Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-05 / 48. szám

Tizenkettedik évfolyam Are 400 kor. Budapest, 1923 december 5. 48. szám. A MnHfft'iiimiiáiirniirniuninbilianioiiitoiiiciiinuiáiHPiriBiiiamBiiiDiumiinmi3iudiMatMaiHQHiBmqim; ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 20.000 korona. Félévre 10 000 kor. Állandó mellék­let: TŐZSDEI HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szára védelmünkbe venni; de az igazságérzetünk lázadó- • zsimre a rágalmak egész özönét zúdítják azok, zik akkor, almikor egyetlen beszámoló beszédben a I akik semmit sem cselekedtek, csak szavaltak, gyü- beszáinolók és a vendégek egy dolgozó és alkotó re- I lölködtek, uszítottak és rágalmaztak. liemzetsyOlés elé kerül a «ílusztójoí jaunslata A liberális oldal győzelme — Megindult a szervezkedés — Jön 0 kormánybiztos Csilléry számolt be vasárnap budapesti választóinak: de meg kell bocsájtania hazánk nagy fogorvosának, ha nem találtunk egyetlen mondatot nagy ovációjában, amelyből ki lehetne kalapálni néhány termékeny gondolatot. Igazán merész kívánság is lett volna ez akkor, amikor sern ő, az alvezér, sem vezére, sem hadseregük, Lsem pediglen hadser,(«tűknek hinjtier- landja nem termelt négy esztendő alatt olyan gondo­latot, amely érdemes lenne nem a megörökítésre, hanem csak -a pillanatnyi méltatásra. Mert a keresz­ténységet nem ök találták ki, csak ők profanizáiták, a nemzeti gondolat sem az ő szülöttük, csak éppen hogy ök szeretnék monopolizálni. Budapestet sem ők fedezték föl, nem ök egyesítették, még kevésbbé ök fejlesztették világvárossá, csak éppen a kész, a meglevő pompás város fölött szeretnének az anti­szemitizmus szent nevében uralkodni. Elfelejtik azon­ban, hölgy az antiszemitizmus a kereszténység gon­dolatával meg nem fér és annak érzése nem jelenti a gyűlölködést, még kevésbbé pedig azt, hogy az ál­lam hű polgárait, vagy munkásait, lelkes, becsületes hazafiakat „söpredékének kereszteljenek. A szociáldemokratákról és demokratákról leg­alább egy pap azt mondta Csilléry András beszámo­lóján, hogy azok rosszabbak, mint a tatárjárás volt. A nacionalisták sehol a világon nem tagadnak ki a. maguk táborából senkit, aki állampolgári kötelessé­gének elegét tesz, sőt éppen az a nacionalista ideál, ha az ország minden fia együtt küzd az ország meg­mentésének, vagy visszaszerzésének gondolatáért. Budapest ma,i unai — még a papi talár köntösében is( — söpredéknek merészelnek nevezni olyan embereket, akik százszorosán nagyobb érdemeket tudnak fel­mutatni, mint ők. Elfelejtenénk ezeket .a szavakat, fátyolt boríta­nánk laiz uszításokra, amelyek egy a bukás szélén álló rezsim exponensének ajkáról hangzik el. De nincs jogunk felejteni, mert ugyanezeket a hangokat váltotta ki belőlük a győzelem is, amelyeket most a bukás szakadéka előtt rikoltanak felénk. Sőt maguk voltak azok, akik diktálták, parancsolták, hogy ne felejtsük el az ő bűneiket, amelyekre nagyon büsz­kék. A s'zlájhősük, a kárbmlók, a piszkálódók gyüle­kezete az, amely niég ma is, amikor látják a hazug­ságokkal összeterelt tömeg elszéledését, a rágalmak özönével árasztják el azokat, akik hatalmas töme­geik erejének biztos tudatában is az elvek, az argu­mentumok nemes harcát vívták a gyűlölködő, hazug­ságokban kéjelgö társaság ellen. Igazán fogadatlan prókátoroknak éreztük magun­kat, amikor a demokratákat vesszük védelmünkbe. Nincs egyetlen városi párt, amely bennünket zászlat- jához köthetne, mert éppen a kritika szabadsága ér­dekében meg kell őrizni függetlenségünket. De a rágalomhadjárat legsötétebb napjaiban éppen függet­lenségünk tudatában kiláltjuk oda; Csilléry úrnak, bőgj' igen alantas eszköz azt mondani a demokraták­nak, hogy ők adtak a k 0 m munizmus- nak vezéreket. Igenis az önök újságjából, az Uj Nemzedék bői vesszük ezt a rágalmazó mondatot. Ebben az országban mindenki tudja, hogy Vázsonyi Vilmos hirdetett először hadjáratot a bol- sevizmus ellen, nem adhatott tehát a kommunista uralomnak vezéreket. De ha azt mondják, hogy ezzel szemben a kurzus sokat tanult á bolsevistáktól, aligha fogja tőlünk bárki is elvitatni. Jó lesz a szavakkal nem olyan könnyelműen do­bálózni, mert Budapest és az ország népe ma már sokkal józanabb, semhogy minden szamárságot és minden gonoszságot el lehessen vele hitetni. Nincs okunk és nem kötelességünk a demokrata rezsimet A városi politikában Czen a héten uem igen van változás. Legalább külső eredményiek nem igen mu­tatkoznak, ami azonban nem jelenti azt hogy a ku­lisszák mögött ne folynának további nagyfontosságú tárgyalások. Első sorban a kormány által legközelebb a nemzetgyűlés elé terjesztendő választójogi Javasfat lesz mindem további lépésnek az alapja. Ennek a ja­vaslatnak legfőbb pontjait ismerik már a politikai Pártok és a Fővárosi H i r 1 a p-nak is nem