Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-11-28 / 47. szám

5 Budapest, 1923 november 28. « <* «P A hatodik sorban adtak helyet a főváros jubiláns közgyűlé­sén Bárczy Istvánnak, aki megérezte ezt a csúnya, alantas viccet és nem ment el az ünnepségre, hanem sietett teljesíteni egy el­mulasztott kötelességei: lemondott mandá­tumáról. Nincsenek szavaink erre az eljá­rásra, mert bennünket már CsiUéry urék ol­daláról meglepetés nem érhet. Udvariasság, parlamentarizmus, törvény tisztelet, vala­mennyi mellékes körülmény az <5 számukra. Önzés, csak csúnya önzés irányítja a léptei­ket. Ezek a naiv, szerencsétlen akarnokok agy képzelték el a dolgot, hogy ők kiradí­rozzák Budapest múltjából Bárczy Istvánt, de ha kell, Ráth Károlyt, Kammermayer Ká­rolyi, Gerlóczy Károlyt, Márkus Józsefet, meg a többieket valamennyit elfelejtetik ve­lünk. Ne maradjon meg senki más Budapest ötven esztendős múltjából, csak Wolff Ká­roly, Csilléry András, Bahn József és Czi- gány Sándor. Ez aligha fog sikerülni az uraknak, de annyit elérhetnek, hogy ezek az eszközök felnyitják azoknak a szemét is, akiket eddig talán sikerült valahogy narkoii- zálni. Emberi értékeket csak nagyobb érté­kek homályosukéinak cl: az emberi hálát­lanság soha. A Golgotát emlegette megint a jó Wolff Károly. A Gol­gotát, ameddig el akar menni keresztény hűéért. De vájjon ki háborgatta keresztény hitében? Itt csak a jelszó-politika, a gyűlöl­ködés politikája ellen küzdött mindenki. Csak azon káborogtunk, hogy meghamisít­ják a kereszténységet és hogy pártpolitikát akarnak csinálni a kereszténységből, Igaza van Wolff Károlynak abban, hogy nem lehet a hordó tetejéről reálpolitikát intézni. De hozzátesszük, hogy viszont az oltár elöli meg nem szabad pártpolitikát inaugurálni. Vájjon ki csinálta eddig mind a kettőt? Wolff Károly. Szeretnénk meghosszabbítani Wolff Károly rezsimjét, mert újabban olyan ígéreteket kezd tenni, amelyeknek beváltá­sára nagyon kiváncsiak volnánk. Azt ál­lítja, és pedig igen kategorikus formában, hogy „ha beáll a korona stabilizálása, a községi közszállitások árát le fogja szám­tani a városházi rezsim“. Egyszóval, jön az olcsóbb gáz, viz, villany. Olcsóbb lesz a szemetes, a fürdő, talán még az adó is kevesebb lesz. Valahogy igen különös szín­ben tüntetik fel ezek a mondatok Wolff Ká­rolyt. Mert hallottuk már őt jelszavakat harsogni, hallottuk gyűlöletet szítani és uszítani: de nem számítottunk arra, hogy ilyen alantas kortescszközökhöz folyamod­jék, a következő rezsimre előre rálicitáljon. Ez a felelőtlen fogadkozás, ez a felelőtlen ígérgetés, amelyről tudja, hogy úgy sem tarthatja be, nem méltó ahhoz a Wolff Ká­rolyhoz, akinek terhére ilyesmit még sohase irtunk. » • * Ereky, a „politikai magántudós.