Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-02-14 / 7. szám

TizenkeUedik évfolyam Budapest, 1923. február 14. 7. szám. IÜMiniiiniiiaiiiniiiniiiaiiiDiiioiiiaiiiaitiaiiiniiiamnmpmQ8Hauianini0amanianiningmai»aingi8tnnié ELŐFIZETÉSI Arak: Egész VÁROSI,POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre WOO K. Félévre 500 K. hmihi Szerkesztőség és kiadóhiva­Egyes számok kaphatók a ta/; |//. Sziv-utca 18. sz. kiadóhivatalban. felelős SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Telefon 137-15. szám. íves Guyot az ujabbkori francia nemzet# az d/aságtannak Leroy-Beaulien mellett legsokoldalúbb és leg­szellemesebb mestere eljön Budapestre elő­adást tartani nekünk a szabad kereskedelemről, a népeknek egymással való békés forgalmáról, arról az akadálytalan cseréről, amelytől a múlt század közepén született és nevelődött emberek a világ megváltását: várták. Hittélritő ez az Öreg liberális apostol, akire ugyanolyan kérdő tekintettel fogunk ntézni, mint néZik a fetisimádásban sínylődő vadembe­rek a missionáriust. Azt a missionáriust, aki eljön ezer mértföldek távolságáról hozzájuk gyönyörű eszméket hirdetni,- melyeket odahaza sokkal kevésbbé követnek, mint a megtérítendő vademberek. Talán azért is mennek el az ilyen lámglelkü apostolok idegenlek közé eszméiket terjeszteni, mert odahaza kibír hatatlan a szá­mukra a levegő. Szinte szániakozás ébred a szivünkben, ha arra gondolunk, hogy miképen tud egy íves Guyot és egy Leroy-Beaulien nyugodt éjjeleket tölteni abban a Framiciaország- bafn, amely a gazdasági élet legalapvetőbb szabályait annyira tökéletes módon negligálja, ahogyan azt a németekkel szemben követett eljárásuknál nap-nap után kétségbeeséssel .kell tapasztalnunk. Egyáltalában: amiiy grandiózus volt Európa a háborúban, ahol a szervezés, a népek energiája és a technika csodái érvényesültek, oly gyer­mekesen gyámoltalannak, tudatiamnak, tehetet­lennek és ostobának bizonyult a háború utáni úgynevezett béke feladataival szemben. Soha még a nemzetgazdaságtam kétszerkettőjével szemben ily tömeges merényletet nemi követtek el, mint 150 esztendővel Smith Ádám után és évtizedekkel azoknak a ragyogó közgazdasági talentumoknak a működése és tanítása utáni, akik a XIX-ik századbeli liberalizmus egét be­ragyogták. A tengeri rablók, kalózok és u'ton- állók erkölcse lett a gazdasági életben úrrá a nemzetek, közti viszonylatban, az országok körén belül pedig a céhrendszer felé haladás lett az általános irányzat. Es a „szociális termelés“, amelyet a bolsevisták nyíltan hirdettek szé­gyenlősen, többé-kevésbbé elleplezve mindenütt a megvalósulás felé tör. Mindenütt az a helyzet, hogy a polgárokat nem tartják többé illetéke­seknek aratók a megítélésére, hogy mit termel­jenek, mivel foglalkozzanak, kivel kereskedje­nek, honnain vásároljanak és hova szállítsanak. Mindezeket a végzetesen) fontos kérdésieket helyettük mindenféle néven nevezett hivatal­nokok akarják megoldani, akik mindenkinek miniden gazdasági moccanását ellenőrzik és irá­nyítják és nem engedik a béke stádiumába visszahelyeződni a világot. Mikor lesz már egyszer vége ezeknek az állapotoknak? Mikor fogják végre visszaadni Európa népeinek azt az emberi jógot, amelyet 1791 március 2-ám iktatott törvénybe a nagy francia forradalom: a gazd'asági szabadságot, azt a szent jogot, hogy az állam által megszabott ipairrendészetí szabályok megtartása melleftt mindenki azt a foglalkozátst űzheti és azt a ke­reskedést folytathatja, -amelyet akar? Hiszen az emberek nem kötnek más üzletet, nem adnak és nem vesznek, nem gyártanaik, nem exportál­nak és nem importálnak mást, csak akiből hasznuk van.. És ha valamennyiüknek haszna van a gazdasági működésből, amelyet folytat­nak, hogyan lehetne ebből