Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-21 / 50-52. szám

Budapest, 1923 december 21. — A főváros közönsége joggal kiváncsi arra, áld rövidesen a sorsát fogja intézni. — A közönség helytelenül fogja tel a kormány­biztos hivatását... — mondja elgondolkozva az ál­lamtitkár, azonban egyszerre abbahagyja a beszél­getést, ugylátszik attól tart, hogy a végén mégis nyilatkozat lenne belőle. A belügyminisztériumban T erstyánszky Kálmánról mindenki hízelgőén nyilatkozik. A legille­Nyolc év óta nagyon sokszor foglalkoztatta a közvéleményt a lakbér kérdése. A sok mindenféle felszólalás és cikk azonban, mely e tárgyban elhangzott, eddigelé nem érintette komolyan a közönség érdekét. A lakbérek, minden­féle mozgalmak és ellen,mozgalmaik dacára annyira jelenféktelenné sülyedtek le, hogy u|gy az üzletek­ben; mint háztartásokban elvesztették komoly té­nyező jellegüket. Most kezd ez a kérdés komolyabb súlyt nyerni. A bérek lassanként ismét komoly kiadás jellegét fog­ják ölteni. Az üzlethelyiség és a lakás mindig a leg­fontosabb életszükségletek egyike volt és ehhez ké­pest a bér a kiadások között úgy békében nálunk, mint a háború megszűnte óta a külföldön mindenütt a magánbudget komoly tétele lett. Nálunk ez csak most készül. Most látszik, hogy e részben milyen elhibázott politikát folytattunk. A kivételes lakbérleti jogalko­tásnak tulajdonképen az volt a hivatása, hogy a la­kásínséggel küzdjön meg és úgy a lakókat, mint a kereskedőket óvja meg attól, hogy tömeges fel­mondások folytán válságos helyzetbe kerüljenek. A súlypontnak, 'tehát a felmondhatatlanságaru, vagy a felmondások korlátozásán kellett volna lennie. Ehe­lyett a lakbérek korlátozását, sőt leszállítását, tehát a háztulajdonosok kisajátítását és a lakók kedvez­ményezését eredményezte. Ezáltal belevitte a köz- tudatba aizt az érzést, hogy a lakásért komoly pénzt fizetni nem kell. A pénzérték sülyedésével párhuza­mosan a lakbérek nemhogy nem emelkedtek, hanem sülyedtek, holott ,a helyes politika az lett volna, hogy a béreknek állandósága biztosittaissék és rohamos emelkedése elhárittassék. Ezer meg ezer szempont nyilvánvalóvá tette, hogy ez igy nem maradhat és a kormány végre is kénytelen volt rátérni arra az útra, hogy a lakbére­ket valahogyan az élet válságos körülményeivel összhangba hozza. Még messze vagyunk attól, hogy a lakbérek arányban álljanak a házak előállítási költségeivel, vagy a régi házakba fektetett töke ka­matozásával és törlesztésével. Mégis a lakbéreknek emelése oly változásokat és nehézségeket fog elő­idézni, melyek előrelátóbb politikával elkerülhetők tot kereste benne. Legyen a gyámja Jókai a leány­nak: ez volt az anya kérése. És Jókai sokkal több lett, Rajongó szerelemmel vette körül a bájos gyer­meket, akinek immár egyetlen támasza volt az író, mert az édesanyja hamarosan elköltözött az élők sorából. Ottilia sem lehetett sokáig a költő érzel­meinek boldog tulajdonosa és nem sokáig költhetett életre a költő lelkében meghatóan szép mesebeli alakokat, mint amilyen az Arany ember Noémije. Ottiliát is elvitte a tüdőbaj. A józsefvárosi pletyka körülfogta őket, mint az óriáskígyó az áldozatát. De a leánynak akkor már mennie kellett. A halál várt reá Meránban. A józsefvárosi éles nyelvek már régen máshol kerestek áldozatot, amikolri Jókai cso­magot kapott. Ottilia meráni háziasszonya küldte vissza a leányhoz Írott leveleket. Légiesen finom, nemes szerelem sziizi képe tárult ezekből a leve­lekből az olvasó elé. Mégsem részesültek olyan fo­gadtatásban, amilyent a maguk szubjektív érzel- mességiikben megérdemeltek volna. Nem részesül­tek méltó fogadtatásban, mert aki a meráni csoma­got felbontotta, az nem volt más, mint maga Jókai Mór.né, Laborfalvi Róza. Ez volt a stációutcai sárga ház megható, szo­morú regénye. Jókai azonban csak a József városban volt sze­relmes. A józsefvárosi szerelemnek volt igazi köl­tője is. Szentessy Gyulának hívták. Fiatalon halt meg és ha jól tudom, postatiszt volt a becsületes foglalkozása. Minden verse olyan volt, amilyet nem lehetett máshol megirni, csak a Józsefvárosban. A Magdolna-utca romantikáját, a proletár-szerelem ke­serű izét, a nagyváros líráját hozta ez a nagyon kedves poéta a magyar irodallíom számára. Valahol egy dunaparti kisvárosban készültem az érettségire, amikor Szentessy Gyula feledhetetlenül érzelmes verseiből szeretni kezdtem a Józsefvárost. Sokáig hordoztam a szivemben azt a kisleányt, aki Szen­tessy Gyula igazi józsefvárosi szerelme volt. Óh, tékesebb talán az altisztek nyilatkozata. Galambősz- haju, töpörödött öreg bácsi mondja ezeket: — Tíz éve ismerem már a méltóságos urat. Na­gyon finom ember, nem törődik semmi mással, csak a hivatalával. Még egy, igen tekintélyes külsejű altisztet kér­deztem meg. Az is hasonlókat mond. lettek volna. A közönség berendezkedett iaz olcsó vagy ingyenes lakbérekre, hozzászokott aihhoz, hogy csekély vásárló erejű pénzét beossza azokra a szük­ségletekre, amelyek nem voltak ingyenesek és most egyszerre az az érzés keletkezik, hogy nincs meg a fedezet a;z emelkedő lakbérekre. Az első hatás kétségkívül az üzlethelyiségek­nél fog mutatkozni. A kereskedőknek és vállalatok­nak regietételei közül eddig hiányzott a komoly lak­bér. Most, mikor a „konjunktúra“ elmúlt és az üz­leti élet komoly formái fejlődnek ki, megjelenik a. lakbér mint komoly tényező és azt fogja eredmé­nyezni, hogy azok a vállalatok, melyeknek komoly gazdasági alapja nincs, kénytelenek lesznek elhagyni azokat a helyiségeket, amelyeket elfoglaltak anél­kül, hogy igazi gazdasági feladatot teljesítettek volna. Boltok, melyeknek nincsenek vevői, irodák, melyeknek nincsen forgalma:, eddig elfoglalva voltak olyanok által, akik magával az üzlethelyiségjeiei spe­kuláltak és üzérkedtek az üzlethelyiség albérbeadá- sával és továbbadásával, Tuiajdonképen ezek drá­gították a lakbéreket; mely lakbértöbbletek azonban nem jutottak illetékes kézbe és melyekből az állam nem vehette ki a részét, mert a zugforgalomban le- lépések és hasonló cimeken nehezítették az üzlethe­lyiségek forgalmát. Ha ezek megszűnnek, nézetem szerint elegendő helyiség fog Budapesten rendelke­zésre állni, sőt valószínűnek tartom, hoev felesleg fog jelentkezni. A felesleg az, amely a lakbérek sza­bályozásának legbiztosabb szelentyüje. Ha csak egy vagy kéit százalék felesleges üresedés van, a mérték­telen lakbéremelés gátat nyer, sőt a bérbeadóknál bizonyos megfélemlítést idéz elő, úgyhogy a lakbérek a kínálat és kereslet törvényei szerint a végletegbe nem csapkodhatnak. A lakások terén ugyanez a hatás gyorsan nem várható. Lakásokban nincs is oly nagy bőség. Lakás- béreknek emelkedése tehát komoly tényező gyanánt veendő szamba, de itt sem kell tartani attól ve­szélytől.' hogy a gazdasági élet valódi törvényeit a lakbér emelési vágy fel tudja forgatni. Igaz. hogy a lakás a legkevésbbé rugalmas életszükséglet. A la­kásügy terén nem lehet oly végieteket tapasztalni, mint például a ruházkodásnál, ahol egyrészről a leg­hányszor kisértem végig álmaimban a zeg-zugos józsefvárosi utcán, amint a rongyos cipős, didergő, csüggedt, hervadásnak induló gyermek a gyárba ment kis kosárral a karján. Csak a Józsefváros köl­tője szólhatott hozzá olyan megértő, olyan csodála­tos, könnyes, mély szerelemmel: ..................támaszkodj karomra, Ma jd elkísérlek téged én, kis árvám; Öntsd könnyeid ki s bánatod megosztva, Emeld fel újra szárnyad, kis madárkám. Majd elkísérlek, aztán reggel-este Várok reád, te elhagyott, te árva, Hozok arcodra rózsát, dalt szivedbe És kenyeret az üres kis kosárba. Szebben, nemesebben, szentebb érzéssel nem irta ezt még meg proletár-költő. Szentessy Gyula előkelő egyszerűsége, elragadó érzelmessége, üde bája kevés megértőre találna ma. Két helyen azon­ban megértenék. Igenis megértenék a munkások, akiknek igazán kevés a költőjük és méltányolnák a Józsefvárosban is. A Józsefvárosban ma kaszinó kaszinó hátán van. Egyik klubb a másikat éri. Rendeznek művész- estéket is. Ezeknek az uraknak ajánlom figyel­mükbe, hogy — bizonyára elfelejtették — van ne­künk egy józsefvárosi költőnk is. Járuljunk egyszer Szentessy Gyula emlékezetének oltárához és meg­tisztult lélekkel megyünk el onnan. Fölüdülünk — mint az álomcsókon, amely „se tűz, se láz, csak szeretet“. Fö 1 ü d ü lii n k: .......... mint puszták vándora, Ki forrást lelt a sivatagban Es most dalolva megy tova ... nagyobb luxus, másrészről a legnagyobb nélkülözés tapasztalható. Vannak emberek, akik egyszerre 10—20 drága ruhát készíttetnek, ha pedig viszonyaik romlanak, évekig nyiivik ugyanazt a ruhát, mig végre rongyokban és foszlányokban járnak. A lakás­ban nem szokás oly hirtelen terjeszkedni, másrészt nem lehet a végletekig összehuzódni. Mindamellett némi rugalmasságot ez a szükséglet is mutat. Sokan vannak, akik az ingyenes lakbér hatása alatt nem töprengtek egy pillanatig sem azon. hogy- elszegényedésük dacára megtartsák azokat a kényel­mes nagy lakásokat, melyek gazdasági elhelyezkedé­süknek nem felel meg. Akik viszont a tőzsdén, vagy más könnyű pénzszerzési módon pénzhez jutottak, könnyen vásároltak oly nagyobb lakást, amely szük­ségletüket meghaladja. Két szoba helyett niéeyet Há­rom szoba helyétt ötöt, vagy hatot béreltek. Bizo­nyos változás tehát ezen a téren is beállhat. Való­színűnek játszik, hogy a lakásban való mértékletes­ség, hozzávéve azt a szerény építkezést, mely min­den akadály dacára mégis megtörténik, elő fogja idézni ,aízit az állapotot, hogy a lakásinsée megszű­nik. Bőségre nem lehet számi tani, de az ínség el fog múlni, vagyis az az állapot várható, hogy az éppen szükséges lakásmennyiség rendelkezésre lesz. Ez elhárítja majd a mértéktelen béremeléseket és a közönségnek nem kell tartania attól, hogy -a gazda­sági élet valódi törvényeit meghaladó általános la­kásdrágulás vagy lak'ásuzsora bekövetkezhessek.' Kétségtelenül sokakra nézve aiz átmeneti időben az is Irájdalmias lesz, hogy a normális olcsó (arany), bé­reket megfizessék a mostani abnormálisán olcsó vagy ingyenes lakások helyett. Az összes árak a világpiacon) kb. ötven százalék­kal meghaladják (aranyban számítva) ai háború előtti árakat. Az élet gazdasági törvényeinek szabad mű­ködése tulajdonkénen azt eredményezhetné, hogy a lakbérek aranyban is másfélszeresbe emelkednek. Azt hiszem, hogy ez az eredmény nem fog bekövet­kezni. Á lakbérek nem fogják elérni egyhamar még ,a békeparitást sem. Az általános airanypa-ritlás, vagyis a békebéreknek másfélszerese hosszabb időre kizárt­nak látszik, különösen kisebb lakásoknál. Luxus és naigylakásoknál nem tartom kizártnak azt. hogy a békebéreket meghaladó aranyparitásos bérek fejlőd­nek ki. Ámde ezekért a nagyközönségnek nem kell remegnie. Milliárdosok fizethetnek bö lakbért is. A középosztály és a szegényebb réteg jó darabig mene­kül az aranyparitásos bérektől. Kérdés lehetne, vájjon az ingatlantulajdonosok és az állam szempontjából hogvan kell b’rákuunk gi vár- ! ható lakbéralakulást. Az államnak érdeke a magas , lakbér, mert annak nagy része adó. A közelmúlt na- t pókban olvastuk, hogy állítólag az entente követeli a lakbérek felemelését azért; hogy abból komoly adók származzanak. Ez aligha fog sikerülni. Az emberek nem fognak több lakbért fizetni, mint amennyi a kereseti lehetőségekkel arányban áll. A kereseti lehetőségek elmaradnak az aranyparitás mögött és elmaradnak a békeparitás mögött is Akár­milyen hatalmas az entente, ezen ő nem tud segíteni. Ha az állam akár lakásadó formájában, akár béreme­lések engedélyezése által bármennyire fogja előmoz­dítani a lakbéremelést, a gazdasági indokoltság ha­tárain túl ez nem sikerülhet. Az ingatlantulajdönosok szempontjából nincs eb­ben semmi lehangoló. Persze oly fellengős remé­nyekre, melyek a béreknek aranyparitásban vagy annak többszörösében leendő fizetését óhajtotta — csalódásnak kell bekövetkeznie. Az a komoly és sta­bilis tőke azonban*, mely a lakásiparban helyezkedik el, ezt nem is várta és nem is óhajtotta. A jogosulat­lan és kapzsi spekuláció nem oly gazdasági tényező, mely ennek a fontos kérdésnek szabályozásánál döntő lehet. Az a spekuláció azonban, amely a gaz­dasági élet helyes törvényei szerint kémleli hol van oly szükséglet, amelynek kielégítése a tőkének indo­kolt nyereséget biztosit, tehát atz úgynevezett jogos spekuláció csalódni nem fog. Az ingatlanoknak mér­sékelt és szolid rentabilitása be fog következni. Ha a háztulajdonosok nem is fogják látni a békeparitásos vagy ainanyparitásos béreket, mindamellett remélhet­nek oly lakbéreket, melyek alkalmasak arra, hogy a házakba fektetett aranytőkének megfelelő része biz­Minden ember tudja, hogy a legjobb fájdalomcsillapító, frissítő, idegerősltö és izomfejlesztő szer: valóságos első segítség a háznál a Diana sósborszesz, mely úgy külsőleg bedörzsölésre, mint belsőleg, kockacukorra cseppentve, azonnali k, ny- nyebbülést okoz. Mindenki legyen meggyőződve arról, hogy csak akkor ér el jó eredményt, ha visszautasítja az olcsóbb utánzatokat és ragaszkodik a DIANA névhez, mely biztosítéka a leghatásosabb és legértékesebb anyagok összetételének. 1 kis palack ára 1.15 0 korona 1 közép „ „ 3.10 0 „ 1 nagy „ „ 6.20 0 „ Jelenlegi szorzószám : 3700. Havass András. A lakbérekről Irta: Dr. Halom Dezső, a Magyar Általános Ingatlanbank Rt. vezérigazgatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom