Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-12 / 49. szám

Ara 400 kor. Tizenkettedik évfolyam Budapest, 1923 december 12. 49. szám iWiiQWariidniBiiiigiíiniiiaiiiaiHb!itbfirmilaaijC}HamgrnaiaiD»aii3maiim8iiafiiigitsa»ggaiamii8i3?Hgii3m,iiie ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 20.000 korona. Félévre 10.000 kor. Állandó mellék­let: TŐZSDEI HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Wolff Károly kriptája körül nagy izgalmak voltak a héten a főváros pénz­ügyi bizottságában. Előre is kijelentjük, hogy maga az ügy nem érdekel bennünket. Ha vett magának kriptát a többségi párt vezére: joga volt hozzá. De nem vagyunk hajlandók belemenni annak a vizsgá­latába sem, hogy pár százezer koronával olcsóbban kapta-e a kriptát, mint más földi halandó. Ha a város kárára a pártvezér ur jogtalan hasznot biz­tosított volna magának, mi lennénk az elsők, akiit azt mondtuk volna, hogy le kell őt leplezni a legkí­méletlenebbül. Ezt mondtuk volna még akkor is, ha Wolff Károlyt mi magunk tisztelnénk vezérünknek. De bocsánatot kérünk, az emberek nem .kriptavásár­láson szoktak meggazdagodni és bár politikai ellen­felei vagyunk Wolff Károlynak, ki kell jelentenünk az ellenfél teljes lovagiasságával, hogy nem látunk inkorrektséget a cselekedetében. Az ellenzéki harc­nak pedig komolyabb alapokon kell nyugodnia. Sokkal termékenyebb volt azonban az a vita, amely ezt a leleplezést követte. Itt azután sok min­den kiderült. Joannovich Pál bizottsági tag ur bibithi Horváth Jánost „leplezte“ le. Leleplezte, hogy vallott már a kitűnő bibithi Horváth más politikai meggyő­ződést is, mint ma és volt ő wo Iff a bb a Woiífnál is. Hát ez sem érdekel bennünket. Az ellenzéken na­gyon jól tudják, hogy bibithi Horváth János a több­ségi padokról érkezett. Az a Horváth János azonban, aki Eötvös Károly nemes liberalizmusát szivita ma­gába esztendőkön át a legközvetlenebb forrásból, igen, az a Horváth János nem akkor tévedett meg, amikor visszatért a liberális vizekre, hanem akkor, amikor egy beteg korszakban Wolff Károly szeke­rébe kapaszkodott bele. Joannovich azonban akaratlanul lleleplezte párt­vezérét, Wolff Károlyt is. Sokkal jobban, mint a kripta-ügyben történt. Elmondta a Wolff-párt eme kiváló oszlopa, hogy amikor arról volt szó, hogy a kisebbségeket is bevegyék a bizottságokba, Wolff Károllyal és Joannovich Pállal szemben, akik a kisebbségek bevétele mellett foglaltak állást, bibithi Horváth János volt ennek a legélesebb ellenzője. Ez a leleplezés Csilléry András, Bohn József, Zilahi Kiss Jenő és Czigány Sándor —< szóval az intran- zigensek — szemében jelentheti azt, hogy Wolff Károly is álkeresztény; de mi másként gondolko­dunk a dologról. Nem rójjuk fel érdeméül a párt­vezérnek ezt az objektivitást, amely olyan ritkán nyilatkozott meg rövid városházi pályafutásán. Nem lett a szemünkben nagyobb sem Wolff Ká­roly, sem Joannovich Pál. A legminimálisabb kor­rektség és érettség követelte volna meg az ellen­zéknek a bizottsági munkában való részesítését. De nagyot veszített előttünk Woiiff Károly hirdetve hir­detett pártvezéri nimbuszából. Hogyan? Hát milyen pártvezér, milyen diktátor ez a Wolff Károly, ha akkor sem bir a pártjával, amikor igen veszedelmes kérdésben a korrektséget, az érettség szavát hir­deti? Az egész városházi kurzusnak talán egyik leg­nagyobb, leginkább sorsdöntő jelentőségű ténye volt az, hogy az ellenzéket minden parlamentarizmus ruí kicsúfolásával kihagyták a bizottságokból