Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-02 / 1. szám
Ara 400 kor. Tizenharmadik évfolyam Budapest, 1924 január 2 1. szám. pmhiiH'ii>iüiiiUinniiipit>taiHHtltHillBitiBllfilai>iBiiin«HBiiiáiijduiamáiHni>tt3maiiignioinBiiianiBinp»nt ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre 20.000 korona. Félévre Szerkesztőség és kiadóhiva10.000 kor. Állandó mellék- tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon: 137—15. szám Nem búcsúzunk A demokratikus pártok nem vesznek részt a községi választásokban Ha a kormány nem korrigálja a választójogi javaslatot, Wolffék maradnak az urak a városházán -— A mérsékelt liberálisok álláspontja még nem alakult ki uraim, önöktől. Nem búcsúzunk, mert ha a jelek nem csalnak, önök nehány hónap múlva még korlátlanabb, még egyediilvalóbb urai lesznek a városházának, n:::it ama három esztendő alatt, amíg uralmukba belecsömörlöítek azok is, akik küldték önöket. Pedig — bevalljuk — valamennyien, de legjíő- í.uit Budapest közönsége, boldogan vártuk a pillanatot, amikor búcsút fognak mondani a kapufélfának. Úgy volt, határozottan és mcgtéveszthetetlenül úgy volt, hogy ha egyszer kihúzzák a lábukat a városházáról. oda bizony csak mutatóba, hírmondónak jut majd vissza egyikiik-másikuk. Szükség is lett volna arra, hogy vezéreik, főkolomposaik, vagy felbujtóik vissza kerüljenek, hogy kéznél legyenek, akiktől Budapest három fekete esztendejét számon lehessen kérni. Az események azonban másként alakultak. A kormány eljátszott egy görögtüzes színjátékot. Pompás látványosság volt. Gróf Bethlen István kiállóit a pódiumra és kitárva a-keblét, ömlengő szavakkal invitálta a liberálisokat a miaga táborába. Azon köziben pedig a liberális szárny kiépítése helyett sietett megerősíteni Woliíékát annyira, hogy ha majd buknia kell, ők lehessenek az utódai. Rakovszky Iván belügyminiszter ugyanakkor éjjel-nappal tárgyalt, tanácskozott a liberális elemekkel, akik abban a boldog tudatban hagyták el a miniszter szobáját, hogy az ő választólngiii-. a 7 5 kormánybiztosuk jön. Jött pedig egy hivatalnok-kormánybiztos, akiről előre se jót, se rosszat nem szabad mondani, de akit az ellenzék cpenscggel nem áraszt cl a bizalom jeleivel, jött azután és főképen egy olyan reakciós választójogi tervezet, amelyhez hasonlóval Európa egyetlen országában, egyetlen kormány sem merne előállani. Bátran merjük állítani, biztosan megadhatjuk a?;t az elismerést, hogy ezt a választójogi törvényjavaslatot még egy Wolíf Károiy-kormTmy sem merte volna letenni a nemzetgyűlés asztalára. Rakovszky Iván belügyminiszter a konzervativizmus nevében vállalta a javaslatot, amely a legkisebb mértékben sem konzervatív, hanem a leghatározottabban reakciós. Reakciós annyira, hogy az ellenzéki pártok — ha vau bennük tisztességérzet és ha a reakciós intézkedések ki nem maradnak a, születendő törvényből — nem vehetnek részt a választásokon. Nincs más választás, mint a passzivitás. Es szerintünk legelső soriban itt a kormányt támogató ticinrich-irakciöra hárul a feladat, hogy a passzivitás gondolatával megbarátkozzék. Furcsán hatna ez, de nem sszabad elfelejteni, hegy a demokratákat és .szociáldemokratákat megfosztja ugyan a javaslat választóiknak legalább 20—30 százalékától; a kudarc ellenben a Heinrich Ferenc liberális frakcióját érte, akik becsületes szándékká!, becsületes választójogot igyekeztek hozni; de akiknek számításait kegyetlenül keresztülhúzta