Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-09 / 2. szám
Budapest, 1924 január 9. Cwmwa&JttnzMP 5 Döntő fordulat a városi politikában Heinrich Ferenc passzivitásba-vonulásának rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak Az ellenzék Rakovszky Iván belügyminiszter bukására számit á ö’ÖlS-ss ko osa tehát az 1924-lk esztendő uralkodó pl (Indiája. Nem kell megijedni ettől a furcsa, kiet- ■ len számtól, amely már nem is olyan idegen. Nem is olyan idegen — a kisembernek. : A Csengery-utcai szatócs, a halálra!áradt állami tisztviselő, a boldogtalan skribler ál- mélkodva olvasta a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának üléséről szóló tudósítást, amelyből kiderült, hogy a nagyfejnek, a pénz ural, maga az állam is régóta 0-018-as koronával számol. Meg kell döbbenni ezen a jelenségen, amely keserű tövist hagy a ; kisember szivében, aki csak azt látta, hogy tóboiyodolían tombolva emelkednek körülötte az árak és neki makacsul a szemébe vágták nap-nap után a zürichi kurzust: 0 03. Ám múljon el tőlünk a keserű emlék. v Túl vagyunk ezen is. Ismét gazdagabbak Vagyunk egy csalódással és most beszél- . jünk egy kicsit a jövőről. Ennek a jövőnek a gazdasági konszolidációt, a stabil koronát kell meghoznia. Meg kell hoznia a 1; » vüdgparitásos árakat. Káilay miniszter m mondja, a mezőgazdasági termékek árának = : emelkedni, minden 4egyébnek esnie kell. A ■ többi .árucikkek eshetnek, még mindig olyan drágák lesznek, hogy a kétkézi munkából, meg a szellemi munkából élők számára tovább is elérhetetlenek maradnak. A kenyér, has, tojás, az élelem pedig tovább emelkedik. Pompásan ki van ez egyensúlyozva, a kérdés csak az, hogy a munka után járó jövedelmeknél is bekalkulálták-e már a világ parit ást? & stabilizálásnak • & városházán is meg kell éreztetnie hatását. Végének kell lenni a rendszertelenségnek, a kapkodásnak, a költségvetéssel való frivol játéknak, amely nem a tanács, hanem a megbízhatatlan pénzügyi viszonyok bűne volt. Végének kell leimi az állapot- j nak, amikor az ember délben hazamenet ] azon gondolkozik, vájjon mennyivel emel- r ték ma a gáznak, meg a villanynak az ■| árát? Meg kell változnia a viszonyoknak és ha eljön az idő, amikor a feleséged pon- { íosan be tudja majd osztani, hogy a hónap folyamán melyik papirbankóval melyik | lyukat fogja betömni; ugyanakkor a fövá- 1 ros üzemeiben is végének kell lennie a bi- : zonytalánságnák. Az üzemek jövedelmezőgégének is ki kell alakulnia, mert ha nem, akkor el kell távolítani a vezetőket, akik- j nek tehetetlensége a napnál fényesebben \ beigazolódik. Kíváncsian, nagyon kiváncsion várjuk azt az időt, amikor egészen l tisztán fogjuk látni, ki volt a viszonyok ál- ' dozata és ki volt tényleg tehetségtelen? Talán nem is igaz, ; talán csak álom az egész, hogy Wolff Ká- • roly nem áll a parancsnoki Iádon, hogy a temperamentumos fogorvos nem csap az asztalra, hogy az ekrazitos városatya nem szól közbe, hogy a tiszteletreméltó kereskedősegéd nem kritizál országos nevű fér- ) fiakat, hogy a szabadkőműves nagymester '■ fia nem közvetít a világfelfogások között. ; Nincs rendjén, hogy a kerekképii fiskálisnak : ' nincs módjában kecses kötéltáncát járni az ; összeférhetetlenség Niagaráján, hogy a virágkereskedő csendes ember lett, hogy ... hogy ... no igen, hogy valamennyien itt hagy- • [ tak bennünket a kurzus nagyjai, ök is ama poéták közé tartoznak azonban, akik a hideg ; földön is boldogan álmodnak. Rendületlenül hisznek a f öli ámad ásban és valljuk meg, ma, ebben a pillanatban még vannak jogos reményeik. Hiszen a törvényjavaslatot, amely ma már a Ház asztalán fekszik, az ö szájuk- ; ize szerint csinálták. Nekünk is valahogyan . rosszul esnék, ha nem teljesednének az ő re- : ményeik. Iiát élet lenne a mi számunkra, ha velük nem enyeléghetnénk? Abbán az órában, amikor a Fővárosi Hírlap kiszedett oldalait a gépbe' szokták emelni, kerül nyilvánosságira Heinrich