és ott a kurzusbeli urak gyanús szándékokkal összebújtak. Párt- uralmat teremtettek a városházán, eltitkoítak min­dent a nyilvánosság elől, mint akiknek félnivalójuk van attól, hogy cselekedeteik napfényre kerülnek. Ezt csinálták meg az urak — mint Joannovich sza­vaiból kiolvasható — Wolíf Károly akarata ellen. Hát milyen pártvezér az, aki három esztendő leg­fontosabb kérdésében megbukik a maga akaratával és azután nyugodtan ül tovább a székében és viseli tovább is büszkén a marsall-botot Engedelmet ké­rünk, de mi ezt nem értjük. Ez volt a legsúlyosabb leleplezés, amely a kripta-ügy vitája során kipat­tant. Joannovich Pálnak aligha fogja megköszönni Wolff Károly azt a védelmet, amely még egy pont­ban rámutatott Wolff Károly tehetetlenségére. Meg­állapította Joannovich Pál, hogy a főváros volt az, amely először proponálta a lakásépítkezést és Wolff Károly volt az, aki legelőször szállt síkra a mellett, hogy papirkoronával arany-értéket termeljenek, de ezt a tervet a pénzügyminiszter hiúsította meg. íme, Wolff Károlynak voltak tervei, de nem tudta azokat megvalósítani, mert tehetetlen volt. Mi úgy tudjuk, hogy Wolff Károly egyben nemzetgyűlési képviselő is, de soha sem láttuk rácsapni a parlament asz­talára és soha sem hallottuk, hogy azt mondta volna: Pénzügyminiszter ur, mi építeni akarunk és ha ezt Rakovszky Iván bel ii gyminisz ter nek a fő­városi választásokról szóló törvényjavaslata már ké­szen van, átment a minisztertanácson is és most arra vár, hogy a nemzetgyűlés elé terjesszék. Álta­lában az a vélemény, hogy ebben az esztendőben már nem lesz törvény belőle, mert a földreform és az indemnitási javaslat vitája valószínűleg még nyolc­órás ülésekben is lefoglalja a törvényhozó-testület tevékenységét. Ideiglenes megoldást azonban az in- demnitási törvény is hoz a városházára, amennyiben ennek a javaslatnak egyik szakasza a kormánybiztos kérdésében intézkedik. Mihelyt ez a javaslat törvény­erőre emelkedik, azonnal megtörténik M e 11 y Bé­lának kormánybiztossá való kinevezése és a főpol­gármesteri hivatalba való bevonulása. Ez a legelső momentum, amellyel megkezdődik a városházi kurzus ,,leépítése“. Úttörőnek jön a városházára M e 11 y Béla, aki azonban még nem viseli teljesen az eljövendő uj rezsim színeit, őszinte liberalizmusát kétségbe nem lehet vonni, amivel szemben azonban elvitathaíat- lanul tiszteletreméltó konzervatív férfiú, aki Wolffék előtt sem lesz antipatikus. És éppen ez a tulajdon­sága az, amelyre legnagyobb szükség van, éppen ezért ő a legalkalmasabb a mai válság likvidálására. Az ő jobbra és balra egyaránt szimpatikus és tisz­telt egyénisége az, amely simán intézi el a hata­lomnak uj kezekbe való átadását. A második etapja a „leépités“-nek maga a vá­lasztás lesz. Hírek vannak azonban áriról, hogy még a választások megejtése előtt újabb változás tör­ténik. E hírek szerint Sipőcz Jenő polgármester a kormánybiztos kinevezésének fényé­ből le fogja vonni a konzekvenciákat. Ennek az a magyarázata, hogy Sipőcz Jenő nemcsak polgármestere Wolffék Budapestjének, hanem egy­szersmind helyettes főpolgármestere is. Ha tehát a főpolgármesterségról a kényszerhelyzet révén le kell köszönnie, nem lehet tudni, nem veszi-e ezt sértő­nek önmagára nézve Sipőcz Jenő a polgármester, aki egy személy Sipőcz Jenő főpolgármester-helyet­tessel. Sipőcz Jenő számára kétségkiviül ez lenne a legkényelmesebb és legsimább visszavonulási ut, azonban ma még probléma, hogy Sipőcz a kormány­biztos