Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-04-25 / 17. szám

Ara «rv korona Tizenkettedik evtotyam Budapest, 1923. április 25. 17. szám. HkinMdTiioiiioiiiBiiiniiiaiiiaiiiaiiiDiiiaiiiniiiaiiiampiMainauiainaniPiuaiiiDitioiiinmninniiiHmdnic ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 2000 korona. Félévre 1000 kor. □ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Ereky hadüzenete a Wolff-diktatúrának A Fővárosi Hírlap utján hozza nyilvánosságra kilépésének okait — Tovább is dolgozó keresztény és nemzeti politikát hirdet Belső állapotok a Keresztény Községi Pártban — Hatalmas gazdasági programmal indul az ellenzék a hivatalos tehetetlenség ellen Magyarország hitelügyi és közgazdasági konszolidációjának és uj kiépítésének a székesfőváros közgyűlési terméből kell kiindulni „Programmunk: közgyűlési többséget szerezni“ A városházi tarthatatlan helyzet hosszú vajudás, viszontagságos uralom-biztosítási kísérletek után végre fordulóponthoz jutott. A jelszópolitika talmi oszlopainak sorát' otthagyta az, akit erős pillérnek tartott mindenki, aki igazi éréket képviselt otít, ahol mesterségesen vetnek gáncsot az alkotó törekvések­nek még akkor is, ha ezek történetesen a párt kebe­lén belül nyilatkoznának meg. Ereky Károly, volt miniszter, kilépett a Keresztény Községi Pártból és ezzel minden valószínűség szerint olyan bomlási processzus kezdődik meg, amely kicsusztatja a hatalmat Wolff és tár­sai kezéből. Ereky Károly nem az első ember, aki búcsút mond a tehetetlenség és gyűlölködés politikáját űző pártnak, amely ma még többségként szerepel a köz­gyűlésen. Az eddigi kilépések azonban nem hoztak komolyabb eredményeket, ha erősítették is az ellen­zéket és apasztották a többséget. Ereky személye íléikiilözhetetieni a pártban, amelyből vele a köz- gazdasági tudás és a reális szellem költözött ki. A leghatalmasabb összetartó erő volt ő ott, ^aki a város gazdasági érdekeinek a jelszavak íölé való helye­zését hirdette és ez volt az egyetlen gondo­lat, amely a p á r t egységét ideig-óráig még megmenthette. De Ereky kilépésének időpontja is szerencsés, hiszen itt állanak a keresztény pártbeli városatyák előtt ,az országos választások tanulságai és Wolfféknak a kormánnyal való ideigle­nes, rövidlejáratu megbékélése mögött a katasztro­fális összetűzés, amely még akkor is lehetetlenné tenné a pártnak a választásokból való kilábalását, ha a mandiátumok meghossziabbitásáról egy percig is komolyan lehetne beszélni. A kilátás tehát az, hogy — bár Ereky egyedül kezdte meg a kivonulást — tö­megesen fogják példáját követni azok, akik éppen olyan elégedetlenek a W o 1 f f - C s i I 1 é r y utalómmal, mint ő v o 1 r. Ebben a pillanatban, amikor ezeket a sorokat írjuk, mindössze annyi történt, hagy Ereky Ká­roly megírta kilépő levelét. A párt eddig azit nem ismeri, Wolff Károly pedig nincsen idehaza. Tény az, hogy Erek y Károly senkit sem invitált, hogy vele menjen, nem gyűjtött híveket, akik követni fog­ják: s ha ez — ami nagiyon valószínű — megtörténik, akkor az ezeknek az, uraknak spontán és régen elfoj­tott megnyilatkozása lesz. Kilépésével egyidejűlejs azonban itt a: Fővárosi Hi ,r 1 a p hasábjain nagy- jelentőségű nyilatkozatban mondja, el Ereky az okokat, amelyek elhatározását magérlelték. Ez a nyilatkozat nyílt hadüzenet a megelégelt Wolfí-diktaturának és a meddös gazdaság­politikát űző városházi rendszernek. Az elhatározó lépés indító oka világosan, kiderül­nek Ereky Károly pregnáns szavaiból, bár egé­szen. bizonyos az, is, hogy — szokás szerint — meg­indul mlafd ellene a rágjál mazás i hadjárat, amely öt is ,)ZSÍdó-bérenc“-nek :fogja egyik napról a másikra megtenni. Ereky Károlyról azonban vissza fog­nak pattanni ezek a rágalmak, hiszen ma is.éppen úgy, műit eddig, k e.r esz tény és nemzeti politikát hirdet, a dolgozó, az alkotó kereszténység politikáját, amely nem azonos a. jelszó-politikával, jle. amelynek érdiekében ha’jladicló kezet fogni mindenkivel, aki .a főváros la­kossága érdekében munkálkodni tud és akar. Erek y Károly nagy reményekkel indul és e remények között ott van az is, hogy termékeny gon­dolatai , reális eredményekkel kecsegtető tervei, gaz­dasági kérdések megoldjásával telitett program mi a számára, gyorsan és biztosan meg tudja majd szerezni a közgyűlésen a többséget. Akciójának meg kell hogy legyen az eredménye és ha Wolffék táborában bent nem tudott úgy dol­gozni Budapest székesjtövároS lakosságának érdekében, ahogyan szeretett volna, bizonyára sikerülni fog neki a párton kívül, ahol nem fog találkozni azokkal a terrorisztikus erőkkel, amelyek eddig útját keresz­tezték. Bizakodó hittel kell fogadnia Budapest közön­ségének a dolgok ilyen fordulatát, mert bebizonyo­sodott, hogy nem volt hiú a remény, amely bizott a