az összeségnek ma­gájnjak kára? És ha az emberek maguk nem tud­ják, hogy mi jó 'az ő számukra, miféle csodálatos képesség folytán akarják ezt a hivatalnokok jobban tudná náluk? Mely szabályok szerint akarják a kormányzatok hivatalnokok alakjá­ban ki desztillálni a társadalomból azt a belátást, észt, bölcsességet, ügyességet, és gazdiasági rá­termettséget, amely a társadalomban magában hiányzik? Méla rezignációval várjuk az agg íves Guyot-t, a becsületevesztett gazdasági liberaliz­mus törhetetlen apostolát, aki jön egy ország­ból, amely mindent elfelejtett, amire a mesterei tani to tűik és keresztül utazik Európán, amely a repülőgépek korszakában nemzetközi forgal­mát hovatovább visszaállítja az ekhós szekerek napjainak színvonalára. Dr. Kadosa Marcel. Kertváros az illúziók mesés világából Irta: Dr. MÁRKUS JENŐ veit székesfővárosi tanácsnok. Köztudomású, hogy dr. Matzke Ká­roly és társai a földbirtok re- iormról szóló 1920 : XXXVI. t.-c. alapján mozgalmat indítottak a F ö 1 d b i r t o k r e n- dező Tanácsnál az iránt, hogy a Ta­nács a VII-ik kerületben a töirökőr-dii!ő, Zugló és alsórákosi réteken a Stefánia-uttól ki a rákosszentmihályi halárig elterülő mintegy 1160 magvar holdat tisztviselői házhelyek céljára sajátítsa ki és az igénylőknek tulajdoni birtok gyanánt adja át. A Földbirtokrendező Tanács az érdekcso­port kérelmét tárgyalásra alkalmasnak minő­sítette <; az igénylési eljárást megindította. Ez az ügy — egész természetesem — erőtel­jes ellenállásra talált a::- érdekelt telektulaj­donosok között, akiket a kisajátítás anyagi­lag érzékenyen károsítana, sőt sokuknak tel­jes anyagi romlását jelentené. Ez az ellen­állás viszont annál erélyesebb fellépésre készteti az érdekelt igénylőket. S ahogy az már ilyenkor történni szokott, mégkezdődött a nyilatkozatok hosszú sora innen is. onnan iia vagy az egyik vagy a másik tábor érde­kében, a nyilatkozatokba hamarosan bele- keverődött a pártpolitika s az ügy olyan össze-vissza beállításban került eddig a kö­zönség elé. hogy az a maga heiyes Ítéletét megformálni nem tudja. A Kert vár os kérdése — nevezzük röviden ekként az ismertetett mozgalmat — „par excellence“ szociális és gazdasági kérdés. Ezt csak egy­féle szempontból: a közérdek szempontjából le­het és szabad elbírálni. Ennek hangsúlyozásával, mint teljesen objektiv fel, aki egyaránt szivemen viselem úgy a tisztviselők sorsát, mint a polgárság egyetemes nagy érdekéit, néhány általános megjegy­zést óhajtok fűzni ehhez a kérdéshez, hogy annak elvi és gyakorlati mibenlétét megállapítsam. Szerintem az érdekcsoport jogi bázisa s a Föld­birtokrendező Tanács első állásfoglalása teiiöSien téves és helytelen. A föidbirtokreform-tör- vénv alapgondolata az, hogy íöldhöz, házhelyhez jut­tassa a földmives-osztályt a vidéken, a mezőgazda­sági területeken, de nem a városokban, amelyek nem nyílt mezőgazdasági területek, hanem zárt gaz­daságii egységeik, s amelyeknek területi felhasználá­sát a város gazdasági érdekeit és hivatását szolgáló általános városrendezési és városfejlesztési szempontok szemelött tartásával egyedül a városok maguk, a városok önkormányzati testületéi hivatottak irányítani. Ez a szempont különös súllyal esik latba Buda­pesten, az ország fővárosában, legnagyobb gazda­sági. ipari és kereskedelmi centrumunkban, amely­nek a területe ténylegesen is a legszorosabban zárt egység és zárt egységet kell, hogy képezzen. Buda­pestnek a helyi viszonyokhoz igazodó, évtizedes tapasztalatokon, tanulmányokon _ alapuló 'egységes városszabályozási terve és egységes várotsfejlesztő programmja vau. Ennek ötletszerű, idegen fórum által való önkényes megváltoztatása a köz mérhetetlen károsodásával iáma élsi útját szegné a iövő egészsé­ges kifejlődésének. Törvényeink