kinevezésekor, vagy a választások után inond-3 le a polgármesterségről, olyan időpontban, amikor az uj többség természetes viselkedése és bizalmatlansága révén teljesen tart­nem tehetjük, ha ezzel Budapestet katasztrófába döntjük, akkor minden néven nevezendő íelelősség önt terheli! Ezt soha sem hallottuk. De nem hallottuk azt sem, hogy lett volna bátorsága az ellenzéknek a bi­zottságokba való bevonása mellett egyetlen egy szót is^zólani a nyilvánosság előtt. Ha csak egy szót szól, minden másként történik és Wolff Károly tanú- bizonyságot tett volna férfiasságáról. Nem tette. Meg­alázkodott apró uszítok akarata előtt, mert félt, hogy mocskos szájú demagógok őt is teledobálják sárral, amint a'zt az ö háta mögül már igen sok jószándéku emberrel szemben megcselekedték. Nem kételkedhetünk Joannovich Pál szavaiban, s igy meg kell állapítanunk, hogy Wolff Károly nem ideálja a pártvezéreknek és nem dicsekedhetik a leg­férfiasabb erélyekkel. hatatlanná válik a helyzet számára. Wolffék bizo­nyára szeretnék, ha a választások ideje alatt Sipőcz megmaradna az őrhelyen, mert ha ö már a kormány- biztos kinevezése napján elmegy, akkor F o 1 k u s- h á z y Lajos első alpolgármester venné át a főváros ügyeinek ideiglenes vezetését. Folkusházy ugyan minden időpontban tökéletesen azonosította magát a kurzussal, Wolffék még sem bíznak meg benne tö­kéletesen. Jobb szeretnék, ha Sipőcz, akinek múltja és jövője tökéletesen össze van fonrva velük, ma­radna egészen addig, amig a helyzete elviselhetet­lenné nem válik. Hogy Sipőcz kapható lesz-e erre vagy sem, az nagyon rövidesen el fog dőlni. Az áldozat nagy lesz az ő részéről, viszont Wolfféknak igen nagy Szükségük volna arra, ha a választások idején tökéletesen megbízható ember tartaná a ke­zében a városházán a megcsorbult hatalmat. Ám ha nem megy Sipőcz a kormánybiztos ki­nevezésének órájában, menni fog később, mert az uj törvényhatósági bizottság már első megnyilatko­zásában viharos bizalmatlanságáról fog­ja őt biztosítani. Az uj fővárosi novellának — mint már megem­lítettük egyszer — nem lesz kizárólagos választási törvényjavaslat jellege, mert az 1872. évi fővárosi törvénynek több intézkedését is meg fogja változ­tatni. Budapest lakossága azonban elvárta volna a belügyminiszter javaslatától, hogy az általános tisztujitást is hozza, hogy igy e tekintetben is kifejezésire jusson a lakosság igaz akarata. Bár liberális oldalról mindent elkövettek annak érdeké­ben, a Fővárosi Hirla p-nak mégis az az ér­tesülése, hogy a Rakovszky-féle novella nem hoz általános tisztujitást. Mi ellenségei vagyunk annak, hogy a város tiszt­viselői állandóan ki legyenek téve a politikai idő­változásoknak. Leghelyesebbnek tartjuk a berlini mintát, ahol a politikai állások mellett mindenhol ott van az állandó, politikai változások elsodró vagy fölemelő viharainak ki nem tett tisztviselő. Nem lelkesedünk tehát azért sem, ha minden politikai re­zsim után tisztujitás van, amely néha mindent fel­forgat. Most az egyszer azonban nemcsak jogos és méltányos lennje, hanem egyenesen erkölcsi kötelesség volna a tisztujitás. A Dömötör-féle novella a le nem járt mandátumu főtisztviselőket is választás alá ren­delte és igy módot adott Wolffék irtó munkájának. Akármilyen többség kerül be a városházára, — hi­szen Wolffék uralmon maradása kizárt dolog — ZllQhl Kiss Jenfi BlpolSűrmester nyusnlomlm mesy Az uj fővárosi novella legérdekesebb szakasza — Nem lesz tisztujiiás

Next

/
Oldalképek
Tartalom