Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-12 / 49. szám
Budapest, 1923 december 12. 3 TŐZSDEI HÍRADÓ ■MeMBMBBMBiMMW—WlIIMMM————BBBWEMMMMIWetBggU _IUTHi— ■»»«■<.< ■■■—— ^wíWO&itneMi’ _________________ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek Írja: Marcial Szép a pénzügyminiszter úrtól, hogy nyílt parlamenti tárgyaláson elismerte a tőzsde közgazda- sági jelentőségét, ámde legyünk vele tisztában valamennyien, hogy a tőzsde közgazdasági jelentősége teljesen független ettől az elismeréstől. A tőzsdének akkor is megvolna a közgazdasági jelentősége, ha a világ összes pénzügyminiszterei tagadásba vennék ezt. Ellenben igaz az, hogy közgazdasági jelentőségét nem ugy kell elismerni a tőzsdének, hogy az ember kijelenti, hogy elismeri, de nem ad rá semmit. Mert az elismerésnek ez a formája hajiszálra hasonlít az el nem ismeréshez és a negligáláshoz. Az olyan pénzügyminiszter, aki valóban elismeri a tőzsde jelentőségét, az mélységesen gondolkodóba kell hogy essék, h,a azt látja, hogy a tőzsde görcsökbe esik valamely intézkedésének a hírétől. Mert szép dolog az, ha a pénzügyminiszter az ország pénzügyi kapacitásait ankétra hivia meg, hogy megbeszélje velük valamely tranzakció várható következményeit, lehetőségeit és véghezvitelének módozatait, ámde a tőzsdének még több esze van, mint az összes finánckapacitásoknak együttvéve és ha a szakértők valamit helyesnek és jónak tartanak, a tőzsde ellenben nyavalyatörést kap tőle, akkor egy okos pénzügyminiszter inkább hallgat a tőzsde aggodalmára, mint a szakértők helyeslésére. A tapasztalat ezerszer bizonyította már be. hogy a szakértők könnyebben esnek tévedéseknek áldozatul, mint, a tőzsde, nem is szólva arról, hogy a szakértők véleményének az őszintesége se mindig, állja ki a tizenhárom próbát. Nem egy esetet jegyzett már fel a szorgalmas Clio, amidőn közgazdasági életünk egyikmásik híressége, niagyharosája, fővámszedője ragyogó optimizmustól csepegő nyilatkozatokat tett szóban, írásban és képben, nyugalomra, bizalomra, vásárlásira buzdította az embereket, akik romlatlan lelkűkben még megőriztek annyi naiv maflaságot, hio;gy az ilyesmire hallgatnak, — ellenben ő maga az optimizmus főmuflija, nagy sietve túladott a részvényein. A pénzügyminiszter ur bizonyára tudja azt, hogy ilyesmi is előfordul és hogy a szakértő urak csak nehezen szánják rá magukat, hogy ne azt mondják, amit a pénzügyminiszter tőlük hallani szeretne, ha nem egyéb okból, már csak azért is, mert egy fináncember szeret okosnak feltűnni a fináncminiszter előtt és a fináncember is ismeri azt az emberi gyöngeséget, amelyet Ignotus ebben a rövid aforizmában foglalt össze: „okos ember azt mondja, amit én!“ A tőzsdén azonban nem kegyet, nem bizalmat és elismerést akarnak nyerni az emberek, hanem pénzt. Ottani magatartásuk a valódi véleményüket fejezi ki és e magatartások összesége atna bizonyos nép szava, amelyről az állittatik, hogy Isten szava. Amit a tőzsde nem approbál, annak a megcsinálása fölött érdemes egy kicsit, sőt egy nagyot gondolkodni, mert ha van meghallgatásra méltó ankét a világon, igy ez a személytelen véleményösszesség bizonyára elsősorban tartozik ebbe a kategóriába. Tévedés ugyan itt is van, pláne pillanatnyi tévedés sokszor fordul elő. Nem is állítjuk, hogy azonnal irányadóul kell elfogadni a tőzsde hangulatát, amely lehet esetleg a tömegpszichózis terméke is és amely csupán állandó formájában fejezi ki a közmegítélés igazi irányát. De egy vállvonitással és a tőzsde köz- gazdasági jelentőségének adott udvarias bókkail nem lehet elintézni a tőzsde közgazdasági jelentőségét. * Korona : korona, mondja a magyar királyi Kúria és jogtalannak jelenti ki a magyar állam nevében özvegy Kaltenecker Lénártnénak azt az igényét, hogy a magyar államvasutak, amelynek a vonata halálra gázolta a férjét és amelyet ez alapon 1913- ban havi 30 korona kártérítés fizetésére köteleztek vele és négy gyermekével szemben, fizessen most az akkori 30 koronának megfelelően legalább havi 100.000 koronát. Nincs rá törvényes alap, korona : korona, dörgi le a magasságból a nagyméltóságu Kúria és elkergeti özvegy Kaltenecker Lénártnét jogtalan igényével az aranypart fáson már túllévő államvasutakkal szemben. Az igazság nem vak, csali be vau kötve a szeme. Valóban: mesterséges vakság, ha valaki nem akarja látni, hogy amiért véletlenül koronának hívják mindkettőt, ez még nem teszi azonossá az 1913-iki koronát az 1923-iki koronával. Még az 1923-as korona is ezer százalékkal tér el a maga decemberi mivoltában a maga januári mivoltától, sőt a december 10-iki korona, amely napon e sorokat Írjuk, kétféle értékben, van a világon: Innlandkrone és Auslandkrone, amelyek között 75 százalékos eltérés mutatkozik. És ezt fürgén le is számítolja mindenki és nem utolsó sorban az álíam maga, amely az 1913-iki ötfilléres levelezőlapot 150 koronáért szállítja és az évi 240 koronás telefont havi 70 ezer koronában számlázza, a nagyméltóságu kir. Kúria tiszteletreméltó biráit pedig, ha nem is érdemük szerint, de az 1913-iki évi minden ezer koronával szemben mindenesetre ugyanannyi millióval fizeti. Idát ho.gy miért c-salk özv. Kaltenecker Lénártné és az ő négy gyermeke számára legyen a korona : korona, azt nem tudjuk megérteni, mert mi se vakok nem vagyunk, se bekötve nincs a szemünk, mint Justitia istenasszonyának. Kosztpénz és idegenforgalom. Előttünk fekszik egy levél, a Svábhegyi Nagyszállód a R.-T. igazgatósága irta. Kelt 1923 november 3-án. Válasz egy budapesti magánbankárnak, aki a karácsonyi ünnepek alatt a Svábhegyen szándékozott pihenni és a szobát idejekorán lefoglalni akarta. Ennek nem is volt akadálya, azt Írja az igazgatóság, hogy a szobát előjegyzik. de előbb méltóztassék — egy millió korona előleged letétbe helyezni. A bankár furcsának találta a követelést és kiváncsi volt, hogy hasonló kívánságokat hogyan kezelnek a külföldöm Semmeringre irt a Panhans-száll ódának, ahonnét' forduló-postával válasz érkezett. Olvastuk: örömmel várják és a szobát előjegyezték. Semmi több, előlegre még csak célzás sincs. Van-e ennek a két levélnek közgazdasági jelentősége? Minden bizonnyal: van. Pannansék vendégeket, idegen- forgalmat akarnak és ezt a tőlük ítélhető előzékenységgel előmozdítják. A svábhegyi szálloda ellenben minél több bőrt akar a rókáról lehúzni. Nem elégszik 'meg a horribilis szobaárak fölszámitásával, de hét héten keresztül — november 3-ától december 25-ig — az egymillió koronát koszitoltatnii is szeretné, ami egymagában 3—400.000 korona jövedelmet biztosítana. Más cél az igazgatóság előtt nem is lebeghetett, mert 3—4 napi tartózkodásért egymillió koronát még ,a Svábhegyi Nagyszállodában sem számítanak. A száraz tények leirása után. most már arra vagyunk kiváncsiak, hogy a szálloda igazgatóságának sáfárkodását helyesnek találják-e K o h- ner Villy báró és dr. Jakab László urak is? Merit hisz ők a főrészvényesek és az üzletvitel etikája némileg őket is érinti. Jakab doktornál különösen feltűnik, hogy üzleteinek a lebonyolításánál oly rideg kapitalista álláspontra helyezkedik. Valamikor, élénken emlékszünk reá, amikor még a „minden a miénk!“ harci jelszó uralkodott, Jakab dr. ur nem volt annyira hive a rideg kapitalizmusnak. Az Orvos-egyesület, amelynek tagjai sorából törölték, legalább igy vélekedett róla. Azóta pensze Jakab dr. ur mentalitása megváltozott, ezt szívesen leszögezzük, de azt i9 meg kell állapitanunk, hogy kosztpénziizletekkiel idegenforgalmat nem lehet előmozdítani. Oceáu Mórt kitessékeli a zagyvapálfalvai üveggyár. Azt állítják, hogy az az Óceán Mór egy zseni egy pénzügyi fenomen, egy valaki, aki tud. Ujjé, de hogy tud. Tessék csak odakacsintani a Fürdő-utca sarkára, ahol valamikor, nem is olyan (régen,', kis részlet-sorsjegy grájzleráj szerénykedett; most hatalmas ipartalapitó és ipartpártoló bank- és váltóüzlet áll a helyén. Visz- szarükrözi Óceán Mór zsenialitását, aki ilyen sokat tud, sőt még ennél is többet. Elmondjuk. A zagyvapálfalvai üveggyár, Csonka-Magyarország egyetlen táblaüveggyára, néhai Fehér Mór örököseinek a tulajdonában volt, mig 1919-ben részvénytársasággá nem alakult. A tranzakciót Óceán Mór és bankja hajtották végre olymódon, hogy Óceán Mórék csoportja és a Fehér örökösök szindikátusi szerződést kötöttek. A két csoport 50—50 százalék erejéig birtokolta a részvényeket, a szindikátus időtartamát 10 évben szabták meg és szerződésileg kötelezettséget vállaltak; hogy atiz év alat't egyik fél sem válhat meg a szindikalizált részvények- t ő 1. Rendben volt. A vállalat prosperálása is biztosítva lévén, nagy beruházási és fejlesztési programjnot dolgoztak ki, a részvényeket bevezétték a tőzsdére, a részvénytőkét egyre-másra fölvizezték, szóval minden a maga módja és rendje szerint merit, mint ahogy manapság az ilyen részvénytársulatoknál csinálni szokták. Óceán Mór tai.entumos tanácsa! szerint. A kocsi tehát haladt, de nem minden zökkenő nélkül. A minap Oceánék portáján ugyanis kisiiKiás történt. Fránya tudja mi okból, de az O c e á n-c s o- p o r t egyik tagja, fittyet hányván aszin- dikátusi szerződésre, 10 százalékos részvénybir tok állományát eladta a Fehér-örökösök csoportjának. Ebből aztán nagy riadalom támadt, mert a birtokállományban most már fölborult az egyensúly: Oceánék 40 százalékos részvényállományával szemben Fehéréknek 60 százalékos pakett áll rendelkezésükre. Óceán Móirék tehát a vállalat vezetésénél minden befolyásukat elvesztették, bár a szindikátus határideje a szerződés szerint csak 7 év múlva jár le. Beavatottak szerint, a kiugrott szindikátusi tag megelégelte OceáneK sáfánkoüá- sát és ezért hagyta el a konzorciumot. Valójában igy fest Óceán Mór tudása. Az mondott róla itesujtó kritikát, aki belátott ai kártyáiba. The City. A magyar gazdasági élet uj illusztrált lapot kap „T he City“ címmel, amely magyar, francia és angol nyelven fog megjelenni a karáosony szenzációjakép. A „The City“ felelős szerkesztője régi újságíró kollégánk, Szentmi ki ősi József. Megnyílt a Tőzsdeklub. A Renaissance-Szinház épületében a pazar fényűzéssel berendezett Tőzsdeklub helyiségeit kedden délután a tagok részére megnyitották. A szokásos avatási ünnepség ezúttal elmaradt, de a vezetőség egy későbbi időpontban háziünnepélyt szándékozik rendezni, amikor a meghívott külföldi vendégek megérkezni fognak. Olyan csodaszer még a Török-patikában sincs. A Török-patika most hajtja végre alaptőkéjének fölvizezését, 25 'millióról 50 millióra. 1:1 arányban, darabonkinit 15.000 koronájával. A tranzakció befejezése után a részvények előreláthatólag mai árfolyamuknak csak a felét fogják érni, minthogy a részvényj aczélpÄlLtársa] : BANKÜZLETE ! BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 20. ! j TELEFON 99-27 és 190-65. j DÉMÁN ÉS SOMLÓ É&TÉKPAPIRKERESKEDŐK Szabadság-tér 7 üzletház Telejon: 175-79 és 139-23 Hírszolgálat a nap minden szakában. Magyar-Amerikai Bank Rt, Fiókok: V., Szabadság-tér 17. szám (Tőzsdepalota). Telefon: 4-81,71-79. VI., Teréz-körút 47 (Nyugoti pályaudvar). VII., Rombach-utca 16. szám Budapest, IV., Semmelweis-u. 2. Telefon: 9-54. Affiliált fiók: Erzsábetfalvai Takarékpénztár és Kereskedelmi Részvény-Társaság, Erzsébetfalva Tanltóibank és Kereskedelmi R.-T. Budapest, VIII., Baross-utca 59. Telefon : J. 20-33 és J. 2-91. Foglalkozik érték- és gabonatőzsdei ügyletekkel. Elfogad kosztkamatra b téteket 100.000 K-lól legelőnyösebben. Vesz és elad tüzelő- és építőanyagokat, közvetit ház-, üzlet-, telek és birt kvételeket és eladásokat. KO/ZTPÉNZT legelőnyösebb kihelyezésre elfogad és tőzsdei megb zásokat pontosan eszközöl a Magyar Köztisztviselők és Ál ami Alkalmazottak Takarék- Sürgönyeim.: Cob- pénztára Rész énytársaság TS&íefSSo Budapest, VII., Rákócrt-út 76. és József 135-32. „PYRAMIS“ Magyar Földbirtokosok és Földbérldk Kereskedelmi Részvénytársasága BUDAPEST, VI., TERÉZ-KBRUT 26. Bank-, gabona-, liszt-, erőíakarmány-, műtrágya-, mezőgazd. gép- és műszaki osztály. DUNA LLOYD R.-T. Központi igazgatóság: V., Deák Ferenc- utca 14.1.em.Telefon: 79-69. Bankosztály: V.,Vigadó-tér 3.Tel.: 153-05,153-06,153-07. Mindennemű banküzletek, tőzsdei megbízások, vállalatok financirozása.