megadják a módot arra, hogy állami, hatósági vagy kulturális, általá­ban közcélokra a magántulajdonban levő ingatlanok bírói kisajátítás utján megszerezhetők legyenek. Ámde eddig nem fordult elő egyetlenegy olyan eset, amikor akár az állam, akár más hatóságok ilyen ese­tekben a fővárost városszabályozási és városfejlesz­tési szempontokból előzetesen meg ne hallgatták volna s. ne jártak volna el a várossal egvetértőleg. Nem fordult elő egyetlenegy elvan eset sem. hogy a főváros tulajdonában levő ingatlano­kat akár az állam, akár más hatóságok, a fő­város előzetes megkérdezése nélkül egysze­rűen ki akarták volna sajátítani. Most! egy ilyen esettel állunk szemben! Az eset annál figyelemreméltóbb, mert ha az érdekcsoport álláspontja győzi szemben az általános városszabá- lyozásá és városfejlesztési érdekekkel, ez olyan pre­cedenst fog szülni, mely a lejtőre visz. ahol többé nincs megállás, s ahol a városfejlesztés nehezen megalapozott pilléreit aláírniuk. M.ert ha ma egy ér­dekcsoport azi alsórákosi réteket akarja kisajátítani, ki tudja, hogy holnap egv másik csoport nem fogja-c a tabáni telkeket vagy a budai erdőterületeket igé­nyelni? S akkor maid itt áll a> várös, itt áll a polgár­ság egyeteme föld nélkül, fejlődési lehetőség nélkül! Abból a területből, ahová a kertvárost tervezik, több száz hold a fővárosé. Ide van tervezve a többek közt az ui központi kórház és az uj központi tejcsar- nok és tejtermék feldolgozó-telep. Ennek a vidéknek: az alsórákosi réteknek végleg megállapított és jóváhagyott szabályo­zási terve van. mely a tabáni ui városrész! és a Gellérthegy északi lejtőién kialakítandó városrész szabályozási terve mellett az utolsó idők elismert nagyszerű városfej­lesztési munkája. Ebbe a gyönyörű világvárosi kul- turprogrammba nyúl bele avatatlan kezekkel a kert­város terve, megsemmisítve évek fáradságos mun­káját a teremtő érőnek a iövő számára szánt hatal­mas elgondolását és megtámadva a főváros ősi köz­vagyonát: a földbirtokát, amely Budapest fennmara­dásának, fejlődésének legfőbb biztosítéka s amelyet a maga egészében mindenkoron meg kel! őrizni a köz, az összesség, az élet, a fejlődési lehetőség, szá­mára. A terület másik része javarészt kispolgárok: közalkalmazottak, k íisítts z t vise lő k és kertészek tulaj­dona, akik a maguk kis telkét ver ejtő lek el, nehéz munkával szerezték s akiknek a földié arra szolgál, hogy részükre otthont, munkát, kenyeret és megélhetést biztosítson. Ezen a területen ma virágzó konyhakerti és kerté­szeti telepek vannak, ahol sok ezer munkás­kéz dolgozik s ahonnan a termést a városba szállítják, tehát itt fogyasztják el. ‘Ezeket a kispolgárokat a tulajdonuktól, a megélheté­süktől megfosztani, ezt a sok munkáskezet a min­dennapi keresményéből kiütni igazságtalanság és lehetetlenség! S ha az eddigiekben azt bizonyítottam, hogy-' a íöldbirtokreform-törvénv a földmivesosztályra és a vidékre vonatkozik és nem vonatikozhatik Budapestre, akkor az alábbiakban viszont bizonyítani fogom azt. hogy ez a lerv nem szolgálja a tisztviselők érdekeit, mert pénzügyileg kivihetetlen. Ma. amikor Budapesten a telekérték négyszög­ölemként 1000 koronánál kezdődik s egv köbméter építési költsége 15—20,000 korona, egy 3—4 szobás tisztviselői háznak a létesítése csak a legszükségesebbeket számítva, te­lekszerzéssel együtt a legjobb eset­ben is 4—5 millió korona. Már most azt kérdezem, melyik tisztviselő, melyik közalkalmazott van abban a helyzetben, hogy ennek a tőkének legalább egy részét a sajátjából fedezze s hogy magára vállalhassa a szükséges kölcsönnek — ha ugyan a kölcsöntőke rendelkezésre áll, amit a gazdasági viszonyok ismeretében határozottan két-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom