Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-02-07 / 6. szám

E tekintetben a hétnek legkimagaslóbb eseménye volt Vázsonyi Vilmosnak a Józsefvárosi Polgári Demokrata Körben való megjelenése, ahol a demokratavezéren kivül Baracs Marcell és Pakots Józsaf is foglalkoztak a városi választások kérdésével. A környékbeli intelligens lakosság olyan hatalmas számban jelent meg a demokrata vacsorán, hogy a párt központi kiküldötteit láthatóan meglepte a polgárság ilyen arányú megmozdulása. Olyan elemek álltak a demokrata politika mellé, akik eddig minden mozgalomtól távoltartották magukat és akiknek jelentkezése óriási arányú hangulatváltozást jelent. A városban gombamódra teremnek az uj demokrata-körök, aminek iskolapéldája ez a fiatal klub is, amelyet valósággal a semmiből hoztak létre Zsombor Géza volt államtitkár, elnök, Wieselmann Rezső, Mocznik Lajos gyáros al- elnökök és lelkes társaik.

Erősen agitálnak mindenfelé Wolfíék is és a szociáldemokraták szerdai pártnapjaira is bevonult a várospolitika. Nem szenved kétséget, hogy

a szocialisták is erősen készülnek a városi választásokra,

bár amint már említettük, nem törnek vezető szerepre, de annál nagyobb felkészültséggel kívánnak majd élni a kritika jogával és a wolffi-uralom bukása után minden erejükkel támogatná kívánják azokat akik az igazi demokráciát és a munkástömegek megélhetési lehetőségét fogják hozni. A szocialistáknak kész várospolitikai programmjuk van, amely nem ütközik a polgárság érdekeibe, sőt azt lehetne mondani, hogy nem más, (mint egy radikálisabb kispolgári Programm. Természetesen még nincs döntés arról, hogy a választásokon kiket fognak jelölni a szocialisták, de azt már sejteni lehet, hogy a városházi frakció vezetői Propper Sándor nemzetgyűlési képviselő és Biichler József párttitkár lesznek, akik közül Büchler neve eddig nem szerepelt a külső nyilvánosság előtt de annál ismertebb a munkások között. Nagyon képzett, de mérsékelt szocialista, akinek tehetsége feltűnést fog kelteni a városházán.

A visegrádi telepesek

Bölényeket tenyésztenek

a kincstári vadászterületen

A héten sokat! beszéltek és írtak is arról, hogy a fővárosnak naev tervei vannak az állatkert legnagyobb és legdrágább ritkaságaival, az európai bölényekkel. Ezekből a tervekből és hírekből mindenesetre igaz annyi, hogy Bérezel Jenő dr. tanácsnok tárgyalásokat folytat: a kincstárral arra vonatkozólag, hogy az állatkert nagyszerű bölényeit kitelepítik Visieigrádra, ahol tenyészteni kívánják ezt a teljesen kiveszőben levő, mondhatnánk teljesen kiveszett állatfajt.

Visegrád, a régi királyok klasszikus vadászterii- Letie. ismét királyi vaddal lesz tehát népes, ha ugyan beteljesednek a produktív és minden esetre nagy ányagi előnyökkel kecsegtető terv e k. Úgy formulázzák ezeket a gondolatokat, hogy az állatként bölényei abban a megtiszteltetésben részesülnek, hogy ezentúl „nemzeti vagyonaként fognak velük bánni. A főváros tanácsa ugyanis letárgyalta már a visegrádi telepítési ötletet, amelyet kivaló szakértők 'támasztottak alá azzal a megállapítással, hogy a bölényeknek természetes körülmények közé kell- jutniok. ha szaporodást várnak tőlük, mert ez az állatkert .zárt ketreceiben lehetetlen. A hírek szerint a budapesti bölények számára Vise gr ódon többholdnvi területiét biztosítanának, ahol szabad mozgásuk, szabad tenyészésiik teljesen biztosítva lenne.

Információt kértünk dr. Bérezel Jenő tanács nők tói. aiki kijelentette’ a F ő v á ír o s i Hírlap számára, hogy a bölények kitelepítése ez- i d ő >sí z e r i n t még nem aktuális. A tárgyalások folyamatban vannak, a főváros már kidolgozta azokat a feltételeket, amelyek alapján a visegrádi „tranzakció“ végbemehetne, de a períektuálásnál még nem tartanak, mert az államkincstárnak mindenekelőtt akceptálnia kell a főváros feltételeit, anii ezideig még nem történt meg.