hfelyes ut megtalálásában. A lavina mindenesetre megindult és sok a valószínűsége annak, amit Ereky —. A Keresztény Községi Pártnak nem va­gyok többé tagja. Tulajdonképen nem is kellene rnegmotiválinpm, hogy miért lépteim ki a párt­ból, de mégis el kell mondanom egyet-mást a nyilvánosság, számára, mert a legtöbben nem is sejtik, hogy Wolff Károllyal egyáltalán nem szok­tam tárgyalni, és hogy a párt vezetősége részéről igazi támogatásban sohasem nem volt részein. Ezért tartottam lehetetlennek, hogy én a Keresz­tény Községi Pártban tovább is bentimlaradjak, hiszen az ott bentlevő áldatlan állapotok a tart­hatatlanságig fejlődtek, úgy hogy az elnökség program diján, egyes besúgóik által hozzájuk jutóit hírek alapján, kizárólag a párttagok és sohasem a főváros ügyeivel foglalkozik. Aki Wolff Károly és Csilléry András környezetében érvényesülni akar, unnak nincs szüksége egyébre, mint hogy a másik párttagról azt suttogja a fülükbe, hogy az zsidóbarát. Akkor aztán indexre teszik a bevádoltat és az indexen marad mind­addig, amig ai mesét el nem felejtik. Hétröl-hétre ez a játék folyik ahelyett, hogy a főváros ko- moliy ügyeivel, életérdekeivel foglalkoznának. „Akarok, akarok, akarok .. — Én már régen kifogásoltam a pártban, hogy á pártgy ülés cm sohasem beszélik meg a felmerülő komoly ügyeket; hanem a pártérte­kezlet elé csupán lapáliákat visznek, inig a leg­fontosabb problémákat Wolff és Csilléry a ma­guk Ízlése szerint intézik el, a jtártot pedig ál­landóan befejezett dolgok elé dilitjdk. Sajnos, én Wolff Károlynak nem. látom sokat emlegetett politikai koncepcióját, mert még csak progra­mot sem ad mást, minthogy exaltáltan kiabálja, hogy „akarok, akarok, akarok . . ." De hogy mit akar, azt nem mondja meg soha. Viszont ha én akarok valamit, az soha sem történhetik meg, ha még olyan jelentősége lenne is a főváros közönsége számára és ha nemcsak a párt több­Károly úgy fejez ki, hogy: ,..r eméle m, n e in s o- k á .r a együtt leszünk valamennyié n, akik dolgozni akarunk és tudun k“. Olyan alakulás, az erőknek olyan átcsoportosulása van ké­szülőben, amely senkivel netn adatja fel vallott el­veit, amely azonban munkaképessé kell. hogy tegye a rövid időre is, amig együtt ül, a főváros közgyűlését és amely megszerezve a többséget,, a tanács­nak a produktív munkát fogja diktálni, a főváros közönsége számára pedig a béke, a megértés, a demokratikus ha­ladásért való egységes küzdelmet hirdet i. Ebben a tudatban adjuk át & szót Ereky Ká­rolynak, .aki a Fővárosi Hírlap utján mondja el a következőkben a nyilvánosságnak, hogy miért lé­pett ki a Keresztény Községi Pártból és hogy a Wolffék diktatúrájának történt hadüzenet után milyen politikát kíván végre a városházán jogaiba iktatni. i íme a nyilatkozat: sége, de a közgyűlés többségének akarata is mellettem van. Hogy csak mindenkinek emléke­zetében élő példáira mutassak rá, a Keresztény Községi Párt elnöksége, ügyeltembe sem vette a!zt a múltkori felkiáltásomat, hogy 1924 január elsejétől kezdve sok nehéz milliárddal terheli meg a fővárosi 'alkalmazottak természetbenid el­látása, amelyről tovább nem gondoskodik a kor­mány, a főváros közönségét. Előre felhívtam a figyelmet arra, hogy ezeket a nehéz milliárdokat meg is kell szerezni, mert különben el fogjuk veszteni a főváros autonómiáját. Wolff Károly azdnban ahelyett, hogy megértette volna ezt a felsizöliaüásomat, a .polgármester által összehí­vott ankéten kijelentette, hogy a városok háiztar- tásúról szóló törvényjavaslat nem tartozik a fő­városra! és nehogy meg kelljen hallgatnia az esetleges ellenvéleményt, egyszerűen elment az ankétről. így reagált a Keresztény Községi Párt elnöksége arra a felszólalásomnál, hogy tegyünk vafliamat, mert 1924 január elsejétől kezdve újabb mrilliárdők terhe nehezedik a főváros közönségé­nek váílaira. Vagy egy másik ismert példa: Wolff Kát oly egy esztendő előtt kijelentette, hogy ha a főváros üzemei nem adnak kalkulációt, akkor ő több tarifaemelést nem szalyaz meg. Akkor is befejezve mondanivalóját, felkelt és elment, azóta pedig nem tett semmit, hacsak azt nem, hogy ezt a fenyegetését párszor megismételte. A maliciőzus Csilléry és a „vezéri“ tekintély — A pártból való kilépéseimre momentán an- níák felismerése adott okot, hogy a pártban nem­csak erő nincs, amellyel megvalósíthatja, keresz- tülviheti az akaratát; de a napokban, amikor a Sipőcz Jenő polgármester .elnöklése alatt ülésező üizeími bizottságban előterjesztettem az üzemi kalkulációra vonatkozó terveimet, a párttagok lelkesedéssel vették tudomásul javaslataimat, Csilléry András azonban maliciózus, hangulat­Ereky Károly nyilatkozata Wolff Károly: „akarok, akarok, akarok ..." — Csilléry és a „vezéri“ tekintély Koalíció, vagy uj párt?

Next

/
Oldalképek
Tartalom