Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-24 / 4. szám
4 Budapest, 1923 január 24. Budapesten csaK színházat akarnak építeni Rengeteg építőanyag a Kasselik-telken — Grecsák Károly kertvárosa — Az ellenzék házmester-szabályrendeletet kíván Budapest ölelte — ezt az elméletet már számtalanszor kifejtettük — attól függ, hogy épitiink-e, vagy sem. Súlyos és fájdalmas az a helyzet, amiben ma vagyunk, amikor a megfigyelőhelyen, ahonnan ezeket: a jelenségeket szemléljük, nem tudunk vigasztaló képet adni. Komoly és nagyszabású építkezés úgyszólván nincsen Budapesten. Nem is igen tudunk hamarosan egyebet említeni, mint a Kasselik-telken épülő hatalmas áruházat. November elsején lakóitat- ták ki ennek a rendkívüli teleknek a rozoga épületeiből a lakókat, közöttük elsősorban az Apolló- Szinházat, amely azóta szerencsésen elhelyezkedett. Harmadfé'lhónap alatt azonban csodák történtek ezen a telken, mintegy bizonyitékalképen annak, hogy a magyar vállalkozó, a magyar iparos és magyar munkás föliilmulhatatlan készséggel dolgozik, ha —- van pénz. A Kasse’lik-téiken idegen tőke uralkodik, így természetes, hogy nagy lendülettel folyik a munka. Azt az óriási hodályt, amelyben valaha az Apolló székelt, ma már teljesen elhordták, nyoma sem maradt ennek az otromba épületnek. A piszkos, kicsi, de terjedelmes viskók, az egyikben kocsma, a másikban temetkezési üzlet volt, amelyek siralmasan szegélyezték ezt a hatalmas telket, szintén nincsenek többé. Ellenben simára töltötték az egész talajt, elegyengették az elhagyott telek borzasztó hepehupáit és szinte ördöngős gyorsassággal az építőanyag óiriási tömegét halmozták fel, hogy indulhasson a múlhatatlan rombolás helyén az építés. Meg kell állapítani, hogy Budapest boldog lenne, ha sok ilyen építkezése lenne, amely több, mint harminc iparágnak ad munkát. A harminc iparág viszőné gazdagon ellátja Budapestet, amelybe a börze-láz helyett ismét az alkotás élete költöznék be. Éppen ezért a legteljesebb figyelemmel kell minden olyan akció felé fordulni, ahol a külföldi töke, amely egyedül tud ma építtetni, érdekeltséget ikiván vállalni. Ilyen biztató auspiciumok között indul most el Grecsák Károly is, aki háromezer házas kertvárosit akar ’építeni a rákosi rétekre. A földbirtok- rendező bizottság márt meg is állapította a házhelytörvény értelmében az igényeket, most már csak azt lenne kívánatos tudni, hogy tényleg komolyak-e a remények, amelyeket a külföldi ‘tőke résztvételébe vetnek. Ha ezek a remények jogosak, akkor a taAz embernek csaknem kedve kerekedik ódát írni erről a szolid, erkölcsös, visszavonult, puritán Budapestről, amely lefekszik a tyúkokkal és a mulatók kénytelenek korporativ határozatot hozni, hogy ők bizony záróra után nem virrasztanak. Ez azonban csak külső látszata a dolgoknak. A valóság mindössze az, hogy a mulató-tulajdonosok nagy szakértelemmel megvizsgálván a publikumot, anyagiakban csak úgy gyengének találták, mint a szeiszszel szemben való ellenállóképessége tekintetében. E nagyszerű férfiak azt mondják, hogy éjszaka két órakor a budapesti embernek amily üres a zsebe, éppen olyan tele van, szinte a kiosapásig tele van a gyomra. Nem vitázhatunk ezzel a klasszikus szakértelemmel, de rá kell mutatnunk arra, hogy a Fővárosi H i r- lap-nak igaza volt, amikor felhívta a hatóságok figyelmét az éjszakai lokálok legtöbbjében folyó dorbézolásra. hiszen most ime maguktól jönnek és. jelentkeznek. hogy ők képesek estétől éjfélutánig leitatni fél Budapestet és ők maguk állapítják meg. hogy müintézetieákben ellenállhatatlan erővel ürülnek ki a zsebek. Szörny eb b vallomást még nem hallottunk és súlyosabb kortörténeti adatot hamarosan még senki sem szolgáltatott. Valóban annyira igazuk van és annyira mezítelenen mondják el az igazságot a mulatóhely-tulajdonos urak, hogy az embernek kedve lenne melegen tapsolni nekik, ha nem tudnánk, hogy sok, nagyon sok embernek a keserves tapasztálata révén jutottak el ehhez a szomorú igazsághoz. Mi csak egyetlen esetet mondunk el, amely n- legteljesebb mértékben megerősíti a budapesti éjszakák vámszedőinek tapasztalatát. Ennek az esetnek színhelye, szinte egészen természetesen a Cercle des Etrangers volt. ahova csak józan fejjel leheti bemenni, mert akkor az első pillanatra észreveszi az ember, hogy az itt folyó lelketlen, de nyílt fosztogatás exiszten- ciákat tehet tönkre. Nyíltan folyik ez a fosztogatás, hiszen a hatóságoknak bármikor módinkban van az étlapokba, és borlapokba betekinteni. I ' ' vaszra Budapestre jobb napok virradnak, mert lesz bőven munkaalkalom. De ha a külföldi tőke! csak hiú reménység, akkor kár az egész dologgal egy órát is. vesződni, mert teljesen hiábavaló az ábrándozás, hogy a magunk erejéből tudjunk épiteni. Hiszen Budapesten csak egyetlen téren van vállalkozási kedv: itt csak színházat akarnak építeni, mulatóhelyeket gründolnak, lebujok engedélyezéséért tülekednek. Nem múlik el hét anélkül, hogV a városházán egy-egy színházépítési terv föl ne bukkanna. Mulatóhelyeket pedig alapítanának mindennap harmincat is, ha ez módjukban lenne. A héten is megjelentek a városházán az obiigát színházi vállalkozók, akiknek az volt a tervük, hogy a Kálvária-téren nyitnak színházat. A tértnek a Ma- dách-utca sarkán levő részét szemelték ki magúknak az ambiciózus színházépítők, akik — miután ezen a részen mégj mozi is csak elvétve akad — már előrelátták á bankóhegydket, amelyet a könnyen dűlő közönségtől bekasszálnak. Az illetékes ügyosztály azonban gyorsan végzett a tervvel. A maga hatáskörében megtagadta az építési engedélyt és igy a Kálvária-tér miatt nem kell majd bírókra kelni Wolff Károlyinak a belügyminiszterrel és H e f f- n e r fővárosi méirnök urnák sem keli kivezényelnie a soroksári ostrom-csapatokat. Van még egy terv, amely némiképen idevág és amellyel az ellenzék bizonyos köreiben nagyon szívesen foglalkoznak. E terv szerint, ha már a házmesterből detektívet csinálnak, meg kell alkotni végre a házmeste r-s zabái y rendeletet is. A házmester-szabályrendeletet a házmesteri önkénykedések ellen. Ma ugyanis a, lakók teljesen ki vannajk szolgáltatva a házmesterek hatalmi túl rengésének. Nem kell sokat magyarázni, hogy a házmesterek külön szabályokat dili tanaik? fel a. gyermekek üldözésére, a folyosóról való száműzetésükről, ké- nyük-kedviík szerint hagyják sötétben a hazakat 'es despotikusán intézik a lift-kérdést. Mindenekfölött pedig a közönségneik nincs egy fóruma, ahol — ha merne — panaszt tehetne a házmesterek ellen. Ezért kell a házmester-szabályrendelet, amely véget- vetne önkénykedésüknek és adna egy fórumot, amely hivatalból is kötelességszerüen ellenőrizné őket. A múlt héten, ha nem is részegesen, de a nagy pénz birtoklásának kábulatában tért be a Cercle des E t r a n g e r is-be egv R. nevű budapesti szerelő, aki román megszállott területen lévő házát adta el és 350.000 koronával a zsebében érkezett haza. Egv szeigénv szerelőnek életében tálán csak egyszer akad 350,0^0 koronája, elhatározta tehát, hogv csinál egy görbe éjszakát. Szinte még az érintetlen 350.000 koronával tévedt be a hangzatos nevű. de túlságosan szimpla mulatóhelyre, ahol belemelegedett a mulatozásba. A szerencsétlen ember fizetett boldognak, boldogtalannak és a mulatóhelyen a legszeretetreméltóbb udvariassággal teljesítették minden kívánságát. Így tartott ez hajnalig, amikor is nemcsak a 350.000 koronából nem maradt kapupénzre való sem. de előbb véresre verték és aztán kirúgták, hogy a fejét is betörte. Hogv mi minden történt vele ebben a „nyugati stilii“ mulatóban, azt maga sem tudja, de ténv az. hogy véres, fejjel érkezett haza. Nekünk csak két kérdésünk van erre az esetre vonatkozólag. Az egyik, hogy van-e -rendőri jelentés erről a botrányról? Merd ha nincs, készséggel szolgálunk a szerencsétlen szerelő címével. A másik kérdésünk pedig az, hogy a Cercle des Etir angers mit juttatott a szerelő elpocsékolt 350.000 koronái á- ból a H o r t h y-a k c i ó ma k? Föl kell végre ismerni, högy mi szegények vagyunk és nagyon szomorú kis valutánk van. és ha altodnak gyenge jellemű, pazariló emberek, azokat meg keill védeni az ilyenfajta pénzdob áfástól azáltal, hogy nem szabad megengedni az ilyen természetű mulatóhelyeket, amelyeknek cs-ak akkor lenne létjogosultságuk. ha tényleg az idegenek számára nyitották volna őket. Sajnos, nekünk idegenforgalmunk nincs és igy a nemes valutás siberek*helyett nálunk a gyengéieillemii nyárspolgárok esnek áldozatul. Még ha lenne is idegenforgalmunk, a Cercle des Etrangers akkor sem volna alkalmas arra. högy a hasonló nyugati intézményeik 'Szerepét betöltse. Tőkeszegényen, silány kis befektetéssel akartak. akik alapították, horribilis üzletet csináihü. Elég szánalmasan néz is ki ez a mulatóhely, amely kívülről fényesnek látszik, de még éjszakai világítás mellett is meg A ehet látni, hogy minden ami benne van, ócska utánzata a nemes anyagoknak. A látogató csak akkor ámul el, amikor ötszázkoronás belépőjeggyel a kakasülöre vezetik, ahonnan a középen izzadó táncművészekből csak az előtte ülő ur tar koponyáját látia. De nincs időd körültekinteni sem, mert a mulató külön roham-csapatokban^ kiképzett pincérei máris megtámadtak és életveszélyesen hadonásznak az orrod alatt a borlappal, amelynek elegendő osak azt az egy számadatát megemliteni, hogy a váci püspökség édes furmintját, amely máshol 600—700 korona, itt 1200 koronáért adják. A kedves és tekintélyes vendég azonban csak a pezsgőnél! kezdődik és a borlapon ennek a szegény, szerencsétlen, tönkrement országnak megcsufolása- képen szerepel p e z s'g ő, amelynek ára palackonként 18.000 korona. Talán elég ennyi adat arra, hogy miként fogyhatott el egy éjszaka alatt a szerelő 350.000 koronája. De elég ennyi adat arra is, hogy a hatóságok némi érdeklődéssel viseltessenek