi választások Bauernschreck- jekéut Gömbös Gyulát igyekszenek beállítani és nekünk az a szerény véleményünk, hogy Wolff Ká- rolynak és pártjának már ö sem tud használni. Különben is az a Gömbös Gyula, aki most végleg Wolffék kezeire jut, már nem az a Gömbös Gyula, aki az országos választások kétes győzelmét nagyon ismert eszközökkel megszerezte. Annak a másik, az előbbi Gömbös Gyulának rengeteg hatalom volt a kezében. Rendelkeziescre állt a törvényes fegyveres erő, az övé voltak az ébredők, a különféle szervezetek, az övé volt a vidéki kerületek nyílt szavazása, az övé minden trükk. Most ó, i:t Budapesten? Egészen más a helyzet. Fegyvertára 'mindössze Wolff Károly szavakból, frázisokból álló golyózáporiából áll. Az övé azonkívül Csilléry, akinek bölcsessége minden esetben telitalálatként hat, aa övé Buday, aki jónevii vizimérnök lévén, majd megépíti a visszavonulás hidját, az övé Lendvai, aki remélhetőleg a választási alkohol-tilalom szigorú ellenőrzője lesz De sem fegyveres erő, sem nyílt szavazlás nincs Budapesten Gömbös Gyula számára és ha még olyan fukarul bántak is az alkotmányosság sáncaiba való bebocsáttkozással, akik oda bejutottak, nem fognak Gömbös Gyula és Wolff Károly parancsa szerint szavazni. A választási diktátor szerepe, ha azt egy hatalmon nem levő párt érdiekében és erejével gyakorolja, olyan mint a szárazföldre került halé, amely belepusztul ebbe a kísérletbe. Igazán nincs okuk tehát a liberális-pártoknak akár egy pillanatig is nyugtalankodni, Wolffék ma már csak a műit narkózisának segedelmével élnek. Ám nem is a választási szerepe fontos Gömbös Gyulának. Ez valószínűleg inkább csak látszat, inkább csak pletyka, mint valóság. Ahol számolni kell vele, az a községi politikában való szerepvállalás, ö maga inkább különös egyéniség, mint számottevő vezér, inkább gyorsan lámgrakapó temperamentum, mint higgadt stratéga, inkább tisztelője egy-egy póznak, egy-egy rakétás ötletnek, mint komoly argumentumok kitermelője. De bevonulása a községi pártban, föltétlenül meghozza az elemekre való bontást. A párt, amelynek most a wolffi eszmék mellé vállalnia kell a gombosi ideológiát, semmiesetre sem maradhat meg mai összetételében és terjedelmében. Nem gróf Bethlen István taktikai ügyességének tulajdonítjuk ezt a változást, mert ennek meg kellett immár történie a fejlődő, a haladó idők követelő parancsára. Az a politikai tagozódás, amelyben a kommün után következett zivataros idők mindent össze-vissza kevertek, nem maradhatott meg tovább. Esztendőkön át láttuk, hogy politikai pártok silány érdekek kócmadzagjával voltak összekötözive és mégis az elvpk hatalmas fesxitő-eneje nem tudta megbontani a hitvány köteléket. Most kezdenek bomladozni a természet- és logika-ellenes frigyek és felvillan a lehetősége annak, hogy homogén-pártok, egyazon elvek, azonos világnézet alapján álló csoportok keletkezzenek. Ez mondatja velünk azt, hogy Gömbös Gyula személye a községi politika terén nem hoz semmiA fővárosi törvény nincs ugyan még kitűzve a nemzetgyűlés napirendjére, de azért remélhetőleg rövidesen meghozza a nemzetgyűlés a törvényhatósági bizottság megválasztására vonatkozó törvényt és akkor a végrehajtásra szánt négy-öt hónap elmúltával megkezdődik a választási mozgalom. Érdeklődéssel hallovn és olvasom mindig azt, hogy hogyan vélekednek a különféle pártok a választás eredményéről. A keresztény községi párt részéről Wolff Károly és hivatalos alvezérei verik a mellüket, hogy övék a többség. Alapítják ezt a reménységüket részben arra, hogy mindig egy és ugyanabban a társaságban, önmaguk közt beszélik meg a dolgokat és nem veszik észre, hogy kívülről a .választóközönség soraiban milyen óriási átalakulás van folyamatban. Reményeiket másrészről arra alapítják, hogy Németországban is megerősödött a jobboldal a legutóbbi választásokon és per analogiam azt hiszik, hogy Magyarországon is hasonlóképen az ő uralmuk fog megerősödni. Pedig a helyzet szembeállítása azonnal megmutatja azt, hogy Wolffék tévednek. Németországban a keresztény nemzeti mozgalom most van abban a stádiumban, mint nálunk volt a kommunizmus bukása, után. Mivel azonban Németországban nem volt kommunista terror — legalább nem volt olyan fokban, mint Magyarországon — természetesen az ellenakció intenzitása is gyengébb volt. A lényegbeli különbség az, hogy a magyar közönség már kijózanodott azokból a tehetetlen, közgazdasági és pénzügyi kérdésekben teljesen járatlan emberekből, akik a nagy keresztény, nemzeti felbuzdulás révén vezető pozíciókba jutottak. Ezzel szembeni Németországban most következett be az a politikai ellenakció, amely a szociáldemokrata politika romjain akar felépülni. Abból tehát, hogy Németországban jobbra tolódtak el a politikai erők, abszolút semmi következtetést nem lehet levonni a magyar politikára. Egyébként is azonban, a Wolfí-párt sohase volt egységes. Wolff Károly tulajdonképen a községi választások, után szervezte meg a pártját a keresztényszocialis- tákbói és a keresztény nemzeti pártiakból. Ez a nagy nehézségekkel összefoltozott párt a választások alatt szét fog esni, mert akit nem vesznek fel Wolffék a listákra, azok külön pártalakulásbam fognak akcióba lépni. Miután pedig biztos az, hogy Wolffék a választásban nem tudják kielégíteni az összes mandátumkeresőket, a keresztény községi párt több frakcióra fog szétszakadni. Tarthatatlan a keresztényszocialista-pártnak Wolffékkal való együttműködése már csak azért is, mert Wolff semmi körülmények között sem fogja a keresztényszocialistáknak azon exponált jelöltjeit, akik nem tartottak feltétlenül vele, jelölni és erre az lesz a válasz, hogy azok külön mennek. Ami az ellenzéket illeti, nem akarom megemlítés nélkül hagyni azt, hogy tulajdonképen a keresztény féle eredményt, de tagadhatatlan, hogy határozott és biztos tisztulási folyamat megindulásának kezdete az, ha Wolff Károly felveti sisakrostélyát és nyíltan megmutatja fajvédő, ellenzéki jelvényét. A Bauern- j schreck nem ijesztő a mi számunkra, sőt ellenkezőleg, szívesen látott vendégünk lesz: ha valaki félhet I tőle, az csak Wolff Károly és vezérkara lehet. községi pártból is alakul egy frakció, amely erős ellenzéke lesz Wolff Károlynak. Mégis legfontosabb a liberális ellenzék sorsa. A tulajdonképeni liberális városi polgárság a múlt választások alatt nem igen hallattaíta szavát, alig jutott be néhány liberális fővárosi bizottsági tag és nemzetgyűlési képviselő a budapesti listákon azért, mert a nagy tömeg szociáldemokrata, a liberális polgárság legnagyobb része pedig a Bar ács vezetése alatt álló demokratapártra adta le szavazatát. Hogy a választások alatt a helyzet hogyan fog kialakulni, azt ma még nem lehet tisztán látni, de annyi bizonyos, hogy semmi körülmények között sem szabad a választási harcot úgy kiélezni, hogy Budapest közönségében az a tévhit kaphasson lábra, hogy a zsidóság akarja legyőzni a keresztény politikát, ímert ez nincs is igy. W'olff K áj oly ni a k azt a szerencsétlen politikáját akarjuk eltüntetni a föld színéről, amely semmit nem. produkált, minden produktivitást megakadályozott. A kommunizmus utáni, amely rendszer a vallást eltörölte, lehetett és szükséges volt helyreállítani az emberekben a hitet, a hazafiságot és a családi élet sérthetetlensége iránti bizalmat, de miután ez megtörtént, a keresztény községi párt, mint olyan, elvégezte történeti hivatását és át kellett volna térnie arra a világnézeti szempontból semleges területre, amelyen minden állampolgár megtalálta volna erkölcsi és anyagi boldogulását. De ott van. éppen a Wolff K á r ó 1 y-f é 1 e politikának a hibája — és ez fogja őt a következő választásokon pártjával együtt elsodorni — hogy nem akar dolgozni, megveti a kereskedelmet, az ipart és termelést, nem akar résztvenni a produktiv munkában és reálpolitikában (mindezt materializmusnak tartja), hanem világnézeti frázisokkal tölti el az időt. Hogy a liberális párt vájjon liberális pártnak nevezhető-e a mai időben, amikor még a kötött forgalom mellett harcolnak a lakáskérdésben a választók tízezrei és hogy nem éppen azon mulott-e a liberális pártnak is a múlt községi választáson a bukása, hogy igazi liberalizmusról akkor még beszélni nem lehetett, az a következő választásnál ki fog tűnni. A liberalizmusnak nagy princípiumai, amelyek az egyéni és közszabadságok egész sorozatát szerezték meg az emberiségnek, nem élték túl magukat, hanem csak a háború következményeképen átmenetileg megszűntek és a liberális választók tízezrei csak jámbor óhajtásképen emlegették a háboruelőtti boldog idők újabb elkövet- kezését, de zászlót bontani ebben az irányban még senki nem mert, éppen a lakáskérdés és a vele rokonproblémák miatt. A liberalizmusnak nem lehet megalkudnia azzal, hogy a köz- és egyéni szabadságokat, a vagyon szerzés és a tőkekihaszná 1 á s szabadságát egyes pontokon megtagadja. Addig, amig a liberalizmus, fenntartás nélkül nem mehet harcba az ElMhetetien n öolff-pórt végleges bnkűsi A Fővárosi Hírlap számára irta: Ereky Károly
