Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-05 / 48. szám
Tizenkettedik évfolyam Are 400 kor. Budapest, 1923 december 5. 48. szám. A MnHfft'iiimiiáiirniirniuninbilianioiiitoiiiciiinuiáiHPiriBiiiamBiiiDiumiinmi3iudiMatMaiHQHiBmqim; ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 20.000 korona. Félévre 10 000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szára védelmünkbe venni; de az igazságérzetünk lázadó- • zsimre a rágalmak egész özönét zúdítják azok, zik akkor, almikor egyetlen beszámoló beszédben a I akik semmit sem cselekedtek, csak szavaltak, gyü- beszáinolók és a vendégek egy dolgozó és alkotó re- I lölködtek, uszítottak és rágalmaztak. liemzetsyOlés elé kerül a «ílusztójoí jaunslata A liberális oldal győzelme — Megindult a szervezkedés — Jön 0 kormánybiztos Csilléry számolt be vasárnap budapesti választóinak: de meg kell bocsájtania hazánk nagy fogorvosának, ha nem találtunk egyetlen mondatot nagy ovációjában, amelyből ki lehetne kalapálni néhány termékeny gondolatot. Igazán merész kívánság is lett volna ez akkor, amikor sern ő, az alvezér, sem vezére, sem hadseregük, Lsem pediglen hadser,(«tűknek hinjtier- landja nem termelt négy esztendő alatt olyan gondolatot, amely érdemes lenne nem a megörökítésre, hanem csak -a pillanatnyi méltatásra. Mert a kereszténységet nem ök találták ki, csak ők profanizáiták, a nemzeti gondolat sem az ő szülöttük, csak éppen hogy ök szeretnék monopolizálni. Budapestet sem ők fedezték föl, nem ök egyesítették, még kevésbbé ök fejlesztették világvárossá, csak éppen a kész, a meglevő pompás város fölött szeretnének az antiszemitizmus szent nevében uralkodni. Elfelejtik azonban, hölgy az antiszemitizmus a kereszténység gondolatával meg nem fér és annak érzése nem jelenti a gyűlölködést, még kevésbbé pedig azt, hogy az állam hű polgárait, vagy munkásait, lelkes, becsületes hazafiakat „söpredékének kereszteljenek. A szociáldemokratákról és demokratákról legalább egy pap azt mondta Csilléry András beszámolóján, hogy azok rosszabbak, mint a tatárjárás volt. A nacionalisták sehol a világon nem tagadnak ki a. maguk táborából senkit, aki állampolgári kötelességének elegét tesz, sőt éppen az a nacionalista ideál, ha az ország minden fia együtt küzd az ország megmentésének, vagy visszaszerzésének gondolatáért. Budapest ma,i unai — még a papi talár köntösében is( — söpredéknek merészelnek nevezni olyan embereket, akik százszorosán nagyobb érdemeket tudnak felmutatni, mint ők. Elfelejtenénk ezeket .a szavakat, fátyolt borítanánk laiz uszításokra, amelyek egy a bukás szélén álló rezsim exponensének ajkáról hangzik el. De nincs jogunk felejteni, mert ugyanezeket a hangokat váltotta ki belőlük a győzelem is, amelyeket most a bukás szakadéka előtt rikoltanak felénk. Sőt maguk voltak azok, akik diktálták, parancsolták, hogy ne felejtsük el az ő bűneiket, amelyekre nagyon büszkék. A s'zlájhősük, a kárbmlók, a piszkálódók gyülekezete az, amely niég ma is, amikor látják a hazugságokkal összeterelt tömeg elszéledését, a rágalmak özönével árasztják el azokat, akik hatalmas tömegeik erejének biztos tudatában is az elvek, az argumentumok nemes harcát vívták a gyűlölködő, hazugságokban kéjelgö társaság ellen. Igazán fogadatlan prókátoroknak éreztük magunkat, amikor a demokratákat vesszük védelmünkbe. Nincs egyetlen városi párt, amely bennünket zászlat- jához köthetne, mert éppen a kritika szabadsága érdekében meg kell őrizni függetlenségünket. De a rágalomhadjárat legsötétebb napjaiban éppen függetlenségünk tudatában kiláltjuk oda; Csilléry úrnak, bőgj' igen alantas eszköz azt mondani a demokratáknak, hogy ők adtak a k 0 m munizmus- nak vezéreket. Igenis az önök újságjából, az Uj Nemzedék bői vesszük ezt a rágalmazó mondatot. Ebben az országban mindenki tudja, hogy Vázsonyi Vilmos hirdetett először hadjáratot a bol- sevizmus ellen, nem adhatott tehát a kommunista uralomnak vezéreket. De ha azt mondják, hogy ezzel szemben a kurzus sokat tanult á bolsevistáktól, aligha fogja tőlünk bárki is elvitatni. Jó lesz a szavakkal nem olyan könnyelműen dobálózni, mert Budapest és az ország népe ma már sokkal józanabb, semhogy minden szamárságot és minden gonoszságot el lehessen vele hitetni. Nincs okunk és nem kötelességünk a demokrata rezsimet A városi politikában Czen a héten uem igen van változás. Legalább külső eredményiek nem igen mutatkoznak, ami azonban nem jelenti azt hogy a kulisszák mögött ne folynának további nagyfontosságú tárgyalások. Első sorban a kormány által legközelebb a nemzetgyűlés elé terjesztendő választójogi Javasfat lesz mindem további lépésnek az alapja. Ennek a javaslatnak legfőbb pontjait ismerik már a politikai Pártok és a Fővárosi H i r 1 a p-nak is nem egyszer