a kormány másirányu paktáiása. Budapest sorsa eldőlt, Gömbösék kivonultak-' a 'kormánypártból. A helyüket pótolni kellett. Ott voltok Heinrichék és ott voltak Wolffék. Úgy látszik Vvolfíékat könnyebb szerrel lehetett megerősíteni és kielégíteni. Ez döntötte -el Budapest sorsát is. Az ellenzék réireáll és Wolffék tovább is urak maradnak a városházán. Ügy látszik — a kormány jóvoltából — a főváros lakossága számára még nem telt be a keserű pohár. Ha a kormány meg nem riad saját javaslatától, saját cselekedetének végzetes következményeitől; akkor Wolíf Károly, Csiiléry András és hadaik számira nyitva áll a kapu. Ahogy féltjük az utolsó rohamtól Budapest lakosságát, éppen úgy kívánják ezt a győzelmet W'olií Károlynak és pártjának. A lakosság szenvedni fog még egy ideig,’ de ők rövid pünkösdi királyság után eltűnnek — mindörökre. A passzivitás gondolata az első pillanattól fogva kisért, amikor ismeretessé lett a javaslat, amelyeit Rakovszky Iván bejügy»niniszter, Budapest uj választói jogáról a nemzetgyűlés elé terjesztett. Az első R assay Károly volt, aki szóban és Írásban hirdette, hogy a tervezett jogfosztás melléit, az ellenzéknek nem szabad résztvenni a községi választásokon. Ha meg akarják hamisítani Budapest népéneik akaratát, azt hatalmi szóval meglehetik, de senki s e in k i v á n h a t j a az eile 11 z éktől, h o g y ennél a műveletnél asszisztáljon. Ras- s a y argumentumával szemben, a túloldalon ismét emlegetni kezdték a megszokott nótát, hogy az ellenzék hazafiá.'lauiul viselkedik, ha a passzivitásával a külföldnek ismét tápot ad 'ama hitében, hogy Magyar- országon nincs konszolidáció. A válasz erre1 az volt, hogy az ellenzék már torkig van ezzel az argmnen- táíássa! és így a kormánypárti kapacitálás teljesen hatástalan maradi Rassayv.a „anew,. Aot az ellenzéki vezér nem is hajlandó megállani a községi választásokban való passzivitással: de közállapotainkat anyujára rossznak tartja, hogy általános politikai passzivitásra gondol és ugyanakkor, amikor nem vesz részt a községi választásokban, egyben a p a r 1 rn e n t b ö 1 is ki akar v 0 n 111 ni i. Rassay álláspontját, amennyiben az a községi választásokban való passzivitásra vonatkozik, legelső sorban a szociáldemokrata-párt akceptálta. A Ra- kovszky-íéle javaslat megismerése óta a szociáldemokrata-párt is a községi választásoktól való ismételt távolmaradás híve. A szociáldemokraták .— mint ismeretes — nem vettek részt a kommunizmus után megejtett községi választásokban sem, amikor Wolffék kerültek be „győztesen“ a közgyűlési terembe. Akkori passziválásuknak alapja a viszonyokban rejlett. Beteges, bősz- szuálió hangulat uralkodott a városban, amely létrehozta a woiffi uralmat és amelynek ódiuma igen nagjr részben a munkásság ellen irányult. Ma (már a helyzet, mindenki tudja, hogy demokratikus, őszintén titkos választói jog mellett a munkásság képviselői nagyszámú városatyát választanának és talán a legnagyobb pártot küldeuék be a városházára. Ez a párt lenne hivatott a többi liberális pártokkal koalícióban, Budapest sorsát tovább intézni. A kormány Wolíf ékkai szövetkezve, most a választói jog végzetes meg- nyirbálásáv al akarja megakadályozni ezt a természetes kifejlődést. Ilyen körülmények között atom lehet csodálkozni azon, ha a szociáldemokraták el sem tudnak képzelni más fesy vert, mint a pasz- s z i v i t á s t. Legutóbb azután Vázsoiiyi Vilmos állásioglaiásával programmá lett az ellenzéknek a községi választásoktól való távolmaradása. Vázsonyi Vilmos ugyanis kijelentette, hogy: A- A z ellenzéki pártok n e m vehetnek részt a községi v álasz't ásó n, h a a j a v a s- 1 a t reakciós rendelkezései fenn 111 a.