Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-28 / 9. szám
Ára 20 korona Tizenkettedik évfolyam Budapest, 1923. február 28 9. szám. MÉaiimiirmTiQ»iBniHHmii»a»rtai»»omn»Haiimi»n»iPiB8i3iaiBu»mi8iaiiiPiiTaiYiE3iiiaiiiatiia»iianiBiiBamc ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre WOO K. Félévre 500 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban. cs>csxs><s)&(s> VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Vizet prédikálunk — sajnos csak prédikálunk — reggeltől napestig. Hái találkozol a kollégáddal, erről beszéltek, ha a feleséged átlépi a szomszédasszony küszöbét, — pedig mostanában ötvenszer cse- lekszi meg ezt naponta, — nincs más téma. Talán még a grófok és a bankdirektorok is szerencsétleneknek érzik magukat a viztelenség nemcsak szomorú, de katasztrofális napjaiban. Mert demokratikus nyavalya a vízhiány, mindenkit egyformán sújt: éppen úgy azt, 'aki mindig vizet iszik, mint azt aki egyébként pezsgővel szokna a szomját oltogatni. Jött ránk olyan nyavalya, amit mindenkor csak fantasztikumként kezeltünk, amiről nem is igen álmodtunk. Egy viMlgváros viz nélkül és immár több, mint két hete. Mi lenne a legnépszerűbb hivatása most a városháza kritikusának, .mint az, hogy fölvesse a felelősség kérdését. Ez mostanság divat az élet minden vonalán, kezdve egészen a háborúért való felelősségen, vagy még mmáil is távolaöbb. Nem vagyunk azonban hajlandók ilyen messzire kalandozni és inkább azt szeretnénk tudni, hogy miért tart ilyen soká a vízművek rendbehozatala? Kiváncsiak vagyunk, Erűért tartanak berniünket, hisztériás vénasszo- nyolcnak, akik előtt az igazságot takargatják. Miért nem fedik föl a meztelen tényeket, miért olyan figyelmesek az idegeinkkel szemben. Mert szép tudomány az, amely elsimítja a dolgokat, ügyes, diplomatikus emberek azok, akik heteken át tudják halogatni az őszinte vallomásokat, amikor egy világváros' milliós lakossága nemcsak a vizre, de az őszinte vallomásra is türelmetlenül szomjuhozik. Ha nem kutatjuk is a felelősséget, de igenis | ' súlyos hibának" találjuk a titkolödzaist. A kritika nem zárkózhatik el annak megállapítása elöl, hogy több terminus, amelyre vizet Ígértek a legfémesebb szárazságban műit el és szerintünk Kájlinger Mihálynak, 'akit a belügyminiszter európai hírű szakértőnek nevezett, önmagával szemben is kötelessége lennie, hogy megmondja az okokat, amiért nem tudja beváltani az Ígéreteit. Mondjon meg mindent őszintém. Mondja meg azt is, ha nemi bocsátanak rendelkezésére elegendő összeget, ha spórolnak, - akkor, amikor bűn a takarékosság. Ilyen alkalommal a pénzt pazarolni, pocsékolni kell, nehogy alz lehessem a vád, hogy ha csak egy perccel is, de későbben kap a főváros lakossága vizet. Hiszen ne méltóztassék elfelejteni, hogy az ötven év előtti állapotok hirtelen fölidézése, a harmadik utcából való vizhordás olyan mérhetetlen emberi erőt, munkaenergiát emészt föl, olyan; töméntelen pénzbe kerül, hogy megbecsülhetetlen minden óra, amellyel a normális vízszolgáltatás megindulása ok nélkül, vagy a költségkiiméléssel megokoltam késik. Ez természetesen nem vád, hanem csak a sötétben tapogatódzó ember találgatása akar lenni. Ellenben igenis nagyon fájdalmasan nélkülöztünk bizonyos hatósági intézkedéseket, amelyeknek hiányát igen előnyösen kihasználták azok, akik mindenkor mint a nyomor vámszedői, a tehetetlenség uzsorásai szoktak jelentkezni és szerepelni. Nem láttunk egy plakátot, amely megrendszahályozta volna ezeket a férgeket. Például azokat a házmestereket, akik húsz koronákat szedtek azért, mert valaki egy sajtár vizet eresztett a vízvezetékből. Nem láttunk intézkedéseket, amelyek elviselhetőbbé és olcsóbbá tették volna a vízhiányt. A házmesteri önkény páratlanul szép virágokat hajtott ezekben a szomorú napokban, olyan szép virágokait, hogy a'zok egy-egy szegény tisztviselőnek a félhavi fizetését emésztette föl — két hét alatt. Nem érezzük hivatottaknak magunkat arra, hogy gyakorlati tanácsokat adjunk és köpönyeggel kínálkozzunk, - - reméljüK immár — az eső után. De nem hinnénk, hogy ha ma összeülnek a város bölcsei, ne találnának ki A Fővárosi liirlap-wdk. módjában van olvasó- közönségét olyan rendkívüli fontosságú tervről tudósítani, amely tervnek megvalósulása Budapest minden polgárát a legmélyebben érinti. A terv a lakáskérdés megoldásával kapcsolatban merült fel ést ha mejgyalósitják, igen heves összecsapások fognak keletkezni az ellentétes érdek- csoportok között. Mindenekelőtt megállapítjuk, hogy a terv a városházáról indult ki és mi, őszintén szólva, annak sem esetleges érdemét, sem valószínű ódiumát a városháza mai uraitól elvitatni nem szeretnénk. Egyfelől ugyanis a telektulajdonosok, majd a terv kieszeiőit bolsevista mentalitással fogják megvádolni, mert a magántulajdonra kívánják rátenni a kezüket. A másik oldal, ennek a városnak lakáshiányban szenvedő, minden részvétet és minden segedelmet régen kiérdemelt lakossága teljesen megértené és méltányolná ezt az intézkedést, ha azt látná, hogy ez az intézkedés nemcsak írott malaszt és uj inkviziciós eszköz lesz, hanem lakásokat is lehet belőle építeni. Igen röviden elmondva, arról van szó, hogy a városházáról indult ki a terv, hogy a kormány alkosson egy egyszakaszos törvényt, fogadtassa azt el a nemzetgyűléssel, amely törvény uj és kivételes kisajátítási jogot adna a fővárosnak. A főváros tervét nem vetették el odafönt és amint mi értesülünk, igen komolyan foglalkoznak azzal. Ha a terv tényleg megvalósul, akkor Budapest székesfőváros kisajátítási jogot kap minden üresen álló budapesti telekre. A kisajátítási jog tizenöt-húsz esztendőre fog szólani nyilvánvalóan és kimondottan arra a célra, hogy a mai lakáshiány momentán enyhítésére a főváros ideiglenes épületeket emelhessen, szükséglakásokat teremthessen. Boldogan és lelkesen tapsolunk minden tervnek, amely a lakáshiány enyhítését, vagy pláne megszüntetését hivatott szolgálni. A mi aggo- dalmunk azonban ebben a pillanatban az, hogy a főváros csak törvényt akar hozatni, de a lakásokat nem hajlandó építeni. Ha más lenne a helyzet, akkor a kisajátítási törvény előtt nagy idővel meg kellett volna csinálni az építési akció tervét — persze a helyek megjelölése nélkül, nehogy a spekuláció malmára 'hajtsák a vizet — és meg kellett volna szerezni, biztosítani kellett volna az építkezés anyagi feltételeit. Mindebből azonban mind a mai napig semmi, de semmi nem történt meg. Beszéltünk egy telektulajdonossal, aki a következőket mondotta: egy és más eszközt, amely enyhítette volna a viznélküliség nyomorúságát és talán niekány nagyon szegény embernek .megmentette volna jó egynéhány garasát. Aki az ilyen helyzetet a maga egy érni előnyére használja ki, az rosszabb az u tornám ónál és amikor a hatóság az olyan utonállóktól akarja megvédeni az amúgy is súlyosan szenvedő közönséget: senki sem venné rossz néven, ha özekkel szemben statáriális eszközökhöz folyamodnék. — Sem nekem, sem másoknak ezideig nem volt sejtelmünk sem erről a tervről, amelyből — csak annyit jegyzek meg — nem sok lakás fog épülni. Tény az, hogy a főváros nem akar, talán nem is tud építeni; mi lehet hát akkor a célja egy olyan kisajátítási törvénynek, amely egészen kivételes hatalmat fog a főváros kezébe adni? Nem lehet más, mint hogy a telektulajdonosokat akarják vagy építkezésre serkenteni, vagy arra, hogy telkeiket olyanoknak adják el, akik építkezni akarnak.-— Mi igen naiv ötletnek tartjuk és valószínűleg még inkább belelátnak a kártyákba azok, akiknek lakásra van szükségük, hacsak nem a boldog optimizmus szemüvegével szemlélik az eseményeket. Veszedelmes lenne ez az intézkedés a telektulajdonosokra nézve akkor, ha tényleg lennéniek, akik építeni akarnak. De ha az építkezés előnyös volna, akkor magunk építenénk és nem várnánk addig, amig kisajátítják a telkeinket. Hiszen ha a házépítés üzlet, akkor nem művészet a'telektulajdonos számára pénzt keríteni az építkezéshez. De amikor nem üzlet, akkor az épités kötelezettségével senki sem vásárol telket. Ha én nem tudok építeni és a kisajátítás fenyegető réme miatt eladom a telkemet, akkor csak olyan valaki vehetné meg, aki tudná, hogy öt nem kényszerítik az építkezésre. Ha ezt akarják az urak, ám csinálják meg a kisajátítási törvényt; de tudják meg, hogy olyan panama-kisérleteket még nem láttunk Budapesten, mint akkor fogunk tapasztalni. Aki életében egyszer kezet szorított Wolff Károllyal, meg fogja kísérelni, hátha amikor az ő tulajdonában lesz egy üres telek, az megmenekedhetik a kisajátítás veszedelmétől. — Nem igy lenne ez, ha a főváros építem akarna. De a főváros vagy nem akar, vagy nem tad építeni, "Hiszen ha akarna — hála Bárczy István politikájának — lenne telke elegendő, hiszen mindenki nagyon jól tudja, hogy ezerhét- száz városi telek ásitozik üresen és várja, hogy beépítsék és várja, hogy az uj házak ablakán egykori vagonlakók nézzenek ki. — Végül, hogy magam ellen is szóljak, most mondják meg az urak, hogy miért törölték el telekért ékadót, ahelyett, hogy azt annak rendje és módja szerint alaposan felemelték volna. A telekértékadót kellett volna úgy megállapítani, hogy az üres telkek tulajdonosainak elment volna a kedvük a telkek parlagon hevertetésétől. A kisajátítás azonban? Ugyan kérem, ez legfeljebb „fajvédelmi“ szempontból célravezető eszköz. Ugyanakkor, amikor ezek a nagyfontosságu kérdések napirendre kerülnek Egyszakaszos kisajátítási törvény készül A főváros szükséglakások számára minden üres telket kisajátíthat húsz esztendőre