volt módjában annak alapelveit ismertetni. Nagyjában és egészében ez a választójogi) javaslat azon a terven épült fel, amelyet Márkus Jenő min. tanácsos dolgozott ki és amely a Fővárosi Hírlap- ban annak idején egész terjedelmében megjelent. Természetesen messzemenő kombinációkat fűznek ahhoz, hogy a belügyminiszter, illetve a kormány teljesem elejtvén azokat a p-iúcipiurnokat, amelyekhez Wolff Károly reakciós tábora ragaszkodott, tökéletesen a liberális oldal kívánságait honorálta. Ez a javaslát' ma már ( változhatatian, mert átment a minisztertanácson is. A legérdekesebb uj momentum, amely kiszivárgott, az. hogy az első nemzetgyűlési választásokon kiszabott huszonkét kerület választ egyenkint tizenegy-tizenegy városatyát, fenntartjuk magunknak a jogot, hogy akkor vesszük kritika' alá a belügyminiszter javaslatát, ha majd azt a nemzetgyűlésen benyújtják, vagyis, amikor az végleges formát öltött; A Wolfí Károly és társainak nevéhez fűződő városházi uralom, amely végső napjait éli, újabb törvénytelenséghez kíván folyamodni. Élni, élni akarnak és meg akarják tartani a hatalmat, ha kell a Golgotán át is, ahogy a minap Wolff Károly mondotta. Ezt ai célt szolgálja az a legújabb csiny- tevés is, amely a központi választmány megújítása körül folyik. Ismeretesek azok a manipulációk, amelyek a ha- talombiztositás céljából a választói névjegyzékek legutóbbi összeállítása körül végbelnentek. Ezeikben a dolgokban elévülhetetlen érdemei vannak annak a központi választmánynak, amely Wolff Károly kinevezésének köszönheti létét. Wolffék most e mellett a központi választmánynak a maguk részére való további biztosítását szeretnék elérni. Egyszóval ők maguk szeretnék kinevezni azt a szervet, amely a választásokat fogja irányítani. Meg is tesznek ennek érdekében mindent. A mai boldog emlékű központi választmánynak mandátuma 1923 december utolsó napján megszűnik és a fönnálló rendelkezések szerint, újat kell helyette választani. A csonka közgyűlés december 5-iki ülésének napirendjére már ki is tűzték a választás ügyét ezutltal csak azt állapítjuk meg, hogy ez a torma is jobb, becsületesebb és igazságosabb, mint az. amikor minden közigazgatási kerület egyenlő számú városatyát választott. Ha Wolffék ragaszkodása ellenére ez a gondolat győzött azt nagy elégtétellel kelt fogadnunk. Wolffék berkeiben természetesen uagy felzúdulással fogadják a kormány terveit, ami a leghatározottabb bizonyítéka annak, hogy a kormány teljesen lemondott a gyönyöbiisiégröl. hogy Wolff Károllyal és annak pártjával csináljon városházi politikát Ez ma már túlhaladott ál.áspont és éppen azért a nevetségesség erejével hat minden fogadkozás, ami jobboldali berkekből hangzik és aminek az örök refrainje. hogy még mindig nem veszett el a városházi uralom. Az urak egészen tisztában vannak vele. hogy politikáink megbukott és hatalmuk elveszett. Ugyanakkor teljes erővel folyik a liberális polgárság egységes frontjának szervezése. Az ügy érdekében nem tartanánk helyesnek, ha ennek a szervezkedésnek a részleteit ismertetnénk; de megnyugtatásként annyit mégis módunkban van közölni, hogy az egységes liberális front megszervezése még sohasem volt olyan biztos, mint ma. A kormánybiztos-kérdésben is sok és helyt nem álló kombináció merült föl a héten. A mi tudomásunk szerint: lesz kormánybiztos és Melly Béla személyében talán előbb bevonul az uj városházára, mint azt Wolffék berkeiben remélik. Igazán niecn lehet kétséges, hogy miként néz maid ki a központi választmány, amelyet Wolffék állítanak össze. A legnagyobb baj azonban az lesz Wolffék számára, hogy jön a választási novella, amely bizonyosan intézkedni fog ebben a kérdésben is. A belügyminiszter aligha olyan feledékeny, mint amilyennek Wolff Károlyék szeretnék őt látni és igy alighanem keresztül fogja huzni a napokban jól kitervelt számításukat. Lássuk azonban, hogy tulajdonképen mi ifit a helyzet. A központi választmányt a fennálló .rendelkezések értelmében a mandátumok h a t á r i d e j é n elk lejárta előtt két hónappal kell megújítani. Nagyon érdekes, hogy ez nem történt meg. A mandátumok december végén járnak le, a központi választmány pedig decefnber ötödikén alakul újjá. Nyilvánvaló, hogy itt olyasmi tőrként, ami a fennálló rendelkezésekkel nem egyezik, mert nem tartották be a közgyűlési mandátumok megszűnése és a központi választmány megalakítása közötti kéthónapos dlsztanciát. Ezt az akust ugyanis a törvény szerint már október végén meg kellett volna ejteni. A dec. 5-iki közgyűlés napirendiére felvett központi választmány megújítás miatt az ellenzék igen éles harcot fog proA kurzus a központi választmányban továbbélni akar Az ellenzék erőte'jes fölkészülcdése az újabb törvénybeütköző szándékok ellen /
