Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-21 / 12. szám

2 hogy a fővárosi politikának mik lehetnek a céljai. — Meg akarom jelölni egy politikai irány kezdetét, amely teljesen szakit az eddigi meddő és tartalmatlan községi politikával, amelyiket az jellemezte, hogy alapjában véve nem is ö vezette az ügyeket, hanem csupán a felmerült események elintézésében merült ki. — Szakítani akarok azzal a passzív politi­kával, amely várta, vájjon mi is fog történni... itt más nem vezethet jóra s eredményre, mint a megái lapított, a reális Programm keresztülvi­tele, tehát kézbe akarom venni az események irány Húsát: az előre megállapított és reális Programm alapján! Tehát: „kézbe akarom venni az események irá­nyítását“, — mondja Ereky Károly, aki teljesen kiábrándult a meddő és tartalmatlan városi politiká­ból. Nem akarunk ebben a pillanatban ebből és ezekből a kijelentésekből messzemenő következtetéseket. le­vonni; de Ereky Károljr világosan beszél, mert mindenki tudja, hogy kik inaugurálták ezt a meddő és tartalmatlan városi po­litikát, amelyet, a közgyűlési ellenzék és az ellen­zéki sajtó teljes erejével támadott mind az idő óta, amióta ez a meddő és tartalmatlan politika a város­házán, a közgyűlési és bizottsági termekben terpesz­kedik, iertőz és rothaszt. Örömest és melegen üdvözöljük ezt a felébre­dést, ha az csakugyan felébredés lesz. Nekünk és Budapest népének egyes-egyedül az a fontos, hogy a városi politikában a legenyhébb esetben is leg­alább éppen az ellenkezője történjék annak, ami eddig történt és ruem történt. Igenis jöjjön az a 1- k ot ó m u n ka, amit eddig nem 1 á 11 un kés múljon el anélkül, hogy keserű emléket hagyna a szivekben, múljon el nyomta­lanul a gyűlölködés, a pártoskodás és a politikai téboly tombolása. Ha Ereky Károlynak is ez a programmja, akkor örömünnepet hoz Budapest népének, amely mérhetetlenül sokat szenvedett a mai féktelen párturalom alatt. Ereky Károly saját vallomása .szerint meg akarja szüntetni, hogy a várospolitika a felmerült ese­mények elintézésében merüljön ki, kezébe akarja venni • az események irányítását az előre megállapított és reális Programm alapján. Egészen természetesnek tart­juk, hogy az események nem fognak meg­elleni a Programm ad ásnál. Történnie kell valaminek, változnia kell a helyzetnek; de hogy ho­gyan és milyen módon, azt ebben a pillanatban iga­zán nem tudnánk megmondani, jóslásokba bocsát­kozni pedig nem szokásunk. De hiszünk benne, hogy akik odaát a túlsó oldalon még teljesen el nem vesz­tették a józanságukat, most ennek iá közgyűlésnek utolsó hónapjaiban elébe vágnak a jövőnek és hall­gatnak az okosság szavára, hiszen az amúgy is a ma­guk sorából kimelkedett férfiútól származik. Odaát nagyon jól tudják, hogy milyen jövő vicso­rítja feléjük a fogát, hiszen maga Wolftt Károly festette, le nyílt közgyűlésen „a szocialista veszedel­met“ és szólította fel a polgári pártokat az ezzel szemben való közös munkára. Szavakat mindenkor hallottunk tőle és ezek a szayak szárnyalhatták, ezek a mondatok«düböröghettek, de mindig csak sza­vak és m o ívd átok maradtak, amelyeknek konzekvenciájátsemő, semapártjanem vonta le soha. Ereky Károly tói viszont nem szavakat várunk, hanem azt, hogy levonja a helyzet­ből a konzekvenciákat és ezek alapján állítja föl pro- grammját, ezek alapján veszi kezébe az események irányítását. ..................................... * Me inl Bomlik a többségi párt Usettyt élesen támadják Az országos politika robbantó hatása A többségi párt vasárnapi értekezlete, amely teljességgel a tüntető ifjúsági mellé állott, két irányban volt nagyon, érdekes. Mindenekelőtt