a király utcái műintézet iránt. • • • Tárgyalásra kerül a Hézser-ügy. Emlékezetes a Zita-kórház ügye, amelyet Fényes László kevert fel ezelőtt hat esztendővel. Annak idején a Fővárosi Hírlap élénk részt vett ennek az ügynek a kritikájában és objektiv állásfoglalása minden oldalon megelégedést keltett. Nem szeretnénk ma, hat esztendő után föl eleveníteni ezeket a kétségkívül fájdalmas, szomorú emlékeket; de föteleveniti azokat a biróság, amely január 30-ikára tűzte ki a Hézser- ügy tárgyalását. Mint ismeretes, Hézser Ar-pád élelmezési tiszt volt a Zita-kó.rház gazdasági ügyeinek vezetője, akit most az ügyészség csalással és hűtlen kezeléssel vádol. Igen érdekes, hogy' Hézser ügyét, amelynek aktáit hat esztendőn át lepte a por, most ilyen váratlanul elővették és letárgyalják. A pör nagy érdeklődést kelt a városházán, annál is inkább, mert a tárgyalásra1 beidézett százötven tanú legnagyobbrészben a városházán dolgozik. Ilyen nagyszámú tanúnak a kihallgatása valószínűleg heteket vesz majd igénybe, A fővárosi tudósítók uj szindjkusai. A fővárosi tudósítók szindikátusa aiz elmúlt héten ejtette meg a szindikusok választását és az autonom testület vezetőivé Hegedűs Gyulát, á Magyarság felelős szerkesztőjét és S v é t Henriket, a Pester Lloyd fővárosi rovatvezetőjét tették meg. Amikor a szindikátus a legteljesebb mértékben méltányolta a lelépő vezetőség kiváló munkáját, kétséget kizáró módon meg kell állapítani, hogy ezúttal a legméltóbb és legrátermettebb férfiakat tisztelte meg bizalmával. Hegedűs Gyula hosszú esztendőkön át a tudás és a főváros iránt érzett őszinte szeretet által irányított tollal szolgálta Budapest érdekeit. Ma előkelő pozíciójában időt és módot talált arra, hogy kollégái élére álljon. Nem lehet benne kétség, hogy nála méltóbban senki sem tudná a fővárosi tudósítókat (reprezentálni. Méltó társta lesz S v é t Henrik, aki mestere a tóvárosi riportnak. Objektivitását, ezt a legmagasabbrendii újságírói erényt, mindenki elismeri. Szorgalmát, odaadó, önfeláldozó kötelességtudását, az értesülésekben való csalhatat- lanságát még — ha volnának — ellenségei sem vonhatnák kétségbe. Ö a városháza igazi -.házőrzője“, aki nélkül semmi nem történhetik meg. A két uj szimdikus példaképe lesz a fővárosi tudósítóknak, kifelé pedig tiszteletet fognak szerezni ennek a nehéz feladatokat teljesítő ujságiró-csoportnak. Dr. Kún Andor és dr. Kovács Nagy Sándor ügyvédi irodája. A Fővárosi Hírlap hasábjain még nem igen találkoztak az olvasók olyan hírekkel, amelyek azt jelentették volna, hogy valaki ügyvédi irodát nyitott. Ezúttal azonban el kell térnünk ettől a szokásunktól, mert eseménynek tekintjük, hogy' dr. Kún Andor ügyvédi irodát nyitott. A magyar ujságiró-társadalom eme kiemelkedő alakja egyszer már viruló irodát áldozott annak a szenvedélyének, hogy újságot akart írni Irt is sikerültebben, elmésebben, mint talán valamennyien. Most ismét nyu- godtabb légkörbe vágyik, de ez nem fog neki sikerülni, mert újságírói mozgékonyságát nem ‘tudja megtagadni és ezt kiváló jogi tudásával párosítva, egy országot szolgált energiáját boldog kliensei száLyukas fej 350.000 koronáért Kellemes szórakozás a „Cercle des EtrangersM-ben — 18.000 korona egy üveg1 pezsgő veréssel, luxus-adó nélkül
