Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-14 / 11. szám

( / Budapest, 1923 március 14. Költségvetés és ellenőrzés nélküli gazdálkodás Az ellenzék minden felelősséget a többségre liánt — A közönség elégedetlensége változásokat készit elő a városi politikában Pihenőre tért a városi politika, a giondok ára­data szakadt nemcsak a hatalmon levő párt, de az egész város minden polgárának nyakába. Úgyszólván mindannyiunkat fenyeget a hajlék­talanság réme az uj lakásrendelet kegyelméből, itt az uj és visszamenőleg fizetendő közüzemi pótlék, itt az üzemek csődje, itt a villamos-tarifa­emelés: itt van minden, ami a lassú haldoklás­nak legbiztosabb eszköze. Mindennek természe­tes következményeként fölburjánzanak a sztráj­kok, természetszerűen utat törnek maguknak a fizetésrendezési mozgalmak, aztán drágul me­gint minden, vagyis megindul az a nagy körfor­gás, amelyet a pénz elértéktelenedése hajt ten­gelye körül. Ez az az időszak, amely már néhányadszor ismétlődik meg és amely a legnagyobb mértékben próbára teszi az állarngazdaságot, de a főváros háztartását is; érthető és megokolt volna tehát, ha az ilyen időkben a városházán kibontakoznék végre az a nagystílű pénzügyi politika, amelyet esztendők óta mind kisebb reménnyel várunk. Kállay Fibor pénzügyminiszter vállalkozott arra a vakmerő munkára, hogy megcsinálta a költségvetést. Sokkal reálisabb alapon csele­kedte ezt, mint előde hegedűs Lóránt; mégis általánosságban el van terjedve a hír, hogy a nemzetgyűlés nem fogja letárgyalni a költségve­tést. Ebből egészen világosan megállapítható, hogy költségvetést csinálni ma nem lehet, amint hogy manapság nincsen olyan háziasszony se, aki akár csak egy hónapra is előre és biztosan meg tudná állapítani a maga bevételeit és kiadá­sait, vagy ezeknek egymáshoz való aránylását. A főváros azonban már akkor erre az álláspontra helyezkedett, amikor a költségvetés-csinálás ku­darca még egyáltalán nem volt olyan bizonyos és ürügyül a külföldi kölcsönök elintézetlen voltát hozták fel, akkor, amikor ugyanők voltak azok, .akik eddig kiesztergályozott, deficitmentes budgettel ámitották a világot. Ez a helyzet a közgyűlési ellenzéket több- rendbeli igen fontos ténynek a megállapítására késztette. Mindenekelőtt konstatálják ezen az oldalon, hogy a költségvetésnélküll kormányzás másként test az államnál, mint a városházán; hiszen ha a kormány nem is tárgyaltat ja le a költségvetést a parlamentben, de ilyen költség- vetés mégis csak van. Ki van nyomatva, min­denki számára hozzáférhető, a sajtó pedig azon melegében, hogy a költségvetés megjelent, neki­látott a kritikának és vannak sajtóorgánumok, amelyek immár két hete mindennap foglalkoz­nak Kállay budgetjével és azt a legapróbb rész­letekre szedve szélesen tárgyalják. Ezzel szem­ben a főváros az esztendő harmadik hónapjában sem ad egy hozzávetőleges, hipotetikus, a leg­nagyobb általánosságokban mozgó költségvetési vázlatot sem, amely ugyan semmire sem köte­lez, de amely mégis a polgárság megbecsülése lenne azzal, hogy a tanács tájékoztatni kivánja. De nem kaptunk semmit, még ilyen látszat-költ­ségvetésünk sincs. Súlyosbítja a helyzetet az a másik differencia, hogy amig a kormány időo- kint megjelenik a Ház előtt a maga felhatalma­zási javaslatával, addig a főváros tanácsa és a többségi párt — és ezt minden gyanúsítás nél­kül mondjuk — szabadon gazdálkodhatik a fővá­ros vagyonával. Ha tisztességtelen emberek lennének, eltulajdoníthatnák a város egész va­gyonát, ha rosszul sáfárkodnának, elherdálhat­nának mindent, mert teljesen ellenőrzés nélkül dolgoznak. Eszünk ágában sincs a tisztességüket kétségbe vonni, mert ha idáig jutnánk, a ka­tasztrófa elkerülhetetlenné válna. De ki kötelez­heti a közgyűlési ellenzéket, hogy vakon bizzék a többségbe, amely a legtöbbször nem is mint ellenfél, hanem mint ellenség szokott jelent­kezni? fis ki tilthatja meg a budapesti polgárság és munkásság óriási ellenzéki tömegeinek, hogy kételkedjék a mai városházi vezetők pénzügyi zsenialitásában, gazdasági tudásában és a mér­hetetlenül nehéz időkben való nagy koncepció­jában? A közgyűlési ellenzék egy részében tehát az a vélemény alakult ki az utóbbi időben, hogy betekintést fognak követelni a főváros ház­tartásának menetébe és egész gazdálko­dásába. Az a kisebb csoport, amely ezt az álláspontot magáénak vallja, abból indul ki, hogy az ellen­zék akkor, amikor a főváros egész vagyona fo­roghat kockán, nem tanúsíthatja azt a passzivi­tást, amelylyel — kénytelen—kelletlen — akkor viselkedik, amikor a bizottságokból való távolma­radásukról van szó. Ezzel szemben az ellenzék többsége, amelynek álláspontja máris győzedel­meskedett, a költségvetés és ellenőrzés nélküli kormányzás egész felelősségét a többségi pártra hárítja, amelynek majd a választók ■ előtt kell számolnia — nemsokára. Esztendők elrontott pénzügyi politikájának és tervek, koncepciók nélkül való máról-holnapra való élésének ódiu­mából — mondják az ellenzékiek — még annyit sem lehet vállalni, hogy a dolgok megismerése révén a felelősség látszata jelentkezzék. A győz­tes véleménynek egyik punctum saliense az is, hogy ennek a késői és ötletszerű ellenőrzésnek nincs is meg a módja és lehetősége olyan hely­zetben, ahol az ellenzék esztendők óta ki van zárva a bizottságokból. Nem ugorhatik bele te­hát önként az ellenzék a legpregnánsabb, a leg- kényszeritőbb okból sem olyan csapdába, ame­lyet mindeddig sikerült kikerülnie akkor, amikor a túlsó oldalon, állították fel. A helyzet nehézségét azonban a túlsó olda­lon is igen élénken kezdik érezni és a komolyabb elemek szinte érezhetően kez­denek eltolódni a baloldal felé, úgy hogy városházi jósok nem tartják lehetet­lennek, hogy a közgyűlési helyzet még a válasz­tások megejtése elölt valamivel egészségesebben log kialakulni. Ezek a dolgok ma még teljesen embrionális állapotban vannak és a hangos szó csak ártalmára lehetne a fejlődésnek. De ezek­nek a komolyabb elemieknek, akik egiy kicsit számítani is tudnak és a jövőbe is látnak, tisz­tában kell lenni azzal, hogy a költségvetés nél­kül való önkényuralom megbosszulja magái. Megerősíti ezt az álláspontot a városi üzemek­nél mindszomorubban mutatkozó csőd is. Kevés kivétellel nincs ma közüzemünk, amely hivatása magaslatán állana, s amely teljesíteni tudná vál­lalt feladatát. Igen sokan vannak már, akik ezt a helyzetet fedezni már csak ideigl-óráig hajlan­dók, mert az adókkal, közszolgáltatási dijakkal, illetékekkel és pótlékokkal agyonterhelt publi­kum rengeteg kidobott pénzéért nem kap sem­mit. Nem véletlen ugyanis az, hogy ha az em­ber beszélgetők mellett megy el, nem ball egye­bet, mint hogy a vízvezetéket, a villamost, az utcák tisztogatását, vagy a világítást szidják. Április elsején, amikor majd februárig visszame­nőleg kell megfizetni a súlyosan felemelt köz­üzemi pótlékot, nem lesz Budapesten ember, aki meg tudná mondani, hogy mit kapott a tömén­telen pénzért, amit ki kell. izzadnia. És ez az a lélektani pillanat, amikor a többségi párt egy ré­szében meg kell mozdulnia a lelkiismer élnék, amely meg fogja ritkítani a túlzók táborát. NiriBalkozat A Lukács Vilmos és Fia bank­cég, Budapest, V., Bank-utca 5. szám, hálásan köszöni ügyfeleinek és barátainak, hogy a megpróbál­tatás nehéz óráiban is bizalmukkal tüntették ki. Az alaptalan feljelentés miatt annakidején törvényes megtorlással fogunk élni. Lukács Nándor Baron Brúnó 3 Adó-rohamcsapatok a városházán A végsőkig- kimerült az adókkal foglalkozó tisztviselői kar — Tömegesen szervezik az uj állásokat Megáldott a ió Isten bennünket adóval úgy, hogy az adónál jobban csak az adót behajtó adminisztrá­cióval leszünk megáldva. Az állami költségvetésből meg lehet állapítani azokat az arányokat, amelyben a pénzügyi adminisztráció megnövekedett. Nagy-Ma- gyarország