Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-11-07 / 44. szám
Tizenkettedik évfolyam Ára 200 kor. Budapest, 1923 november 7. 44. szám. \ ELXlFIZETfiSiÁRAK: K.gész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP évre 10.000 korona. Félévre 5000 kor. E Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. 8Z. Telefon : 137—15. szám Milyen lesyen a mos Kivetkező prostnmmin? végleg megbukott Wolf! Károly aszkéfa-polftikőja KüifMdi és belföldi kölcsönök Igénybevételével folytatni kel! a tern'iézüsi progremmot A Fővárosi Hírlap számára irta: Ereky Károly rendelkezésükre álljanak: a fejlett közlekedés össizes Buday úr vasútja talán még sohasem vizsgázott le olyan félelmetesem mint ezen a héten. Soha annyi véres hullát nem húztak ki a budapesti villamos kerekei alól, mint ezekben a napokban és soha a közönség felháborodásának olyan áradata nem indult ostromra az igazgatóság ellen, mint most. Vájjon nem esik-e gondolkodóba a nagy töprengő, Wolff Károly, hogy mi lehet, az oka ennek a szomorú, szinte kétségbeejtő jelenségnek? Vájjon tényleg csak a közönség neveletlen, fegyelmezetlen és vigyázatlan, szórakozott? Nem hinnénk, hogy az eseményekben való elmélyülés után ezt a választ merné adni a nagy filozófus. Följajdui a közönség, a sajtó keserű vádakat emel és a belügyminiszter oluökiésével sürgősen ankét ül össze, miként lehetne a közlekedést úgy megreformálni, hogy az olyan vértől csepegő hetek, mint a legutóbbi, be tie töltsék borzalmaikkal Budapest krónikáját. Mert szörnyűség az, arni itt történik. A mentők és tűzoltók innen-onnan már nem tudnak időt fordítani egyéb kötelességeik teljesítésére, minden idejüket és energiájukat lefoglalják a szinte óránként előforduló villamosbalesetek. A megdöbbenés, a tótomtól való irtózás vesz erőt még azokon is, akik közöttünk erősebb idegekkel rendelkeznek, amikor azt olvashatják, hogy ugyanaz a villamoskocsi, ugyanazzal a vezetővel, ugyanazon a helyen két nap alatt két halálos szerencsétlenséget okozott. Óh, tudjuk mi, hogy a bomlott idegek korát éljük. Szétroncsolt idegzete van a járókelőnek, a villamos utasának, a villamos vezetőjének, kalauzának és csak Buday Dezsöék vannak megelégedve a maguk idegzetével. De az idegbeteg kor idegbeteg emberein kiviil az épidegii igazgatóságnak is vannak hibái, mulasztásai. És a belügyminiszteri ankélt hiába fogja az utcakeresztezésnél pódiumra állítani a karmesteri pálcával ellátott rendőrt, hiába áliit táblákat és hiába festeti be az úttestet: nem fognak elérni semmit, vagy talán csak nagyon keveset. Az első segélyt a villamos igazgatóságának kell nyújtania. Nem ismételjük inog azokat a vádakat, amelyeket annakidején valósággal özönével zuditott Bedő Mór a közgyűlési teremben Buday urék fele. Nem melegítjük fel azokat a panaszokat, amelyeket szinte hétről-hétre kaleidoszkopszerii változatosságban tálal föl bibithi Horváth János. De igenis állítjuk, hogyha ezeknek a vádaknak csak a tizedirészc igaz, akkor is rögtön, radikálisan rendet kell csinálni a villamosigazgatóságban. Nem mondjuk, hogy minden kiontott csepp vérért az urak fcle’ősek, de igenis állítjuk, hogy nekik volna legelsösorban módjukban olyan intézkedésekkel fellépni, amelyek redukálnák a katasztrófákat. Mi nem bízunk cs nem bizhatunk az olyan igazgatóságban, amely politikával fűti a vasut- ját, amely felekezetek és nem szakértelem szerint helyezi vagy nein helyezi B-listára az alkalmazottjait. Mi nem csodálkozunk a katasztrófákon, ha a villamos személyzete a folytonos tarifaemelések dacára is éhbéren tengődik. Ez az oka a folytonos személyzeti változásoknak, ez a magyarázata annak, hogy a komoly, meglett emberek tömegesén hagyják el a szolgálatot és hogy az amúgy is ideges közönségnek fiatal, suhanc-kalauzokkal, értelmetlenekkel és gorombákkal kell kiizködnie. Nagy veszedelmeket rejt magában az ilyen vezetés, amely politikával van átitatva és az olyan személyzet, amely meg sem közelíti a szociális jólétet. Gyorsan és radikálisan keli itt változásoknak következniük, mert a véres hetek után a közönség nem tud disztingválni és mi - félünk, hogy Buday urékat hamarosan olyan vádakkal fogják illetni, amelyekben talán még sem ők a bünöisök. A főváros politikájában csak a háttérben vannak nehézségek, mert a tény az, hogy Wolff Károly megbukott. Ez beiejezett dolog. Ezen nem változtat s e. jn m i f) él le t> á x lg y a 1 á ,s. Nfc ;n azért bukott meg W o 1 f f Károly, áruért nagy- ejnber és összebeszéltek volna az ellenségei, hanem azért bukott meg, mert kicsLry ember, aki a politikai h a t a 1 m at nem tudja felhasználni a b- szolule s e mim i r e, legfeljebb apró, jelentéktelen -személyt ügyek elintézésére és holmi apró kedvezmények, úgynevezett közgazdasági morzsák odadobására a mellette küzdő párttagod számára Azért bukott meg Wolff Károly, mert olyan pozícióba jutott, a)Helynek betöltésére képtelen és mert soha még olyan -meddő a főváros k ö; z í g izgatása { n e m • v o Ift, mi n 't1 él p- P e m Wolff Károly- vezetése alatt. Hogy most uj pártalakulások következnek be és ezen uj pártok a keretek fölött tanácskozásokat folytatnak, az csak természetes. Hiszen sokan azt hiszik, hogy most elérkezett az ő idejük és igyekeznek pozícióikat megerősíteni. De éppen az a körülmény, hogy nagyon sokan pártot akarnak alakítani és a pártkeretek megszervezéséről tárgyalnak, mutatja azt, hogy Wolff Károly az egész vonalon megbukott. A választóközönség tisztában van azzal, hogyha Wolfféknak oda adná a többséget, ők az elkövetkező időkben éppen úgy norm tudnának csinálni semmit, 'mint ahogy eddig sem csináltak sefmmit. A nagyközönségnek nem lelhet finom szubtilitásokról beszélni, a választóközönség látja, hogy Wolffék kiskaliberű politikát inauguráltak a fővárosban, amely politikában nó nhogy alkotóerő lett volna, de minden alkotó erűt egyenesen, elnyomtak tudatlanságukban. Ha a közgazdasági és pénzügyi kérdésekhez nem értett \Y o 1 í f Károly, legalább azt reméltük volna tőle, hogy kidolgoz valamilyen közigazgatási pro- grammot. Ez sem történt’ meg: Wolff Károlyt nem dolgozott semmit. Az eléje kerülő ügyekben ítélkezett és nagyk'épii beszédeket tartott, de hogy ő maga áttanulmányozta volna Budapest székesfőváros közigazgatását és most, a fővárosi törvény megalkotásánál tanácsot tudna adni a kormánynak abban az irányban, hogy hogyan kell a fővárosi törvényt elkészíteni, arról szó sincs. Wofff Károly a fővárosi törvénnyel csak annyit foglalkozik, hogy hogyan tudná ö továbbra is biztosítani meddő és tartalmatlan vezérségát. Én, aki gyakorlatiasan gondolkodom, el sem tudom képzelni, minek kell Wolff Károly- n a k politikai hatalom? Minek a hatalom egy otyan embernek, akii kijelenti, hogy' sdmcnííéle ambíciója az életben és a maga számára semlmiíále igénye nincs és ezt a leim on dó princípiumot át akarja vinni az egész emberiségre s azt szeretné talán, ha az emberek mezítláb járnának és korbácsolnák magukat, mint azt a ílagellánsok tették. Na.n 'tudom, hogy mít akar a mai politikai életben akkor, amikor m i n- den r ©ál p o 1 ii t iák u s . a'zzail áll a nép elé, hogy az egész társadalom anyagi javait akarja szaporítani és arra törekszik, hogy az embereknek több ennivalójuk legyen, szebben ruházkodianak, modern, lakásokban lakjanak, eszközei és színház, irodalom, művészet tegye széppé a Inodern emberek életét. Amikor minden modern politikus ezzel a programmal lép elő. akkor jön egy ily'ein aszkéta elveket hirdető, tehetetlen, közgazda- sági téren teljesen járatlan politikus és vezér aka.r lenni. Miért? Budapest közönségének talán az lehet a XX. században a politikai ideálja, hogy' néki nél- külözéisjeket prédikáljanak, hogy neki '.lemondásról beszéljenek, amikor ez az itt élű millió ember a világ legideálisabb életét élhetné, ha dolgozik és ha jó politikával reális utón vezetik? Budapest közönsége meg fogja érteni azt, hogy az általam hirdetett közgazdasági és közigazgatási Programm az igazi és hogy Wolíi Károly nem tesz egyebet, minthogy meg akarja tartani hatalmát, eddigi működésén Jk megfelelően, újabb rombolások céljára. Wolff Károly, mert alkotni nem tud, tehát rombolni akar és ellensége minden alkotó embernek, mert ő maga nem tud alkotni. Igazolja ezt azzal, hogy három esztendő alatt egy' lépést nem 'tettl ilyen irányban, sőt mindenkit megakadályozott abban, hogy a főváros anyagi érdekeivel imagas színvonalon foglalkozhassál A jövendő törvényhatósági bizottságnak, agnely Budapest iigy'eit felülről intézni fogja, csak az lehet a programmja, hogy' a főváros összes üzemeit talpraállítsa és azt az óriási nagy vagyont, amely Budapest székesfőváros tulajdonában van, a modern szellemnek megfelelően, kihasználja a közönség érdekékében és az összes közszolgáltatásokat olyan olcsóvá tegye, amilyenné csak lehetséges, de semmiesetre sem helyezkedhetik aszkéta álláspontra és nem hirdetheti, hogy az emberek mondjanak le a kulíuréletröl és vessék alá magukat a nélkülözéseknek. A Wolff-féle aszkéta-politikával szemben a főváros közönségének mindent el 'kell követnie, hogy' a lehető legnagyobb anyagi jólétben éljen és ehhez szükséges az, hogy azokat a nagy invesztíciókat, amelyeket Budapest székesfőváros a háború előtti években megkezdett, uj kölcsönök felvétele utján és a régiek rendezésével teljesen befejezzük. Óriási hiba az, hogy Wolff Károly a külföldi kölcsönök ügyében csak átmeneti megoldást hozott létre, mert minél jobban múlik az idő, annál inkább közeledünk az aratnypajritásos viszonyokhoz és a külföld is annál inkább fogja számadatokkal igazolni tudni azt, hogy Budapest székesfőváros közönsége a külföldi kölcsönök Ikaynatszolgáltatását és tőketörlesztését megkezdhetk Természetes, hogy W o 1 í í Károjy', aki nem akai a mindennapos éledttel reális érintkezést Keresni, aki nem a székesfőváros érdekeit nézi, hanem a saját elfogult világnézetével akar dacosan szembeszegülni az egész világ kapitalistáival, im'em volt képes arra, hogy a főváros kölcsönü g»y e i t szabályozza. Pedig oly egyszerű dolog az egész. Végeredményben Budapest: ösiszes hitelezői tudják azt és előzetes kalkulációkkal be lehet bizonyítani, hogyha további hiteleket nyújtanak a fővárosnak, akkor a főváros eleget
