Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-11-07 / 44. szám
Budapest, 1923 november 7. 3 A főváros! novelláról ás a községi választójogról Friedrich István választójoga — A Dömötör-novella előnyei és hátrányai — Mi lesz az interregnum alatt? Az ui novellát sürgősen kell megalkotni írta: Márkus Jenő dr., miniszteri tanácsos, volt törvényhatósági bizottsági tag i. Most hogy miár ismeretes a kormánynak az az elhatárolásai hogy a törvényhatóságii bizottság mandátumát nem hosszabbítja meg, a közelgő uj községi választások élénk érdeklődést váltanak ki Budapest lakosságának széles rétegeiben. Bárha úgy az uj köz.- ségi választási törvénytervezetet, mint a választások időpontját egyelőre még homály födi, máris megkezdődött a különböző pártok erőteljes szervezkedése és agitációja*. Budapest polgársága kétségtelenül fontos lépés előtt áll. Döntenie kell a város ős a maga jövő sorsa felől! A választások eredményé töl függ, hogy a köz- igazgatás vezetése olyan minden szélsőségtől mentes, magas színvonalon álló képviselőtestület kezébe jusson, mely megtalálja súlyos gazdasági helyzetünkből a kivezető utat és eredményesen beilleszkedik a nemzeti konszolidáció közös nagy munkájába. Ez a körülmény időszerűvé teszi, hogy foglalkozzunk a törvényhatósági bizottság ujjáalakitásával s ezzel kapcsolatosan a fővárosi novellának és az uj községi választójognak a kérdésével. Áttekintés céljából elsősorban nézzük az alapvető 1872:XXXVI. t.-c.-nck. aiz u. n. „fővárosi törvén y“-nek s az ezt módosító novellának, az 1920: IX. t.-c.-nek idevonatkozó rendelkezéseit, hogy a múltat a jelennel összehasonlítva, megállapításokat tehessünk a jövőre nézve. Az 1772. XXXVI. t.-c. Az 1872:XXXVI. t.-c. szerint a tör vény hatósági bizottság 400 tagból állott. Bizottsági taggá választható volt mindenki, akinek ezen törvény határozatai szerint választóképessége volt. Választó volt az a honpolgár, aki az 1874: XXXIII. ti-c. 'alapján országgyűlési választójoggal birt (a megkivántató vagyoni cenzus mellett — nők kivételével — minden 20 éves férfi). — ha Írni s olvasni tudott és két év óta állandóan, ,a- fővárosban lakott. A választóképesek a bizottsági tagok felét, vagyis 200-at, a kellő szJámu póttagokkal (50) együtt, az 1200 legtöbb egyenes állami adót fizetők sorából (ezeknek a névjegyzékét az adóhivatalok kimutatásai alapján évröl-évre az igazoló választmány állította össze), — másik fejét a megfelelő számú (50) póttagokkal együtt az összes választók somból választották. Az előbbiek voltak a virilista*, az utóbbiak a szab a dón választott bizottsági tagok. A választás közigazgatási kerületenként, a többségi rendszer szerint, a bizottsági tagok mindkét felére, tehát úgy a szabadonválaisztottakrai mint a virilistákra két külön szavazólapon történt és pedig akként, hogy minden választó a választandó összes virilista bizottsági tagokra és póttagokra együttesen adta le a szavazatát. A szabadonválasztott bizottsági tagok választásánál ellenben miniden kerületben csak annyi bizottsági tagra történt a szavazás, ahány szabadonválasztott bizottsági tag az illető kerületre eseté A virilista bizottsági tagok választása tehát együttesen, az egész fővárosra kiterjedőle g, a szabadonválasztott bizottsági tagoké pedig közigazgatási kerületenként, külön- külön és megfelelő számarány szerint történt. A szabadonválasztott bizottsági tagok közül minden kerületet annyi bizottsági tagsági hely illet t'e meg, amennyi a főváros összes választóinak a kerület választóihoz viszonyított aránya szerint a kerületre esett még pedig azzal a megszorítással, hogy egy- egy kerületre 20~nál kevesebb és 30-nál több s z a- badonválasztott ne jusson. A virilista bizottsági tagsági helyek kerületenkénti s z á m arr |á n y á!