Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-08-10 / 32. szám
3Sn&5£ffi£Z> Budapest, 1923 augusztus 10. rendőrség működését törvényhatóságunk, főleg közrendészeti albizottsága révén, élénk figyelemmel kisérje. A közrendész-eti bizottság tizenöt éven át nem volt összehiva, csekélységem nagynehezen életre keltette a tetszhalottat. Korszakalkotó rendőrségi reformokat léptettek életbe anélkül, hogy még csak meg is kérdezték volna erre nézve a főváros véleményét. Gondoljunk a rendőrség államosítására, tanulmányi, szervezeti, fegyelmi szabályzatai újabb megalkotására st’b. A börtönügy terén tett indítványaim szintén síiket fülekre találtak, pedig éppen a kommiin taníthatott volna meg bennünket, hogy halálos bűn a börtön ügyet teljesen elhanyagolni. £n azt akartam, hogy a börtönvizsgáló-bi- zottság nevének és hivatásának megfelelően gyakori és szigorú vizsgálatok tartásával ellenőrizze azt- hogy főként a bűnvádi perrendtartásnak a börtönilgyre vonatkozó intézkedései betartatnak-e? Valamennyi igazán gyakorlati indítványaim sorsa a meg nem értés, vagy a megérteni nem akarás volt. A jövő helyes iránya csak egy lehet. Tessék kikapcsolni az országos politikát a székesfőváros törvényhatósági bizottságából. Tessék mellőzni a személyeskedő pártos kodásokat, tessék igazi gyakorlati termelő, kenyeret adó, a megélhetés nehézségeit csökkentő, jó, gyors és olcsó közigazgatást nyújtó politikát követni, mert e nélkül a székesfőváros csődje elkerülhető nem lesz. Megalakul a városházi kormánypárt Wolf főt már az ősszel kiütik a nyeregből Koalíciós kormányzásnak van csak lehetősége A Fővárosi Hírlap már több ízben megemlékezett arról, hogy a kormány megelégelte az intnamzágensek uralmát a városházán is és hogy megkezdődtek a puhát,olódzások abban az irányban, hogy miként lehetne egy középső alakulatot i n ai u g u r(á I n i a városházán. Most azután már a napilapok foglalkoznak ezizel a kérdéssel és a napokban egyik legtekintélyesebb napilapunk irta meg a kormány szándékait. A iap értesülése szerint az egységes párt krizise után gróf Bethlen István miniszterelnök most már elérkezettnek látja aiz időt arra, hogy a fővárosi ügyek intézésében politikája szintén érvényre jusson. Ecélból tárgyalások folynak oly irányban, hogy úgy az egységespárt keretein belül lévő politikusok!, miint ia fővárosi bizottsági tagok közül azok. akik nagy hajlandóságot mutatnak arra, hogy magukévá tegyék az arany középu t politikáját, uj fővárosi pártot alakítsanak. Az uj párt már az ősszel megalakul Egész határozottsíággal beszélik, hogy a a u j párt már az őszre megalakul, vagy helyesebben, a kormány forszírozza, hogy m ár az ősszel máskép oszoljanak meg az erőviszonyok a főváros közgyűlési termében. Az a többség, amely ma Wolff Károly háta mögött ül, számtalanszor bebizonyította már, hogy csak Wolff Károly erőszakos eszközöknek hatása alatt maradt együtt, heterogén felfogású emberekből áll, akik már régen ódzkodnának attól a politikától, amelynek katonáivá egy beteges hangulat hatása alatt a kommunizmus bukíása után fölesküdtek. Most azután Wolff Károly hatalmával szemben egy másik, lényegesen nagyobb hatalom, a kormányhatalom fogja őket magához édesgetni és ismerve a helyzetet, kétségkívül jelentős sikerrel. Ha gróf Bethlen István a városházán is kibontja az aranyközéputas zászlót, ezek az emberek valósággal tódulni fognak köréje. Amikor Horváth Károlyék, Becsey Amtalék, meg a többiek kivonultak a pártból, mint emlékezetes, valóságos forrongást idéztek elő ezzel a lépésükkel. Végeredményben azonban alig néhányan vonultak ki. Ezek a jelenetek többször megismétlődtek és talán legeklatánsabb módon E r e k y Károly esetében, aimikor a Wolff-pártnak legalább fele szivében követte ErekyKiárolyt, de az ellenzék keserű kenyerét enni mégsem voltak hajlandók. Ereky Károly ekkor maga is ellenezte a szecessziót, nyilván annak tudatában, hogy a közeljövőben meg fog jönni az alkalom, amikor a kivonulás sokkal nagyobb méretű és sokkal simább lefolyású lehet. Magukra maradnak a fajvédők A kormánypárti alakulás a közsági politikában föltétlenül sorsdöntő jelent p$s é © ii. Annyi bizonyos, hogy Wolff Károly táborát csekély kivétellel egész pártja el fogja hagyni és a vezér mellett csak egy kis intranzigens csoport marad meg, amely hasonmása lesz annak a másik politikai csoportnak, amely az országos politikában Wolff Károly, Gömbös Gyula, Eckhardt .Tibor vezérlete alatt van kialakulóban. Ez azonban egyszersmind azt is jelenti, hogy a fajvédők a városházán talán már az ősszel,, a m i k o r r a & k ö z é p p Iá r t alakulását várják, ellenzékbe szorul. Wolff Károly tehát már az ősszel nem lesz mindenható ur a városházán és ha ez igaz, akkor már a választások előtt igen jelentős változásokkal kell számítani úgy a városházi politikában- mint a tovább követendő irányító elvekben és talán mér személyekben is. Nem használnánk az ügynek, ha már ma az- uj községi párt vezéreit és összetevő elemeit emlegetnénk, egy azonban • bizonyos, hogy a magot, amely körül az uj pártnak ki kell jegecesednie, ma az ellenzéki oldalon látjuk. Meg kell itt említenünk azokat a kombinációkat, amelyek újból fölütötték a fejüket és amelyek arra vonatkoznak, hogy a kormány meg akarja hosszabbítani a városatyák mandátumát. Ez meglehetősen illuzorius ebben a pillanatban, amikor a kisebbség nemcsak passzivitásba vonul, de mandátumát is letette. Véleményünk szerint ezt a mandátumról való lemondást egy középső programmal alakuló párt kedvéért sem lehet visszacsinálni, sőt módot sem látunk erre, a törvény megsértése nélkül. Ha azonban a kormány mégis mandátummeighosszab- bitásra gondolna, vagy gondolt valaha is, akkor ma már tisztán látható, hogy ezt nem W o 1 f í é k, hanem a maga pártja számlára készítette elő. Ma azonban már csak azért is lehetetlen a mandátummeghosszabbitás, mert hiszen azok a férfiak, akik ma az ellenzéken vannak és mandátumuktól is megváltak, ha a városházi kormánypárt vezetését veszik is át, erőteljesen leszögezték magukat a mandlátummeghosszabbitás gondolata ellen. Döntést csak a választások hozhatnak Döntést a városházi politikában természetesen csak az uj választások hozhatnak. A kormány csinálhat már az őszre pártot, a közgyűlés akkor is csonka marad. Ha mégis meigcsináljfli a kormány az uj pártot, annak csak az az egy értelme tehet, hogy a választások előtt bele akar ülni a nyeregbe és ki akarja onnan ütni Wolff Károlyt. Azt a tényt, hogy a törvényhatósági bizottság munkaképtelen, többé megváltó'atatni nem lehet. Valószínű, hogy az uj alakulás révén a csonka közgyűlésen többségben lesz a kormánypárt, de ennek a köziéppártoak igen éles ellenzéke lesz Wolff Károly intranzigens csoportjában és azok, akik ma egy gyékényen árulnak, az ősszel valósággal vérszomjasán ‘fognak egymásnak nekiesni. Wolffékat valószínűleg elhagyják a keresztényszocialisták is, mert megelégelték azt a kiváló szociálpolitikát, azt a nagyszivii szociális érzéket, amellyel a wolffi unalom idején lépten-nyomon találkoztak. Ma tehát mindezekből következtetve a kormánynak csak az az egyetlen érdeke lehet, amit az ellenzék is követel, hogy oszlassák föl végre ezt a törvényhatósági bizottsiáigot, •amely pár esztendős uralma alatt úgy megbukott, mint még várost kormányzó testület soha. Nehéz elképzelni azonban, hogy a községi választásokon egy a kormány tetszése szerint való többségi párt kerüljön be a városházára győztesen. Objektiv szemmel nézve a kilátásokat, a mindjobban ránk érő választásoknak csak az az eredménye lehet, hogy egy különös, konglomeratumszerii képviselőtestület fog összeülni. Egy bizonyos: ebben ^ uj köz- eyii lésben Wolf fék lesznek a legkisebb párt. De nem hihető az sem, hogy akár a kormánypárt, akár a demokraták, akár más liberális frakció, vagy akár maguk az igen nagy esélyekkel induló szociáldemokraták, az abszolút többséget megszerezhetnék. A jövő zenéje tehát a városházán a koalíciós kormányzás, amelyben, hogy kik vesznek részt, ma még sejteni sem lehet. Az erőviszonyok fogják megadni majd a helyzetet, amelyből a várost kormányzó koalíció ki fás bontakozni. De hogy ebben Wolfíék nem lesznek benne, erre az egyre ma már veszély nélkül lehet (fogadásokat tenni. Jön a szegényadó Mit tanácsolt a kormány Budapestnek és a városoknak ? A napilapok egészeim röviden emlékeztek meg áriról, hogy a magyar városok képviseletében az elmúlt heten a polgármesterek deputációja jelent meg Sipőcz Jenő polgármester vezetésével K ál lay Tibor,, Rakovszky Iván, Búd János és V áss József 'minisztereknél. A deputáciőban több nemzetgyűlési képviselő is résztvett, olyanok, akiknek valamely város juttatott mandátumot.. Ennek a deputáció- járásnak Budapest szempontjából igein fontosnak kellett volna lennie, sajnos azonban, íremdkiviil csekély az az eredmény, amelyeit el tudtak érni. Mindazonáltal igen fontosnak tartjuk azt. hogy a deputáció- járást és különösen a miniszterek válaszát, részletesebben ismertessük a Fővárosi Hírlap olvasóival. Sipőcz Jenő polgármester beszédében kifogásolta, hogy az állam csak a hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák számára kívánja fönntartani a h a it ó s á g i 1 i s z t e 11 á t á s t, ugyanakkor a ke- riesetk ép télén szegényektől és a munkaképtelenektől megvonta azt. Hangoztatta a polgármester, hogy a kormánynak ez azi eljárása úgy szociális, mint politikai szempontból egyaránt káros, mert könnyen elé- gületldnséget szülhet és ha a kormány nem hajlandó megnyugtató módon megoldani a kérdési, a városok kénytelenek lesznek ezt a terhet magukra vállalni. A másik kérése az volt a polgármesternek, hogy mivel az 'augusztusi fizetésrendezés óriási terheket ró a városokra, amelyek képtelenek lesznek ezt saját ibudgetjükből fedezni, a városok részére előleget utaljanak ki eme kötelezettségük teljesítése céljára. A küldöttségjárás eredménye az. hogy. a kormán y e n g e délyit fog adni a y ár o s oknak és elsősorban. Budapest székesfővárosnak arra, hogy a lisztellátás céljaira szegényadót vethessenek ki. A szegényadó kérdését ankéten fogják megbeszélni. Sipőcz polgármester másik kérése tekintetében az az eredmény, hogy a kormány Budapestnek és a többi városoknak az augusztusi tisztviselőfizetések fedezésére eme fizetések összegének hetvenöt százalékát előlegként rendelkezésre bocsáj tóttá. A miniszteri válaszok közül kiemeljük K ál lay Tibor pénzügyminiszterét, aki a lisztellátás kérdésében azt hangoztatta, hogy a kormány ezen a téren mielőbb vissza akar térni a békebeli állapotra. Hogy meglepetések elő ne forduljanak, a közélelmezési miniszter tartalékokról fog gondoskodni. Kijelentette a miniszter, hogy az állam sokkal nehezebb helyzetben van, mint a városok és igy a városoknak kell gondoskodniok arról, hogy az eddig az államra nehezedett terheket átvállalják. A városoknak szerinte a forgalmi és k e r eseti adó alaposabb kimunkálás á- v a 1 kell eredményt elérni és igy a városok önmaguk fokozhatják jövedelmeiket. Hangoztatta a miniszter azt is, hogy a tisztviselői fizetések kérdésében az említett előleggel csak ebben az egy esetben hajlandó kivételesen a városoknak segítségére lenni. Búd Játjos közélelmezési miniszter azt a reményét fejezte ki, hogy fognak találni olyan megoldást, amelynek révén összeegyeztethetik az állam -és a városok érdekeit. Rakovszky Iván belügyminiszter szerint a szegénysegélyezésnek egyik módja a lisztellátás, ami elsősorban a községek és városok föladata, indítsanak tehát maguk a városok szegénysegélyezési akciót, ö vetette föl ezután azt az ötletet is, hogy vessenek ki a városok szegénysegélyezési p ó t a d ó t. V aus s József népjóléti miniszter azt fejtette ki, hogy az állam nem inter n á t u s, amelyben mindenkiről gondoskodnak, de meg a szabadforgalom alapián állva, a szegények^ ellátását az állam nem vállalhatja, hanem azt a városokra hárítja. Kétségtelen az. hogy ez nagy terhét ró a városokra és igy a kormány a népjóléti m i m i s z t e r t bízta meg azzal, hogy az ínség a k c i ó t társadalmi jelleggel megszervezze. Az egész küldöttségjárásnak tehát egyetlen eredménye az, hogy Budapest lakossága újabb adóval, a szegénysegélyezési adóval fog gazdago d ni. _______________ ________ ^ k A M kihelyezésre elfogad, idejében feladott :sdel megbízásokat íWfíír: ■ Köztisztviselők és Állami Alkalmazottak Takarékpénztára R.-T. t 76. I. Tel.: J. 60-40. J. lSfi-32. Sürgönyeim : Cobdenbank