Az állatkerti milliomosok között, amelyek sorában mindenesetre a vízilovak vezetnek, igen előkelő helyet foglalnak el a bölények. Érdekes az, hogy ezek a bölények, amelyek a budapesti állatikért büszkeségei, nem is exotikus származásúak, hanem európaiak. Az amerikai bölény tudniillik nem olyan ritkaság. Európában azonban kiveszett ez az állatfajta. Európai származású bölény ma már összesen tizenhét darab van a világon.', természetesen csak állat- kertekben és pedig n tizenhét darab közül öt a budapesti állatikertet ékesíti s majdan ezek fognak elvonulni a visegrádi hegyek alá családi életet élni. Van persze három amerikai bölényünk is, de ezek lényegesen közönségesebb népség, mint az európai előkelőségek, amelyekéit egy év ellőtt darabonkint Öt

millió magyar koronára becsültek és amelyek ma már legalább a dupláját érik ennek az összegnek, vagyis ez a kisded társaság ma vagy ötven milliót reprezentál.

Ütvén millió fog tehát egv csoportban legelni a iövöben n visegrádi vadaskertben. Hogy a faifenntartási tervek nem lesznek meddők, annak élénk bizonysága a/zs, hogy Pár esztendő előtt az egyik tiszteletreméltó bölény-mama — még a fogságban is — egy kedves kis bö'Iényborjucskával szerzett" örömet a budapesti városházának. A reménység tehát, amelyet a visegrádi családalapításhoz fűznek, mindén esetre kiválóan jogosult.

Fock tanácsnok álnéven utazik

Angolul furcsán hangzik a neve

Pár is után London. Azaz, hogy már másodszor is London. És el kell mondani, hogy a főváros mai vezetőségének óriási szerencséje van a kitűnő Fock Ede tanácsnokkal, aki a mai városháziának legvílág- látottabb embere, nyelveket beszél kitünően, európai modoráért mindenki rendkívül megbecsüli. Eock tanácsnok nem most látja először Londont, amikor első osztályon utazik, de bejárta Angliát és Amerikát akkor is, amikor még fiatal tudásvágya akár a harmadosztályt is elviselte.

A városházán azonban a minap egy kicsit gondolkodóba estek az emberek, akik valamit sejdi* lenek az angol nyelvhez és megállapították, hogy

Fock tanácsnok alighanem álnéven utazik, amikor angol földre lép.

Azzal kezdődött a móka, hogy valaki megjegyezte:

— Ennek a Fock tanácsnoknak mindjárt olyan jó angolosan hamgzó neve van, hogy Londonban talán maguk közül valónak gondolják.

Az angol-tudósok gyanúsan mosolyogtad:, de áz első akadálytalanul üoiytatta:

— Még azt hiszik; róla, hogy rokona Foch generálisnak.

Az angol-tudósok most már hangosan haho- táztak:

— Tudod mit: Fock tanácsnoknak még furcsább neve van angolul, mint Foch marsallnak — magyarul, ha helyes angolsággal ejtik ki a ch-t.

Pillanatnyi csend. Majd ,a folytatás:

— Higyjétek el, a Fock szót Angliában talán

I a kocsisok sem használják és nem lehet beállítani egy angol úrhoz azzal, hogy „kérem, én Fock vagyok“, mert nagyon hideg fogadtatásra talál. És Fock tanácsnok sokkal okosabb ember, semhogy ennek kitegye magát. Inkább álnév alatt utazik. Sőt meglehet, hogy már idehaza is ch-ra enyhítette a ck-t, mert Angliában lehet valaki Foch, de nem lehet senki — Fock.

És elmondták a következő anekdotát:

— Egyszer egy német ember — akit történetesen szintén Focknak hívtak — már megjárta Londonban. Történt ugyanis, hogy a színházban megtetszett neki egy hölgy. Odament, hozzá s azt mondta:

— Fock vagyok.

— Maga, disznó, van bőr a pofáján ilyet mondani? Takarodjék — volt a felelet.

Fock megijedt ettől ,21 hangtól és hogy kiengesztelje a hölgyet, elkezdte magyarázni:

— Kérem, nekem tisztességes szándékaim van n.ak, én nem mondtam semmit, amin meg lehetne boüránkozni. Csak pusztán bemutatkoztam, hogy Fock vagyok . . .

— És még folytatja, maga disznó, disznó, disznó!... — harsogta az angol dáma őszinte felháborodással.

A botrány' teljes volt. A színházi közönség egymás hátán, tolongott,- a színházi szolgák a német Fock-ot ki akarták tuszkolni, a hölgy ájultan hanyatlott le helyére és sötéten közeledett hősünk felé a rendőrtisztviselő. Reicráltatott magának, hogy mi történt, de a tanuk csak azt látták, hogy a gavallér udvariasan közeledett a hölgyhöz., valamit mondott, mire az „disznót“ kiáltott. A hölgy ájultan feküdt, az nem tehetett vallomást, a rendőrtiszt viselő tehát hősünket kérdezte meg, hogy mit mondott a hölgynek?

— Csak azt, hogy Fock vagyok.

Általános elszörnyülködés és Fock urat még abban az öt percben megindították a rendőrség felé.

Hát ennek nem teheti ki magát .az okos Fock tanácsnok, aki valószínűleg Foch'-nak tiiufáltatja magát az angol fővárosban. Mert különben úgy járhat, mint Kossuth Lajos turini háziorvosa, aki a kormányzó halála után rövid időre Magyarországra jött. Mindenfelé ünnepelték, különösen Cegléden, ahol egy nagy laklom a során bemutatták egy menyecskének, aki mikor meghallotta az orvos nevét, hamiskásan ráinosolygoüt és igy szólt:

— Tálján az istenadta? Pedig de jó! hangzó magyar neve van ...

«,—-^utj^f-— -, |i ■ n fWll w, i|fri rn—»n <»■—WM—' ^‘ili«^fr>“ n> ~*TII ■ Ifr m nw>n ifp ^MU—■ ^ ->M(liWKwai t— — r-j^. - ~|

Of tűzoltó-tankot épitenek

Hét méter hosszú automobil-óriásokat kapnak a budapesti tűzoltók — A Gyosz és a biztosítók áldozatkészségére számítanak

tétlen süüksóg lenne

eladó. A GyáriparéA tűzoltók kunutcai székházában hetek óta rendkívüli izgalom uralkodik. Ez a nagyszerű Intézmény, amely ötvenhárom esztendeje védi páratlan sikerrel Budapest lakosságának életét és 1 vagyonát, most végre reneszánsz előtt áll. És már itt; az első szónál, le kell szögeznünk azt, hogy amikor a tűzoltóság taJpraállifásáról van szó, nem szabad fölmunkát végezi ni. A főváros meghozta a tőle telhető áldozatot, többet — be kell látni -— nem tehet, ellenben áldozatot kell hozni azoknak is, akiket a legnagyobb veszedelemtől óvnak meg a tűzoltó k, ki kell nyitni és mélyére kell nyúlni a bugyeliárisnak azoknak is. akiknek a legnagyobb a vesztenivalójuk akkor, amikor senki nem tudja megmenteni káprázatos vagyonukat,, csak a derek, a pótolhatatlan, az étóöket, egészségüket folyton kockáztató tűzoltó-hősök.

A budapesti tűzoltóság reneszánszát az hozza mag, hogy

a Fiat-müvek telepein öt hatalmas tűzoltóautó áll készen,

már csak a festésük hiányzik, de egy hónapon beiül SiaíHitihatók lesznek a hatalmas alkotmányok, amelyeket a kun utcai laktanyában máris tan k-oknak becézhetnek.

Ebben a jellemző névben magában is benne vau, hogy ellenállhatatlan masinák lesznek ezek és a budapesti tűzoltóság, amely — amíg a háború nyomorúsága az anyagiakkal való küzdelmet meg nem ismertette velük — Európa első tűzoltósága volt, ismét elfoglalhatja méltó helyét, a kontinens tűzoltóságai között.

Sajnos, a Fiat-műveknél készülő öt automobil közül e;bban a pillanatban még csak kettő a tűzoltóké, az a kettő, amelyet a főváros-rendelt meg a számukra. A másik három autó. amelyekre szintén felsők Országos Szövetsége- és a biztosító társulatok hivatottak arra, hogy megvegyék a budapesti tűzoltóság számára. Ha ezt nem teszik, merényletet követnek el a maguk legsajátabb érdekei ellen és egyben garasoskodásukkal megakadályozzák azt, hogy a budapesti nagyszerű tűzoltóság méltóképen teljesítse hivatását.

A főváros álltai rendelt két autó megrendelése egy év előtt történt és pedig

darabonkim 1.900,00ü koronáért, míg ma, a leszállítás pillanatában tizenkétmillió értéket képvisel mindegyik.

Az autó-óriások szállítására német ajánlat is érkezett, de a magyar ajánlat lényegesen e 1 ő n y ö se bb vol t. óriási összegeik ezek, amik itt szóban forognak, de be kell látná, hogy ha a tűzoltóság tökéletes teljesítményt produkálhat, mindent megér a?, amit meg tudnak menteni a pusztulástól. Különösen hangsúlyoznunk kell, hogy mind az öt autónak beszerzése azt jelentené, hogy' ezzel tökéletesen megoldották a Budapest környékén fekvő hatalmas gyárvállalatok tűzbiztonságának folyton kisértő problémáját.

Az uj gépekről egyébként a Fővárosi Hírlap a következő szakszerű felvilágosítást kapta.

— Kezdem a gépek külső alakján, mert ezek a hatalmas alkotmányok egyszerű megjelenésükkel is szenzációt keltenek Budapest utcái n. Hiszen egy-egy automobil hossza hét méter és magassága 1.90 méter. A gépek teljesítménye nem kevesebb, mint hetven lóerő. Elfér rajta mindenekelőtt 12—-14 személy, de föl van szerelve rá az ugróponyva, a mentő-tömlők, mcntöeszkö-