Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-28 / 13-14. szám
4 Budapest, 1923 március 28. azonban a legteljesebb egyetértésben van a belügyminiszterrel. **■ Hogy mi történt a miniszterelnök párnázott ajtaja mögött, természetesen Senki sem árulja él. A miniszterelnök és a belügyminiszter diszkrécióból, W o 1 í f. E r n s z t, S i p ő c z pedig egészen más okból. Rakovszky Iván belügyminiszter mindössze annyit mondott udvarias Ságból, hogy a t a- n á c s k o zj á is) t No 1 y itj a t: n i f <o gi'i á k. Ha ez tényleg meg is történik, a mi információnk szerint csak formalitás lesz, mert már a szombati napon bebizonj'osodott, hogy nem történt egyéb, j mint hogy W o 1 f f é k még egy meghiúsult ostromot kockáztattak meg a hatalom megtartásáért. Szombaton ugyanis gróf Bethlen István mi- I niszterelnök éppen úgy, mint előbb .már Rakovszky Iván belügyminiszter is kereken] visszautasította a mandátu m-m e g- hosszabbítás gondolatát. Ez egészen természetes is, mert nagyon jól ismerik a főváros lakosságát, amely türelmetlenül várja, hogy vége legyen a meddő és gyűlölködő rendszernek, amely a kormány előtt sem kedves. Hogy' revízió alá veszik-e a Dömötör-féle választási törvényt, ez már egészen más kérdés. Ez nem attól függ, hog3,p Wolffék kiván- ják-e vagy .sem, hanem attól, hogy a kormány a maga szempontjából szükségesnek tartja-e? Ha pedig tényleg revízió alá vennék, akkor minden esetre meghallgatják Wolffék (s erre vonaikozhatik a tanácskozások folytatásának kilátásba helyezése), de más pártok véleményét is és a revízió olyan 'lesz, amilyet a k ormá n y lát j ó n a k.: Az ellenzéket mindez nem érinti, mert tudatában van annak, hogy W o 1 f f é k n a k nincs módjukban a Bethlen-kormány t k o m maori ir ózni. így volt ez a múltban is, amikor a belügyminiszter és a kultuszminiszter nem egyszer adta le etekintetben a névjegyét és fokozottan így van ez ma a múlt heti események hatása alatt. A Bethlen- kormány számára különben is erkölcsi lehetetlenség a mandátum-meghosszabbítás, hiszen ők maguk látták a legjobban, hogy az országos választások alkalmával Wolffék a szavazatoknak egyharmadát sem |capták meg és igy csak a törpe ellenzék szerepe jár ki nekik. Kétségtelen, hogy a mai rezsimnek oka volt De a pesti piacon cslend van. A régi lármás idők már elmúltak. Pedig nehány év előtt még jellegzetes hangokat lehetett hallani az utcán. A nyujtott-sziavu „wassziermann“ három krajcárért »adott egy puttony vizet az első emeletije. Minden következő emelet egy krajcár drágulásit jelentett. Hölgy a wasszernmnn miit kiabált, ezt mindenki másként értette. Az alapszó bizonyára „Domauvvasser“ volt, de Jókai szerint ezt igy kiabálták: — D ó n a \v o ó s z! Ágai Adolf szerint azonban igy: — Tana vósz! Biztosan mindegyiknek más wasszermannja lehetett. A drótos igy énekelt: — Rajnepinte hü, fána ílü! Ami „magyarul“ ajzt jelentette: „Reinenbinder hier, Pfannen flicken.