/t a kifejlődött gyakorlat alapján a bizottsági tagokból A novellái tehát a bizottsági taglétszám erős, több mint harmadával való lecsökkentése mellett) megszüntette a virilizmust s helyébe behozta az állásuknál fogva helyet (foglaló bizottsági tagok rendszerét: a szellemi virilizmust. A taglétszám csökkentése valami jelentős eredménynek nem mondható. Ugyan fel lehet hozni mellette, hogy ez az újítás a testület tanácskozó és munkaképességét kívánta előmozdítani, mint ahogy általában ebből a szempontból a kisebb testületek rendszerint kétségtelenül eredményesebben működnek. mint a nagyobb létszámúak, azonban az önkormányzati szempontok, az önalakult kerületközi u. n. „45-ö s bizottság“ állapította meg. Ezen az alapon, a legutolsó 1907. évi közgyűlési határozat szerint: az I. kér.-re esett: szabadonválasztott---------20 vi rilista 7 összesül 27 a 11.---------20 9 29 a 111.---------20 . 5 25 a IV.---------24 27 , 51 az V. »*---------22 34 5 6 a VI.---------24 39 6 3 a VII.---------24 38 6 2 a Vili. „---------24 31 5 5 a IX—X. „---------22 10 32 b izottsági tag. 200 200 400 ményes munkát várni pedig csak akkor lehet, ha ezekbe a közigazgatási gépezet sokirányú vonatkozásainál fogva számos előkészítő és véleményező testületekbe megfelelő számú tagot lehet delegálni. Ezeket a szempontokat látjuk egyébként megvalósítva a méltán mintaszerűnek ismert német városigazgatásban. A miéin u városokban, mint az önkormányzati jogkör tényleges részesei és végrehajtói: a képviselőtestületek mellett még megfelelő taglétszámú kerületi választmányok is működnek. Ezeknek a rendszeresítése, sok különös céljuk és rendeltetésük mellett ama általános elvi szempontból történt, hogy az önkormányzati szellem s a benne rejlő erő a köz javára minél teljesebb mértékben érvényesülhessen. A virilizmus eltörlése és egyes kerületek privilegizálása A virilizmus eltörlése minden tekintetben helyes és célirányos, mert egy modern állam modern fővárosában a vagyoni cenzus, mint különös előjogok forrása, a mai kor demokratikus elveivel és felfogásával többé ösz- s z e .nem egyeztethető. Bátran hozzátehetjük ehhez aizt is, hogy a gazdasági eltolódások következtében ma még konzervatív szempontból is a virilizmus elejtése kívánatos. Annál szögesebb ellentétben áll azonban a demokratikus követelményekkel szemben a novellának az a rendelkezése, hogy a 24U bizottsági tagból minden kerület, tekintet nélkül a lakosság, illetve a választók számarányára, egyformán 24 targiot választ. Ez a rendelkezés ellenkezik az általános és e g y e m 1 ő választójog sarkalatos alapelvivel, mert egyes ke r-ii letek kevesebb választójának a képviseltetésben több jogot és több befolyást biztosit, mint egyes kerületek több választójának. Más szóval, lehetővé teszi a többségnek 'a kisebbség által való major i z á 1 á s át. Ami a választói jogosultságot illeti, e tekintetben a novella mellőzte természetesen nem- csnpáin a régi 1874. évi választói törvényt, hanem az időközben alkotott 1913. évi XIV. választási törvényt is és ráhelyezkedett a már emlitett „F ried- r i c h“-f éle jogforrásra). A jelenlegi törvényhatósági bizottság tehát a legszélesebb körű általános, egyenlő és titkos választójog alapján nyerte megbízatását. Hogy ennek dacára a szociáldemokraták nincsenek a törvényhatóságban képviselve, ennek oka — amint ismeretes — az, hogy ök politikai okokból, miként az első nemzetgyűlési választásokon), úgy a községi választásokon sem vettek részt. A szociáldemokraták passzivitását, teljes objektivitással Ítélve meg a történteket, sajnálatosnak tartom. Mert kétségtelen, hogy az esetben, ha a választásokon részt vettek volna, egyfelől másként alakultak volna1 ki ai városházi erőviszonyok, másfelől a közgyűlésen való részvételük siettette volna a jelenlegi tarthatatlan, meddő városházi rendszer bukását. Ez azonban más lapra tartozik. A fővárosi novella pártpolitikai jogalkotás Ezzel szemben viszont rá kell mutatnom arra a káros körülményre, hogy ez a személyi jogforráson alapuló községi választójog a kellő szellemi színvonalon álló, politikaileg iskolázott, öntudatos adófizető polgárság és. munkásság mellett, pártpolitikai célzattal szavazati joghoz juttatta a nagy városban időnként meghúzódó, a város lakosságához nem tartozó, rendes foglalkozást nem űző „facér“ elemet, melyet a demagógia eszközeivel minden túlzásra könnyen fel lehet használni s melynek valóban semmi köze, semmi joga az ország fővárosához^ Már pedig egy községi közületi különösem egy város vezetésébe a helyi önkormányzat lényegéből folyó an csak annak lehet joga befolyni, csak annak lehet joga beleszólni, á? k i a városhoz tartozik, aki tehát állandóan ott lakik, ott dolgozik és a közös külön tér bekhez hozzájárul. Ezt az elvet épségben fenn kell tartani, mert ha rést ütnek rajta, meginognak az államalakulat pillérei: a v faros ok. A jelenlegi közgyűlés szélsőséges megnyilatkozásainak, a városháza mostani szélsőséges kormányzatának ez is egyik eredője. Mindent összevetve. megállapíthatjuk, hogy a fővárosi novella nem szerencsés jogalkotás, s hogy erősen magán viseli a törvénykészltök Indokolt volt-e a régi törvényhatóság feloszlatása ? A „fővárosi törvény“ alapján 1912- beo volt az utolsó községi válasz,- t tí s és 1915-b e n az utolsó tisztujitás. M i g azonban a világháború következtében az ország többi törvény- hatóságainak a mandátumát mind a mai napig meghosszabbították, ezzel szemben az 1920:1X. tl-c. elrendelte a székesfővárosi törvén y'h a t ó s á g i bizottság újjáalakítását, sőt az általános tisztuji'tást is, dacára ai roil a k, hogy az 1915-ben megtartott tisztujitás alkalmával megválasztott tisztviselők mandátuma az 1872:XXXVI. t.-c. é r t e 1 m é-b e n tul.a-jdonképen c s a. k a hatéves ciklus végén, tehát 1921 dec. 31-é n járt volna 1 e. Vájjon indokolt volt-e a régi törvényhatóság feloszlatása akkor, amikor a többi törvényhatóságok megbízását a rendkívüli viszonyokra és a közigazgatási reform szükségszerű megvalósítására való tekintettel folytatólagosam meghosszabbították?, — vájjon nem végzett volna-e a mostani nehéz időkben a régi vezetőség, a régi tapasztalt s az ügyekben járatos törvényhatóság eredményesebb munkát, mint a mostani közgyűlés: erről bizonyára sokat lehetne vitatkozni. De az erről való vitiát „post festa“, miután ma már úgy sem lenne gyakorlati értéke, mellőzöm és szigorúan a tárgynál maradok. A „székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról“ szóló 1920: IX. t.-c. értelmében a jeleni légi törvényhatóság 240 választott és 22 olyan tag- fa ó 1 áll, akik a most említett törvény alapján a bizottságnak állásuknál fogva tagjai. A jelenlegi törvényhatóság összlétszáma tehát — az 1872:XXXVI. t.-c. értelmében tilési és szavazati joggal biró fővárosi tisztviselők (26) beszámításával — összesen: 288, szemben a régi 426 taggal. E novella értelmében községi választó az. akit az 5985/919. számú „F r i e d r i c h“-féle kormányrendelet értelmében a nemzetgyűlési választójog megillet. E szerint választójoga van minden férfinak és nőnek, aki legalább 6 év óta magyar állampolgár, ha- legalább félév óta ugyanabban a községben lakik és 24-ik évét betöltötte. Törvényhatósági bizottsági taggá az választható, akinek a választás időpontjában törvényhatósági választójoga van, ha életének 30-ik évét betöltötte, s ha legalább 1914 julius 1. ót)a budapesti lakos és legalább 10 év óta magyar állampolgár. A bizottsági tagokat közigazgatási kerületenként1, közvetlenül és titkosan választják az arányos képviseleti rendszer szerint.. Minden választókerület 24 -rendes é 9 6 póttagot választ. A szavazás nem az egyes jelöltekre, hanem az egyes pártok által ajánlott lajstromokra történik. Minden választókerületben az egyes pártokat a rájul-c esett szavazatok arányában, az egyes jelölteket pedig pártonként a lajstromokban feltüntetett sorrend szerint illeti meg a megbízás. A Dömötör-féle novella kritikája kormányzatnak minél szélesebb kirn é 1 y i t é s e és az ön-kormányzati jogban a nép rétegeknek minél szélesebb körben való érdekel tetése, bevonása és közreműködése magasabb állampolitikai szempontból kívánatossá teszi a taglétszám megfelelő emelését. E mellett szól az a körülmény is, hogy az önkormányzati tevékenység súlya és lényege tulajdon képen a törvényhatóság kebeléből alakított bizottságokra esik, amelyekben az előkészítés, vagyis a tulajdonképeni érdemi munka folyik. E bizottságokat eredményesen megalakítani, ezektől ered-