fel­tűnő volt, hogy a párt, amely a kormánytámo­gató Wolff Károly vezérlete, alatt áll, élesen tá­madta a kormányt. Második pikantéria pedig, hogy vehemens módon rontottak neki Usetty Ferenc személyének, aki Komáromban Klebels- berg kultuszministzer, tehát a Bethlen-kormány egy tagjának támogatása érdekében járt. Mind­ezen azonban nincsen csodálkozni való, mert a községi politikában most szó szerint ugyanaz történik, ami az országos politikában. Az orszá­gos politikában — s ez nyílt titok — Wolff Ká­roly és Gömbös Gyula politikai hegemóniát akarnak biztosítani a fajvédő elemek számára és csöndes palotaforradalommal és nagyatádi Szabó segítségével kormányt akarnak buktatni, hogy megalakulhasson végre a várva-várt fajvédő kor­mány. A parlamenti Wolff-Iiuszár-Ernszt-pürt- ban teljesek e tekintetben az ellentétek. A párt egyik tagja, Vass József, ugyanakkor, amikor Wolff kormányt akar buktatni, tagja a megbuk­tatandó .kormánynak. Huszár Károly és Usetty Ferenc ugyancsak a Wolff-párt tagjai, de ők is és még mások is Bethlennel tartanak és Klebels- berg miniszter mellett korteskednek. Most ugyanennek az eseménynek át kellett hatnia a községi politikára és a többségi párt belső életére is, amiből meglátszik az, hogy az országos politikát veszedelmes volt belevinni a községi politikába, mert annak robbantó hatása késhetik, de mint az események mutatják, máris bekövetkezett. Az a lelkesedés, amelylyel a va­sárnapi határozatot meghozták, korántsem lehe­tett olyan elementáris, mint azt a kommüniké hangoztatja, mert a községi pártban nem egyedül Usetty Ferenc kerülhet indexre kormánytámo­gató volta miatt, hanem még Igen sokan. Ugyan­akkor nem tapsolnak ennek a határozatnak a Szabó József-féle keresztény-szocialisták sem, akik most az országos politikában a mérsékelt gróf Zichy János-felé orientálódnak, valamint azok a legitimisták sem, akik Andrássyt, Ra- kovszkyt és Beniczkyt vallják vezérüknek. Nem ismerjük végül Ereky Károly álláspontját; azt azonban egészen élesen kell látnunk, hogy a bomlás a többségi pártban a vasárnapi határo­zattal teljessé lett. Lehet, hogy még egyszer megpróbálkoznak és látszólagos sikerrel próbálkoznak meg a bom­lás feltartóztatásával; de ez ma már csak ideig- óráig tarthat. Lehet, hogy a határozat értelmé­ben lelkesen fognak tüntetni a közgyűlésen is és ez alkalommal kikapcsolják a községi párt al- etnöke ellen irányuló tüntetést; de a bomlás befe-, jezett tény. Akik a helyzet kiélesedését látják, azt mondják, hogy már ebben a pillanatban sin­csen semmi remény a szétzüllés megakadályo­zása tekintetében. Az újabb összekovácsolódás- nak, amely ismét rövid időre szólhatna, csak az országos politikában kitört harc elsimulásában lehetne reménye. Egyelőre az a tény, hogy az ifjúság} megkard- lapozásának kérdésében igen súlyosak az ellen­tétek a községi-párt egyes frakciói között. Ugyanakkor a párt egyik vezéralakja, Ereky Károly a szerdai kögyülésen nemcsak a bel­ügyi kormányzatot fogja élesen támadni, de — amint készülődéseiből látszik — saját pártjá­nak is fog néhány kellemetlenséget mondani és e tekintetben a pártnak igen jelentékeny és igen értékes része áll az oldalán. Végül az Usetty- féle affért általában elintézhetetlennek tartják, hiszen nemcsak politikai- támadásban volt része, de cselekedetére a jelenlevők helyeslése és tap­sa között azt kiáltották, hogy: Gyalázat! és egy-> ben felszólították a lemondásra is. Olyan szaka.