- r a d.n a-k.-Vázsonyi. a legilletékesebb a választójogi: javaslat kritikájára, hiszen nincs Magyarországon ember. aki nála jobban ismerné ezt a hatalmas problémát. Választójogi minisztere volt az Eszterházy kabinetnek és igy áttanulmányozta a egész világ választójogi irodalmát és ha ő üti rá Rakovszky javaslatára a bélyeget, hogy ez a kurzus legreakciósabb javaslata, akkor azt el is lehet neki hinni. Vázsonyi gúnyosan kezeli „a városházi főrendek" intézményét, valamint a „városházi vitézi üléseket", jogtalannak tartja a hatéves domiciliumot, amely nagy sérelme a munkásságnak. Ellenben szörnyeteg gondolaí-nák mondja azt, hogy minden kerületben ezer választónak a listát ajánlani és az ajánlási iv aláíróit az illető listára leszavazottnak kell tekinteni. A kedvezményezett pártnak — mondja Vázsonyi — nagyszerű alkalom ez arra, hogy az ajánlás dinén a szavazás vágó hídjára kergesse azokat, akik tőle1 gazdasági, vagy egyéb függésben vannak, avagy terror alatt állatiak. — Ez vakmerő és gyermekes kísérleti — szűri le véleményét — a nyilvános szavazás beiktatására. Ha a kormány ezt a kísérletet abba nem hagyja és ragaszkodik, hogy az ajánló-iv aláíróit leszavazottaknak kell tekinteni, úgy a de ni 0 k r a t i k u s p ár t 0 k részt s e m v e h e t-n e k a v á 1 a s z t á s o k 0 n. A demokraták csatlakozásával Igen jelentékennyé lett az a blokk, amely a passzivitásra szövetkezni készen áll. Valószínűleg akad inaid ál-ellenzék, amely beáll Wolffék) mellé ..asszisztálni, hogy azok elmondhassák, hogy nekik megvan az ellenőrzésük, amelynél többet igazán 'nem is kívánnak. A demokrata-pártnak máris van rénegátja, aki miként a katonák a hadgyakorlaton, fehér szalaggal a kalapján, markirozza az „ellen- ség“-et. Van egy csoport is, amelynek féktelen ambíciói nem lehet tudni, összeegyeztethetők-e a passzivitás számukra babérokat nem termő gondolatával. Mindenesetre a legnagyobb figyelmei érdemli a liberálisok és elsősorban Heinrich Ferenc híveinek állásfoglalása. Ok voltak eddig a városházi hatalom prezumptiv örökösei és nyílt titok volt egyidőben, hogy R a- kovsz'ky Iván belügyminiszter teljesen akceptálta azt a választójogi tervezetet, amelyet M á r k ti s Jenő miniszteri tanácsos készített és amely éppen a F ő- vrosi Hírlap hasábjain látott napvilágot. Ez a javaslat a demokratikus pártokat nem elégítette ki, de föltétlenül elismerték alkalmas tárgyalási alapnak. Közbejött azután a kormánynak Wolíf ékíted való megegyezése és a rekaciós választói javaslatnak a nemzetgyűlés elé való terjesztése. A Heinrich-párt ezzel egészen lehetetlen helyzetbe került, hiszen maga Heinrich Ferenc is igen határozottan leszögezte magát a demokratikus választói jog mellé és a legélesebb It a r c o t hirdette Wolíf Károly és politikai b arátainak városházi r e- z s i m j e ellen. Ennek a pártnak is meg kell állania a helyén. Ezt a választójogi javaslatot semmiképen sem akceptálhatják. még kevésbbé tehetik pedig azt, hogy odaadjanak Wolffék ünnepélyes nyeregbesegitésénél ellátni n föftmkciót. Elhatározásuk tehát, ajnelyet az egész város a legnagyobb .izgalommal vár, nem késhetik soká. mert annak döntő jelentőségűnek kell lennie.