“ A palotai asszony magyarul kínálta a tojást: — Friss tojaast vegyenek! Ugyancsak magyarul beszélt a szalma-árus is: — Szalmát vlegyenek! Beletartozott az utcai koncertbe a még ma is ismerétes: — H a n d 1 é é é! A váci asszony igy kínáltja a portékáját: — Olaj! — ami alatt nem oláh-t, hanem olajat értett mindenki. A soroksári milimári beénekelte a kapu 'alá: — Káfens a M'K und an Obers! Kinjfc állt az utcán ta kocsija s rajta egy hordó, amibe moslékot gyűjtött a disznóknak, végre is illik egy kis városi ajándékot hazavinni. — Kontrázott pedig a lovagja: — Krumpli káft! A tót leány homokot kínált németül: — KáJfni Sooond! A tót legény németül csinálta az ablakot: — Fensz tr mók! És mindenki megértette ezt a furcsa, bábeli kereskedelmi nyelvet arra, hogy ép p e n most vesse fel a maga városházi uralmának megerősítésére vonatkozó terveit. Világos ez, mert a kormány buktató isizándék meghiúsulása után a fajvédelmi oldal koncentrikus támadási intézett a Bethlen-kormány ellen, hogy a veszett fejsze nyeleként legalább részleteredményeket tudjanak maguknak biztosítani és a hitük szerint számit helyzetben levő Bethleni-kormányt alkudozásra szorítsák. Az egyik oldal K ál lay pénzügy- minisztert kezdte ki, a másik Bel its ka Sándor honvédelmi miniszter libeiiailizmusának rontott neki, a harmadik a „destruktiv“ sajtó megrendszabályo- zását követelte, a negyedik uj kultúrpolitikáért agitált, a városházi csoport pedig egészen természetszerűen a maga hatalmának meghosszabbításáért szállt síkra. Ahogy a többi álom a 1 elsorvadás utján van, éppen úgy reményevesztetten távoztak a miHajnalban kelő parasztok .apraja-nagyja szekerekre iil. még harmaros a fii a réteken és azi országút mentéin, a kakasok még nem kukorékolnak, amikor Pestmegyében faluk népei az országos nagy vásárira indul virágvasárnap táján. így volt ez azelőtt. Hires vásár volt a virágvasárnapi vásár, az óriás térség színes kavargása. A Mester-utca és Haller- utca találkozásánál szakad meg, hirtelen a paloták sziklasora és tátong titán,! arányaival a Nagyvásártér porsivatagja. Ünnep volt mindig a virágvasárnapi nagy vásár Pesten, egy esztendőre látta el magát szükségleteivel a gazda, a közeli községek és falvak és a főváros e külső területének népe. A kereskedők áruik sokfele tömegét hordták össze, egyik vásárról a másikra vándoroltak, mint türelmetlen karaván, sátrakat vertek és gyékényeken sorakozott ezerféle holmi és iparcikk tarka sokadalomban. Kék dolmányok, színes-virágos szoknyák, csipkés ingek, fényesen vasalt fekete kalapok, csizmák ármádiája. Egy szekérre való volt:, amihez tíz pengő forintért hozzájuthatott boldog, boldogtalan ... Az első tavaszi nap tűz most is a térségre és mintha a poros homok termékenyült volna valamely csuda folytán, sokaság zsibong megint, ezer és ezer zajongó, vásári lárma, szédítő elevensége nyugtalan színeknek, elrekedt hangoknak. De a szalagos vásári pompa hiányzik az idén. Nem táboroznak szekerek már évek óta a térség szélén, minit azelőtt minden esztendőben, még a háború előtt, amikor virágvasárnap estéjén parázson sütötték a szalonnát és. szokás volt. hogy öblös kulacsokból áldomás szentelje a jó vásárt. Most is nagy tömeg kering, de nincsenek ma cifra sátrak, gazdag tartalommal. Hol van a virág vasárnapi nagyvásár régi közönsége, szűrös atyafiak. piros arcú svábok? Akik legjobban tudtak alkudozni és verejtékezve fizették a huszonnégy krajcár helyett a huszonhatot? Hevenyészett sátrak. Kis kézikocsik tömege, rajtuk mindenféle, mint a lázas álom, elképzelhetetlen apró dolgok, sohasem gondolnak rájuk, mask hogy szembeötlik. egészen természetes. Utcák vannak a vásáron. Kétoldalt kézikocsikon a vásári áru, de legsűrűbben csak az eltisztitott pohos földön, néhol még le sem ienitették a homokot. Feltűnik, milyen ritkaság az úgynevezett u i áru. A ruhássátrak, a blúzok, ingek, zsebkendők kirakatai — mind régiségek. Hátrább, ahol a főzőedényeket és a fából készült konyhafelszereléseket, gyúródeszkákat, szitákat, főzőkanalakat, különféle bádog- és porcellán- edényeket harsányan kimálgatják, alig van egy-két sátor. _ amely használatlan portékával dicsekedhetnék. Általában az idei vásár az ócskaságok vására volt. Az árusítóknak legfeljebb egyitiized része híva- I tásos vásári árus, a többiek, akik izgatottan álldogálnak cókmókjaik_ előtt, ^ viharvert utolsó esztendők nyomorultjai. Finom arcbőrükön latsaik, felénk és sóhajtó szavaikon, hogy a középosztály asszonyai... Akinek van még valamije, még el nem veszett, kihozta ide ,a vásárra. És sok sárgaarcu nő a RanoMer-utcá- ból. a Qát-utca, Tiizoltó-uitca. Gyep-utca népe, kihozta a vásárra a rozzant szekrényt, a foltozott ágyhuzatot. ócskavasat, asztalterítőt... Árulnak itt mindenit és akik vásárolnak, nagyrészt ugyanazok, a Bokréta-utcából, a Viola-utcából. Vidékit alig látni. Az árusok között is ritka, aki vidékről randulit a hires pesti vásárra. Professzionátuisok egyedül a ruhamemüekkel kereskedők. Züllött, de uira átvasalt kabátok, nadrágok nagy számmal. Nadrágot vásárolna egy villamoskalauz. — Négyezernvolcszáz korona, — mondja a boltos, — eine sehr feine Hose... Általában ötezer korona körül a legrosszabb anyagból készült nadrág. A kalauz kétezret ígér. Nein sértődik meg az árus. de lenézően így telel: — Na! Ne, Jegyen ilyen gavallér uiraságod ... Na, ugyan ne szórja úgy a pénzt... Nagy zsivaly a papucsárusok körül, öreg diván- huzatokból készült papucsok, függönyrésziekből csinált cipők, zöld és kék csikkal. sárga kockákkal. Ezer korona párja. Nem vásárolja senki. A vétielkedv általában nem nagy. Mint a kereplő, harsogja néhány lépéssel odább egy másik papuosos: niszterelnöktől azok is, akik mandátum-meghosszab- bitás-t követeltek. A belügyminiszter és a miniszterelnök elegendő argumentumot talált a wolffi követelések visszauta-. sitására; de nem lehet utolsó az argumentumok sorában az sem, hogy a mandátum-meghosszabbítás nemcsak a közgyűlési ellenzéknek és Budapest egész lakosságának nem kell, hanem tiltakozik az ellen a többségi párt egy része is. Ott van többek között Eteky Károly, akinek az a véleménye, hogy azzal az agitációs és elégedet- lenségi anyaggal szemben, amely a mandátum-meg- hosiszabbitás nyomán feltörne, nem nyújtana rekom- penzációt az az alkotó erő, amelyet a közgyűlésnek kellene képviselnie. Ezek után aligha lehet és aligha kell arról vitatkozni, hogy lesz-e mandátum-meghosszabbitás. — Akár fehér, akár fekete, kilencszáz korona ... Élesen hangzik, a kavargásban: — Madzag, cérna, ruhaíestiék. lámpabél... Két asszony, ezek hivatásos árusok, sportsapkákat árul. Egv kamasz fiatalember dicséri az árut, s aki megáll előtte elbámészkodva, rányomja fejére a sapkát: — Valami nagyszerű!... De milyen jól áll... Ötszázötven korona csak, kérem ... Zöldnadráigios, folyton beszélő, égett arcú ember lapdákat árul, gummilapdákat. Egyszerire tizien is lehajolnak és válogatnak. A zölidniadrágost ez idegessé teszi és hol azit, mondja, kétszáz korona egv diónagy- ságu lapda. hol! azt mondja, kétszázötven. Egy vidéki ember négy színes tapétát kiválaszt. — Né gyszázkile