pénzügyminisztériumában az utolsó béke- esztendőben 594 személy dolgozott, mig ma ezeknek száma 764-re szaporodott, járandóságaik pedig há­romszáztizenhat milliót tesznek ki. A pértzügyigazga­tóságok viszont 1-2 milliárdot emésztenek fel éven­ként. A főváros adóadminisztrációjának kéltségeit ma nem lehet ilyen pontosan meghatározni; de ez a pénzügyi adminisztráció is nagyarányú fejlődésnek kezd indulni. Ma a tiz kerület adósizámvileli osztá­lyán összesen 201 szervezett állásban levő tisztvi­selő dolgozik, amihez most szándékoznak újabb nyolcvan állást szervezni. Közel háromszáz tisztviselő fog akkor a kerületi elöljáró­ságok adószámviteli osztályaiban dolgozni, amihez hozzá kell még venni a központi városházán a pénz­ügyi ügyosztály tekintélyes számú tisztviselőit. Csupor tanácsnok kénytelen most — mint említettük — nyolcvan uj állás kreálását kérni, de ugyanakkor már előre jelzi, hogy a mostani szerve­zés az adószámviteli osztályok személyzeti kérdését csak pillanatnyilag oldja meg és legközelebb éppé n az uj adók következtében ujalbb végle­ges állások szervezésére irányuló javaslatokra fog sor kerülni. Ha tehát a nyolcvan uj tisztviselő bevo­nul, még korántsem lesznek az állapotok az elöljáró­ságok adószámviteli osztályain olyanok, amilyeneket a nagyközönség joggal megkívánhat. Mindenesetre nagyon érdekes az a felvilágosítás., amit a pénzügyi ügyosztályban az adóügyi személy­zetről adnak: — A köztisztviselői kar, amely az adókkal fog­lalkozik, a végsőkig ki van merülve. Éppen ,a napokban érkezett be mind ;a.i tiz adószámvi­teli osztály jelentése áriról, hogy a személyze­tük elégtelen, a kereseti adóval f e 1- m e r ü lő újabb m u n k á latokat elve­gezni nem képesek. Ennek hátrányát — ír­ják a jelentésben — úgy az állam, mint a főváros meg fogja érezni és igy sürgős segítségre van szükség. De még ennél is fontosabb a helyiségek kérdése, mert ezen a téren botrányos állapotok alakultak ki. A mos­tani helyiségek a megszaporodott adók tömege mel­lett a publikum befogadására nem elegendők. Ez okozza a 'közönség türelmetlen, izgatott és ideges hangulatát is. Egészen tarthatatlan azonban a hely­zet a belső helyiségekben is, ahol a munka folyik és a hova a közönség nem jut be. Itt például az u j h u s z-h uszonötkilós adófőkönyveket^ kénytelenek a tisztviselők egyéb hely h i j j á n a p a d lóra f e k i e t n i és minden egyes esetben ezekkel a könyvekkel a tiszt­viselőknek kell cipe'k'edniök, mert az altiszti 1 é t s z á m s e m e 1 e ge n d ő. Ezen az állapoton is segíteni kell. Megemlíti ük még, hogy dr. Csupor József tanácsnok legközelebb az összes adótisztviselö'khöz körlevelet kíván intézni, amelyben felhívja őket a közönséggel való udvarias érintkezésre, a hivatalve­zetőknek pedig lelkére köti, hogy a hivatalok tisztán­tartása tekintetében intézkedjenek. I isii- és vajtoisgel tltRaiöól Miért nem jut tej a csecsemőknek és a betegeknek? A Fővárosi Hírlap, legutóbbi számában megemlékezvén arról a katasztrotalis helyzetink amelybe Budapest tejellátása az utóbbi időben ju­tott. érintettük azt a tapasztalait! és k é ts e ge b v o n 11atat- lan tényt, hogy pár hónap óta gombamoura nőttek ki a földből a vajgyárak és saitgyáiak. A tej eltűnése és a vaj- és sajt,gyáraknak konjunktura-nHetté való avanzsálása között igazán nem nehéz megállapítani az okozati összefüggést. Az Országos Központi Ar vizsgáló Bizottság vajsziviisége ugyanis egyenesen csábítja mindazokat, akik a tei tápláló­anyagával való ,.belterjes“ gazdálkodás révén busás haszonra tudlnak szert tenni. Ennek illusztrálásaké- pen hivatkoztunk a Budapesti Sajt- és Váj­ná g y k e r e s k>e d ö k n g y e s ü 1 e t é n e k körle­velére, amelyet azután most eredetiben is beküldtek nekünk. Ezt n körlevelet nem a nagykereskedők ked­véért. de a publikum okulására az alábbiakban szó- szermt közöljük'

Next

/
Oldalképek
Tartalom