egy­szer volt módjában annak alapelveit ismertetni. Nagy­jában és egészében ez a választójogi) javaslat azon a terven épült fel, amelyet Márkus Jenő min. taná­csos dolgozott ki és amely a Fővárosi Hírlap- ban annak idején egész terjedelmében megjelent. Ter­mészetesen messzemenő kombinációkat fűznek ah­hoz, hogy a belügyminiszter, illetve a kormány telje­sem elejtvén azokat a p-iúcipiurnokat, amelyekhez Wolff Károly reakciós tábora ragaszkodott, tökéle­tesen a liberális oldal kívánságait honorálta. Ez a ja­vaslát' ma már ( változhatatian, mert átment a minisztertaná­cson is. A legérdekesebb uj momentum, amely kiszivár­gott, az. hogy az első nemzetgyűlési választásokon kiszabott huszonkét kerület választ egyenkint tizen­egy-tizenegy városatyát, fenntartjuk magunknak a jo­got, hogy akkor vesszük kritika' alá a belügy­miniszter javaslatát, ha majd azt a nemzetgyűlésen benyújtják, vagyis, amikor az végleges formát öltött; A Wolfí Károly és társainak nevéhez fűződő vá­rosházi uralom, amely végső napjait éli, újabb tör­vénytelenséghez kíván folyamodni. Élni, élni akar­nak és meg akarják tartani a hatalmat, ha kell a Golgotán át is, ahogy a minap Wolff Károly mondotta. Ezt ai célt szolgálja az a legújabb csiny- tevés is, amely a központi választmány megújítása körül folyik. Ismeretesek azok a manipulációk, amelyek a ha- talombiztositás céljából a választói névjegyzékek leg­utóbbi összeállítása körül végbelnentek. Ezeikben a dolgokban elévülhetetlen érdemei vannak annak a központi választmánynak, amely Wolff Károly kine­vezésének köszönheti létét. Wolffék most e mellett a központi választmánynak a maguk részére való további biztosítását szeretnék elérni. Egyszóval ők maguk szeretnék kinevezni azt a szervet, amely a választásokat fogja irányítani. Meg is tesznek ennek érdekében mindent. A mai boldog emlékű központi választmánynak mandátuma 1923 december utolsó napján megszűnik és a fönnálló rendelkezések szerint, újat kell helyette választani. A csonka közgyűlés december 5-iki ülésének napi­rendjére már ki is tűzték a választás ügyét ezutltal csak azt állapítjuk meg, hogy ez a torma is jobb, becsületesebb és igazságosabb, mint az. amikor minden közigazgatási kerület egyenlő számú városatyát választott. Ha Wolffék ragaszkodása el­lenére ez a gondolat győzött azt nagy elégtétellel kelt fogadnunk. Wolffék berkeiben természetesen uagy felzúdulással fogadják a kormány terveit, ami a leghatározottabb bizonyítéka annak, hogy a kormány teljesen lemondott a gyönyöbiisiégröl. hogy Wolff Károllyal és annak pártjával csináljon város­házi politikát Ez ma már túlhaladott ál.áspont és éppen azért a nevetségesség erejével hat minden fogadkozás, ami jobboldali berkekből hangzik és aminek az örök refrainje. hogy még mindig nem veszett el a városházi uralom. Az urak egészen tisz­tában vannak vele. hogy politikáink megbukott és hatalmuk elveszett. Ugyanakkor teljes erővel folyik a liberális polgárság egy­séges frontjának szervezése. Az ügy érdekében nem tartanánk helyesnek, ha ennek a szervezkedésnek a részleteit ismertetnénk; de megnyugtatásként annyit mégis módunkban van közölni, hogy az egységes liberális front megszervezése még sohasem volt olyan biztos, mint ma. A kormánybiztos-kérdésben is sok és helyt nem álló kombináció merült föl a héten. A mi tudomásunk szerint: lesz kormánybiztos és Melly Béla szemé­lyében talán előbb bevonul az uj városházára, mint azt Wolffék berkeiben remélik. Igazán niecn lehet kétséges, hogy miként néz maid ki a központi választmány, amelyet Wolffék állítanak össze. A legnagyobb baj azonban az lesz Wolffék számára, hogy jön a választási novella, amely bizo­nyosan intézkedni fog ebben a kérdésben is. A belügy­miniszter aligha olyan feledékeny, mint amilyennek Wolff Károlyék szeretnék őt látni és igy alighanem keresztül fogja huzni a napokban jól kitervelt számí­tásukat. Lássuk azonban, hogy tulajdonképen mi ifit a hely­zet. A központi választmányt a fennálló .rendelkezések értelmében a mandátumok h a t á r i d e j é n elk lejárta előtt két hónappal kell meg­újítani. Nagyon érdekes, hogy ez nem történt meg. A mandátumok december végén járnak le, a központi választmány pedig decefnber ötödikén alakul újjá. Nyilvánvaló, hogy itt olyasmi tőrként, ami a fennálló rendelkezésekkel nem egyezik, mert nem tartották be a közgyűlési mandátumok megszűnése és a központi választmány meg­alakítása közötti kéthónapos dlsztanciát. Ezt az akust ugyanis a törvény szerint már októ­ber végén meg kellett volna ejteni. A dec. 5-iki köz­gyűlés napirendiére felvett központi választmány megújítás miatt az ellenzék igen éles harcot fog pro­A kurzus a központi választmányban továbbélni akar Az ellenzék erőte'jes fölkészülcdése az újabb törvénybeütköző szándékok ellen /

Next

/
Oldalképek
Tartalom