nevén forint. — hangzik a kérdésre a dühös válasz. Szó nélkül kifizeti. Egy kiterített rongyon konyhaszekrények polcára való színes asipkepapiros. Méterje negyven korona. Nadrágtartó 420. Hajsütővasak tűmnek fel hirtelen, két lépéssel tovább, darabja 200. Egv gramofon kelt csodálkozást, ára kilencezer. Feketeszemüvegos ember bádogfazékba Tyukat fúr és mindjárt beforrasztja a világhírű találmánnyal. Itt, sok vita viharzik, mert sokan akadnak kételkedők a figyelő tömegben: — Vigyázzunk emberek! Nem érvényes ez... Naptárak nagy tömege. Lehet válogatni. Óriás fehér mentőövben viharzó zöld tenger, rajta a gőzös és a feketebaiszois kormányos. Naptárképek, falra akaszthatok. Kövér tehenek csendélete. Ibolyacsokor egv molett hölgy kezében.... Kér parasztlány nem tud határozni, ugyan melyiket válasszák? Gombok, színes szalagok, kis üvegekben illatszer. arany keretben lángoló szívvel Krisztus-kép, fanyelű szegedi bicska, egy varrógép, csutora fából, elhasznált porcellánltégelyek, amelyek gyógyszertárakból kerülhettek ki, köteg papirspárga. cipőfűző, egy lavoár Vilmos császár arcképével, gvön.gynyak- ék. horpadt trombita, két sósperec huszonnégy koronáért zűrzavarosam keveredik egy asztalon. Majd mézeik a lácsosok következnek, a nagy szív ezer korona ... Hagyma, paprika, keménymag... Aztán a teljesen vegyes bódék. Van itt minden, aminek tulajdonkénen semmi értéke nincs. Szarvasagancs, ócska lakatok, bronzérem 1873 dec. 2. felirattal, kulcsok, függönylánc. amelyen íabuzogány fityeg fényes szögekkel kirakva, nadrággombok, lapátok, egy görbe kard. patkók, kályhaosövek, ridikül. egv tányéron serét, antik Mózes-szobor. egyik kezében ^ cikázó villámok, ajtószámok vasból, gereblye és daráló, fürdőkád csapja, egv faládában olasz Savova-csillag és angyalos krajcárok... Sárga keretben fénykép, csoportkép, „Majláth János fényképész. Pozsony“, olvasható rajta, nyolc derék testvért ábrázol... Ez mind eladó. Járnak-kelnek hangos beszéddel, egv kendös asszony kivágott sárga férficipöt kínál, hatezer korona, sokan felpróbálják, de senkinek sem megfelelő, akkora, mint egv szandolim... ötven koronáért üvegbe foglalt szines képekelti árusítanak egy rögtönzött asztalon. Félórát válogat két kis cseléd, míg rájuk szól fojtott gyűlölködéssel a mogorva árus. — De kérem, nagysád, engedjen meg. ennyi kép között nem talál kegyed!? _ Alig vásároltak valamit az idei nagyvasai on. Egy asztalka körül nagyobb csak a tolongás, ahol a pápaszemes „csillámiró1 művészetet bámulják, amint görögtüzes betűkkel busz koronáért, tündöklő neveket rajzol a képeslapokra. Megfaragott ludtollat enyvbe márt s cnyvvcl irj'ci fi la.pir.ci a kek ncicltits alá: „Mariska“. Vagy amilyen név tetszik. Előtte áll két skatulyában smaragdzöld arnnypoi és eziist- íehér por Félig végigönti a bétáik tetején a zöld csillámot, a betűk alsó részét pedig az ezüsttel. E tündöklő neveket in ja szakadatlanul s ezért csillámiró a neve. Egv kislány a háttá mögött odanyujtja a ró- zsacsokros lapot: — írja rá bácsi, hogy V i 1 á g s z é p, J u l i s káli a k ... A csillámiró rendszerint haragos, ha hosszú neveket rendelnek. Több fogy a smaragdzöldből és ezüstPesti nagy vásár virágvasárnapján A nyomorúság felvonulása — Régiségek, rozsdás gombok, angyalos krajcárok Akik mindent pénzzé akarnak fenni — Mit árultak az idei nagy vásáron?