“ Wolff Károly budai vigadóbeli beszámolóbeszéde alkalmával fel­szólalt Ernszt Sándor is 'és egy „politikai magán- tudós“-ről beszélt. Nem volt nehéz kitalálnunk, hogy ez a politikai magántudós nein lehet más, mint Er e ky Károly, aki tényleg volt elég merész azt állí­tani — nem is egyszer — hogy Wolff Károly nem ért a pénzügyekhez. Nem hinnénk, hogy Ereky Ká­rolyt valami nagyon érzékenyen érintené a preUtus ur nem .túlságosan elmés elkaresztelése; mégis meg kell állapitaiminik, hogy Ereky Károly soha életében nem a politikában keirestei a sikerek igazi területét, hanem a gazdasági életben, ahol azután — en­gedje meg nekünk Ernszt képviselő ur — igenis, ko­moly tudósnak tartjuk öt. A gazdasági életnek termé­szetesen érintkezései vannak a politikával és amikor Erekynek mégis beLe kell sodródnia a politikába, ott is legalább úgy megállja a helyét, mint Wolff, a tüne­ményes vezér. Sokkal mulatságosabb azonban, hogy Ernszt Sándor a most közzétett költségvetéssel akarja bizonyítani Wolff Károly pénzügyi zsenialitását. Hát mi étitől a költségvetéstől, amelybe bizony nem sok beleszólása volt Wolff urnák, éppenséggel nem vagyunk elragadtatva. Viszont elismerjük a prelátus ur másik alaptételét és ez az, hogy a költségvetésből és a zár­számadásból kiderül, hogy ők „úgy gazdálkodtak, ahogyan sem Béosben, sem Berlinben nein gazdálkod­nak.“ Ez azután tökéletesen igaz, sőt Berlin és Bécs is nagyon kikérték volna maguknak, ha a prelátus ur véletlenül megfordítva mondta volna, hogy Berlin és Bécs úgy gazdálkodtak, mint Wolff Károly. Ez ugyan­is nagy gorombaságszámba ment volna. Meggondolták a dolgot. Egy kicsit sokat tanakod­tak, de végre mégis meggondolták a dolgot. Az árvák pénzét — elhatározták nagynehezen — kosztba fogják adni. A szegény árvák;, akiknek pénzét az árvaszék kezelte, ma már a koronarom ás folytán a szó szoros értelmében földönfutókká lettek. Akinek ,a háború alatt még százezer koronáját kezelte az árva- szék, gazdagnak volt mondható. Ma azonban ez a százezer korona húsz békékoronának felel meg. El­hisszük, hogy a kosztpénzüzlet a maga mivoltában sokáig olyan szinba tűnhetett fel, mintha törvénybe­ütköző lenne. Ma azonban már senkinek sem lehet ki­fogása ellene, hiszen a koszt pénz természetes és szük­séges gazdasági kisegítő eszköz, A bürokrácia azon­ban meglehetősen sokáig ßiondolkozrPf migvém-- mncf a belügyminiszter megadta az engedelmet. A főváros árvaszéke ezekután valószínűleg nein fog sokáig töp­rengeni, hanem sietősen kosztba adja az árvák pénzét. Éppen jókor, amikor háromnegyed percentett fizetnek. De legalább megmentik a veszett fejszének a nyelét. A VII. kerület választja a legtöbb városatyát. A most készülő választási novella — mint a Fővá­rosi Hírlap megirta — arányosítani kivánja a kerületek nagyságához a városatyái mandátumok számát. Az ,a megoldás, amélyet a belügyminiszter választott, nem elégiti ki teljesen a demokratikus követelményeket; de mindenesetre jóval igazságo­sabb, mint amilyen a Dömötör Mihály-féle meg­oldás volt, amely szerint a Wolff-hű kis budai kerü­letek éppen annvi városatyát küldtek a közgyűlési terembe, mint például a csaknem százezer választót számláló liberális Erzsébetváros. A belügyminiszter most készülő javaslata értelmében a VII. kerületnek lesz legtöbb mandátuma.. Szjámszerint 36. mig a leg­kisebb IV. kerület csak 16 városatyát választ. Hogyan lehet Budapest közlekedését megjaví­tani? Budapest közlekedése már régen csődöt mon­dott. És amikor erről beszélünk, nem egyedül B u- day Dezső vasutjára gondolunk, hanem konflisra, autótaxira és mindenre. Hogy az autótaxi-vállalat minden hivatalos védelem dacára mennyire távol áll attól, hogy a közönség legjogosabb érdekét, a jó és olcsó közlekedést szolgáltatná, erre vonatkozóan most pozitiv bizonyítékaink vannak. Lehet és kell is Budapesten olcsóbb autóközlekedésit csi­nálni. Kiderül ez egy autentikus nyilatkozatból. A napokban a bérautőíuvarosok küldöttsége járt R as­say Károlynál, hogy megköszönjék neki azt a tá­mogatást. amelyben lapja mozgalmukat részesítette. Itt történt a nevezetes nyilatkozat, amelynek értel­mében, amig az autótaxi-vállalat ma kilométerenkint 2400 koronás tarifával dolgozik, a bérautőíuvarosok kötelezik magukat, ha a standjogot megkapják. a je­lenlegi árak mellett 1400 koronás ánat számítani. Bocsánatot kérünk, de ez olyan differencia, hogy a főváros tanácsának rohanvást kellene a bérautófuva­rozók kívánságát teljesíteni, mert az a; konkurrencia, amely friss levegőt hozna Budapest közlekedésére, a közönség számára kiszámíthatatlan előnyt jelen­tene. Miután hitelesen megállapították már azt, hogy az autótaxi-vállalat monopóliuma humbug és megál­lapították. hogy a bérautőíuvarosok stand jog áriak megadása a közlekedés lényeges olcsóbbodását hoz­ná: nincs és nem lehet ok a további ker­telésre. Cselekedni kell; gyorsan és becsü­letesen. A B. listás tisztviselők végkielégítése. A B. listára tett fővárosi tisztviselők között nagy nyugtalanságot okozott, hogy a végkielégítések kifizetéséről a főváros illetékes ügyosztályában sémmit se tudtak mondani, mert »még illetékes helyen semmi Intézkedés nem tör­tént. A tanács most végre letárgyalta az ügyet, úgy­hogy értesülésünk szerint e héten megkezdik a végki elégitéseki kifizetését. Ez, óriásit, milliárdos terhet ró a fővárosira, mert egyik-tnásik tisztviselő még a mai viszonyok között is igen tekin­télyes összegeit kap kézhez. így például egy tanács- iegyző, ki hosszabb Időt töltött a fővárosinál, 29 milliót kap végkiel’égités címén. Természetesen van­nak enné] kisebb összegűek, azonban legtöbbjük meghaladja a 4 milliót. Az Ásvánvvlziizem ti/, vavón Harmatvizet szélűt külföldre. A főváros ásványv 1 z ü zetn e egyre jobban terjeszkedik, s a múlt héten könyvelhette el első nagy diadalát. A Harma'tvizet, az ásványvizüzem produktu­mát. sikerült annvira megkedvel tetni. hogy most már külföldön is keresik és nemrégiben kapták meg az első külföldi megrendelést. Az első tíz vágón Hiarmatviz hétfőn indul el külföldre. A reggelihez terített asztalon a Meinl gyümölcs­íznek is helye van. A Meinl cég üzleteiben reklám­áron árusítják ki a meggy- és ribizke-izt. A szerkesztésért és kiadásért felelős: Dacsó Emil. Kiadja: a .FŐVÁROSI HÍRLAP“ lapkiadó-vállalat Révai-Nyomda Budapest, V. kér., Ügynök-utca 8. ss. (Nyomdalcaigntó: Szikla! Pál.' Helyeseit válaszol a takarékos és okos házi­asszony, ha más kávépótlék vételére akarják rábeszélni: „Ne fáradjon! . . . Én kávémat mindig csak a kávédarálóval ellátott „Valódi Fras3€&,4-kal főzöm. — Csak azt adja nekem!“ Villányi Pezsgőgyár és Borpince R- T Budapest, V, Nádor-utca 16 Telefon: 72-01 Gyártelep: Villány

Next

/
Oldalképek
Tartalom