Ferencnek az az elhatározása, hogy a jelen viszonyok között nem vesz részt a fővárosi választásokban. A Fővárosi Hírlap álláspontjának a győzelmét jelenti ez, mert mi irtuk ezeken a hasábokon, hogy ismerjük Heinrich Ferenc egyéni kiválóságait, ismerjük politikai becsületességét és igy előre láttuk, Íragy el kell határoznia magát a passzivitásra, mert nemcsak a demokratikus pártokat játszották ki, de Heinrich Ferencet és politikai barátait is ratal becsapták. Olyan politikus, aki a saját reputációjára ad valamit, ezt az eljárást méltó felelet nélkül nem hagyhatja. Tudjuk, hogy Heinrich hetek óta mérlegelte tennivalóját, míg végre úgy döntött, ahogy döntenie egyedül lehetséges volt. Hetek óta hallgatott ő is és politikai barátai is visszavonultak a legsemmit- mondóbb nyilatkozattól is. Azt kell mondanunk tehát, hogy Heinrich Ferenc a legteljesebb mérlegelés után megfontoltan határozta el magát a passzivitásra. Mondanunk sem kell, hogy nem tulajdonítunk komolyabb jelentőséget Heinrich ama kijelentésének, hogy híveinek elhatározásukban teljesen szabadkezet enged. Pártjának tagjai természetszerűen követni fogják vezérüket és szintén tartózkodni fognak attól, hogy szerepet vállaljanak a városi politikában. Szervezni pedig aligha lesz alkalmuk, mert — ha az eddigi kijelentések nem is lettek volna végső döntés eredményei — nem lehet benne kétség, hogy Heinrich elhatározása összekovácsolja az egész liberális és demokratikus tábort, ha másra nem: az egyöntetű passzivitásra. El sem lehet képzelni, hogy amikor a; kor- mányi-támogató Heinrich Ferenc passzivitásba megy, ugyanakkor tartózkodnak ettől a radikális, de beszédes lépéstől a többi liberálisok, a demokraták és a szociáldemokraták, Wolífék- nak tehát — ha a kormány az utolsó pillanatban meg; nem gondolja magát — sikerülni fog egyedül megvivni a választási küzdelmet, olyat ahol azonban majd nagyon nagy szerepük lesz a fehér szavazólapoknak. Politikai körökben azonban Heinrich elhatározásának döntő jelentőséget tulajdonítanak, mert azt hiszik, hogy ennek a mérsékelt és éppenséggel nem elhamarkodott politikusnak ez a lépése gondolkodóba fogja ejteni gróf Bethlen István miniszterelnököt, aki nem vesztheti el Heinrich Ferencet mert abban a pillanatban Gömbösék, Eckhardék és Lehnerék karjaiba hull. Gróf Bethlennek — az ellenzék szerint. —- ; ha sikerül is az utolsó pillanatban kormányát megmenteni, eí keli ejtenie Ra- kovszky Iván belügyminisztert és az uj belügyminiszternek uj választói javaslattal, uj intézkedésekkel és uj kormánybiztossal kell jönnie. , 0 * « Az. utolsó .sténykedés“. Dr. Sipöcz Jenő polgármestert fölmentették főpolgármester-helyettest állásától. Vártuk az utolsó ténykedését. És nem- csalatkoztunk. A,zi utolsó ténykedés valóban kinevezés volt. Dr. Székács Béla kir. tanácsos és dr. Gyúr m á n Emil egyetemi mc igán tanár ok fővárosi kórházi főorvosok voltak. Haláluk után megüresedett az állásuk. Az utolsó akták között, amelyeket S i- pőcz Jenő dr. főpolgármester-helyettes aláirt, ott volt a két nagynevű orvos utódának kinevezése is." Az utódok nem egetverö talentumok, de fel tétiemül’ „megbízható“ elemek. Az egyik dr. Kern Tibor, a másik dr. Tor day Árpád. Nagy gondolatokkal egyik sem vitte előre az- orvostudományt, bár mind- a kettőről meg. kell állapítani, hogy szorgalmas belgyógyászok. Akadt volna nagyobb tehetség is, akit meg lehetett volna nyerni a fővárosi állás betöltésére; de Kém dr.-t meg kellett szabadítani a Bállrtt-* klinika fertőzőén liberális légköréből, ahol valósággal buskomorrá lett, Torday dr. viszont egészen rászolgált, hogy a Csiiílóry rezsim elismerésiét fejezze ki előtte. Ezek azonban igen szürke tények amellett, hogy sem Torday, sem Kern nem kerülnek, a .megüresedett kórházigazgatói állásokba. A Rókus- kórház, illetve az Uj Szent. János kórház igazgatója Ritook Zsigmond, illetve Szinuyey József lesznek, akik a kurzus szempontjából .sokkal nagyobb szolgálatokat tettek, mint a most kinevezett főorvosok. .’ ".. . : A tanügyi ügyosztály a kilencóral iskolai kezdés ellen. A paedagógusok már évek óta' sürgetik annak a válóban sürgős és szükséges reformnak keresztülvitelét. hogy. az elemi iskolákban és. a középiskolák alsóbb osztályaiban ne reggel nyolc órakor kezdjek a tanítást a téli hónapokban,- hanem kilenc órakor. A főváros közoktatási ügyosztálya évek' óta tárgyal erről a kérdésről, azonban még mindig nem bírtak eredményre jutni; apró gyerekek koromsötétben kelnek fel és íizfokos hidegben bandukolnak álmosan az iskola felé. A legutóbbi napokban végre, megbeszélést tartoltak a városházán énről a kérdésről és erre a megbeszélésre meghívták az ügyosztály saját külön házi pedagógusát is/- Az eszmecsere azzal a meglepő eredménnyel végződött, hogy a kil.encórai iskolakezdés eilen foglaltak állást, még pedig azzal az egészen kii önös indokolással, hogy a tanítás kilencórai kezdése főként a környékről bejáró tanulóknak az érdeke, már pedig a községi iskolákat elsősorban a budapesti gyermekek számára tartják fenn. Az értekezleten még azt az aggályukat is kifejezték, hogy a környékbeli gyermekek erkölcseinek egyenesen ártani fog. ha ee-v órával később kezdődik a tanítás, mert ugyanazzal a vonattal jönnének be Budapestre, mint eddig és szabadon maradt egy órájuk alatt csavarognának. /Q francia kultuszminisztérium j ajándéka a Budapesti Városi Könyvtár egy esztendeje Most jelent meg dr. K r a ni mer Dezső könytár- igazgató tartalmas jelentés© a Budapesti Városi Könyvtár 1922-ik esztendejéről. Mi, akik csak a magasztaláéinak hangján tudunk ennek a könyvtárrtaik nagyszerű, de ma indexre tett megteremtőire gondolni, meg tudjuk becsülni azt is, aki a meglevőt megőrzi. Ezt az érdemet nem lehet megtagadni Krammer Dezsőtől, aki szereti a könyvet, ért a könyvhöz és aki; egész lelkesedéssel, egész odaadással dolgozik. A mai gazdasági viszonyok méltót nem lehet sokat várni a könyvtárigazgatótól, mégis elérte Kram- mer Dezső azt, hogy az előző évinek száz százalékkal jobb könyvvásárlást Htud felmutatni. A könyvtár gyarapodása tek.ntetéhen igen sokat jelenít a közel 1000 kőiéiből álló könyvtár, amelyet a francia kultuszminisztérium ajándékozott. Ez a könyvtár modern francia szépirodalmi és tudományos műveket foglal magában. A francia kiadók különben felsőbb utasítást kaptak, hogy ingyen küldjenek könyveket a budapesti városi könyvtárnak. Ez a francia könyvtár tej.esen különállóan a K.rályi Pál- utcai fiókkönyvtárban nyert elhelyezést. 1922-ben 20.763 kötetnyi könyvvel szaporodott a könyvtár állománya, ellentétben az előző év 11.400 kötetnyi szaporodásával. Ennek a húszezer kötetnek mintegy felét a központi könyvtár, másik felét pedig a fiókoki kapták. Érdekes képet kapuik a jelentésben nemcsak a könyvtárról, hanem az olvasókról is. Az olvasótermet ugyanis 29.020 olvasó látogatta. Helybeli olvasásra a raktárból 6500 olvasó 11.447 kötetét kiért. Az olvasásra hazavitt 24.234 kötettel együtt a raktár forgalma 35.681 köteteit tett ki. Egy év alatt beiratkozott uj olvasók száma: 1169. Ezek között a legnagyobb százalékban főiskolai hallgatók (27.8°/o); köz- tisztviselők (21.8°/o), magánalkaímazottak (14.5°/o), tanszemélyzjet (12.3u/o) és szabadfoglalkozásúak (11.8%) voltak. Az iparosok, kereskedők és művészek szerepelnek a legkisebb százalék-számmal. Nagyon érdekes, hogy az előző évivel szemben két'szerannyi közgazdasági és l\áromszoratinyi művészettörténeti és irodalomtörténeti munkát kellett beszerezni. A fiókkönyvtárak miatt azonban panasza van a könyvtárigazgatónak. Az alapvelő baj itt az volt, hogy az egyes fiókkönyvtárakban az olvasók hirtelen megnövekedett számával távolról sem volt arányban a feldolgozott és behelyezendő uj könyvek száma. Azit az arányt és azt az iramot, hogy a normális viszonyok között lehetne és kellene a pótlásról gondoskodni: ebben az esztendőben nem lehetett megtartani.