- dékok ezek, amelyek ma már át nem hidalhatok, csak az a kérdés, hogy a hatalom birtoklása nem ad-e még egyszer élet-injekciót a pártnak és ha nem, a szétesésnél miként alakulnak ki az erőviszonyok. A szerdai közgyűlés után min­denesetre élesebb kontúrokban fog már a helyzet kirajzolódni, ha ugyan a mostanában olyan gyor­san vágtató események sebesebben nem hoznak valami meglepetést • • • Á fürdők ára szintén ugrott egyet, aminthogy mindennek az ára ugróban van és gazdasági válságunk­nak legújabb fázisában — mondják — min­den mérsékeli áremelkedés ieljesen jogosult. A főváros fürdőihez a vizet, és pedig a me­leg vizéig a föld gyomra szolgáltatja, amely nem stájgerol. .Ám tényleg vannak egyéb, nagy kiadások is, mini a személyzet, a fürdő­ruhák, miminden. De mégis, ha elfogadjuk is az áremelés jogosultságát, figyelmeztetnünk kell az illetékeseket, hogy az sem lett volna katasztrófa a főváros háztartására nézve, (bár más katasztrófák ne fenyegetnék!) ha egy-két hetet vártak volna, amig ezt az ár­emelést minden melléktekintet nélkül meg­csinálhatták volna. A vízmüvek gyászos sorsa ugyanis, amely minden optimista kom­müniké dacára egészen változatlan, nem teszi aktuálissá a fürdőárak emeléséi. Sőt szerintünk a főváros, amely a közegészség- ügynek is őre, tartozott volna a vízhiány rettenetes heteiben, sőt innen-onnan hónap­jaiban, minél olcsóbban lehetővé tenni az embereknek, hogy miután otthon nem fü­rödhetnek, a városi fürdőkben olcsón tisz­tálkodhassanak. A vízhiány végre is nem olyan konjunktúra, amelyet a főváros hasz­nálhat ki a iürdöárak sfájgerolásdra. Sötét felhők gyülekeznek megint a főváros feje fölött, amikor az angol parlamentben interpellál­nak a mi adósságunk, az ö számukra szegé­nyes kis adósságunk miatt. Egy három-ke- resztnevü miniszter érdeklődött a kereske­delmi miniszternél, miért \ nem tiltakozik a magyar hatóságok késedelmeskedése miatt és azért, hogy Budapest nem fizet. A mi­niszter Írásbeli válasza már nem volt olyan vérengző, mint amilyen a három-kéresztnevü ur kérdése volt és kijelenti, hogy Budapest székesfőváros az angol követelések nyolc­van százalékát elismerte és a többi követe­lésnek elismerése is folyamatban van. Van azért ebben a válaszban is némi fenyegető rész, amely azonban nem a fővárost, ha­nem a kormányt illeti. A követelt biztosí­tékok dolgában — mondja az angol kor­mány — a magyar kormánnyal megegye­zésre jutni nem sikerült; ezért lépések történtek, hogy az ügy az angol-magyar vegyes döntőbíróság elé kerüljön. Istenem, milyen nagy szavak, milyen hatalmas meg­mozdulások a kis magyar pénzért. Bizony mondjuk, amikor Magyarország nagy volt, ép volt, erős volt, senki sem törődött ve­lünk az angol parlamentben. Most e szeren­csétlen országról interpellálnak és adnak miniszteri válaszokat. Risum teneatis amid. Emlékezetünkbe idézték az uj villamos társaság tehetetlenségének hánytorgatása közben Wolff Károlynak egy régebbi, de nagyon jellemző mondását, amely szerint ,/i többség csak a múlt bűnei­nek végrehajtója ." Hát ha ez így lenne, akkor igazán nem volt okos és bölcs cse­lekedet a város lakosságának áléit, beteg pillanatában magukhoz ragadrü a hatalmat. A múlt bűneit végrehajtani csak nem olyan feladat, amelyet egy Wolff, egy Bohn Jó­zsef, egy Czigány Sándor magukra vállal­hatnának. Egy azonban ma — távolabbi perseptivából nézve a dolgokat — már bi­zonyos és ez az, hogy ha ezek a bűnök, amelyeket végrehajtottak, tényleg a múlté voltak, azokat kitünően, szakértő módon hajtották végre. E tekintetben igazán nem hagynak maguk után semmi kívánni valót. De vájjon ki lesz a végrehajtója azoknak a bűnöknek, amelyeknek letagadhatatlanul ők az apái? PAWIIION-MASCOTTE Nagy mező-utca 17. Telefon 17—97 A SZENZÁCIÓS ATTRAKCIÓK MŰSORAI Kezdete pont fél 10 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom